Év végi számadás

Mivel itt az év vége, ideje számot adnom arról, hogy miket sajátítottam el (és miket nem) ebben az évben.

Kezdjük az elején:
Megtanultam járni, ugrálni, futkározni, lépcsőn egyedül közlekedni, pohárból inni, kanállal és villával egyedül enni, pisilni, kakilni a bilibe, vagy WC-be (most már akkor sincs szükségem pelusra, ha vendégségbe, vagy vásárolni megyünk, és természetesen a nadrágomat, harisnyámat, bugyimat is egyedül húzom le, de felhúzni még nem tudom egyedül). Megtanultam cumi nélkül aludni, de még mindig nem tudok anya nélkül elaludni (kivéve, ha vendégségben vagyok, vagy anya nincs otthon). Megtanultam orrot fújni, de ha nagyon meg vagyok fázva, néha még előkerül az orrszívó. Megtanultam kirakót, formabedobót, csúszdát rendeltetésszerűen használni. Meg tudom különböztetni a meleget a hidegtől, hangosat a halktól, sötétet a világostól. Megtanultam az állatok, zöldségek, gyümölcsök nevét, és megismertem a színeket, testrészeket, érzékszerveket. A szókincsem rengeteget fejlődött. Három szótagú szavakat mondok, de rövidebb mondatokban is ki tudom fejezni már magam (pl. Apa alszik; Gyere anya!; Esik a hó; Noncsi beteg; Vau ugat; Kérek inni!:)) Tudom, hogy hogy hívnak, és hány éves vagyok, rokonaimat nevükön szólítom. Ráismerek a versekre, dalokra, mondókákra, többségüket együtt szavalom és mutogatom anyával. Tudok cuppanós puszit adni, suttogni, telefonálni, grimaszolni. Fel tudom húzni egyedül a cipőmet, és tudom, hogy nagyiék hol tartják az édességet:) (Ezer hála érte Rékának!)
Rendkívül jól tudok hisztizni, nyafogni, füllenteni:)

Még mindig imádok pancsizni, úszni és vízi csúszdázni, de utálok hajat mosni. Szeretem, ha a pocakomat simogatják, csipkedik, puszilgatják. Szeretek takarítani, port törölni, asztalt letörölni, porszívózni, de nem tudok rendet tartani a játékaim között. Szeretek továbbá firkálni, távirányítót, kocsikulcsot eldugni, tv-t, sütőt kapcsolgatni. Szeretem az állatokat, főleg a kutyánkat Phoebet, és a cicánkat Bajusz urat. Esténként szívesen nézem a holdat és a csillagokat az ablakból. A Mikulástól félek, szánkozni annyira nem szeretek.

Imádom az édességet, főleg a csokit, és szívesen eszem tökfőzeléket, bármilyen tésztát és halas bébiételeket. Nem szeretem anya főztjét. A husit csak pépesen vagyok hajlandó elfogyasztani. Szeretek szívószállal (és anélkül) buborékot fújni. Szeretem más ruháját, ékszereit magamra aggatni, de nem szeretek öltözködni. Szeretnék sminkelni, de anya nem engedi:((. Szeretem, ha fésülnek, de nem szeretem, ha a hajamba csatot, gumit tesznek.
Szeretek Cincogóra, tornára járni, de nem szeretek kocsiban utazni. Utálok hálózsákban aludni, és nem szeretem, ha betakarnak. Utálom, ha az orromat porszívózzák... Szeretek számítógépezni, kerivel skype-olni. Szeretek képeskönyvet, újságot lapozgatni, de nem szeretem, ha olvasnak nekem.
Nem szeretem, ha megmondják, hogy mit csináljak, és mit ne. Önállóságra törekszem, nem engedem, hogy etessenek, a lépcsőn a kezemet fogják, bilizésnél a nadrágomat lehúzzák, orrfújáskor a zsepit a nózimhoz tartsák. A fenekemet is szeretem egyedül kitörölni:))

Kedvenc étel: virsli ketchuppal
Kedvenc szín: rózsaszín:)
Kedvenc gyümölcs: eper
Kedvenc ruhadarab: bugyi
Kedvenc énekes: Halász Judit, Gryllus Vilmos
Kedvenc film: Kisvakond, Süni és barátai
Kedvenc dal: Pancsoló lány
Kedvenc lemez: Bújj-bújj zöld ág, Halász Judit: Minden felnőtt volt egyszer gyerek
Kedvenc állat: krokodil, pingvin, vakond
Kedvenc játék: tanuló kutyus, hip-hop zebra, konyha

és végül, de nem utolsó sorban:
Fogak száma: 14
Hossz: 82 cm (állva)
Súly: kb 11 kg
Lábméret: 21
Fejkörfogat: 47 cm (pont akkora a fejem körfogata, ahány centivel születtem:))
Oltások száma: 6 db (2 kötelező, 4 ajánlott)
Fodrászkodás: 2 alkalommal

Tavaly így vártam, hogy beköszöntsön az új év:

Idén pedig így:

Csak most nem vagyok egyedül:))

BUÉK!

Kari után

Keriék 26-án is nálunk aludtak. Másnap reggeli után a Balatoni és a Csató család activity partyt rendezett. Eleinte én is ott ültem az ősök között, de hamar ráuntam a játékra és jobb elfoglaltságot kerestem magamnak. Lecsentem pár csokidíszt a fáról, megkínáltam velük magamat és az uncsitesókat is, aztán pedig szétpakoltam a játékaimat. Az activity partyt, melynek eredménye 1:1 lett csocsó bajnokság váltotta fel, de én azt már nem vártam meg, inkább aludtam egyet.
Ébredés után ebéd, ebéd után pedig ismét játék következett. Anya a gyerekekkel boltosat játszott. Egy darabig én is ott voltam, de hamar meguntam és más játékot kerestem magmnak. Keriék 7 után mentek haza. Én vigasztalhatatlanul szomorú voltam, nem is adtam puszit senkinek, és az ablakon keresztül sem integettem, csak sírtam, meg toporzékoltam. Aztán nagy nehezen megnyugodtam. Anyáék azt mondták, hogy ha jó leszek, keriék szilveszterkor is meglátogatnak.

Este megint sokáig fent maradhattam. A konyhámban játszottam. Főztem kávét, meg virslit anyáéknak és szépen kiszolgáltam őket, a babáimat is megetettem, de őket cumisüvegből.

Tegnap anyáék elvették a konyhámat, hogy kicsit átalakítsák. Kreatív szüleim elválasztották a tűzhely és mosogatógép részt, és mindkét oldalra beraktak egy-egy polcot, hogy tudjam hova pakolni a cuccaimat.

A konyha odalán lévő polcokat pedig megerősítették, hogy ne essenek le róla a tubusos és dobozos ételeim.

Anya méricskélt, apa vágott, így is jó sokára készültek el a felújítással. Apa ráadásul az ujját is jól elvágta...

Mondta is anya, hogy papámra kellett volna ezt az egészet bízni...

Karácsony második napja

Bár 25-én én voltam az utolsó aki elaludt, természetesen másnap én ébredtem legkorábban, aztán szépen sorban felvertem mindenkit... Virágot már megreggelizve és átöltözve köszöntöttem.
Miután a többiek is megreggeliztek játszottunk az uncsitesókkal. Jobban mondva ők szépen játszottak egymással, én pedig ott sertepertéltem körülöttük:). Aztán anya felvitt a kisszobába pihizni, de nekem nagyon nem akaródzott aludni, úgyhogy az lett a vége, hogy szobafogságra ítéltek és addig nem jött vissza anya, amíg be nem másztam az ágyamba. Végül a fáradtság győzött, és elaludtam.

Ébredés után magamhoz vettem pár falatot aztán felfedező útra indultam a játékaim között. Anya közben Balázzsal és Virággal értelmes éttermeset játszott. Próbáltam besegíteni a főzésbe és a kiszolgálásba, de kb olyan voltam a konyhai eszközök között, mint egy elefánt a porcelánboltban.... Ettől függetlenül feltaláltam magam, játékpénzt csentem Balázséktól, elvettem az ételeiket meg ilyenek:D.

Este sokáig fent maradhattam, és amíg a nagyok TV-ztek, addig én a kanapé tetején ugrabugráltam. Megint jócskán tíz óra után aludtam el, de ezúttal legalább csendben vártam az álommanót:).

Karácsony első napja

25-én korán keltem és első dolgom az volt, hogy leszaladtam a nappaliba ellenőrizni, hogy megvan-e még a fa meg az ajándékaim. Aztán megreggeliztünk, főztem anyának meg apának egy kávét az új konyhámban, és nem sokkal később elindultunk Katiékhoz, akik ebédre vártak minket meg nagyiékat.
Mi értünk oda elsőként, úgyhogy amíg nagyiékra vártunk produkáltam magam a csajoknak. Miután nagyiék megérkeztek, a lányok megmutatták a fájukat és elmondták, hogy az ő fájuk alatt is hagyott valamit nekem a Jézuska. (Biztos tudta, hogy pénteken náluk leszek:))). Persze nagyiék sem üres kézzel jöttek. Kaptam egy ugató és sétáló kiskutyát, cd-t, csokit, egy gyönyörű rózsaszín sapkát sállal, egy zenélő iskolabuszt, egy lávalámpát meg egy papucsot. (Ez utóbbit nagyinál fogom hordani, amikor náluk leszek:)).
A Karácsonyi ebédet meglehetősen hamar lezavartam. Pár szem répát ettem egy kis húslevessel, és egy kis husit is bekaptam, de azt később ki is köptem Kati legnagyobb örömére:).
Negyed három is elmúlt már, mikor hazaindultunk Katiéktól. Sietnünk kellett, mert Keriéket vártuk látogatóba. Keriék elég sokat késtek, mert nem indult el a kocsijuk,  négy is elmúlt már mire befutottak. Virág és Balázs azonnal kiszúrták az ajándékaikat, és ahogy beléptek a nappaliba azonnal bontogatni kezdték a csomagokat. Szerencsére én sem unatkoztam, ugyanis keriéknél is hagyott ajándékot nekem a Jézuska. Egy rózsaszín hercegnős babakocsit, és egy babát kaptam még.
Elsőre nekem Virág ajándéka jobban tetszett, jól össze is vesztem vele a Teddy macin. Innen is üzenem a Jézuskának, hogy én is nagyon szeretnék egy zenélő, videókat lejátszó Teddy macit!!!
Persze azóta megbarátkoztam a saját ajándékaimmal, tényleg az összesnek nagyon örülök!
Keriék 25-én nálunk aludtak. Virág az én szobámban kapott helyet. Szegénykém elég későn tudott elaludni, mert én annyira túlpörögtem, hogy este 11-ig nem lehetett ágyba dugni.

Második Szentestém

December 24-én délelőtt apa átvitt nagyiékhoz, mert anyának és neki sűrgős dolga akadt. Nagyiéknál ott volt Réka és Netti is, gyakorlatilag egész nap velük játszottam, ill. azért meglátogattuk dédit is. Nagyiék délután 5 felé vittek haza. Anya és apa a kapuban fogadtak engem, aztán gyorsan betessékeltek a kisszobába. Éppen csak levettem a kabátomat meg a cipőmet, és megmutattam anyának a nagyiéktól kapott kis vakondos párnát, amikor a nappali felől csengettyű szót hallottam. Lassan besétáltam anyával a sötét nappaliba, és megláttam a karácsonyfát. Hatalmas volt, plafonig ért, és világított. A fa alatt ajándékok tömkelegét pillantottam meg. Megfogtam egy babát, ami nem volt becsomagolva, és ujjongva körbeugráltam a nappalit. Aztán én is odaálltam anya mellé, és meghallgattam Pohárnok Jenő a Karácsonyfa alatt című versét, amit anya és apa próbált elszavalni, de végül nagyi fejezte be, mert apa - bár rengeteget gyakorolta - mégis elfelejtette a szövegét, anyának meg elcsuklott a hangja versmondás közben. Aztán anyáék átadták az ajándékokat, amiket a Jézuska varázsolt a nappaliba a karácsonyfával együtt. Én persze rögtön kiszúrtam a fán lévő csokidíszeket, és miközben anya az ajándékaimat bontogatta, én bevágtam egy mikulásos függeléket. Idén is sok szép ajándékot kaptam; konyhát, éneklős babát, cipőt, ruhát, ágyneműt, konyhai kiegészítőket és egy laptopot találtam a fa alatt. Nagyiék megvárták míg az összes ajándékot megnézem, és birtokba veszem a kis konyhámat aztán átmentek Nettiékhez ünnepelni. Én végül annyira belejöttem a kicsomagolásba, hogy nekiálltam azokat a dobozokat is felbontani, amiket nem is nekem hozott a Jézuska. Szerencsére, vagy inkább sajnos anya időben rám szólt, hogy nem szabad:).
Este rendkívül sokáig voltam fent, tíz is elmúlt már mire sikerült anyának ágyba dugnia.

A karácsonyfánk és a csomagok:

Először a díszeket vettem szemügyre:

Aztán jöhettek a játékok:

Hol a csúcs?

Boldog Karácsonyt!

Pohárnok Jenő:

Karácsonyfa alatt

Eljött a nap, mit várva-vártunk,
Az égen csillagfény ragyog,
Jézuska fáját ím' elhozták
A halkan szálló angyalok.

Köszönjük neked, édes Jézus,
Hogy szíved minket így szeret,
S az angyalok dalával együtt
Dicsőítjük ma szent neved!

S ha elmúlik majd a karácsony,
Te akkor is maradj velünk,
Míg élünk, ezt a kis családot
Szeresd, ó édes Istenünk!

Cumi

Pénteken, amikor az esti alváshoz készülődtem, anya egy rossz hírt közölt velem. Azt mondta, hogy a Jézuska elvitte a kuimat (cumimat), mert én már nagy vagyok. Megkérdezte, hogy mit szeretnék a cumiért cserébe, mire én rögtön rávágtam, hogy "KOCSIT!". Na, nem egy Mercire, vagy egy Ferrarira kell gondolni, sőt nem is igazi, vagy játék autóra. A kocsi alatt tudniillik én a csokit értem, csak azt nem tudom még kimondani. Kicsit durrogtam lefekvés előtt, de végül sikerült elaludnom a kuim nélkül.
Igencsak ügyetlen volt a Jézuska, mert az egyik kuimat nem vitte el, és én ezt másnap reggel szóvá is tettem, amikor megtaláltam a konyhában. Mivel aznap úszás volt, és muszáj volt előtte aludnom egyet, ezért nem tehetett mást anya, visszaadta a kuit. Este viszont közölte, hogy mostmár télleg elvitte a Jézuska, úgyhogy hiába reklamáltam, kui nélkül aludtam el. Na, nem reklamáltam sokat, inkább csak kéregettem...
Másnapra sem került elő a kui, úgyhogy azóta kénytelen vagyok mellőzni a nappali alvásoknál is. Néha még emlegetem, de érdekes módon tudok nélküle aludni. Tegnap pl. az egész éjszakát átaludtam a kuim nélkül, pedig korábban éjszakánként többször is felébresztettem anyát, ha nem találtam a kuimat a számban. Mik vannak?

Tartalmas vasárnap

Vasárnap délelőtt átjöttek Nettiék mézeskalácsot sütni. Úgy volt, hogy szombaton úszás után hozzuk át őket, és nálunk is alszanak, de a havazás keresztül húzta a számításainkat:(.
Mire a csajok átértek, már be volt keverve a tészta a mézeskalácshoz. Anya gyorsan elkészítette, hogy azzal már ne kelljen bíbelődni. Persze én nem könnyítettem meg anya dolgát. Miközben keverte a tésztát, a konyhapulthoz húztam egy széket, és felmásztam rá, majd különböző alapanyagokat öntöttem a tésztához, csak hogy még finomabb legyen, aztán amikor anya kezet mosott, leestem a pultról, amire nagy nehezen sikerült felmásznom....
Anyának a haja is égnek állt, mire apa megérkezett a lányokkal. Miután Réka bejött, az első dolgom az volt, hogy pisiltem egyet a bilibe és neki adtam a tartalmát:). Aztán üdvözöltem Nettit is. Ő vigyázott rám, amíg anyáék a mézesen dolgoztak. Végül egy házikót és egy tálcányi mézeskalácsot sikerült összehozniuk. Ügyesek voltak a csajok, mert a mézeseket és a házikót is teljesen egyedül díszítették ki. Réka dolgozott a házon, Netti pedig a sütiken, szóval egyik csaj sem unatkozott:).
Szánkózni is voltunk, kétszer. Először az ovi felé vettük az irányt. Én rendkívül jól szórakoztam a szánkón, miközben Réka és anya felváltva húzott, ugyanis Netti többször is belevetette magát a hóba és ez nekem borzasztóan tetszett. Végül nem mentünk el az oviig, mert anyáék úgy döntöttek, hogy inkább elvisznek a kisdombra, csak előtte befejezik a házat. Gyorsan hazamentünk, befejeztük a mézeskalács házikót, összepakoltunk és négyesben elindultunk a dombra. Hívtuk apát is, de természetesen most sem tartott velünk.... Meg is lepődnék, ha egyszer eljönne velem valahova:). Sajnos sötétedett már, amikor elindultunk.  A dombra menet nagyrészt Netti ölében ültem, és anya meg Réka felváltva húztak minket. Már teljesen sötét volt mire odaértünk, ettől függetlenül a domb tele volt szánkózó gyerekekkel és szülőkkel. Nem volt semmi baj, amíg felmásztunk a dombra, aztán Réka és Netti felváltva csúsztak egyet, én pedig annyira megijedtem, hogy sírni kezdtem és nem is hagytam abba a sírást, amíg el nem hagytuk a dombot. Közben pedig anyát ütöttem, ott ahol értem. Felháborító, hogy hogyan voltak képesek ilyen veszélyes helyre vinni engem!!! És, hogy mert Réka és Netti lecsúszni? És ha felborultak volna, vagy leestek volna a szánkóról, és megütötték volna magukat??? Borzasztóan buták a felnőttek, meg a nagy gyerekek!!!
A hazafelé utat néma csendben töltöttem Réka és anya karjában felváltva. A szánkót Netti húzta. Már majdnem otthon voltunk, amikor anya megkérdezte, hogy nincs-e kedvem kicsit visszaülni a szánkóra, igent mondtam, mert végülis nem volt annyira rossz, amikor húztak:). Otthon már nyoma sem volt az ijedtségnek, meg a rosszkedvnek. Anyáék kicsit beszélgettek még, én kakiltam egyet Rékának:), aztán apa hazavitte a lányokat. Szomorú voltam, amikor elmentek, de anya azt mondta, hogy Karácsonykor újra látom őket, az meg már nincs olyan messze.

Veszélyes szombat

Ha szombat, akkor úszás... Nagy kedvünk nem volt hozzá, de azért mégis elmentünk anyával, hiszen ez volt az év utolsó órája. Apa most nem tartott velünk, neki itthon akadt sürgős dolga.
Az uszodába menet még nem volt semmi baj. Az autópályán és az M0-son is jól lehetett közlekedni
és ahhoz képest, hogy munkanap volt, nem volt nagy forgalom. Amikor az uszodához értünk, anya már sejtette, hogy baj lesz, ugyanis elkezdett esni a hó. Gyorsan felhívta apát, hogy elújságolja a hírt. Apa megnyugtatta, hogy nem lesz semmi baj, Gyálon nem esik, biztos nem fog sokáig tartani a hóesés. Szépen bementünk hát az uszodába, és becsületesen végigpancsiztuk az órát. A meglepetés akkor ért minket, amikor kiléptünk az uszoda parkolójába. A hó még mindig szakadt, az autót is betemette, és a szél is erősen fújt. Anya gyorsan beültetett a kocsiba, bekapcsolta a fűtést, aztán kiszállt letakarítani az autót. Tudtam, hogy most nem reklamálhatok, úgyhogy csendben vártam... Aztán beszállt ő is, és végre elindultunk. Sajnos volt, aki nem volt olyan szerencsés, mint mi. Kicsivel előttünk egy bácsi egy Volvóval tolatott ki a parkolóból, de hiába nyomta a gázt, az autója nem tudott kigurulni a hóból. Intett anyunak, hogy nyugodtan kerülje ki, ő még marad:(. Lassan, nagyon lassan haladtunk, egyrészt a hó miatt, másrészt pedig a dugó miatt, ami az M0-ásra vezető úton fogadott minket. Egy óráig tartott mire eljutottunk az M0-sig, anya közben többször felhívta apát, hiszen már rég otthon kellett volna lennünk, amikor mi még az uszodánál araszoltunk. Én eleinte nagyon jó gyerek voltam, nem ordítottam, inkább aludtam egy jót. Azonban nagyon felháborodtam, amikor felébredve azt tapasztaltam, hogy még mindig úton vagyunk... Örökkévalóságnak tűnt, mire feljutottunk az M0-ásra. Kiderült, hogy a felvezető úton lerobbant egy kamion, és egy busz, ők tartották fel a forgalmat, de nem segített a hirtelen leesett hó sem. Az M0-áson szerencsére nem volt nagy forgalom, de mivel nagyon csúszós volt az út, így csak lassan közlekedhettünk, és ugyanez volt a helyzet az M5-ösön is, nem mehettünk többel 60-nál, de a többi autós is meglehetősen óvatos volt. Nálam a Gyáli lehajtónál törött el teljesen a mécses. Sötét volt, melegem volt, anya meg hamisan énekelt... Próbáltam kiszabadulni az ülésemből, de nem sikerült. Nagyon fel voltam háborodva. A végén már anya is majdnem sírt, mert a kocsink ablaktörlője sem működött megfelelően, és nem látott ki rendesen a kocsiból:( A Gyálra vezető úton ráadásul három körforgalom is van, meg veszélyes kanyarok, amiket anya normál körülmények között is utál, nem csoda hát, hogy mire hazaértünk mindkettőnknek tele lett a hócipője. De tényleg az a legfontosabb, hogy nem szenvedtünk balesetet, és nem robbantunk le valahol Nagytétény és Gyál között. Kicsit több, mint két óra alatt tettük meg a rossz esetben is max. fél órás utat, mama és nagyiék is nagyon aggódtak már értünk. Apa nem volt otthon, mikor hazaértünk, éppen egy barátjának segített, úgyhogy őt telefonon értesítettük a szerencsés hazaérkezésünkről.
Állítólag a rádióban többször is felhívták az emberek figyelmét a havazásról, de mi szombaton nem szoktunk rádiót hallgatni. Ha tudtuk volna, hogy ez lesz, el se indulunk, vagy visszük apát is.
Anya azt mondta, hogy többet nem visz el egyedül úszni, amíg ki nem tavaszodik:).

Szánkózni biztos jó

Ma Cincogó után anya elvitt szánkózni. Az ovi körül mentünk egy kört. Egyenlőre nem tudom, hogy tetszik-e ez a jármű nekem... rezignáltan néztem ki a fejemből, miközben anya húzott. Hiába ugrabugrált nekem a hóban, még egy fél mosolyt sem sikerült az arcomra varázsolni. Persze lehet, hogy szimplán fáradt voltam, mert amint hazaértünk a szánkózásból, azonnal elaludtam.

Reggeli párbeszéd

Reggel ébredés után "beszélgettünk" anyával az ágyban. Apa közben lement a nappaliba, és mivel nem akartuk, hogy kimaradjon a traccspartyból hívtuk őt is. Először csak anya szólt neki, aztán én is hívogatni kezdtem. "Apa, apa!" Sajnos erre nem reagált, gondoltam nevén nevezem, hátha így válaszra méltat. "Baja, Baja" kiabáltam, de erre sem jött válasz. Erre anya: Lili, mondd még egyszer! Erre én jól lekiabáltam apának, hogy: "MÉGECCER!"
Persze ez se hatott, de legalább röhögött anya egy jót:)

Apáé, anyáé, Lilié

Amióta nálunk járt a mikulás, tele vagyunk finomabbnál finomabb édességekkel. Anya ma a mikuláscsomagok tartalmát egy kosárba öntötte, és a kosarat a nappaliban lévő komódra tette. Mondanom sem kell, hogy a kosár tartalma igencsak felkeltette az érdeklődésemet. A nap nagy részét azzal töltöttem, hogy próbáltam belőle csokit csenni, de anya mindig résen volt....
Mivel azt mondta, hogy a kosár apáé, így kénytelen voltam visszatenni a kicsent csokikat, nehogy apa később megharagudjon rám. Persze van nekem is csokim a komódon, az adventi naptárban, de azt nem érem el, ráadásul abban csak napi egy kocka csokoládé van. Van csomagja Noncsinak is, csak anyának nincs, ezért úgy döntöttem, hogy készítek neki egyet... A délutáni bilizés után, rámutattam a bili tartalmára és nemes egyszerűséggel ennyit mondtam: "Ez anyáé!"
Ugye milyen jószívű vagyok?

Az első mondatom:)

Ma reggel ébredés után vidáman konstatáltam, hogy az éjszaka folyamán hóval borították be a kertünket. Villámgyorsan felöltöztem, hogy az ablakból szemlélhessem a hóesést, és nem kellett sok idő, hogy a fejemben korareggel megfogalmazódott mondatot kimondjam: Esik a hó!

Apát is felhívtam, meg keresztanyut is, és őket is tájékoztattam, hogy nálunk bizony "esik hó". Később anyával kocsiba pattantunk, hogy mamát és Noncsit elvigyük az orvosi rendelőbe. A kocsiból még élvezetesebb volt a látvány, az egész utat végigkiabáltam: "Esik hó! Esik hó!"
Alig várom már, hogy az ősök elvigyenek szánkózni, meg, hogy építsünk hóembert!
Ma sajnos semmire nem volt időnk, mert a délutánt hypermarketekben töltöttük....

Még mindig a szobatisztaságról...

Tegnap és tegnapelőtt is csak bilibe végeztem a dolgomat. Csütörtökön mondjuk nem voltunk sehol, így könnyebb volt, viszont pénteken Cincogóztunk. Természetesen mielőtt elindultunk a közösségi házba, kaptam pelust, de tisztán került le rólam, mert indulás előtt biliztem egyet, és miután hazaértünk megint gyorsan ráültem a bilire. Mostmár nem kell anyának szólnia, magam is megtalálom a bilit, ha dolgom van, sőt a nadrágomat, és a bugyimat is lehúzom egyedül, (ha valaki segíteni próbál, kiabálni kezdek, hogy "Enyém! Enyém!"). Ha az ősök engednék, a bilit is kivinném egyedül, de azt azért nem engedik, mert félnek, hogy mire a wc-hez érek, kiöntöm a tartalmát, és hát lássuk be, ebben van némi igazság....
Éjszaka ugyan pelusozok, de nem is várja el tőlem senki, hogy 20 hónaposan egyből ágytiszta is legyek. Már az is nagy dolog volt részemről, hogy egymás után három éjszaka, nem pisiltem be. Mindennek megvan a maga ideje.

Kár, hogy tél van és hideg... Ha nyár lenne, biztos már ma pelus nélkül vinne anya az úszásra.

Novemberi képek

Novemberi képeim az alábbi linken tekinthetők meg:

http://picasaweb.google.hu/Lilicsumpi/2009November#

Balesetmentes nap

Csupán ennyit kellett várnunk az első balesetmentes napra. Tegnap egyszer sem pisiltem, és kakiltam be és reggel is száraz pelusban ébredtem. Remélem, ezek után valami hatalmas ajándékot pottyant a karácsonyfa alá a Jézuska, végtére is jó sokat spórolok ezzel....

Csavargós nap

Ma is csavarogtunk anyával, most a Kikában jártunk, ez anya egyik kedvenc áruháza. Ma nagyon jó voltam. Szót fogadtam, nem nyúlkáltam, csak gyönyörködtem, és végig fogtam anya kezét. Nagyon szép dolgokat láttunk, végül mégis üres kézzel távoztunk.

Ami a bilizést illeti, ma nagyon ügyi voltam, és ez már a második olyan nap volt, hogy éjszaka sem pisiltem be. Csak az estékkel vannak még problémák, tegnap is, és ma is este 8 körül pisiltem be...
Szóval az a bizonyos első balesetmentes nap még várat magára, viszont mentségemre legyen mondva, hogy ma háromszor is sikerült bilibe kakilnom. Büszke is vagyok magamra:)

Ma

A tegnapi nap egyértelmű visszalépés volt a szobatisztaságra vezető úton. Most inkább nem részletezném a történteket, csak annyit írok, hogy kaki is és pisi is került a bugyiba....
Ma reggel viszont száraz pelusban ébredtem, amivel megint szereztem egy pár jó pontot:)

Délelőtt a Möbelixbe mentünk anyával, délután pedig a Deichmannba, meg a Tescoba és a Müllerbe. Mama és Dédi Jézuskájának segítettünk beszerezni pár dolgot, pl egy szandit, mert a régiből már kilóg a nagylábujjam, meg egy lepkés ágyneműhuzatot a baldachinos ágyamhoz, de ezek titkosos dolgok, csak Karácsonykor kaphatom meg őket, ha addig is jó leszek. Miközben hazafelé igyekeztünk a Tescoból, az egyik kanyarban megcsúsztunk, olyannyira, hogy megpördült az autó, de én nem ijedtem meg egyáltalán csak anya kapott frászt. Még szerencse, hogy nem jött szemből senki, különben nagyon rosszul jártunk volna. Miután sikerült megállnunk, anya gyorsan kiszállt a kocsiból, hogy megnézze, minden rendben van-e, és a mögöttünk jövő bácsi is megállt, hogy segítsen. Szerencsére nem lett defektünk, úgyhogy folytathattuk az utunkat hazáig. A hazáig vezető utat anya végigremegte, én meg átaludtam:))
Apa szerint lehet, hogy volt valami csúszós dolog az úton amire rámentünk, és attól pördült meg az autó....

MIKI 2

Vasárnap reggelre a Mikulás teletette a nappalink ablakát mindenféle finomsággal, meg készségfejlesztő játékkal. Nagyon boldog voltam, csak az volt a baj, hogy nem falhattam fel egyszerre mindent... ráadásul, később anya az összes édességet kivette az ablakból és azt mondta, hogy visszaküldi a Mikulásnak:(. Pedig nem voltam ám annyira rossz!!! Csak hisztiztem, meg nem voltam hajandó reggelizni, meg tízóraizni meg ilyenek.

Mikulás

Nem fogjátok elhinni, kivel találkoztam ma a Nagyiéknál! Hát a Mikulással!!!! Anyáék már napok óta emlegetik, hogy jönni fog a Nagyiékhoz, és ha jó leszek, akkor egy csomó finomságot fog hozni nekem, de azt álmomban sem gondoltam volna, hogy ennyi sok mindent kapok tőle. Meg sem tudom számolni, hogy hány csomagot, meg csokimikulást, meg adventi naptárt és egyéb édességet kaptam, de megkaptam az Bújj-Bújj Zöld ág 1-2 CD-t is Nórinak és Nagyiéknak köszönhetően. Persze be voltam rezelve rendesen, amikor beállított Nagyiékhoz a Mikulás, nem sok hiányzott, hogy elsírjam magam. Szaladtam mindenkihez, anyához, apához, papához... még szerencse, hogy Nene is ott volt, - hiszen hozzá is jött - Ő oldotta kicsit a feszültséget. Végül nem sírtam el magam, de tisztes távolságot tartottam. Azért rendes volt a Mikulástól, hogy nem vitte el az édességeket, amiért olyan mogorva voltam hozzá. Miután elment, gyorsan fel is bontottunk egy csomagot, és megdézsmáltam a tartalmát.
Anya azt mondta, hogy éjjel hozzánk is be fog nézni a Mikulás, ezért este kirakjuk a cipőmet, hátha pottyant abba is valamit. Szerintem a meglepetéseknek még nincs vége.

Ma meglátogattuk dédit is. Eleinte tőle is tartottam kicsit, de aztán megbékéltem vele, és még búcsúpuszit is adtam neki, amikor eljöttünk.

Más:
Ez a negyedik pelusmentes napom. Igaz, hogy mielőtt átmentünk a dédihez anya adott rám pelust, de nem pisiltem bele. Miután nagyiékhoz értünk, gyorsan levetkőztem és már mentem is bilizni. Később, amikor a Mikulás már messze járt, megint ráültettek a bilire, de akkor csak hosszas várakozás után pisiltem a bilibe, pedig közben két pohár vizet is megittam. Indulás előtt aztán pisiltem még egyet természetesen a bilibe, mert már nagy kellett:). Ennek köszönhetően a pelus, amit a hazáig tartó útra adtak rám, megint száraz maradt. Így kell ezt csinálni kérem szépen:)

Harmadik pelusmentes nap

A mai pelusmentes napom is teljesen rendben volt, egészen délután 1/2 4-ig. Akkor ugyanis kakilnom kellett... éppen a hálóban voltunk anyával, és mire leértünk a bilihez, már késő volt:(((. Na mindegy, legközelebb talán ügyesebb leszek...
Később aztán kimentünk a kertbe, mert nagyon látni akartam kívülről a fényeket, persze a kerti sétára anya nem adott rám pelust, ugysem engedtem volna, hogy elvegye a bugyikámat:). Az első utunk a postaládához vezetett. Kiderült, hogy anya munkahelyéről érkezett egy ajánlott levél, amit a postásbácsi nem tudott átadni, mert elromlott a csengőnk, így csak egy cetlit dobott be a postaládánkba. Na, mehettünk a postára... Mivel teljesen fel voltam öltözve, anyáék úgy döntöttek, hogy nem visznek vissza és nem cserélik le a bugyikámat, így történt, hogy pelus nélkül kocsikáztunk a postára. Az út a postáig nagyon színes és érdekes volt, ugyanis nem csak a mi házunk van már ünnepi fényekkel kivilágítva.
Anya egyedül ment be a postára, én addig kint maradtam apával a kocsiban. Legalább fél óráig volt bent anya, én már tiszta ideg voltam, hogy hol lehet ilyen sokáig. Aztán megejelent egy A4-es pufi borítékkal a kezében, amiben valami titokzatos dolog lehetett, mert apának is csak titkososan mutatta meg, úgy, hogy én még véletlenül se láthassam...
A posta után gyorsan hazamentünk, kicsit még gyönyörködtem a mászó mikulásban, aztán bementünk a házba, ahol anya nagyon megdicsérgetett, mert száraz maradt a ruhácskám, nem pisiltem össze a bugyikámat.
Sajnos az öröm nem tartott sokáig, mert később anya kicsit apa gondjaira bízott és akkor megtörtént a baleset, bepisiltem... Hiába, apa még nem tudja, hogy milyen trükkökkel lehet bilire ültetni, és a jelzéseimet sem ismeri. Pedig egyre ügyesebb vagyok ám. Mostmár néha szó nélkül odaballagok a bilihez, ha dolgom van, és megpróbálom lehúzni a nadrágomat, és két-három óráig is kibírom pisilés nélkül. Kell ennél több 20 hónaposan???

Második nap pelus nélkül

Ma gyakorlatilag egész nap pelus nélkül voltam, ill csak annyi időre adott rám anya pelust, amíg elszaladtunk a Tescoba, de az is tisztán került le rólam. Egész nap egyszer sem pisiltem be, még a délutáni alváskor sem, és sikerült kakilnom is a bilibe. Egészen estig nem történt velem semmilyen baleset, aztán fürdés előtt kb. negyed órával bekakiltam:((. Senki nem számított erre a második kakira... Nem szidott le anya, viszont majdnem elsírtam magam, amikor megláttam a bugyikámat:( Legközelebb jobban fogok vigyázni!!

Egyébként ma pont azért voltunk a Tescoban, hogy bugyikat vegyünk, és kaptam is több mint 10 darabot. Közösen választottunk anyával, és együtt mostuk, meg teregettük ki őket. Nagyon büszke vagyok az új ruhadarabjaimra, vigyázni fogok rájuk.

Közben Virág megígérte, hogy ha megint belepisilek a bilibe, akkor vesz nekem egy bárányos babát. Te tudod Virág! Elkezdhetsz gyűjteni rá:)

Fél nap pelus nélkül

A mai nap nagy részét pelus nélkül töltöttem. Reggeli után került le rólam, és csak délután adta rám újra vissza anya. Ügyesen biliztem mindig, amikor megkértek, és kaki is volt, de az sajna a bugyimban landolt, mert pont akkor álltam fel a biliről, amikor kijött...
Sajnos a mai napot sem úsztuk meg ruhacsere nélkül, mert egyszer sikerült a játék hevében bepipilnem. Lefekvés előtt is pisiltem egyet a bilibe, hagy örüljön a család:).

Egy apró probléma van ezzel a bilizős dologgal csupán, mégpedig az, hogy egyenlőre nem igazán tudja kiszámítani anya, hogy mikor kell ráültetnie a bilire. Van amikor három óráig nincs pisi, aztán meg van, hogy fél órán belül kétszer is pisilek.... Sebaj, előbb-utóbb csak megoldjuk ezt a problémát is, addig pedig több váltás ruhával készülünk minden napra, és beszerzünk egy tucat bugyikát, mert az a három, amivel jelenleg rendelkezem édeskevés. Senki sem gondolta, hogy ilyen hamar szükségem lehet az új ruhadarabra.

Októberi képeim

Ami késik, az nem múlik:) Végre sikerült az októberi képeimet is feltölteni a webalbumomba. A képek az alábbi linken tekinthetők meg.
http://picasaweb.google.hu/Lilicsumpi/2009Oktober#

Fa puzzle

Sima ügy nekem már ez is. Lehet vonatos, vagy állatos, gond nélkül kirakom.



Anyja lánya:)))

Meglepetések napja

A mai napot nagyiéknál töltöttem, méghozzá az ősök nélkül. Apa vitt át kora délelőtt, és anya hozott haza késő délután. Most nem voltak ott a csajok, csak Kati nézett be egy tálka rakott krumplival. Később, amikor anya értem jött, megjelent Réka is, de vele már nem játszhattam sokat, mert anya hazavitt. Egyébként nagyon jól viselkedtem nagyiéknál. Voltunk sétálni, meg játszottam a kertben, de dvd-ztem, meg aludtam is papa kezét fogva, és persze jókat ettem. Biliztem is mielőtt hazaindultunk.

Már sötét volt mikor hazaértünk anyával. Rögtön észrevettem, hogy valami nincs rendben. Amíg nem voltam otthon valaki gyönyörűen feldíszítette a házunkat. Ráadásul a nappali egyik ablakán egy óriási mikulás kukucskál be egy világító létrába kapaszkodva, a másik ablakán meg egy világító télapó mosolyog hatalmas, ajándékokkal teli puttonnyal a hátán. Gondolom, mondanom sem kell, mennyire örültem a mikulásoknak. Ugrándoztam, mutogattam, nevettem, és mindent megnéztem. A házban további meglepetések vártak. Valaki a nappalit és a konyhát is feldíszítette fenyő girlandokkal és világító füzérekkel. A nappalit kicsit át is rendezték, a tv állványt áttették a teraszajtó elé. Anya szerint valszeg azért, mert minden bizonnyal a Jézuska, a tv állvány helyére fogja varázsolni a karácsonyfát. Nagyon hangulatos lett a házikónk a karácsonyi dekorációkkal. Nekem persze a mikulások tetszenek a legjobban. Amikor az imént a bilin ültem, titokban integettem a mikulásoknak, (az ablakban kukucskálóknak is, meg a komódon álló zenélő-táncoló mikiknek is), aztán titokban a fényeknek is integettem egyet, nem is vettem észre, hogy anya közben mögöttem állt, és engem figyelt:)))

Sok sok minden

Rengeteg dolog történt velem az utolsó jelentkezésem óta, de kezdjük az elején.

November 18-án a Heim Pál kórházban jártunk. Nem kell megijedni, nem vagyok-voltam beteg, csupán cipőt venni mentünk. A cipővásárlás persze nem ment olyan egyszerűen, történt ugyanis, hogy a Heim Pál kórház mellett - miközben apa éppen parkolóhelyet keresett - én megint össze-vissza hánytam magam, így anyáéknak a cél előtt vissza kellett fordulniuk. Úgy volt, hogy a vásárlást áttesszük másik napra, de mivel nem betegség miatt, hanem megszokásból hánytam, így miután otthon tiszta ruhát kaptam, és az ülésemet is letakarították, újra felkerekedtünk. Másodszorra már sikerrel jártunk, egy nagyon szép virágmintás 22-es téli bakanccsal indultunk haza. Mivel a bakancsot karira kapom Nagyiék Jézuskájától, így egyelőre óvjuk, és amíg nem muszáj, nem is használjuk. Ezúton is köszönöm a cipőt Nagyiék Jézuskája!

A cipővásárlás utáni napon nem mentünk sehova, tekintve, hogy az autósülésem mosás alatt volt. Szerencsére estig megszáradt a huzata, és mivel másnap reggel jelenésem volt a művelődési házban, így anya még este össze akarta rakni, azonban egy tartozéka szőrén-szálán eltűnt. Anyáék átfésülték a teljes lakást legalább háromszor, több mint két órán keresztül keresgéltek, még a hűtőszekrénybe is benéztek, mire kiderült, hogy a tartozék ott lapul az ülésben... ugyanis azt nem is vette ki anya... No komment:)

A pénteki cincogó nagyon családias volt. Én lazára vettem a figurát és össze-vissza járkáltam csakhogy kivonjam magam a közös feladatok alól, így anya gyakorlatilag magának mondókázott, meg énekelgetett. Persze amikor hazaindultunk jól megsértődtem, egyáltalán nem akartam hazamenni. Délután aztán beugrottunk nagyiékhoz, ahol Nenééken kívül Jutka nénivel és Jenő bácsival találkoztam. Ritkán látom őket, úgyhogy meglehetősen visszafogott voltam. Innen is nagyon köszönöm a finom csokit és a formabedobós teknőcöt, sokat játszom vele azóta is.

Másnap úszás után (ahol anya jobban elfáradt, mint én) keriékhez mentünk bulizni. Balázska szülinapját, és Virág névnapját ünnepeltük. Volt finom torta (kettő is), gyertya, tűzijáték meg szép ajándékok, és eljött Virág és Balázs két kis barátja, Zsófi és Zoltánka is. Én megint kihúztam a gyufát a gyerekeknél, Zsófit, aki már ovis úgy megszorongattam, hogy elsírta magát, Balázs pedig megkérte anyukámat, hogy legközelebb egyedül menjen át, engem hagyjon inkább otthon. Virágot is elkaptam egyszer, de ő már megszokta... meg hát megint nálunk akart aludni, úgyhogy inkább nem szólt semmit. A nálunk alvásból végül nem lett semmi, pedig Virág hazajött velünk, csak olyan 10 óra körül rájött, hogy hiányoznak neki a babái és biztos sírnak otthon, amiért ő eljött, úgyhogy fél 11 körül az apukája hazavitte. Én akkor már aludtam, egyebet nem tudok elmondani.

Vasárnap természetesen nagyiztam. Most nem ők jöttek, hanem én mentem apával. Anyát otthon hagytuk vasalni, meg takarítani. Megint taliztam Jutka néniékkel és sírtam, amikor Nenéék hazamentek.

Fura, mert a mostani hétről szinte semmi nem jut eszembe, pedig nem voltam mintagyerek az tuti:)). Voltunk Csiri-biri tornán, meg Cincogón is, meg egy játékboltban is és szerdán benéztek hozzám nagyiék egy rakás finomsággal. A hét legnagyobb eseménye, hogy végre sikerült termelnem valamit a bilibe. Csütörtökön is, meg pénteken is belepisiltem, nem is egyszer, úgyhogy most anyáék végtelenül büszkék rám, és én is nagyon örültem, amikor hosszú üldögélés után végre zenélni kezdett a bili. A szobatisztaságtól azért még rendkívül messze vagyok, de elindultam az úton... ez már biztos.

Ma lógtunk az úszásról, helyette anyával átmentünk keriékhez ugyaniiis keriapu szerzett nekünk egy SZÁMÍTÓGÉPET. Hurrá, hurrá, hurrá!!!

Most már nagyon fáradt vagyok, úgyhogy aludni térek, de holnap hozok képeket is, meg videót, ha lesz időm:)))

Mozi, mozi, mozi

Ennyire jól ismerem az állatokat:


Így játszottam a csigás formabedobóval pár héttel ezelőtt:



A videók készítése óta rengeteget fejlődtem, a formabedobót már szinte csukott szemmel használom, az állatokat pedig már meg is nevezem, és azt is meg tudom mutatni, hogy hova kell őket betenni.

Harmadikos lettem

Tegnap úszás előtt anya megkérdezte Gitta nénit a fő-fő oktatómat, hogy mennyi ideig kell még a kettes csoportban lennünk. Erre Gitta néni azt mondta, hogy az órán több figyelmet fog szentelni nekünk és megnézi, hogy mit tudok, aztán megkérdezte anyától, hogy hány hónapos vagyok. Anya mondta, hogy 19 múltam, erre Gitta néni visszakérdezett, hogy senki nem mondta még, hogy menjünk át a hármasba? Anya mondta, hogy eddig nem, erre Gitta visszaadta a bérletünket és mondta, hogy nyugodtan menjünk át, tudja, hogy már elég érett vagyok és ebben a csoportban újat már nem tudnak tanítani nekem. Így történt, hogy tegnap már a hármas csoportot erősítettem.
A hármas csoportban sokkal komolyabb feladatok vannak... pl buborékot fújunk, felhozunk játékot a víz alól, egyedül ugrunk be és jövünk fel a víz alól, háton úszunk deszka segítségével, tanuljuk a mell- és gyorsúszás kar- és lábtempóját, és itt is sokat merülünk. Ezen a szinten már a szülőknek is többet kell dolgozniuk, úgyhogy óra végére anya is nagyon elfáradt, ráadásul nem csak én lettem csurig vizes, hanem ő is:).
Sajna apa nem volt velünk, így ő nem láthatta, hogy hogyan birkózunk meg az új feladatokkal, de megígérte, hogy jövő héten elkísér minket.

A héten történt...

Sajnos az utolsó jelentkezésem után teljesen elromlott a gépünk. Most nagyiéknál vagyok, ez a bejegyzés náluk íródik.

Hétfőn megint csiri-biri tornán voltunk, de most a csajok nélkül. Nagyon sokan voltunk, ettől függetlenül jól éreztem magam.

Kedden randim volt a doktornénivel és taliztam a védőnénivel is. Szurit kaptam már megint (bárányhimlő ellenit) és ha már ott voltam, le is mértek. Jelenleg 10 és fél kilót nyomok és 82 centi vagyok, ami azt jelenti, hogy az utóbbi egy hónapban fél kilót és 1 centit gyarapodtam:). A doktornéni azt mondta, hogy legközelebb két évesen szeretne látni... én is őt:)

Szerdán egész nap esett az eső, úgyhogy ki se tettük a lábunkat a jó meleg lakásból. Egész nap kedvenc Halász Judit lemezemet hallgattuk, és a cincogón tanult mondókákat gyakoroltuk.
Itt szeretném megjegyezni, hogy egyre több három szótagú szót használok. Az egészség volt az első, amit megtanultam. Ha valaki eltüsszenti magát a környékemen, akkor mindig ezt a szót mondom. Aztán jöttek a krokodil és buborék szavak, meg az anyáé, apáé, ebédet stb...

Ma a ferihegyi tescoban voltunk anyával, rengeteg babát és játékot láttam megint, a szó szoros értelmében tátva maradt a szám:) Hazafelé szokás szerint eltévedtünk, de a jó Istenke megint hazavezetett bennünket.

Szerettem volna még két videót közzétenni a kézügyességemről, de sajna a fényképezőgépünk otthon maradt. Sebaj, majd máskor:).

Helyzetjelentés

Sajna a gépünk még mindig nem mükszik megfelelően. Átvittük keriékhez, keriapu megnézte, de nem jött rá, hogy mi a hibája, így ma haza is hoztuk. Most valahogy sikerült elindítanunk, de bármikor lefagyhat és kikapcsolhat a monitor .
Most addig használjuk, amíg tudjuk....

De félre ezekkel a csip-csup dolgokkal, hiszen egy csomó minden történt velem az utolsó jelentkezésem óta. Szerdán anya és én átmentünk kerihez, aki palacsintával várt bennünket. Vivi sajna oviban, Ba pedig suliban volt úgyhogy egyedül garázdálkodtam a szobájukban
Hazafelé persze sikerült eltévednünk, de a jó Isten pont ahhoz az uszodához irányított bennünket, ahova szombatonként járunk, így végül apa telefonos segítségével hazataláltunk.

Csütörtökön meglátogattak nagyiék. Nenét is hozták magukkal, meg egy csomó finomságot.
Délután valahogy a kezembe került a kocsikulcs, és miután kijátszottam magam vele, úgy eltettem, hogy magam sem találtam meg. Apa éppen a dolgozójába készült, és ki akarta venni az iratait a kocsiból, amikor észrevette, hogy nincs meg a kulcs... Szólt anyának, hogy segítsen megkeresni, de ő sem találta, aztán mama mondta, hogy látta a kezemben, erre bevontak engem is a keresésbe, de én sem tudtam segíteni. Közben megérkezett apa munkatársa is, aki be szokta őt vinni a dolgozójába, ő is beszállt a keresésbe, de ő sem találta. Végül, amikor már ott tartottunk, hogy kinyitjuk a pótkulccsal, és valahogy kikapcsoljuk a riasztót, anya megtalálta a kulcsot a mosogatógép aljában. Nem tudom ki tehette oda.... nem hiszem, hogy én voltam.

Pénteken délelőtt megint cincogni voltunk a közösségi házban. Most nem voltunk olyan sokan, így sokkal kellemesebb, és barátságosabb volt a légkör. Megint mondókák tömkelegével ismerkedtünk meg, igazán jó volt!
Délután apával elmentünk az auchanba. Sajna most nem kaptam semmit, pedig rengeteg játék volt. Nem győztem húúúzni, meg hááázni miközben a babákkal teli polcok között sétáltunk.

Szombaton úszni voltunk. Legnagyobb meglepetésemre az uszodában összefutottam Zoéval, akit már hónapok óta nem láttunk, nem sokáig örülhettem a találkozásnak, ugyanis Zoét átküldték a hármas csoportba. Ezen kicsit meglepődtünk, hiszen mi mindig együtt úsztunk Zóéval, ráadásul nem hagytunk ki annyi órát, mint ő.... nekünk is feljebb kellett volna már lépnünk. Anya azt mondta, hogy a következő órán rá fog kérdezni, hogy mikor mehetünk mi is át, mert ebben a csoportban már nem tudunk tovább fejlődni.

Ma megint keriéknél voltunk. A laptopért mentünk, és meglátogatni Vivit, meg Ba-t. Ma nem volt palacsinta, csak kakaóscsiga, leves és csoki.... Jóllaktam azokkal is

Szolgálati közlemény

Ezúton tájékoztatom a kedves olvasókat, hogy a blogom technikai okok miatt határozatlan ideig szünetel.
Sajnos a laptopunk elromlott, és egyenlőre nem tudjuk, hogy meg lehet-e javítani. Természetesen amint a probléma megoldódik, vagy gépközelbe kerülök, jelentkezni fogok.

Fodrászkodás

Fodrásznál voltam ma, életemben először. A szépségszalonban, ahova anya elvitt csak fiatal nénik voltak, persze amint beléptünk, azonnal a figyelem középpontjába kerültem. Erika a fodrásznéni és a többiek is nagyon kedvesek voltak hozzám. Megdicsérték a ruhámat és a rózsaszín szőrme táskámat is, amit mindenhova magammal viszek.

A fodrász székbe nem voltam hajlandó egyedül beülni, így végül anya ölében nyírtak meg. Amikor Erika az ollót a hajamhoz közelítette, borzasztóan megijedtem. Nem sok hiányzott, hogy elsírjam magam, de anya megnyugtatott, hogy nem fog fájni, és tényleg nem fájt. Ettől függetlenül nem könnyítettem meg Erika dolgát.

Szerencsére nem kellett sokáig szenvednem, kb 10 perc alatt végeztünk. Főleg a hosszából és a frufrumból vágtak. Miután elkészültem, nagyon megdicsértek és kaptam egy nyalókát is.

Erika becsomagolt nekem egy tincset, hogy vigyem haza apukámnak.

Az új frizurám nagyon tetszik apának és mamának is.

Hétvége Virággal

Szombaton lógtunk az úszásról, helyette meglátogattuk keresztanyuékat. Ezer éve nem taliztunk velük. Virág, akit én csak Vivinek és Ba azaz Balázs a nagyijuknál volt, mikor megérkeztünk, de aztán kerianyu hazahozta őket. Kicsit játszottam Vivivel, aztán meg az arcába vágtam egy játékot. Anya jól leszidott, amiért bántottam uncsitesót. Vivi persze nem haragudott rám sokáig, este át is jött hozzánk.
Jól meglepődött, amikor bejött a nappaliba, ugyanis igencsak megnőtt a játékaim száma, mióta utoljára nálunk járt. Nenééktől örököltem egy rakás játékot, köztük babákat, babakocsikat, építőkockákat, mikrót, mosógépet, turmixgépet, tálas mixert, varrógépet, pénztárgépet és még sorolhatnám. Ráadásul még nálunk van Nene trambulinja is, szóval el lehet képzelni, milyen most a nappalink. Igazi kiscsaj birodalom:))) Nem is tudta Vivi, hogy mivel játsszon, végül mindent kipróbált:).
Vasárnap legújabb jószokásom szerint 7-kor ébredtem. Reggeli után apa mamával elment Dabasra a temetőbe mi pedig anyával, Vivivel és Noncsival maratoni játszásba kezdtünk. Először orvososat játszottunk, aztán boltosat, aztán barbisat, közben pedig az egyik Halász Judit cd-met hallgattuk kakaón, és amikor a kedvenc számainkhoz érkeztünk, akkor ugráltunk, meg fel-le futkostunk a nappaliban és a konyhában. Nem tudom, Vivi hogy van vele, de én nagyon jól éreztem magam. Koradélután érkeztek meg apáék és vetettek véget a felhőtlen szórakozásnak, Vivit pedig 1/2 4 után vitte haza az apukája.
Sajnos egy dolog beárnyékolta ezt a gyönyörű vasárnapot, reggelre ugyanis megint betaknyosodtam... pedig már több, mint egy hete tünetmentes voltam:(((

Cincogón

Akkor most jöjjön a beszámoló a Jékával és Nenével töltött napomról. Szóval pénteken reggel hétkor arra ébredtem, hogy mindketten a szobámban alszanak. Nem tudom, hogyan kerültek oda, de nagyon boldog lettem. Annyira, hogy rögtön fel is ébresztettem őket. Persze ők is kíváncsiak voltak arra, hogy mit szólok, ha meglátom őket, úgyhogy most nem hurrogtak le, nem mondták, hogy aludjak még egy picit (ahogy egyébként anyával együtt szokták.) Természetesen miután kiörömködték magukat, vissza akartak aludni, de nem hagytam, mivel délelőtt rendkívül fontos programunk volt, Cincogóra készültünk a művelődési házba.
Gyorsan megreggeliztünk, felöltöztünk, anya - akit mostanában nemes egyszerűséggel csak Eminek hívok - és Jéka kipingálták magukat, kicsit még játszottunk, és 1/2 10 után elindultunk a műv. házba. A műv. ház parkolójában vettük észre, hogy a sapkám otthon maradt. Úgy volt, hogy a kabátot a csajok adták rám, és a kocsiba is ők tettek be, amíg anya összeszedte a cuccaimat. Mivel a kocsiban mindig leveszem a sapkámat, így senkinek nem tűnt fel, hogy nincs rajtam. Miután kivettek a kocsiból, vették észre, hogy nincs ott a satyesz. Szerencsére kapucnis pulcsi és kabát volt rajtam, ráadásul az idő sem volt rossz, de akkor is! Rossz anya!!!
Miután túltettük magunkat a sapkás storyn beballagtunk a műv. házba. Megint korán értünk oda, de kivételesen nem mi voltunk az elsők. Már volt ott egy kislány az anyukájával, sajnos a nevére már nem emlékszem. Aztán elkezdtek szállingózni a gyerekek. Kezdésre megtelt a terem.
A foglalkozást vezető nénit, és kisfiát Misit már ismertük a csiri-biri tornáról, de a többiekkel még nem találkoztam, és új volt maga a foglalkozás is, még sose jártunk ilyenen, de nem bántuk meg, hogy eljöttünk. Sok-sok új mondókát tanultunk, meg táncoltunk is, és volt furulya, voltak gyerek hangszerek, amikkel ütemre doboltunk, meg csilingeltünk és volt szabadfoglalkozás is, mint a csiri biri tornán. Szóval jó volt az egész. Megint készültek képek, meg videók. Ha lesz időnk, majd felteszünk belőlük párat.

Cincogó után hazafelé vettük az utunkat, később aztán bementünk apáért a munkahelyére. Szegénynek mostanában kocsi nélkül kell léteznie, mert azt ugye egy ideje lefoglaltuk anyával. Mielőtt hazamentünk volna, tankoltunk és beugrottunk egy boltba, ahol apa vett nekem falra ragasztható világító holdat meg csillagokat és Matyinak - aki apa unokatesójának kisfia - is vettünk egy bilit, ami épp olyan trón formájú, mint az enyém, csak nem rózsaszín, hanem kék.
Otthon aztán aludtam egy nagyot, addig a lányok tv-ztek, meg számítógépeztek. Miután felébredtem, Nenét és Jékát átvittük a nagyiékhoz. Kicsit elidőztünk náluk aztán haza mentünk. A Hold kísérte utunkat:).

Video a csiri-biri tornáról

Sikerült elforgatni a videókat, úgyhogy íme a kisfilm a tornáról:



Fontos: a film csak rövid ideig lesz elérhető a blogon!!!

Pisi a wc-be

Egy ideje megint haragban vagyok a bilivel, viszont ma megengedtem anyának, hogy felültessen a wc-re. Nem kellett sokáig üldögélnem rajta, csak kicsit erőlködtem, és már jött is a termés pisi formájában:). Most mindenki rendkívül büszke rám:)))

Más:

Tegnap délután átjöttek nagyiék Rékával és Nettivel. Nagyon szerettem volna, hogy a lányok nálunk maradjanak, de nagyiék elvitték őket, és ez engem borzasztóan elszomorított. Olyannyira, hogy még sírtam is utánuk:(((

Ma reggel aztán egy kellemes meglepetés várt. Éjszaka valaki becsempészte a lányokat a szobába, ágyastul:))) Arra ébredtem, hogy mindketten ott durmolnak mellettem. Rendkívül örültem Nenének és Jékának, az egész napot együtt töltöttük:). Majd jövök beszámolóval természetesen:)))

Dalok és mondókák a csiribiri tornáról

Számomra is hihetetlen de ennyi sok dalocskával és mondókával találkoztam a hétfői tornán:

Kistornászok vagyunk mi, (csípőre tett kézzel jobbra-balra forgatni a vállunkat)

szépen tudunk tornázni,

jobbra és balra hajolunk, (csípőre tett kézzel jobbra, majd balra hajolunk)

és utána ugrálunk. (ugrálunk ritmusra)

.

Ujjainkat mozgatjuk, (előre nyújtott karral mozgatjuk az ujjainkat)

karjainkat forgatjuk, (karkörzés előre)

előre-hátra hajolunk, (csípőre tett kézzel előre, majd hátra hajolunk)

és a végén tapsolunk. (tapsolunk ritmusra)

***********************************************************

Lassan forog a kerék,

mert a vize nem elég.

Gyorsan forog a kerék,

mert a vize már elég.

***********************************************************

Vili-vári, hentesvári

Kukorica Jancsi

Zsupsz!

***********************************************************

Dombon törik a diót, a diót, (egymás kezét fogva körbesétálunk)

Rajta vissza mogyorót, mogyorót. (visszafordulunk)

Tessék kérem megbecsülni és a végén a lecsücsülni, (ritmusra tapsolunk)

Csüccs! (lecsücsülünk)

***********************************************************

Két karommal súlyt viszek (terpeszben oldalra kinyújtjuk a karokat és billegünk balra-jobbra) Mérleg vagyok, billegek,
Két karommal súlyt viszek.
***********************************************************
Kaszálj Pista, kalapálj,
holnap délig meg ne állj!
***********************************************************
Ilyen kicsi a törpe: guggoljunk le a földre! (leguggolunk)
Ilyen nagy az óriás: nyújtózkodjunk kispajtás! (felállunk, fölfelé nyújtózkodunk)
***********************************************************
Nyuszi fülét hegyezi, (nyuszifület csinálunk kezünkből a fejünk felé)
Bajsza végét pödöri, (bajszunkat pödörjük)
Répát eszik ropp, ropp, ropp, (fogjuk a répát, ritmusra markoljuk)
Nagyot ugrik hopp, hopp, hopp. (hármat ugrunk)
***********************************************************
Gomba, gomba, gomba, (öklünket összeütögetjük)
nincsen semmi gondja, (tenyerünket forgatjuk)
ha az eső esik rája, (ujjakat lefelé tartva mozgatjuk)
nagyra nő a karimája. (nagy félkört rajzolunk a levegőben fejünk előtt)
Az esőt csak neveti, (szánkra mutatunk nevetve)
van kalapja, teheti. (emelgetjük kalapunk)
***********************************************************
Pista bácsi fűrészel, dolgozik a fűrésszel.
Húzza-vonja, húzza-vonja, most a bütykét darabolja.
***********************************************************
Hullámzik a tenger,
tutajon az ember belefordul
***********************************************************
Lassan jár a csiga-biga,
Táskájában eleség,
Várja otthon lánya, fia,
Csiga-biga feleség.

Gyorsan jár a csiga-biga,
Táskájában eleség,
Várja otthon lánya, fia,
Csiga-biga feleség.
Elfáradt a csiga-biga,
Elfogyott az eleség,
Várja otthon lánya, fia,
Csiga-biga feleség.
***********************************************************
S, sz, beh sok súly!
Meg se mozdul!
Friss sze- net, ha bekapok:
messze, messze
szaladok, szaladok….
***********************************************************
Gyere ki buborék
Kék ruhában, zöld ruhában
piros topánkában!

***********************************************************

Fújja a szél a fákat,
letöri az ágat, reccs!

***********************************************************

Beszállni dirr-durr
Rakéta indul
Figyeld a Holdat!
Elérjük holnap
Zsuppsz

***********************************************************

Megy a labda vándorútra

egyik kézről a másikra

aki tudja meg ne mondja,

merre van a labda útja.

Csiri-csalamádé,csiri-csalamádé,

csiri-csalamádé, sári hopp hejhó!

***********************************************************

Száll a labda, röpp, röpp,
száll rajta a pötty, pötty.
Kislány dobja, fiú kapja,
Száll a labda jobbra balra.

***********************************************************

Hej, Gyula, Gyula, Gyula,

szól a duda, duda, duda,

Pest, Buda, Buda, Buda,

Pattogatott kukorica.

***********************************************************

Zsipp-zsupp kenderzsupp

Ha megázik kidobjuk zsupp

***********************************************************
Így ketyeg az óra tik-tak jár.
Benne a manócska ka-la-pál.
Ha megáll az óra és nem jár.
Alszik a manócska és NEM KALAPÁL!
***********************************************************

Erdő szélén házikó, ablakában nagyanyó

Lám, egy nyuszi ott robog, az ajtaján bekopog.

Kérlek, segíts én rajtam, a vadász a nyomomban.

Gyere, nyuszi, sose félj, megleszünk mi kettecskén.

***********************************************************

Egyszer egy hétpettyes katicabogárka

Elindult megnézni, mi van a világban.

Hívta a gyöngyvirág, hívta a vadrózsa,

Ide is, oda is bekukkant egy szóra.

Nagy bajuszú cincérek sétálgatni mentek,

Tó partján a szúnyogok kalapot emeltek,

Estére elfáradt a katicabogárka,

Éjjeli pillangó hazatalicskázta.

***********************************************************

Csip csepp aranycsepp

szomjas a kéz itasd meg

kicsi Lili hazamegy:)))

Sok sok minden

Pénteken délelőtt átmentünk nagyiékhoz, délután pedig meglátogattuk Katiékat. Kati megengedte, hogy a csajok nálunk töltsék a hétvégét, így aztán haza, már Netti és Réka is velünk tartott.

A hétvégém a csajoknak köszönhetően meglehetősen mozgalmas volt. A szombati úszást kihagytuk, helyette játszóztunk egy kicsit, meg DVD-ztünk is.
Vasárnap délelőtt apával és Nettivel átszaladtunk Katiékhoz, a nap többi részében pedig DVD-ztünk, és játszottunk. Netti kölcsönadta a trambulinját, azóta rendszeresen azon alszom délután, de persze ugrabugrálni is szoktam rajta.
A hétvégi óraátállítás kicsit megviselt ui., vasárnap óta legkésőbb 7-kor ébredek és persze a körülöttem lévőket is felébresztem.

Hétfőn voltam csiribiri tornán, ahova természetesen a lányok is elkísértek. Mivel aznap is jó korán keltem, így nem voltam annyira aktív, pecsétért sem álltam sorba háromszor az óra végén, csak egyszer. Ettől függetlenül nem volt rossz a torna, Réka készített néhány fényképet és videókat is, ha lesz időnk, összevágjuk őket és egy kisfilm formájában közzétesszük majd. (Csak az a baj, hogy a drága unokatesóm, - aki mellesleg anyukámat állandóan leszőkézi - állítva készítette a videók nagy részét a fényképezőgéppel, így azok fektetve jelennek meg a gépen és még nem jöttünk rá, hogy hogyan lehet őket elforgatni....)
Torna után még bevásároltunk, aztán gyorsan hazamentünk, mert én már naggggyon álmos voltam. Hamar el is aludtam a trambulinon, anyáék pedig nekiálltak palacsintát sütni (3 liter tejből)... három óra alatt végeztek, addigra én is felébredtem és apa is hazatért egy nagy zacskó mekis kajával. Persze abból én nem ehettem, de addigra már úgyis degeszre tömtem magam palacsintával:)
Sajnos ma délben haza kellett vinnünk a csajokat, mert mindkettőnek különórája volt. Nagyiékhoz vittük őket, papa már várt rájuk. Én - a nagyon korán kelő -, persze aludtam, mikor odaértünk:))) Miután felébredtem, eper kereső útra indultam. Sajnos csak egy szemet találtam, de azt azonnal be is tömtem a pocakomba.
Otthon aztán kipihentem a hosszú hétvége minden fáradalmát, ui. még több mint két órát aludtam:)

Pohárból iszom

Én, 1 éves 6 hónapos 3 hetes és 1 napos, 12 fogú Lili ezennel kijelentem, hogy a mai naptól fogva otthon vizet, teát és üdítőt kizárólag igazi pohárból iszom.

A szívószálas poharat azért megtartom, mert a babatejet még abból fogyasztom, ill. ha úton vagyok, is inkább azt használom.

Kérem az ősöket, hogy tartsák tiszteletben döntésemet, és legyenek nagyon türelmesek. Bizonyára lesznek még balesetek...:)

ui: amióta betöltöttem a másfél évet hihetetlen dolgok történnek velem szinte egyik napról a másikra.... kezdődött a bilivel, most meg ez a pohár ügy, de folytathatnám a sort azzal, hogy egyre ügyesebben kanalazok egyedül, és egyre érthetőbben beszélek... Mindannyiunk számára rendkívül izgalmas ez az időszak:)))

Bili

Eddig kb sikítófrászt kaptam, amikor anya elővette a bilit, de tegnap történt valami megmagyarázhatatlan velem, aminek hatására azt éreztem, hogy azonnal rá kell ülnöm a bilire. Így történt, hogy miután anya segítségével megszabadultam a pelusomtól, legalább negyed órán keresztül trónoltam egy kölcsönkapott zenélő bilin. Az ősöknek leesett az álla, senki sem gondolta volna, hogy annyi ellenállás után egyszercsak úgy döntök, hogy teljesen önszántamból ráülök a bilire.
Kép készült, gyorsan közzé is teszek párat:)

Sajnos termelni még nem sikerült a bilibe (ráadásul pont azután kakiltam egyet, miután rám került a pelus), de tudjuk, hogy ami késik az nem múlik!!! Tőlem már az is hatalmas eredmény, hogy elüldögélek rajta.

Anyáék azt mondták, hogy ha belepisilek a bilibe, kapok egy nagy ajándékot, ezért ma reggel megint gyakoroltam rajta egy kicsit. Természetesen arról is be fogok számolni, ha sikerül megtöltenem, és zenére bírnom végre a bilit.

Más:

ma is voltam csiri-biri tornán anyával. Ugyan a náthám még nem múlt el teljesen, de se láz, se rossz közérzet, se köhögés nem kísért. Gyanítjuk, hogy ez a híg orrfolyás egészen tavaszig fog tartani, addig meg nem zárhatnak be!

A tornám ismét nagyon jól éreztem magam, és mostmár emlékeztem néhány feladatra is:)) Az óra végén háromszor is sorba álltam pecsétért, úgyhogy jutott mindkét kézfejemre, és az egyik tenyeremre is:)))

Majd megmutatom apának, ha hazajön, remélem, addig nem kopik le!

Csiri-biri torna

Tornázni voltunk délelőtt anyával a gyáli közösségi házban. Jó korán indultunk (1/2 10-kor), hogy véletlenül se késsünk el, és hogy találjunk parkolóhelyet. Mi voltunk az elsők, de hamar megtelt a terem. A foglalkozást vezető néni nagyon aranyos volt, egyből megtanulta a nevemet.
Rengeteg sok feladat volt, közben énekeltünk, meg mondókáztunk, de játszottunk is. Én nagyon élveztem a foglalkozást. Az elején ugyan kicsit meg voltam szeppenve, de aztán hamar belejöttem, és a végére már én is ugrabugráltam a többi gyerekkel. Remélem, hogy a jövőben gyakran fogunk járni csiri-biri tornára:)

Torna után anyával hivatalos, és nem hivatalos dolgokat intéztünk, voltunk a bankban, meg vásárolni, úgyhogy dél is elmúlt már, mire hazakeveredtünk.

Lili molinó és HK

Szombaton egy nagyon érdekes plakátra lettünk figyelmesek a nagytétényi művelődési központ parkolójában. Azért volt rendkívül érdekes, mert én virítottam rajta:)). Ezen a hétvégén került megrendezésre az a fesztivál, amit az én arcommal reklámoztak már hónapok óta, és a hatalmas plakát a babafesztivál helyszínének külső falát díszítette. Sajnos pont nem volt nálunk fényképezőgép, hogy megörökítsük a plakátot, és bemenni sem tudtunk a műv. házba, mert úszás után kerianyunál volt jelenésünk, aki a szülinapját ünnepelte, de előtte még benéztünk a H&M-be, és a C&A-ba néhány apróságért. Végre kaptam harisnyát, hogy ne fázzak, ha beköszönt a tél, de kaptam még hajpántot is, meg ruhára vasalható hello kittys mintákat. Ezeket ma fel is vasalta anya két nadrágomra és az egyik farmer ruhámra. Nekem tetszenek:)

Szeptemberi képek

Értesítem a kedves olvasókat, hogy szeptemberi képeim az alábbi linken tekinthetők meg:

http://picasaweb.google.com/Lilicsumpi/2009Szeptember#

18 hónapos tanácsadáson

Ma látogatást tettünk a doktor- és védőnéninél. A kedvenc hello kittys kantáros ruhámban mentem és vittem magammal a TNT-s labdámat is. A váróterem üres volt mikor odaértünk, egy kisfiú volt csak a rendelőben, aki eszeveszetten sikított.

Akkor még nem értettem, hogy miért, de ahogy betettem a lábam a rendelőbe, rájöttem, hogy engem ott mindig rossz dolgok érnek, úgyhogy én is gyorsan rázendítettem a sírásra. Először próbáltak rátenni a mérlegre, de nem hagytam magam. Végül a védőnéni anyával együtt mért meg a nagy mérlegen, aztán megmérte anyát egyedül és így számították ki, hogy kereken 10 kiló vagyok. (Anya pedig 53,7:)) Aztán nagy nehezen megmérték, hogy 81 centi vagyok. Aztán a doktornéni meghallgatta a tüdőmet, és próbált belenézni a számba, de persze én azt sem hagytam, így elhitte anyának, hogy 12 fogam van. Végül jött a feketeleves:((( Mivel nem engedtem a karomat megszúrni, így a combomba kaptam a kötelező oltást, és kaptam a másikba is egyet rosszaság (=pneumococcus) ellen. Végtelenül fel voltam háborodva, és ennek hangot is adtam, ahogy a torkomon kifért.... Végül anya feltette még a kérdéseit, főleg jó szokásommal a kocsiba hányással kapcsolatban, felíratott D vitamint és távoztunk. A doktornénitől kaptam egy macis matricát, úgyhogy amikor kijöttünk a rendelőből már nem sírtam. Persze amikor anya megkérdezte hogy fájt-e, meg, hogy rossz volt-e bőszen bólogattam.

Legközelebb 1 hónap múlva, november 10-én kell mennünk a doktornénihez, mert még tartozik egy bárányhimlő elleni oltással, utána viszont jó ideig nem fog zaklatni... megígérte!!!

Anya pedig házifeladatba adta apának, hogy vegyen nekem játék orvosi készletet, hátha azzal megtanulom, hogy nem kell félni a doktornénitől...

Dolly baba

Ma villámlátogatást tettem nagyiéknál, Katiéknál és dédinél. 10 körül indultunk apával és 1 óra után értünk haza (én addigra el is aludtam a kocsiban). Persze sehonnan sem engedtek el üres kézzel... Nagyiéktól a szokásos nyalánkságos csomaggal, Katiéktól pedig jó pár játékkal és egy verses könyvvel távoztam.

A játékok közül Dollyt emelném ki, aki ugyan kócos, és az arcát is összepingálták a csajok, de én így is pillanatok alatt összebarátkoztam vele. Mondjuk a szerkója annyira nem tetszett, úgyhogy otthon kerítettünk neki egy másikat a régi cuccaim közül. Átöltöztettük aztán megmostuk a haját igazi samponnal és balzsammal aztán megfésültük aminek hatására a hajkoronájának felét elvesztette ugyan, de így is több haja maradt neki, mint nekem.

Ilyen lett Dolly baba:

Ezt a bejegyzést kivételesen apa irta:)

Ezúton is köszönök mindent.

Hooooold

Van az a fényes valami az égen, amit csak este lehet látni. Anyáék holdnak nevezik én pedig hóóóónak. Nos ez a valami engem borzasztóan érdekel, ezért ha tehetem gyakran kukucskálok ki az ablakon, hogy megleshessem, amikor pedig nem látom, akkor az Ősöket nyaggatom, hogy mutassák meg nekem. Ők már unják a holdimádatomat, de én még mindig nem tudok betelni vele... főleg a telihold tetszik, ami a holdnaptár szerint ma éjjel is lesz:)))

Happy Birthday Anya!

Szülinapot ünnepeltünk ma. A nagy eseményre átjöttek keresztanyuék is. Sütöttünk husit a kertben és volt torta, amit keri készített anyának, meg tiramisu, és muffin is.

Ismét jól szórakoztunk:)

Balázska hősként viselkedett a kórházban! Sajna az egyik körmét teljes egészében leszedték, de a doktorbácsi megnyugtatta, hogy még ki fog nőni.

Szerintem simán megérdemelte a vagont, amit a szüleitől kapott miután elhagyhatta végre a kórházat:)))

Balázska kórházban :((((

Szorítok Balázsnak, aki ma kórházba került, és meg fogják műteni, egy csúnya bibi miatt a hüvelykujján. Nem lesz semmi baj!!!

Hírek

Ha ősz, akkor kórság... sajnos....
Ismét lappang bennem valami, úgyhogy most parkolópályán vagyunk anyával. Ő nagyon taknyos, én egyenlőre csak kicsit. Reméljük, hamar túlesünk rajta....

Tegnap délelőtt keresztanyuéknál voltunk. Balázsra és Virágra kellett vigyáznunk, akik szintén összeszedtek valamit, ezért nem voltak oviban és suliban. A hozzájuk vezető út megint nem volt zökkenőmentes. Már majdnem odaértünk, amikor hirtelen elhánytam magam... egymás után háromszor... Most már biztos, hogy azért hányok, mert nem bírom az autót, ugyanis miután megérkeztünk és átöltöztem, ismét a régi voltam. (Persze váltóruha megint nem volt nálam... ejnye-bejnye anya!!) Apa szerint az is lehet, hogy a ferraris ülésem van rám ennyire rossz hatással és valszeg nem lenne semmi probléma, ha mondjuk mercis ülésben ülnék:)))).

18 hó, azaz másfél év

Másfél éves lettem, és ezt a képen látható banános csodával ünnepeltünk meg nagyon szűk családi körben. Végtére is csak egyszer másfél éves az ember:)))