Ezt nem adom oda!

Nos, ez is én vagyok:

Boldog Babák Találkozója:)

El kell mesélnem, hogy mi történt ma velem!:) Minden úgy kezdődött, hogy anyával és apával úszni mentünk. Apa csak az uszódáig tartott velünk, aztán elment vásárolni. Az öltözőben felfigyeltem egy plakátra, amin egy borzasztóan ismerős kislány kukucskált rám. Anya először nem is foglalkozott a plakáttal, csak magában állapította meg, hogy nagyon hasonlít rám a rajta szereplő kislány. Aztán amikor az öltözős lányok rákérdeztek, hogy "Teljesen véletlenül nem Lili van azon a plakáton?", akkor mindketten rájöttünk, hogy miért volt olyan ismerős a kislány a képen. Hát persze, hogy én vagyok rajta:)) Nagyon meglepődtünk anyával, mert nem tudtuk, hogy az én képemmel fogják reklámozni a Babafesztivált, és azon belül is az I. Magyarországi Babamászó versenyt:))

Anya megkereste Gitta nénit, aki a plakátot készítette. Gitta néni elnézést kért, hogy a megkérdezésünk nélkül rátett a plakátra és megígérte, hogy anyának is ad belőle egyet:)

Szóval már nem csak Maszat bajnok vagyok, hanem reklámarc is:)

A Boldog Babák Találkozójára egyébként csak október 9 és 11-e között kerül sor. Anya szerint ha már velünk reklámozzák a fesztivált, akkor mindenképpen illik résztvenni rajta, úgyhogy mi mindenképpen ott leszünk:)

Már megint egy fog

Újabb fogacskával lettem gazdagabb. Ezúttal a jobb felső középső metsző fogam kért kibocsájtást az inyemen keresztül. Így most már négy fogam van, de nem elégszem meg ennyivel. Még tizenhat fogacskát kell összegyűjtenem, úgy két és fél, három éves koromig:)

Szandi

Nem vártunk tovább, koradélután anyáékkal elmentünk a Heim Pál kórházba, hogy megvegyük az első szandimat. A kórházban találkoztunk Kati nénikémmel, és az ő kolléganőjével, úgyhogy ők is elkísértek a cipőpróbára.

Több cipőcskét is felpróbáltam, mire rátaláltunk az igazira, egy sötét rózsaszín, alul két csatos, felül tépőzáras szandira. (Én egy sötétkéket akartam, de anyának az nem tetszett... pedig én fogom hordani és nem ő...) Mindegy mostanra megbarátkoztam ezzel a rózsaszínnel is. Kicsit nagy még (20-as), és eleinte furcsán lépkedtem benne, de mostanra egészen hozzászokott a lábam. Fel is háborodtam nagyon, amikor anya itthon rám adta, aztán fél óra múlva levette a lábamról:(.

Kati nénikém nem engedte anyának, hogy kifizesse a cipőcskét. Azt mondta, hogy ez lesz a szülinapi ajándékom. Nagyon örülünk neki mindannyian, és ezúton is nagyon szépen köszönöm.

Az eladó néni nagyon kedves és türelmes volt, úgyhogy mikor eljöttünk, rámosolyogtam és integettem is neki. A cipővásárlás után még bementünk abba a szobába, ahol Kati dolgozik, és megmutattak még egy pár néninek, aztán hazajöttünk, mert már nagyon ebédidő volt. Finomfőzelék volt a menü sajttal. Igazán finom volt:)

Ismét szánkóztunk

Tegnap megint voltunk szánkózni, és én megint jól elaludtam. Most nem a dombra mentünk, hanem a házak között sétáltunk. Kétszer is kimerészkedtünk, először apa is velünk tartott, aztán csak anya húzott. Az első alkalommal, alig értünk el a sarokig, már aludtam, úgyhogy anya beült mögém a szánra, az ölébe vett, apa pedig így húzott minket utcákon keresztül. Amikor hazaértünk még mindig aludtam. Anya lefektetett az ágyra, és én úgy maradtam még legalább fél órát.

Miután felébredtem, megint elindultunk anyával. Az oviig mentünk el, aztán visszafordultunk, és közben anya ilyeneket kérdezett tőlem? "Kislányom, nem érzed jól magad?" "Nem örülsz, hogy kihoztalak?" "Miért nem mosolyogsz?" Aztán kijelentette, hogy legközelebb akkor visz el szánkózni, ha piros hó esik. Mondhatom, ettől nagyon megijedtem....

Egyébként minden rendben velem. Még mindig három foggal büszkélkedem. Éjszakánként jól alszom, egyszer sem ébresztem fel anyát, és nappal sem vagyok nyűgös. Most már nagyon sokat totyogok természetesen kapaszkodás nélkül, úgyhogy a héten anyáéknak muszáj lesz új szandit venniük. Ami kell, az kell....

Nagyiék

Váratlan vendégem volt ma reggel. Nagypapám ugrott be hozzánk, mert nagyit vitte fodrászhoz. Aztán, amikor nagyi készen lett, ő is meglátogatott engem.

Nagyi karjáról holnap veszik le a gipszet, úgyhogy még egyszer utoljára jól megnéztem és megvizsgáltam :) .

Sajnos nagypapám hétfőn Hévízre megy gyógyulni két-három hétre. Remélem, hogy a kezelés után nem fog annyira fájni a dereka, és azt is remélem, hogy mielőtt bevonul a kórházba, még egyszer meglátogat engem nagyival.

Egyébként zűrös napom volt ma. Annyi teendőm volt, hogy még a délutáni csendespihenőt is ki kellett hagynom. Anya ugyan próbált elaltatni, de nekem rettentő fontos dolgom akadt, úgyhogy végül feladta a küzdelmet :)) .

Hogy milyen fontos elintéznivalóm volt alvásidőben? Nos, először sürgősen rendet kellett raknom a kincsesládámban:

Aztán pedig mászhatnékom támadt,:

aminek ez lett a vége: :(

Csomagom érkezett:)

Itt járt a postásbácsi ma, és engem keresett, ugyanis csomagot hozott nekem. Nagyi és anya csak pislogtak mert nem emlékeztek rá, hogy rendeltek volna valamit, aztán amikor meglátták, hogy az én nevem van a dobozon, egyből tudták, hogy kitől és miért érkezett. Hát persze, hogy a fotópályázat nyereményét küldte ki a Picibaba szerkesztősége.

Mivel a dobozra az én nevemet írták, ezért nem volt kérdés, hogy kinek is kell kibontania. Azonnal rávetettem magam, és senkit nem engedtem a közelébe. Sajnos a doboz erősebbnek bizonyult nálam, ezért végül anyának be kellett segítenie, különben még most is ott ülnék és miliméternyi papírcafatokat tépkednék le róla:)).

"Lássuk, hogy kell ezt a valamit kinyitni!"

"Aztaaa! Ez a doboz tele van érdekes dolgokkal! És ez mind csakis az enyém!!!"
"Hu-ma-na zöld-sé-ges la-sag-ne. Ezt meg kell kóstolnom! De majd csak akkor, ha betöltöm az 1 évet. "
"Van itt még valami a doboz alján!"

Kaptam bébiételeket, babavizet, pólót, vásárlási utalványt, kölyökpark belépőt, plüss vizipacit, eldobható előkéket, termékmintákat és két könyvet. Egy dolgon persze megint összevesztem anyával. A doboz alján ugyanis volt egy boríték, amit gyorsan kivettem, és nem engedtem, hogy megfogja. Meg akartam kóstolni, de anya nem engedte és ezért jól el is sírtam magam. Nem értem miért nem ehetek papírt??? Pedig már három fogam van...

3. fogacska + a hóember

Végre, végre, végre!!! Minden bajom okozója, a bal felső középső metsző fogam végre áttörte az ínyemet. Mostantól tehát három fogam van, de érkezik a következő, úgyhogy elképzelhető, hogy lesznek még nyűgös nappalaim és éjszakáim:(

Más:

Délután tényleg kimentünk a kertbe hóembert építeni. Én eleinte a babakocsiból figyeltem az eseményeket, később pedig anya lábába kapaszkodva irányítottam az építést. A hóembernek, ill. hógirl-nek faszénből van a szeme, répából az orra és a szája, és krumpliból a gombjai. Az egyik keze egy seprű, a másik pedig egy síbot lett, a fejére pedig jobb híján egy fémvödör került:).

Ő lenne hógirl. Bajusz úr is megismerkedett vele:)))

Miután a hóember elkészült, anya megmutatta az érzékszerveit.:)) Egy fontos dolog hiányzik róla; füleket nem csináltak neki...

A szánkózás és a hóember építés miatt ma szinte egész nap kint voltam. Eltekintve két nagyobb eséstől, amikor is fejjel előre zuhantam a hóba, jól éreztem magam, de azért jó volt délután bejönni a meleg lakásba, és levenni végre az űrfelszerelést:)).

Asszem ennyi elég is volt a télből, most már jöhet a tavasz!!!!

Szánkózás

Tegnap óta megállás nélkül hull a hó, úgyhogy ma anyáékkal szánkózni voltunk. A játszótér mellett van egy hatalmas domb, onnan csúsztam le nagyon sokszor. A szomszéd kislány, Klaudia is velünk tartott, de ő nem mert egyszer sem lecsúszni, pedig próbáltuk rávenni, és megmutattam neki, hogy nem kell félni, de hajthatatlan volt. Talán majd legközelebb...

Miután meguntuk a szánkózást átmentünk a játszótérre. Anyával hintáztam, apával pedig felmásztam a mászókára. Jó volt, de nagyon elfáradtam, úgyhogy végül anya karjában elaludtam. Nem olyan rég érkeztünk haza és anya azt mondta, hogy délután megint kimegyünk, de csak a kertbe és építünk egy nagy-nagy hóembert.

Juhéjjj!! Szeretem a havat, be beszéljenek erről inkább a képek!:)

Indulás előtt:

A játszótéren, a szánkón csücsülve:

VIGYÁZAT JÖVÖK!!!!

Anyával:

A rugós hintán (Itt már nagyon álmos voltam)

Akkor sem ébredtem fel, amikor anyáék beraktak a kocsiba:)

És akkor sem, amikor kivettek és bevittek a nappaliba. Anyáék kicipzározták az overált és levették a sapit, meg a cipőt és még kb 1 órát így aludtam:)

Szóval ilyen volt az első szánkózásom. Bevallom kicsit mufurc voltam, de ez a fáradtságnak tudható be... egyébként élveztem a szánkózást, és a hóesést nagyon. Most mennem kell, mert hamarosan ebédidő lesz (ma kapok először kelbimbót), de estefelé még benézek, mert fontos bejelenteni valóm van:).

Hó

Ma esett nálunk a hó. Sajnos nem esett olyan sokáig, és nem is maradt meg, de ettől függetlenül volt alkalmam élőben is szemügyre venni néhány hópelyhet. Tízórai után anya jó melegen felöltöztetett, és kisétáltunk a kertbe egy rövid sétára. Nagyiék is jöttek velünk, ugyanis pont akkor toppantak be, amikor már indulásra készen álltam. (Az állást szó szerint értettem ám:))

Szerencse, hogy nagyiék nem korábban érkeztek, mert akkor pont látták volna, hogy mennyire utálok öltözködni. Égtelen hisztit rendeztem, miközben anya rám adta az overált és a cipőcskét:)).

Nem voltunk kint olyan sokáig a hóesésben, csak sétáltunk egy kicsit, miközben nagyiék fogták a kezemet, aztán pedig hátramentünk a csúszdámhoz, ahol apa és papa pont arról beszélgettek, hogy milyen hintát lehetne/fognak készíteni a csúszda mellé.

Apa persze nem bírta ki, és lecsúsztatott egyszer a koszos és vizes csúszdán. (Nem mondom, hogy nem élveztem, de nem kapott ezért dicséretet sem anyától, sem nagyiéktól.)

Miután apa lába mellett elvágódtam, anya úgy döntött, hogy elég volt a friss levegőből és bementünk. Nagyiék is jöttek velünk, és maradtak még egy picit. Míg ők egy mondókát tanítottak nekem, addig én megmutattam nekik, hogy milyen ügyesen eszem egyedül a banánt, aztán pedig azt is, hogy hogyan ülök fel egyedül a zebrámra.

Miután nagyiék elmentek, beültem az új hintámba. Imádok hintázni, ha tehetném, egész nap hintáznék:)), de néha enni is kell, meg aludni, meg fürcsizni is, meg ilyenek:))). Jó sok kötelezettsége van egy 10 hónapos babának mi??

Délután is hisztiztem egy sort természetesen. Arra már nem emlékszem, hogy miért, de nagyon sírtam. Kicsit érzékeny vagyok mostanában, biztos a hormonok miatt:)) na meg a fogzás sincs rám jó hatással. Kibújhatna végre a hármaska, hogy visszajöjjön a felhőtlen mosoly az arcomra.

Fel az ágyra

Mutattam már, hogy hogyan mászom fel az ágyra?
Nem??? Na, akkor majd most:))

Rosszcsont michelin baba

Extra hisztis vagyok már két napja. Most tényleg sehol, és semmi sem jó nekem. Lehet, hogy a fogzás miatt vagyok ilyen érzékeny, úgyhogy most már nagyon szurkol mindenki a családban, hogy bújjon/bújjanak ki azok a fránya fogacskák.

Tegnap a konyhában elkezdtük szoktatni a lábamat az új cipőcskéhez, és ma már terepen is kipróbálhattam. A kertbe sétáltam ki benne anyával. Elég lassan haladtunk, mert rengeteg érdekes és új dologgal találkoztam. Minden kis kavicsot, fűszálat, levelet, bokrot megvizsgáltam, míg eljutottunk Pepe nyuszi házáig. Útközben összefutottam a kiscicámmal, Bajusz úrral is, aki júliusban született, meg találkoztam Bajusz úr anyukájával Fricivel és láttam Maci kutyát, aki már nagyon öreg és vak is. Még szerencse, hogy a cicák segítenek neki közlekedni és vigyáznak rá:). Nem voltunk sokáig kint a kertben, mert hideg volt és a lábamat is fokozatosan kell hozzászoktatni az új cipőhöz.

Indulásra készen:
Michelin baba:

A napokban új játékot találtam ki. Mivel anyának sikerült áthatolhatatlan barikádot építenie a nappali és az étkező közé, így most a komódra a játszó asztalra és az etetőszékemre történő felmászással hozok sikítófrászt rá:))

Januári képek

Tájékoztatom a kedves olvasókat, hogy a januári képeim feltöltése megtörtént.
Új képeim megtekinthetők itt:

http://picasaweb.google.hu/Lilicsumpi/JKPEK#

Kellemes nézegetést kívánok mindenkinek!

Új cipő

Ma megkaptam életem első igazi kiscipőjét. Nah nem azért, mert ügyesen lépegetek, hanem azért mert már egyre ritkábban hordom a talpas overálomat. Szóval kellett valami amit a lábamra húzhatok, ha sétálni, vagy úszni megyünk.


Mielőtt apa elindult cipőt venni, anya lemérte a talpam hosszát, ami zokniban 10, 5 cm. Sajnos az első cipő, amit apa hazahozott kicsinek bizonyult (18-as méret..) és vissza kellett vinni. Aztán anya is elszaladt apával (addig nagyi vigyázott rám) és hozott egy másik cipőt, ami ugyan szintén 18-as méret volt, de jóval nagyobb, mint az előző. Sajnos azonban ez is kicsinek bizonyult. Harmadjára megint apa ment vissza egyedül a boltba, mert időközben megérkeztek nagyiék és ezúttal egy 19-es cipőcskével tért vissza. Nah ez már jó volt. Ki is próbáltam gyorsan, de csak kicsit mert már nagyon álmos voltam. Miután felébredtem, megint rám adta anya, és rövid felfedező útra indultam benne a konyhában. Stabilan állok és lépegetek benne, úgyhogy ha kicsit szebb idő lesz, megkérem anyáékat, hogy sétáljon ki velem a kertbe is, persze babakocsi nélkül.

Kaptam egy csudijó mellényt is, ezt nem bírta anya otthagyni a bababoltban. Azt mondta, hogy nagy hasznát fogjuk venni tavasszal és ősszel. Ráadásul a kapucnija is levehető:)))

Csak úgy...

Az első lépeseim... (avagy ahogy apa mondaná kis lépés az emberiségnek, de nagy lépés nekem:)))

Telefon

Vártam ma nagyiékat, de nem jöttek:( (pedig még sütit is sütöttünk:)).
Helyette viszont telefonon beszéltem velük, ill csak nagyival... és csak ő beszélt, én meg néha kurjantottam egyet, és nyomogattam a telefon gombjait.

A popóm már sokkal szebb, mint tegnap volt, de még mindig eléggé piros:( Nem fáj, csak nem szép látvány. Sudocremmel kenegeti anya, és az esti fürdés előtt engedi, hogy 1/2-1 órát pelus nélkül rohangáljak. Szeretek fedetlen fenékkel ugrálni, úgyhogy még egyszer sem éltem vissza a helyzettel és nem pisiltem le anyáék ágyát, amiben ráadásul többek között én is alszom:)) Az alvásról jut eszembe... mostanság senki, azaz senki nem tud elaltatni csak anya. Néha apa bepróbálkozik, de vele sem vagyok hajlandó elaludni. Ez van:)))

Asszem még nem mondtam, hogy három új zöldséggel, gyümölccsel ismerkedtem meg az elmúlt napokban; a brokkolival a fokhagymával és a szilvával. Fokhagymával a főzelékeim egy részét szokta ízesíteni anya. Mindhármat elfogadtam és megszerettem. Mostanában egyébként nagyon-nagyon kevés sót is szokott anya az ételeimbe tenni, de szigorúan tengeri sót, és olyan minimális mennyiséget, hogy nem igazán érződik a főzelékeim ízén.

Fogzás??

Annyira, de annyira piros lett mára a popóm, hogy anyáék úgy döntöttek, nem visznek el úszni.

Anyáék szerint lehet, hogy a doktornéninek igaza van és tényleg fogzok... állítólag attól is lehet piros a popó... ezért ma benéztek a számba is, és azt mondták, hogy fel van duzzadva az ínyem is... nah, én nem értek ezekhez a dolgokhoz..., de biztos így van. Egyébként nekem bőven elég két fog. Ügyesen harapok, rágok, a banánt sem kanállal eszem már egy ideje:))

Úszás helyett nagytakarítottunk ma a nappaliban. Még a szőnyeget is feltekertük. Sajnos nem volt alatta semmi érdekes dolog:(( Viszont anya a takarítás után nem tette vissza a habtapi szőnyegemet, és ezért én borzasztóan haragszom rá!!! Hát milyen dolog ez?? Így, hol fogom a fogaimat koptatni?? Jó-jó, tényleg szétrágtam az M betűt meg a Q-t és a 8-ast, de a többi szám és betű még tök jó állapotban van... most mivel fogok játszani és mivel fogom anyáékat idegesíteni???

Eredményhirdetés

Hivatalosan is közzétették a fotópályázat nyerteseit és a nyereményeket.

Szavazóim az oklevél mellett bébiételeket, játszóház belépőt, pólót, könyvet, tollat és termékmintákat nyertek nekem:)
Köszönet érte! http://picibaba.hu/kisgyerekkel/palyazatok/kicsi-maszat-mit-ettel-eredmenyhirdetes

Hajvágás

Fodrászosat játszottunk ma anyával. Anya persze ezt a játékot is túl komolyan vette. Annyira komolyan, hogy elővette a hajnyírót, beültetett az etetőszékbe, és igaziból levágta a hajamat.

Annyira nem feltűnő ám a különbség. Egyébként sem volt olyan hosszú a hajam, csak össze vissza állt:) (Rendszerint felfelé:))

Ilyen voltam:

Ilyen lettem:

Hajvágás után anyával sétálni mentünk. Gyönyörű idő volt ma, úgyhogy több mint egy órát csatangoltunk a városban, és délután is kimentünk egy órára a kertbe. Persze játszottam is egy csomót, és járkáltam is. Sajnos még sokat esek, de nagyon szorgos vagyok. Ma már nem csak anyához, meg apához tipegtem oda, hanem egy-egy játékért is lépegetve indultam el. Anyáék szerint állásban is sokat fejlődtem. Sokkal biztosabban, ügyesebben állok kapaszkodás nélkül... már nem dülöngélek, nem egyensúlyozok, nem dőlők előre és nem terpesztek olyan nagyot, de ezt az alábbi két kép is jó szemlélteti:)

Január 14-i állás:

Mai állás:)

Ennyit fejlődött az egyensúlyérzékem alig 3 hét alatt.

De másban is sokat fejlődtem ám... csuda jól tudok hisztizni. Ha valami nem az én elképzeléseimnek megfelelően alakul, hátravetem magam, - az se zavar, ha elesek és beütöm a fejemet, legalább okkal ordíthatok - és krokodilkönnyeket hullatok.

Az ősök még nem igazán tudják, hogy hogyan reagáljanak a hisztimre, úgyhogy általában ők húzzák a rövidebbet, és végül az én akaratom érvényesül:))

Tityi toty

Annyira tökéletesen tudok már egyet lépni, hogy úgy döntöttem, ma megpróbálkozok többel is:). Míg én totyogtam, anya és apa számolták, hogy hányat sikerül önállóan, mindenféle segítség nélkül lépnem... Nos egyelőre 6-ig jutottunk:))))
Ez már óriási haladás nem???:)))

Rosszalkodom

Én egy rendkívüli baba vagyok. Mindig elfoglalom magam valamivel, amikor az ősök éppen nem érnek rám:)). Tegnap anya kókuszkockát sütött. Amikor elkezdte a sütögetést még aludtam, de aztán egyszercsak felébredtem, és mivel láttam, hogy nagyon elfoglalt, ezért úgy döntöttem, nem zavarom, inkább keresek magamnak valami jó játékot. Feltúrtam a kincsesládámat és körülnéztem a játékos ládámban is, de semmi érdekeset nem találtam. Aztán egyszercsak megpillantottam a lehető legizgalmasabb játékot, egy szinte bontatlan nedves törlőkendős tasakot. Naná, hogy annyi törlőkendőt szedtem ki belőle, amennyit csak tudtam. Hogy mit csináltam a törlőkendőkkel??? Na mégis mit csinálhattam volna?... Hát megkóstoltam őket egytől-egyig:), aztán az egyik törlőkendővel a számban körbemászkáltam a nappalit. Sajnos anya nem díjazta annyira az új játékomat, pedig én csak jót akartam:).
Nem is értem... Már az is baj, ha csendben vagyok?!?....

Maszatkirálynő:)

Hol volt, hol nem volt, az Operenciás tengeren is túl, az üveghegyen is túl, ott ahol a kurta farkú malac túr, volt egy verseny, amin rajtam kívül még sok-sok baba, kisfiú és kislány részt vett. A verseny egy hónapig tartott, rengetegen szavaztak, míg végül egy kislány nagy előnnyel megnyerte azt. Ez a kislány pedig én volnék:))

Ezúton nagyon köszönöm:

• keresztanyuéknak
• Nagyinak és nagypapának
• mindenkinek, akinek Nagyi szólt
• nagynéniméknek és uncsitesóimnak
• Judit néninek
• Nórinak
• Balatoni Pistáéknak
• Balatoni Ildinek
• a Krekács családnak
• a Pados családnak
• Révay Barbinak
• Renkó Gabinak és Petinek
• Cseh Klárinak
• Anya meglévő és volt munkatársainak: Göttinger Erikának, Jacsó Andinak, Ladinszky Juditnak, Gyarmati Janinak, Kapuvári Katának, Stiffel Gerinek, Erdeiné Áginak, Tóth Zsuzsinak, Farkas Lillának, Bakos Györgyinek, Simon Mesinek
• Apa munkatársának Móninak
• Csokinak
• A fórumos csajoknak: Evelinnek, Téjé Juditnak, Nicinek, Bambinak, Boginak, Atizkának, Gumimacinak, Ercsinek, Briginek, Kerekes Zsuzsának, Mezsónak, Geninek, Borsikának, Marcianyunak, Marynek
• Az uszis csajoknak
• A szomszédoknak: Szente Katinak és Rita néninek
• Zsanettnek, Hajlinger Katának és Gondáné Bettinek
• anyának és apának
• valamint mindenkinek, aki név nélkül, ismeretlenül

szavazott rám!!