Ma megkaptam életem első igazi kiscipőjét. Nah nem azért, mert ügyesen lépegetek, hanem azért mert már egyre ritkábban hordom a talpas overálomat. Szóval kellett valami amit a lábamra húzhatok, ha sétálni, vagy úszni megyünk. Mielőtt apa elindult cipőt venni, anya lemérte a talpam hosszát, ami zokniban 10, 5 cm. Sajnos az első cipő, amit apa hazahozott kicsinek bizonyult (18-as méret..) és vissza kellett vinni. Aztán anya is elszaladt apával (addig nagyi vigyázott rám) és hozott egy másik cipőt, ami ugyan szintén 18-as méret volt, de jóval nagyobb, mint az előző. Sajnos azonban ez is kicsinek bizonyult. Harmadjára megint apa ment vissza egyedül a boltba, mert időközben megérkeztek nagyiék és ezúttal egy 19-es cipőcskével tért vissza. Nah ez már jó volt. Ki is próbáltam gyorsan, de csak kicsit mert már nagyon álmos voltam. Miután felébredtem, megint rám adta anya, és rövid felfedező útra indultam benne a konyhában. Stabilan állok és lépegetek benne, úgyhogy ha kicsit szebb idő lesz, megkérem anyáékat, hogy sétáljon ki velem a kertbe is, persze babakocsi nélkül.
Kaptam egy csudijó mellényt is, ezt nem bírta anya otthagyni a bababoltban. Azt mondta, hogy nagy hasznát fogjuk venni tavasszal és ősszel. Ráadásul a kapucnija is levehető:)))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése