Ma megint nagyon eredményes voltam az iskolában. A tollbamondás dolgozatomat piros ponttal jutalmazta a tanárnéni, bezsebeltem egy piros pontot olvasásból, és kaptam egy szorgos méhecskét is. Délután büszkén újságoltam anyának a telefonba, hogy annyit jelentkeztem, mint még soha. Még akkor is jelentkeztem, amikor nem tudtam a választ :)).
Megérte tegnap annyit gyakorolni. Rájöttünk, hogy azért nem írok bizonyos betűket szépen, mert nem tudom, hogyan kell leírni őket. Anya többször megmutatta, hogyan formázza a betűket, aztán megpróbáltam én is úgy írni, ahogy ő (csak bal kézzel) és egy idő után egyre szebben ment. Szóval igaz a mondás, hogy minél többet gyakorlunk, annál jobban fog menni.
Volt a füzetemben egy oldal, ami mellé oda írta a Kati néni, hogy szebben. Azt az oldalt megcsináltam még egyszer, úgy, hogy előtte anya megtanította, hogyan vezessem a ceruzát a papíron, és másodikra, sokkal szebben sikerült. Sajnos ezt elfelejtettem megmutatni Kati néninek, de mindegy is, látja ő is a fejlődést.
Na persze nem olyan egyszerű továbbra sem rávenni a gyakorlásra. Én folyamatosan lehülyézem anyát, és kifejtem, hogy mennyire utálom őt, de soha nem úszom meg így sem. Kb annyi feladatot szoktam kapni, ami egy fél órás elfoglaltság lenne egy nap, más kérdés, hogy én erre az egész délutánomat és estémet rááldozom, mert annyira lassú vagyok és minden egyes betű, vagy szám leírása után elkalandoznak a gondolataim, és valami mással kezdek el foglalkozni.
Most kicsivel több, mint hét szünet következik, de annyi házi feladatot kaptam, hogy minden napra fog jutni belőle. Nem fogok unatkozni, az már biztos...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése