Möa=ma

Bár a múlt héten őszi szünet volt, azért majd minden napra jutott némi tanulnivaló. Egy kis matek, egy kis írás, egy kis olvasás... Most amúgy az olvasásra helyezzük a legnagyobb hangsúlyt. Az iskolában megtanultuk már a magánhagzók közül az a, i, o, betüket és a mássalhangzókból az m és az l betűt. Ezekkel már lehet szavakat alkotni. Nem egyszerű ám ez. Rengeteget kellett gyakorolnom mire egyértelművé vált, hogy a "mö" és az "a" betük a ma szócskát jelentik a "mö" és "i" pedig összeolvasva a mi, és az egy dolog, hogy ez már megy, ebből számomra még nem következik, hogy a "tö" és "i" az a ti, vagy a "fö" és "ű" az a fű. Ezeket amúgy most nem is könyvből gyakoroljuk, hanem úgy, hogy anya betűz egy rövid szót, pl: töé vöé én meg kitalálom, hogy az a tévé :)
Persze a könyvet is nézegetjük és már ügyesen tudom olvasni a fenti betűkből álló szavakat. Sőt már egy-egy mondatot is sikerült kiolvasnom pl: A li-li-om li-la.
Néha felcserélem a betűket, meg van amikor saját mondtatot találok ki, gondolván, anya nem tud olvasni, de eddig nem sikerült egyszer sem becsapni anyát.

Ami az őszi szünetet illeti, semmi extra nem volt. Egész héten mentem, egyedül voltam elsős. Nagyon kevesen voltunk. Eleinte sokat panaszkodtam, hogy csúfolnak a gyerekek, mert én vagyok a legkisebb, de aztán beletörődtem. Minden reggel megkérdezte anya, hogy valóban akarok-e menni, és mindig igen volt a válasz. Reggelente sokat fagyoskodtunk az iskola előtt, mert az ügyelet 8-kor kezdődött, és nem is nyitották ki addig a kaput, csak ha csöngettünk. de így is elég lassan jelent meg a portás az ajtóban. Szerencsére jövő héten már rendes tanítás van, úgyhogy ilyen gondunk már nem lesz.

Új könyvek

Ha anya beszabadul egy könyvesboltba, sose jön ki onnan üres kézzel. Ma így így történt. Két mókás füzetet vett, mindkettőhöz van CD is, amin ismertetik a feladatokat. Mi a CD-t nem fogjuk használni, mert apával és anyával együtt gyakorlunk, szóval ők olvassák a feladatokat, már amikor szükséges. (A legtöbbször ránézésre megállapítom, hogy mi is a feladat).. Egyenlőre csak a számolás füzetet használjuk, a másikat félretettük, és csak a következő félévben fogjuk elővenni, ha már megtanultunk minden betűt.

Anya is vett magának egy rettentően hosszú könyvet (Ken Follett, A megfagyott világ). Majdnem olyan hosszú, mint az 1176 oldalas elfújta a szél, amit akkor olvasott ki, amikor még a pocakjában voltam. Érdekel az a könyv. Anya azt mondta, hogy ha nagy leszek, majd kölcsönadja.

Tollbamondás piros pont :)

Ma megint nagyon eredményes voltam az iskolában. A tollbamondás dolgozatomat piros ponttal jutalmazta a tanárnéni, bezsebeltem egy piros pontot olvasásból, és kaptam egy szorgos méhecskét is. Délután büszkén újságoltam anyának a telefonba, hogy annyit jelentkeztem, mint még soha. Még akkor is jelentkeztem, amikor nem tudtam a választ :)).

Megérte tegnap annyit gyakorolni. Rájöttünk, hogy azért nem írok bizonyos betűket szépen, mert nem tudom, hogyan kell leírni őket. Anya többször megmutatta, hogyan formázza a betűket, aztán megpróbáltam én is úgy írni, ahogy ő (csak bal kézzel) és egy idő után egyre szebben ment. Szóval igaz a mondás, hogy minél többet gyakorlunk, annál jobban fog menni.
Volt a füzetemben egy oldal, ami mellé oda írta a Kati néni, hogy szebben. Azt az oldalt megcsináltam még egyszer, úgy, hogy előtte anya megtanította, hogyan vezessem a ceruzát a papíron, és másodikra, sokkal szebben sikerült. Sajnos ezt elfelejtettem megmutatni Kati néninek, de mindegy is, látja ő is a fejlődést.

Na persze nem olyan egyszerű továbbra sem rávenni a gyakorlásra. Én folyamatosan lehülyézem anyát, és kifejtem, hogy mennyire utálom őt, de soha nem úszom meg így sem. Kb annyi feladatot szoktam kapni, ami egy fél órás elfoglaltság lenne egy nap, más kérdés, hogy én erre az egész délutánomat és estémet rááldozom, mert annyira lassú vagyok és minden egyes betű, vagy szám leírása után elkalandoznak a gondolataim, és valami mással kezdek el foglalkozni.

Most kicsivel több, mint hét szünet következik, de annyi házi feladatot kaptam, hogy minden napra fog jutni belőle. Nem fogok unatkozni, az már biztos...

Első iskolai kirándulás

Az első iskolai kirándulásunkat a gyáli templomkertben tartottuk. Sajnos az idő nem kedvezett nekünk, egész délelőtt esett az eső, de ez nem kedvtelenített el bennünket. 9 órakor indultunk busszal a helyszínre, ami kb 800 méterre lehet az iskolánktól :). Jó messzire mentünk mondhatom. Anya késett egy picit, azt hittem el sem jön, mivel reggel mondtam neki, hogy nem szeretném, ha jönne. Azonban, amikor felszálltunk a buszra és nem láttam a szülők között elsírtam magam. Még a parkolóban álltunk, amikor Kati néni mondta, hogy megérkezett anya, mostmár megnyugodhatok. A templomkert kb kétszer akkora lehet mint a mi telkünk, szóval nem túl nagy. Miután megérkeztünk én egy darabig anya mellett maradtam, nem akartam beszállni a sorversenybe amit a tanárnéni rendezett. Volt egy fiú és egy lány csapat. Még szép, hogy mindenben a fiúk nyertek. Én egy szendvics elfogyasztása után álltam be a sorba, próbáltam kihozni magamból a maximumot.
A sorverseny után reggeliztünk, utána pedig szabadfoglalkozás volt. Az eső miatt szinte végig a kert fedett részén voltunk, csak néha merészkedtünk ki onnan. Lehetett szinezni, gyurmázni, ugrókötelezni, labdázni, enni, inni stb... Összességében nem volt annyira rossz ez a kirándulás, de be kell látnunk, hogy érdekesebb helyen is jártunk már...

Mi kb egy órakor jöttünk el anyával, mert még el kellett mennünk a kórházba, hogy levegyék végre a kezemről a gipszet. A kórházba apa is elkísért. Rengeteget kellett várnunk, de megérte. Miután levették a gipszet, még csináltak egy röntgent utána visszamentünk a vizsgálóban, ahol a doktorbácsi megerősítette, hogy szépen meggyógyult a kezem, de még egy hónapig nem tornázhatok, nehogy ráessek. A jó hír viszont az, hogy úszni mehetek juhéjj!!!
Este akkorát pancsoltam a kádban, hogy csak na. Jó volt, hogy végre nem kellett vigyáznom arra, hogy ne legyen vizes a gipszem...

Moziban

Jelentem jó volt a film. Bence mellett ültem, aki nagyon gáláns volt. Amikor a film elkezdődött a film, megjegyeztem, hogy félek, mire ő azt mondta, hogy nem kell félni, ez csak egy mese és megfogta a kezemet. :)
A mozi után még átmentünk kicsit hozzájuk.

Egyszer fent, egyszer lent

Sokat beszélek arról, hogy milyen ügyes, vagy éppen ügyetlen vagyok, de még egy órai munkámat sem mutattam meg, úgyhogy most hoztam néhányat:

Egy nem túl jól sikerült szinezés:

(amikor a tanárnéni ráírta a képre, hogy szebben, akkor ez a kép még nem teljesen így nézett ki. Miután anya meglátta a felszólítást, megkért, hogy dolgozzak rajta még, úgyhogy kicsit átszíneztem. Tudom, hogy nem lett tökéletes, de az első munkámhoz képest egy remekmű :))

 

A zuhanó fecskével nagyon meggyűlt a bajom:

(anya szerint az én fecském inkább cseresznyére hasonlít...)

 

 

Még ott az igyekezz felszólítás, de az előző képekhez képest, azért látszik némi fejlődés...

 

A sok gyakorlásért ilyen jutalom jár:



Tudok én szépen is szinezni, ha akarok. (Ezt a képet kitették az oszályomban)

 upsz egy piros pötty :) 

Kedden tollbamondás dolgozatot írtunk. Az eredményt hétfőn tudjuk meg. Anya nagyon kíváncsi volt, hogy másfél hónappal az iskolakezdés után hogyan nézhet ki egy tollbamondás dolgozat. Kiderült, hogy az eddig gyakorolt jelekből írtuk a dolgozatot, azaz háztető, fagyis tölcsér, fecske, zuhanó fecske, bögre vonal, kapu, kampó stb.... Kati néni lediktálta a jel nevét, nekünk pedig mindegyikből kellett írnunk egy sort. Nem is értem mit hitt anya az elsős tollbamondás alatt... :)

Első fekete pontom története

Ez a hét nem kezdődött túl jól nekem az iskolában. Hétfőn otthon hagytam az írás füzetemet, ráadásul a házimat sem csináltam meg, így megkaptam életem első fekete pontját. Eléggé el voltam kenődve miatta, mivel hétvégén sokat gyakoroltam és az összes szorgalmit megcsináltam, de hát sajnos a szorgalmiért nem kapunk semmit, ellenben ha a házi nincs kész, azért büntetés jár :(

Próbáltam egy radír segítségével eltűntetni a beírást és a fekete pöttyöt a füzetemben de anya elöl ilyet nem lehet eltitkolni, úgyhogy szépen visszakerült a könyvbe és még le is lettem szidva, amiért megpróbáltam elsunnyogni a rossz eredményt.

Anyával megbeszéltük, hogy a jövőben jobban oda fogok figyelni arra, hogy mi a házi feladat. Azért nem csináltuk meg ugyanis, mert nem rajzoltam a feladat mellé házikót.
Kati néni is mondta, hogy ő is jobban fog rám figyelni, hogy ilyen még egyszer ne forduljon elő.

Sajnos a keddi nap sem volt túl fényes. Megkaptam életem első csigabigáját. Sírva hívtam fel anyát, annyira szomorú voltam. Anya azt mondta, hogy nem kell aggódni, mindenkinek vannak rosszabbb napjai, tegyek meg mindent azért, hogy legközelebb újra vizipókkal értékeljék a napomat. Erre szerdán mit kaptam? Hát persze, hogy vizipókot, meg még egy szorgos méhecskét is!! Ez nagyon felvillanyozott. A hét második fele sikerélményekkel telt, úgyhogy most újra motivált vagyok.

Pénteken szüreti bál volt az iskolában tanítás után. Sajnos anyáék nem tudtak eljönni, ettő függetlenül én nagyon jól éreztem magam. Kivételesen vihettünk be pénzt, amin lehetett teát venni. Apától és mamától is kaptam egy-egy ötszázast, de végül csak 450 forintot költöttem a többit félretettem.
Bár ma szombat van, mégis iskolába kellett mennem. Tanítás ugyan nem volt, helyette akadályversenyen vettünk részt a városunkban. Nagyon jól éreztem magam, sokat jelentkeztem. A program után megebédeltünk és kivételesen ma korábban hazajöhettünk. Értem 3/4 1-re jött apa.
Most még gyakorlok kicsit, mert a matekfüzetemet tele írta a tanárnéni feladatokkal, de délután Bence haveromékkal moziba megyünk és egy 3D-es mesefilmet fogunk megnézni. Alig várom már!

Happy birthday anya

Anya sokadik szülinapját ünnepeltük a hétvégén szűk családi körben. Átjöttek keriék Balázzsal és Virággal, hoztak tortát is. Akartam készíteni anyának valami ajándékot, ahogy apának is készítettem anno, de nem volt rá időm, meg kedvem sem. Ennyi tanulás meg gyakorlás mellett, örüljön hogy egyáltalán még élek...

Keriék este elvittek, úgyhogy az ajándékom végül egy nyugodt csendes éjszaka lett:)

Sok jó, de néhány rossz is

Hétfőn a tanárnéni reggel elmesélte az osztályban, hogy eltört a karom és kérte a gyerekeket, hogy segítsenek nekem, amiben tudnak. A gyerekek nagyon rendesek, rám segítik a kabátot és táskát, felveszik, ha elejtek valamit és a tanárnénik is türelmesebbek most velem.

Azt hiszem említettem az előző bejegyzésemben, hogy dolgozatot írtunk matekból. Az eredményt szerdán írta be a tanárnéni. 92%-os lett :) Megérte annyit gyakorolni rá hétvégén.
Szerdán este az is kiderült, hogy eléggé le vagyok maradva az első írásfüzetem a kisbetűkhöz feladatokból. Én a negyedik oldalt és a 6. oldal felét töltöttem ki, miközben az osztálytársaim már a 10. oldal közepénél tartanak. Mikor ezt anya észrevette, eléggé mérges lett. Mondta apának, hogy mindenképpen be kell hozni ezt a lemaradást, úgyhogy csütörtök este 9 óráig írtam a kapu, U, meg fecskevonalakat. Sajnos a fecskevonal még mindig nem megy szépen, azt még nagyon sokat kell gyakorolnom, ezt a tanárnéni is jelezte a munkafüzetemben. Volt egy szinezős feladat is, amit igen csúnyán oldottam meg, úgyhogy a tanárnéni ráírta, hogy "Szebben Lili!". Erre csütörtök este még a szinezést is gyakorolnom kellett, de megérte, mert másnap bevittem az iskolába és a tanárnéni kirakta a teremben :).

Amúgy iszonyat lusta vagyok, nagyon nehéz rávenni a gyakorlásra, emiatt nagyon sokszor kihozom a sodrából anyát és apát is. Elvileg szednem kellene omega3 vitamint, de nem tudom lenyelni, úgyhogy rendszeresen kiköpöm.

Szóval vannak problémák, és ezeket nehéz lesz megoldani, mert egyenlőre nem tudják a szüleim, hogy hogyan vegyenek rá a tanulásra. Hiába mondják, hogy a saját érdekemben kell tanulnom, meg ilyenek, ha egyszer én még nem vagyok erre érett, nem jut el a tudatomig, amivel érvelnek.
Azzal sem jutunk előre, ha fűt-fát ígérnek. Már ez sem ösztönöz... Ha így haladunk, anya és apa egy éven beül teljesen megőszülnek, emelett a sok veszekedéstől el fog meni a hangjuk, én meg valahogy biztos elvégzem az elsőt, de nem fogok megtanulni szépen írni, és angolra sem járhatok majd. Most nem érdekel a suli :(

Más. Papírgyűjtés volt ezen a héten. Anya és apa 800 kiló papírt vitt be. Az az osztály aki a legtöbb papírt gyűjti, elmehet egy osztálykirándulásra. Remélem, hogy mi nyerünk!!!