Hó

Ma esett nálunk a hó. Sajnos nem esett olyan sokáig, és nem is maradt meg, de ettől függetlenül volt alkalmam élőben is szemügyre venni néhány hópelyhet. Tízórai után anya jó melegen felöltöztetett, és kisétáltunk a kertbe egy rövid sétára. Nagyiék is jöttek velünk, ugyanis pont akkor toppantak be, amikor már indulásra készen álltam. (Az állást szó szerint értettem ám:))

Szerencse, hogy nagyiék nem korábban érkeztek, mert akkor pont látták volna, hogy mennyire utálok öltözködni. Égtelen hisztit rendeztem, miközben anya rám adta az overált és a cipőcskét:)).

Nem voltunk kint olyan sokáig a hóesésben, csak sétáltunk egy kicsit, miközben nagyiék fogták a kezemet, aztán pedig hátramentünk a csúszdámhoz, ahol apa és papa pont arról beszélgettek, hogy milyen hintát lehetne/fognak készíteni a csúszda mellé.

Apa persze nem bírta ki, és lecsúsztatott egyszer a koszos és vizes csúszdán. (Nem mondom, hogy nem élveztem, de nem kapott ezért dicséretet sem anyától, sem nagyiéktól.)

Miután apa lába mellett elvágódtam, anya úgy döntött, hogy elég volt a friss levegőből és bementünk. Nagyiék is jöttek velünk, és maradtak még egy picit. Míg ők egy mondókát tanítottak nekem, addig én megmutattam nekik, hogy milyen ügyesen eszem egyedül a banánt, aztán pedig azt is, hogy hogyan ülök fel egyedül a zebrámra.

Miután nagyiék elmentek, beültem az új hintámba. Imádok hintázni, ha tehetném, egész nap hintáznék:)), de néha enni is kell, meg aludni, meg fürcsizni is, meg ilyenek:))). Jó sok kötelezettsége van egy 10 hónapos babának mi??

Délután is hisztiztem egy sort természetesen. Arra már nem emlékszem, hogy miért, de nagyon sírtam. Kicsit érzékeny vagyok mostanában, biztos a hormonok miatt:)) na meg a fogzás sincs rám jó hatással. Kibújhatna végre a hármaska, hogy visszajöjjön a felhőtlen mosoly az arcomra.