2010. november 28., vasárnap

Ezeket is én mondtam...

Anya: Lili, hogy hívják apukádat?
Lili: Mondd meg!
Anya: Péter
Lili: Nem Péter, hanem Bala

Anya: és téged hogy hívnak?
Lili: Balatoni Lili baba Mocsoktojás Dóra vagyok (még mindig:DD)

Anya: és anyát hogy hívják?
Lili: Emi anyu
Anya: és a nagyit, hogy hívják?
Lili: Hát pótanya

Jajj, de gyönyörű szép! Köszönöm szépen!!

Délelőtt anyáék átvittek nagyiékhoz, mert már megint rendkívül fontos dolguk volt. Az egész napot ott töltöttem 1/2 6-is elmúlt, mikor apa hazavitt. Már a kocsiból láttam, hogy miért kellett egész nap nélkülöznöm anyát és apát. Ők ugyanis, amíg én távol voltam, kidíszítették a házat kívül belül:). Apa dolgozott kint, anya pedig bent, az eredmény láttán pedig én csak annyit tudtam mondani, hogy "Jajj, de gyönyörű, köszönöm szépen!", meg ezt "Juhéjj! Juhéjj!" Most fényárban úszik a házunk, a nappali két ablakán egy-egy világító mikulás néz be és még sorolhatnám.... Ez tényleg gyönyörű:)


2010. november 27., szombat

Új szőnyegem története

Az egész úgy kezdődött, hogy az őseim megállapították, hogy rendkívül hideg a parketta a szobámban és hát az a szőnyeg, amit még születésem előtt anya munkatársaimtól kaptam, csak az új szobám játéksarkába elég. Így aztán anya eldöntötte, hogy amilyen gyorsan csak lehet vesz nekem egy új szőnyeget, hogy játék közbe fel ne fázzak. Csütörtökön megkérdezte, hogy milyen szőnyeget szeretnék, a válasz pedig természetesen Hello Kitty-s volt. Pénteken beizzította Ejika nénit, hogy nézzen nekem a neten Hello Kittys szőnyeget, de Ejika néni nem sok sikerrel járt, ezért úgy döntött, hogy inkább ugyanolyan szőnyeget vesz nekem, amit a munkatársaitól kaptunk. Szerencsére még mindig árulnak olyan szőnyeget a Diegoban, úgyhogy ma, miután apa hazaért, hármasban elmentünk oda. A Diegoban aztán jól meglepődtünk, mert már a lépcsőn kiszúrtuk, hogy bizony van Hello Kittys padlószőnyeg, ami azért szupi, mert lehet belőle méretre is vágatni. (Az előző is olyan egyébként). Rögtön odaszaladtam, és mondtam, hogy én csak ilyet szeretnék. Az eladó bácsi mondta, hogy ez a szőnyeg annyira új, hogy még az árát sem tudja, tegnap érkezett külföldről, mi vagyunk az első vevők:) (Ezért sem találhattuk meg a neten:))
Anya gyorsan levágatta a szobámba szükséges darabot, de sajnos csak hétfőn tudjuk elhozni, mert addigra fogják beszegni a szélét. Addig pedig ezen a linken tekinthető meg:
http://www.amazon.de/gp/product/images/B0044O2LOG/ref=dp_otherviews_z_1?ie=UTF8&s=kitchen&img=1

Már csak egy karnis meg függöny kellene a szobámba. Az utóbbiból is láttunk szépeket, talán a Jézuska majd meglep vele:)))

Szabó Lőrinc: Esik a hó

Szárnya van, de nem madár,
repülőgép, amin jár,
szél röpíti az a gépe,
így ül a ház tetejére.
Ház tetején sok a drót,
megnézi a rádiót,
belebúj a telefonba,
lisztet rendel a malomban.
Lisztjét szórja égre-földre,
fehér lesz a világ tőle,
lisztet prüszköl hegyre-völgyre,
fehér már a város tőle:
fehér már az utca,
fehér már a muszka,
pepita a néger,
nincs Fekete Péter,
sehol,
de sehol
nincs más
fekete
csak a Bodri kutyának
az orra hegye
és reggel az utca, a muszka, a néger
a taxi a Maxi a Bodri a Péter
és ráadásul a rádió
Mind azt kiabálja, hogy
ESIK A HÓ!!!!

2010. november 25., csütörtök

Balázs szüli- Viri névnap

Balázs november 21-én ünnepelte 8. születésnapját. Szombaton kerianyu átjött és anyával közösen készített neki egy megelepetés tortát. Aztán vasárnap átmentünk hozzájuk és felköszöntöttük az ünnepeltet. Virágnak is vittünk ajándékot közelgő névnapja alkalmából:)

Néhány kép a buliról:




Mint a profik

Aki ismeri anyát, tudja, hogy megrögzött puzzle mániás.Nos, nem olyan régen találtam itthon egy puzzle könyvet, ami azonnal elnyerte a tetszésemet. A könyv Hamupipőke történetét meséli el és minden oldalán van egy 6 darabos puzzle. Ezeket a puzzlekat már csukott szemmel is ki tudom rakni,még akkor is ha a könyvben lévő összes kirakódarabot összekeverik. Nincs számomra lehetetlen:)


2010. november 15., hétfő

Hétvége

Azt mondták, hogy jól viselkedtem Katiéknál. Rékával aludtam, egész éjjel forgolódtam és csupán kétszer kellett bejönni hozzám, de akkor is csak azért mert motyogtam álmomban.
Szombaton aztán még délelőtt értem jött anya és hazavitt, mert a lányoknak dolga volt.

Vasárnap anyával és apával elmentünk a Camponában egy kreatív boltba, mert anyát megszállta valami és kitalálta, hogy most kreatívkodni fog:). A weben is rendelt egy csomó mindent, amit meg nem sikerült megrendelnie azt megvettük a hobby boltban. Én is kaptam valamit, egy őzikés szalvétát (én választottam), amit anya azóta rávasalt, egy képkeretre. Abszolút nem illik a rózsaszín-lila színvilágú szobámba a piros és zöld hátteren lévő őzike, de mindegy:)

2010. november 12., péntek

Kimenő

Kimenőt adtam mára anyáéknak. Már tegnap eldöntöttem, hogy én ma Katiéknál alszom, csak anya nem vette komolyan a döntésemet, és reggel váltóruha nélkül vitt át papáékhoz.
Aztán koradélután, amikor apa értem jött és Katiék is ott voltak nagyiéknál, Réka felhívta anyát, hogy ott alhatok-e. Aztán anya beszélt apával miközben én a háttérben mondogattam, hogy ma Jékával fogok aludni.
Aztán anya beleegyezett. Persze munka után értem jött és megkérdezte, hogy biztos ezt akarom-e. Továbbra is ezt akartam:) Nagyi talált nekem olyan ruhákat, amiben alhatok és este hétkor Katiék elvittek.
Majd elmesélem, milyen volt.

2010. november 10., szerda

Olllyan okos:DDD

Pár hete nagyiéknál kezembe került egy tupperware-os szórólap, amin rögtön kiszúrtam egy Hello Kittys uzsonnásdobozt. Persze azonnal kijelentettem, hogy szeretném ha a Mikulás hozna nekem is ilyet. Erre anya azt mondta, hogy de ezt nem vihetem majd be az oviba, mert ott elvehetik a gyerekek.

Pár héttel később reggel megkérdeztem anyát, hogy mikor mehetek végre iskolába, mire anya megkérdezte, hogy miért akarok én mindenáron iskolába menni és mondta, hogy először oviba kell majd járnom.
Erre én megjegyeztem, hogy én nem szeretnék oviba járni, mert ott elveszik a Hello Kitty-s uzsonnásdobozomat:)))

Na, ennyire okosan kombinálok, már most:)

2010. november 7., vasárnap

Finomság...

Egyre otthonosabban mozgok már a konyhában... Sokkal otthonosabban, mint anya:). Ma pl kókuszgolyót készítettünk együtt és természetesen megint rendesen kivettem a részem a munkából. Én adagoltam pl. a hozzávalókat, és a kókuszreszeléket is én raktam a golyókra.


Legközelebb a rántott husit is én csinálom:)))

Más:
Tegnap anya lógott az iskolából, és délelőtt elvitt a ferihegyi Market Centrálba. Igazság szerint csak egy könyvet akart venni apának mikulásra, de ha már ott voltunk, kicsit körülnéztünk. Végül a könyvet nem sikerült megvennie, helyette én kaptam néhány Tesz-vesz város, egy Süsü és természetesen egy Hello Kittys DVD-t. (Hello Kitty-s DVD-ből legalább hármat raktam a kosárba, de egy kivételével az összeset visszatetette velem anya a polcra. Felháborító!!!
A könyvesbolt után átmentünk a kikbe. Ott rögtön elkezdtem telepakolni anya kosarát, mindenféle számomra rendkívül érdekes és fontos dologgal (pl. mű mikulásvirággal, meg folyékony szappannal), aztán megálltam a babáknál, és sóvárogva figyeltem egy játék babaágyat, meg egy etetőszéket. (Hogy örülne Gergő baba ezeknek!) Az édességes polcnál aztán felfedeztem, hogy lehet kapni szív alakú Hello Kitty-s pillecukorkát. Nem volt kérdés, hogy ilyet kapnom kell!
A Kikből átsétáltunk a Praktikerbe, vettünk egy-két karácsonyi dolgot, aztán hazamentünk, mert pisilnem kellett:)) Alig értünk haza, már telefonált keri, hogy szeretne adni nekem egy télikabátot. Felkerekedtünk hát és átmentünk hozzájuk.
Keriéknél megint nagyon rossz voltam. Ráadásul úgy nekiestem Virágnak (szeretetből), hogy mindketten elestünk és Virág csúnyán beverte a homlokát az ágy sarkába. Mostmár anya is érti, hogy miért érzi keri büntetésnek, ha át kell mennem hozzájuk...

Se hinta, se bicikli...

Egyenlőre egyiket sem akarom önállóan csinálni. Most, hogy beköszöntött az ősz, anyáék behozták a hintámat (nem mintha olyan sokat hintáznék). Virág mostanában tanult meg hintázni, és tegnap megmutatta, hogy hogyan kell, de nekem sajna még mindig nem megy egyedül. Ma anya és apa is próbáltak tanítgatni, de hamar feladtam és inkább kiszálltam a hintából....


Tegnap anyával átmentünk kerianyuhoz, és mivel Virág már kinőtte, így keri nekem adta a katicás biciklijét. Alig vártam már, hogy kipróbáljam a négykerekűt, de hiába. Egyszerűen nem tudok pedálozni, pedig apa a végén már a lábamat is odagyorskötözőzte a pedálhoz.
Végül ezt is feladtam és mondtam anyának, hogy nyugodtan adja vissza Virágnak a bringát... Rám sajnos jellemző, hogy mindent könnyen feladok, egyáltalán nem vagyok kitartó, ha valamit elsőre nem tudok megcsinálni, akkor inkább annyiban hagyom, nem erőltetem...



Gergő baba

Pár hete fedeztem fel, hogy a babák nem csak dísznek vannak a szobámban. Még a Jézuska hozott nekem egy hercegnős babát, akit Zsebibabának neveztem el (nem a mérete miatt). Az utóbbi időben nagyon sokat játszottam vele. Mindig készítek neki reggelit, elviszem sétálni, megyógyítom amikor beteg és lefektetem aludni. Pont úgy mint a nagyok:)))
Zsebibabának pár nappal ezelőtt testvére érkezett, egy kisfiú baby born személyében, akit Gergő babának neveztünk el. Gergő baba nem akármilyen baba. Tud könnyezni, pisilni, kakilni, van bilije, cumisüvege, amit meg lehet tölteni vízzel, van tányérja, kanala, születési anyakönyvi kivonata meg játszócumija és van egy mágikus cumija is, amit ha a szájába teszünk, azonnal elalszik.
Gergő szerdán érkezett hozzánk, azóta szinte mindenhová magammal viszem. Majdnem úgy vigyázok rá, ahogy anya vigyázott rám, amikor még nagyon kicsi voltam.


2010. november 2., kedd

Kitty torta

A hétfőt kerianyuéknál töltöttem, mert anyának és Ejikanéninek fontos dolga volt, apa pedig vidékre ment mamával. Este elég későn jöttek értem az ősök, Balázs és Virág már lefürödve az ágyban várták, hogy végre valaki hazavigyen, hogy nyugodtan tudjanak aludni:)
Hazafelé a kocsiban én is elaludtam, aztán amikor anya kivett a kocsiból magamhoz tértem. Anya mondta, hogy van egy hatalmas meglepetése számomra, erre egyből felcsillant a szemem.
A meglepetés, aminek nagyon örültem ez volt:



Köszönöm Ejikanéninek, hogy segített anyának összehozni ezt a gyönyörűséget! Kár, hogy ő nem volt jelen, amikor megmutatták nekem a tortát. (Mondjuk lehet, hogy sírva is fakadt volna, amikor anya felszeletelte... Sokat dolgozott rajta:))

Tudjuk, hogy kari még messze van, de anyáék direkt választották ezt a mintát. Ki tudja, lehet, hogy karácsonykor sütnek majd még egyet:)
 

Design By:
SkinCorner