Részletes beszámoló az első szülinapomról

Nálunk tényleg minden nap rólam szól. Kis családunkban mindig is én voltam/vagyok/leszek a középpontban. Így volt ez ma is, ami a fentiek ismeretében nem meglepő, mégis ez a nap valamiért más volt, mint a többi.

Minden úgy kezdődött, hogy reggel ébredés után unokatesóimmal, - akik nálunk töltötték a hétvégét - többször meghallgattuk a Boldog Szülinapot című dalt. Aztán mindenki megpuszilgatott és felköszöntött, és anya azt mondta, hogy ma ünnepelni fogunk.

A délelőttöm úgy telt, mint a többi annyi különbséggel, hogy ma nem anya altatott el, hanem apa és nem a nappaliban, hanem a hálószobában. A betegségem miatt mostanában kicsit többet alszom, ma is 1/4 12 körül vitt fel apa, és csak 1/4 2 körül ébredtem fel. Miután felébredtem, apa levitt a nappaliba, ami komoly átalakuláson ment keresztül, amíg én aludtam. Eltűnt a szőnyeg és a járóka, meg az összes akadály a nappali és a konyha között, és valaki színes léggömböket akasztott mindenhova. Anya és Lidi a konyhában sürögtek, forogtak, tányérokat meg villákat vettek elő és gyönyörűen megterítették az étkezőasztalt. Aztán anya felvitt és tisztába tett, meg átöltöztetett, majd visszaadott apának, hogy amíg ő elkészül, vigyázzon rám és etessen meg.

Kettőkor megérkeztek Katiék. Sajnos Réka nem tartott velük, mert egy versenyen volt:((, de Netti azért eljött:). Nem sokkal később nagyiék is "befutottak" dédivel. Hirtelen nagyon sokan lettünk a nappaliban, ráadásul mindenki csak rám volt kíváncsi, úgyhogy kicsit meg is illetődtem, és egy jó darabig próbáltam valamelyik ősöm karjában elbújni. Miután nagyiék ajándékát is átvettem és apáék összerakták a házikómat, odaültettek a szépen megterített asztalhoz, amin három torta díszelgett. Az egyik tortán tüzijáték volt, a másik kettőn pedig gyertya égett, az egyik még zenélt is:) Próbáltam elfújni a gyertyát, de nem igazán sikerült, úgyhogy nagypapám és apa segítettek. A gyertyafújás után rávetettem magam a hozzám legközelebb álló póni formájú tortára és finoman dézsmálni kezdtem. Nem tapicskoltam szét, csak szépen bontogatni kezdtem az elejét. Miután leettem róla a cumit, picit belekóstoltam anya túrótortájába is. Látszik, hogy már izzig-vérig nő vagyok, mert nagyon ügyeltem arra, hogy ne kenjem össze magam és ez hellyel közzel sikerült is. Kicsit ugyan maszatos lett az arcom és a szemem, de a ruhám egy-két apró foltocskát eltekintve megúszta a torta evést:)).

Sajnos uncsitesóék meglehetősen hamar hazamentek, mert keresztapunak be kellett mennie a dolgozójába. Miután Virágék elmentek birtokba vettem az ajándékaimat és icipicit fel is oldódtam, de arra azért figyeltem, hogy miközben én haverkodom, valamelyik szülőm, mindig a közelemben legyen. Mielőtt Katiék és nagyiék elmentek, apa levetítette az első évemről készült kisfilmet. Mivel én már kb 63 milliószor láttam a filmet, ráadásul át is éltem minden percét, így amíg ők moziztak, én Nettivel labdáztam egy kicsit. 4-ig tartott a buli, aztán szépen elaludtam anya karjában.

Most pedig jöjjön néhány kép:

Gyűlnek a lufik a járókámban. Virág és Balázs segítettek anyáéknak a lufikat felfújni, és a nappalit feldíszíteni.

"Muszáj ezt a fejemre tenni??"

Az egyik tortám:

Tüzijáték:

Látjátok, alig vagyok maszatos:)

A túrótortát csak a szemem kívánta...

Buli után:)

Ezeket mind én kaptam:)