2009. március 31., kedd

Doktornéninél

Sajna már úgy megyek a doktornénihez, mintha hazamennék... olyan sokszor futottam össze vele az utóbbi időben. Most is nála jártam, és szokás szerint ahogy megláttam a vizsgálópadot,
azonnal elpityeregtem magam, amikor aztán a doktornéni elővette a fonendoszkópját vagy mit, akkor már üvöltöttem is. Nagy nehezen aztán csak sikerült megvizsgálnia, és azt mondta, hogy az összes gyógyszerrel le kell állnunk csak a C vitamint és a Physiomert kaphatom. Nem, ez nem jelenti azt, hogy meggyógyultam. Még mindig nagyon náthás vagyok, és köhögök is, csak már túl sok gyógyszert kaptam, ezért nem szedhetek többet:(. A doktornéni azt is mondta, hogy ha jövő hét keddig nem javul az állapotom, akkor irány a fül-orr-gégészet:(((
Ez azt is jelenti, hogy kedden megint jelenésem van nála, csakhogy most gyógyszer nélkül kell meggyógyulnom. Vajon, ha az antibiotikum és a köptetők nem gyógyítottak meg, akkor a semmi meg fog?? Mert ha igen, akkor többet nem szedek be semmit:))

2009. március 29., vasárnap

Részletes beszámoló az első szülinapomról

Nálunk tényleg minden nap rólam szól. Kis családunkban mindig is én voltam/vagyok/leszek a középpontban. Így volt ez ma is, ami a fentiek ismeretében nem meglepő, mégis ez a nap valamiért más volt, mint a többi.
Minden úgy kezdődött, hogy reggel ébredés után unokatesóimmal, - akik nálunk töltötték a hétvégét - többször meghallgattuk a Boldog Szülinapot című dalt. Aztán mindenki megpuszilgatott és felköszöntött, és anya azt mondta, hogy ma ünnepelni fogunk.

A délelőttöm úgy telt, mint a többi annyi különbséggel, hogy ma nem anya altatott el, hanem apa és nem a nappaliban, hanem a hálószobában. A betegségem miatt mostanában kicsit többet alszom, ma is 1/4 12 körül vitt fel apa, és csak 1/4 2 körül ébredtem fel. Miután felébredtem, apa levitt a nappaliba, ami komoly átalakuláson ment keresztül, amíg én aludtam. Eltűnt a szőnyeg és a járóka, meg az összes akadály a nappali és a konyha között, és valaki színes léggömböket akasztott mindenhova. Anya és Lidi a konyhában sürögtek, forogtak, tányérokat meg villákat vettek elő és gyönyörűen megterítették az étkezőasztalt. Aztán anya felvitt és tisztába tett, meg átöltöztetett, majd visszaadott apának, hogy amíg ő elkészül, vigyázzon rám és etessen meg.

Kettőkor megérkeztek Katiék. Sajnos Réka nem tartott velük, mert egy versenyen volt:((, de Netti azért eljött:). Nem sokkal később nagyiék is "befutottak" dédivel. Hirtelen nagyon sokan lettünk a nappaliban, ráadásul mindenki csak rám volt kíváncsi, úgyhogy kicsit meg is illetődtem, és egy jó darabig próbáltam valamelyik ősöm karjában elbújni. Miután nagyiék ajándékát is átvettem és apáék összerakták a házikómat, odaültettek a szépen megterített asztalhoz, amin három torta díszelgett. Az egyik tortán tüzijáték volt, a másik kettőn pedig gyertya égett, az egyik még zenélt is:) Próbáltam elfújni a gyertyát, de nem igazán sikerült, úgyhogy nagypapám és apa segítettek. A gyertyafújás után rávetettem magam a hozzám legközelebb álló póni formájú tortára és finoman dézsmálni kezdtem. Nem tapicskoltam szét, csak szépen bontogatni kezdtem az elejét. Miután leettem róla a cumit, picit belekóstoltam anya túrótortájába is. Látszik, hogy már izzig-vérig nő vagyok, mert nagyon ügyeltem arra, hogy ne kenjem össze magam és ez hellyel közzel sikerült is. Kicsit ugyan maszatos lett az arcom és a szemem, de a ruhám egy-két apró foltocskát eltekintve megúszta a torta evést:)).
Sajnos uncsitesóék meglehetősen hamar hazamentek, mert keresztapunak be kellett mennie a dolgozójába. Miután Virágék elmentek birtokba vettem az ajándékaimat és icipicit fel is oldódtam, de arra azért figyeltem, hogy miközben én haverkodom, valamelyik szülőm, mindig a közelemben legyen. Mielőtt Katiék és nagyiék elmentek, apa levetítette az első évemről készült kisfilmet. Mivel én már kb 63 milliószor láttam a filmet, ráadásul át is éltem minden percét, így amíg ők moziztak, én Nettivel labdáztam egy kicsit. 4-ig tartott a buli, aztán szépen elaludtam anya karjában.
Most pedig jöjjön néhány kép:

Gyűlnek a lufik a járókámban. Virág és Balázs segítettek anyáéknak a lufikat felfújni, és a nappalit feldíszíteni.
"Muszáj ezt a fejemre tenni??"

Az egyik tortám:

Tüzijáték:

Látjátok, alig vagyok maszatos:)

A túrótortát csak a szemem kívánta...

Buli után:)

Ezeket mind én kaptam:)

Az első évem

Sajnos a feltöltés alatt a film minősége rengeteget romlott:((

2009. március 27., péntek

Kísérletezünk

Mivel az eddigi kezelés nem vezetett eredményre, így a mai naptól új gyógyszerekkel kísérletezünk. A doktornéni most Ambroxol-Q 15mg szirupot, és Cataflan 1,5%-os cseppet írt fel. Azt kérte, hogy a Sinupret cseppet most hanyagoljam, de az antibios orcseppet és a Fenistilt továbbra is szedjem, és C vitaminból is napi 5 cseppel többet kell bevennem.
Kedden találkozunk legközelebb, remélem, addigra túl leszek végre ezen a betegségen.

2009. március 25., szerda

Szeretnék végre meggyógyulni

Még mindig küzdök ezzel a náthával. Egész nap folyik az orrom, sűrűn szívja anya, de egyenlőre mindhiába, nem akar felszakadni az orrturka. Pedig a gyógyszereket és a C vitamint is szedem becsületesen. Ma reggel is arra keltem, hogy alig kapok levegőt:(((

Apa délelőtt elment a gyógyszertárba és vett egy kicsit erősebb orrsprayt, mert a sterimar semmit nem használ már. A mai napot egyébként szó szerint végigaludtam anya mellkasán. Csak enni, meg orrot szívni keltem fel. Az orrszívás annyira kimerít, hogy utána mindig nagyon hamar elalszom. Lázam szerencsére nincs csak hőemelkedésem volt.

Aktuális gyógyszeradagom:

Antibiotikumos orrcsepp: 3X1 csepp/orrlyuk
Fenistil csepp: 3X4 csepp
Sinupret csepp: 3X10 csepp
(Utóbbi kettőt kiskanálra szokta csepegtetni anya, én pedig mindig szó nélkül beveszem, pedig a sinupretnek állítólag nagyon keserű íze van...)

A fentieken kívül kapom a szokásos napi egy csepp D vitamint, és napi 10 csepp C vitamint is, és orrszívás előtt physiomer oldatot is fúj be anya az orromba, hogy felszakítsa a váladékot. Harmadik napja megy ez a kúra, de egyenlőre nem látjuk hatását:( Még négy nap van hátra a szülinapomig, addigra valahogy meg kell gyógyulnom... különben, hogy fogok bulizni??

2009. március 24., kedd

Az első szülinapi képeslapom

Tavaly augusztusban egy nagyon kedves házaspár és a nagy lányuk költözött a szomszédunkba. Rita nénivel ritkán találkozom, de ha véletlenül összefutunk, mindig megjegyzi, hogy el sem hiszi, hogy a szomszédban lakom, olyan csendes baba vagyok:))).

Vasárnap egy képeslap érkezett a nevemre. Rita néni küldte közelgő szülinapom alkalmából.



(A képek kattintásra megnőnek:))

Sajnos a betegségem, és a rossz idő miatt még nem volt alkalmam megköszönni neki ezt a kedves gesztust, de ami késik, az nem múlik... Örülünk, hogy ilyen kedves és figyelmes emberek laknak a szomszédunkban:)

2009. március 23., hétfő

Már megint betegen

Mivel még mindig nagyon meg vagyok fázva és reggel már hánytam is, ezért anyáék délelőtt elvittek a doktornénihez. Az orvosi rendelő várójában rengetegen voltak, ezért anya szépen az ölébe ültetett, én pedig úgy döntöttem, hogy amíg nem kerülünk sorra, alszom egy jót. Kb egy órát aludtam anya vállán. Mire felébredtem, már mehettünk is be a rendelőbe. A doktornéni gyorsan megvizsgált kikérdezte anyát az étvágyamról, a közérzetemről meg, hogy mióta vagyok megfázva, és milyen kezelést alkalmazott eddig, és felírt egy antibiotikumos orrcseppet, meg egy köptetőt és visszarendelt minket péntekre. A váróteremben aztán, amíg anya felöltöztetett, megismerkedtem egy kisfiúval, aki még puszit is dobott nekem.
Miután hazajöttünk a rendelőből, rögtön kaptam az új gyógyszerekből. Azóta megállás nélkül folyik az orrom, ráadásul az egyik gyógyszer úgy kiütött, hogy délután több mint két órát aludtam anya mellkasán. Az orrszívást még mindig utálom és ennek rendszeresen hangot is adok. Ha egyszer nagy leszek, úgy el fogom dugni az orrszívót, hogy még én sem fogom megtalálni soha többé...

2009. március 22., vasárnap

Hétvége

Ezt a hétvégét is uncsitesóimmal töltöttem. Mivel anyáék már szombat reggel eldöntötték, hogy nem visznek úszni (enyhe orrfolyásom miatt), így Balázs és Virág jóval korábban, még délelőtt átjöhettek. Balázs - anya legnagyobb örömére - megint áthozott egy vonatot sínekkel, meg mindenféle kis kütyüvel, Virág pedig egy Barbi babával, egy fogzó chou chou babával, meg egy síró babával állított be:))
Miután megérkeztek kimentünk egy kicsit a kertbe, de annyira fújt a szél, hogy csak pár percig bírtunk kint maradni:(. Bent aztán jó sokat játszottunk, meg labdáztunk, szóval nagyon jól elvoltunk:). Sajnos Balázs délután úgy döntött, hogy mégsem alszik nálunk, úgyhogy ő este hazament, viszont Virág velem maradt.

Este aztán együtt fürödtünk, ugyanakkor aludtunk el, és szinte percre pontosan ugyanakkor ébredtünk fel az éjszaka közepén. Virágra egy köhögő roham tört, nekem meg a nózim dugult be olyannyira, hogy akadályozott az alvásban. Anya engem, apa pedig Virágot vette kezelésbe, úgyhogy egy órás tortúra után, hajnali kettőkor sikerült újra elaludnunk. Addig pedig nekem anya szívta a nózim, Virágnak pedig apa, mindketten kaptunk nasivin cseppet és Virágba még egy pohár hagymalevél teát is belediktált apa, amit ő egymaga készített el az éjszaka közepén:)


Reggel jó korán, már 7 órakor riadóztattam a családot. Délelőtt gyönyörűen sütött a nap úgyhogy gyorsan ki is húztunk a kertbe. Virágokat ültettünk, hintáztunk, nyuszit és cicát kergettünk aztán betettek a babakocsiba és pár perc múlva már aludtam is:)



Pont akkor ébredtem fel, amikor megérkeztek nagyiék Nettivel. Mivel akkor már nagyon fújt kint a szél, gyorsan bementünk. Eleinte nagyon mufurc és tartózkodó voltam nagyiékkal, de aztán kicsit felszabadultam, és a végén már puszit is dobtam mindenkinek:).
Virág kettőkor ment haza.

Anyáék véglegesítették a szülinapi bulim időpontját. Jövő héten vasárnap kettőkor jönnek nagyiék, keresztanyuék és nagynénimék. Remélem, hogy nagyiék a dédit is magukkal hozzák majd, és azt is nagyon remélem, hogy szép idő lesz, mert akkor kint ünnepelhetünk a kertben.:)

2009. március 20., péntek

Uzsonna

Mostanában gyakran kapok uzsira vajas kenyeret sonkával. Anya mindig apró darabokra vágja a kenyeret és úgy tálalja. Szeretek önállóan enni, úgyhogy már nem engedem anyának, hogy ő tegye a számba a falatokat.

Amikor legelőször kaptam vajas sonkás kenyeret, anya és apa büszkén kijelentették, hogy mintagyerek vagyok, annyira gyönyörűen pakoltam a számba a kis katonákat. Na azóta többször rácáfoltam erre... de meséljenek erről inkább a képek:)

A kezdet:)

"Az a fehér bigyó a sonka alatt csak valami dísz lehet. Nem is értem, miért tette a tányérra Anya..."
"Elfogyott a sonka:(("

"Anya azt mondta, hogy csak akkor vesz ki az etetőszékből, ha üres a tányérom... Tessék:)"

"Anya! Befejeztem az uzsit! Még a tányéromat is megettem:)"

"Na jó, ez csak vicc volt... a tányérom itt landolt:)"

Nos, így eszem én mostanság. Egy nap alatt rájöttem, hogy a sonka, és a sajt sokkal finomabb a kenyérnél, úgyhogy már csak a feltétet szoktam megenni. Anya persze mindig megpróbál néhány kenyér, vagy kifli falatot belémkönyörögni, de ilyenkor működésbe lép a nyelvem, és simán visszatolom a kenyér darabot:).

Már megint csoda történt!!

Ma is sikerült egyedül elaludnom nap közben a járókámban! Szerintem ezért már mindenképpen megérdemelnék valami jó nagy ajándékot... Kár, hogy az ősök ebben a témában más véleményen vannak:(( Persze az esti elalvásoknál még elengedhetetlen eszköz anya. Olyankor vagy a kezét fogom, vagy a mellkasára fekszem, és úgy alszom el:).

2009. március 18., szerda

Uncsitesókkal

A hétvége nagy részét megint az uncsitesóimmal töltöttem. Most nem voltunk úszni, mert annyira, de annyira szép idő volt, hogy inkább kihasználtuk a napsütést és az egész szombatot a kertben töltöttük. Anya és apa is talált magának elfoglaltságot, én pedig segítettem mindkettőjüknek, aztán meg kipróbáltam a csúszdát, ami tök jó mulatság, és persze sétálni is elvittem anyát:)

Később aztán átmentünk keresztanyuékhoz, mert a laptopunk bemondta az unalmast. (Emiatt nem jelentkeztem idáig.)
Keresztanyuéknál kipróbáltam a hintapacit, ami egy nagyon veszélyes jószág, de nekem sikerült megszelídítenem. Egyszer sem dobott le magáról, és nagyon biztosan ültem rajta. Persze az ősök végig ott voltak mellettem.

Miközben én lovagoltam, anya egy cowboyos dalt énekelt, erre Balázs beöltözött seriffnek:)

Aztán Virág is befutott a legújabb babájával, és azonnal kijelentette, hogy szeretne átjönni hozzánk.


Virágot és Balázst este hozták át a szülei, és vasárnap délutánig maradtak. Virág ahogy meglátta Pejkót a pónit, azonnal lecsapott rá és még az ágyba is magával vitte. (Komolyan vele aludt:))

Vasárnap játszóterezni voltunk, aztán hintáztunk a kertben és bújócskáztunk is. Én anyával bújtam. Igyekeztem lebuktatni a kuncogásommal és a mocorgásommal, de nem mindig sikerült. Sajnos délután keresztapukám hazavitte a gyerekeket, de Balázsék még aznap kijelentették, hogy a hétvégén megint átjönnek. Keresztanya szerint már számolják, hogy mennyit kell aludni szombatig:))).

Próbált anya néhány közös felvételt készíteni rólunk... Ilyenek lettek: :))))

Csoda történt

Alulírott B. Lili Dóra, a mai napon anyukám legnagyobb örömére és meglepetésére teljesen egyedül és csendben elaludtam a járókámban!!!

Minden úgy kezdődött, hogy eljött a délelőtti csendespihenő ideje. Anya - ahogy az már jó ideje lenni szokott - kényelembe helyezte magát a nappaliban a kanapén, és a mellkasára fektetett. (Mostanában mindig így alszom el. Ha éjszaka véletlenül magamhoz térek és észreveszem, hogy nem anya mellkasán vagyok, akkor vagy rámászok és úgy alszom tovább, vagy addig sírok, amíg anya nem tesz vissza a mellkasára. )
Ma azonban nem volt kedvem így aludni, ezért rövid huzavona után anya betett a járókába és vasalni kezdett. A járókában hihetetlenül jól viselkedtem. Egy darabig néztem, hogy mit csinál anya, aztán csendben lefeküdtem, becsuktam a szemem, és egyszercsak elaludtam. Nem is volt olyan nehéz:)) Anyáék nagyon büszkék voltak rám, és nagyon megdicsértek, amikor két óra múlva felébredtem.

2009. március 12., csütörtök

Megint alkottam:)))

Aki ismer, tudja, hogy mindenevő vagyok:)) meg azt is, hogy minden érdekel, amit nem játéknak hívnak. Nincs is ezzel baj, most úgyis az a dolgom, hogy mindennel megismerkedjek.

Persze van pár dolog, amit anyáék még próbálnak elrejteni előlem... kisebb-nagyobb sikerrel:)))
A napokban pl. a popsikrémes doboz került a közelembe. Máskor is taliztam már a krémmel, de eddig csak dobnak használtam, azonban most rájöttem, hogy hogyan kell kinyitni, és ha már kinyitottam, bele is néztem... Valahogy így:



Persze az én okos anyukám amikor meglátta, hogy mit művelek azonnal a fényképezőgéphez nyúlt... így történt, hogy míg ő kattogtatott, addig én össze-vissza kentem az új szőnyeget is:))).

Bár az incidens óta a popsitörlős krém tabu számomra, azonban néha mégis elöl marad, úgyhogy volt már néhány afférom anyával emiatt:)).

Védőnéni

A védőnéni látogatott meg ma. Én pont aludtam, amikor megérkezett, de megvárta amíg felébredek. Addig is megbeszélték anyával a bölcsis dolgokat meg, hogy mit ehetek. Miután meglátott egyből megjegyezte, hogy ahhoz képest, hogy milyen pici voltam nem is olyan régen, hatalmas nagy csajszi lettem. Az is mondta, hogy úgy látja, nagyon nyugodt kiegyensúlyozott baba vagyok, mire anya rögtön ellenkezni kezdett, hogy az lehet, hogy kiegyensúlyozott vagyok, de a nyugodt kifejezés nem igazán illik rám. Ő inkább hebrencsnek, virgoncnak, meg huncutnak írna le:)).

A védőnéni azt mondta, hogy most már bátran adhat anya kenyeret, zsömlét, vagy kiflit nekem. Kaphatok túrót és tojássárgáját is, ezeket már el is kezdtük bevezetni. Azt is mondta, hogy szépen lassan kiválthatjuk a vacsis tápit is főzelékre, meg hogy most már marhahusit is kaphatok és k betűs zöldségeket is, sőt anya tehet a tápimba kakaót, vagy maciskávét, hogy ismerkedjek az új ízekkel, de továbbra is óvatosan kell bánni a sóval és egyéb fűszerekkel. Aztán megkérdezte anyát, hogy mennyire pépesíti még a főzelékeimet, mire anya mondta, hogy most már csak villával áttöri és úgy kapom, de pl. a banánt már rendesen eszem, és a kekszet is ügyesen rágom. (Kekszet egyébként nagyon-nagyon ritkán kapok, általában akkor, ha kinézem az ősök szájából. Ugyanez a helyzet a ropival is. Azt ma kaptam először, mert komoly hisztit vágtam...)

Mielőtt a védőnéni elment, megkérte anyát, hogy a szülinapom után egy pénteki napon vigyen be hozzá egy általános mérésre, meg, hogy mivel már járok, vigyen el újra az ortopédiára is.
Kedvelem a védőnénit, úgyhogy integettem neki, amikor elment:).

2009. március 8., vasárnap

Uncsitesók

Tegnapra anya kikúrálta magát, úgyhogy mégsem maradt el az úszás. Az uszodában Gitta néni -ígéretéhez híven - adott nekünk plakátot, és néhány szórólapot is a babataliról. Úszás alatt apa átment a tescoba, és vett nekem két farmernacit.
Az úszás jó volt, viszont a vége felé folyni kezdett az orrom. Anya nagyon megijedt, hogy újra beteg leszek, de itthon már kutya bajom sem volt. Nem szörcsögtem, nem horkoltam, nem folyt a nózim sem (kopp, kopp, kopp) úgyhogy a beharangozott orrszívás szerencsére elmaradt:).

Úszás után benéztünk keresztanyuékhoz. Valami meglepit készít anya a szülinapomra, amihez keresztapu segítségét kérte, ezért kellett átmennünk. Ha már ott voltunk, keresztanyu összeszedett nekem egy csomó ruhát és játékokat is. Most fa kirakókat, és kockákat kaptam tőle, meg egy kisautót. Ezúton is köszönöm!

Uncsitesómék, Balázs és Virág kitalálták, hogy szeretnének hozzánk átjönni, úgyhogy keresztanyuék este áthozták őket. Balázs magával hozta az egyik gőzösét is, és megengedte, hogy az egyik távirányító nálam legyen. Jó volt a gőzös távirányítóját nyomogatni, de ezúttal a fakockák jobban lekötöttek, hosszú ideig elszöszöltem velük.

Este kivételesen elég későn kerültem ágyba, hiszen uncsitesóéknak, is helyet kellett csinálni a szobában. Talán ezért is aludtam el olyan hamar:).

Reggel 1/2 9-kor ébresztettem a társaságot. Virágék késő délutánig nálunk voltak. Azt nem mondanám, hogy sokat játszottam velük... inkább Balázs gőzösével foglaltam le magam. Persze amikor anya bújócskázni kezdett az uncsitesóimmal, mentem én is vele, és a labdázásból sem vontak ki magam:). Sajnos ma egész nap fújt a szél, ezért csak késő délután mentünk ki a kertbe, pont akkor, amikor megérkeztek keresztanyuék a gyerekekért. Nem is voltunk kint sokáig, mentünk egy pár kört, elbúcsúztunk uncsitesóéktól és már jöttünk is be aludni. Én spec jelenleg is a napi fáradalmakat pihenem ki:).
Balázs és Virág is azt mondták, hogy jól érezték magukat nálunk és jönnek máskor is.

2009. március 6., péntek

Ma

Nagyon elfoglalt vagyok mostanában. Ma délelőtt pl. nagyobb egészségügyi sétát tettünk anyával a kertben, délután pedig apát kísértük el az auchanba.
Ma már egyedül barangolhattam a kertben. Megkergettem Bajusz urat, és Pepét is meglátogattam. Egyébként most már ilyen ügyesen sétálok egyedül:



A délutáni bevásárlás alatt rengeteg piros pontot szereztem:). Anyáék szerint nagyon jól viselkedtem, ezért kaptam is egy labdát (meg homokozókészletet, és egy sátort is, de ez utóbbiakat anyáék jól el is dugták, mert ezek lesznek a szülinapi ajándékaim:))

Sajnos anya még mindig nem gyógyult meg teljesen, ezért valószínűleg a holnapi úszást kihagyjuk:(. Nagyi is beteg, nagypapám meg még mindig Hévízen van, úgyhogy nem is tudom, mikor találkozom velük legközelebb:(.

2009. március 4., szerda

Már jobban...

Asszem meggyógyultam... Úgy tűnik, hatott a nasivin, meg a fránya orrszívás, ráadásul anya tegnap főzött nekem hagymateát is, ami a kialakulóban lévő köhögésemet csillapította, úgyhogy ma már egész nap tünetmentes voltam.
A változatosság kedvéért most anya szorul ápolásra, úgyhogy tegnap is, és ma is nagyon jó baba voltam. Sajnos a betegeskedés miatt most mindketten szobafogságban vagyunk, de talán holnap már kisétálunk picit a kertbe.

2009. március 1., vasárnap

Megbetegedtem:(

Sajnos összeszedtem valami nyavaját, úgyhogy ma nagyon aluszékony és nyűgös voltam. Szinte egész nap feküdtem, csak este játszottam egy kicsit. Anya többször megmérte a lázamat, 38,5-ig ment fel, ezért kaptam lázcsillapítót, meg rengeteg gyógypuszit. Sajnos az orrom is megállás nélkül folyik, úgyhogy többször kellett porszívózni, amit nagyon nem szeretek.
Szeretnék meggyógyulni, mert ez az állapot nagyon nem jó:(((
 

Design By:
SkinCorner