Tegnap óta megállás nélkül hull a hó, úgyhogy ma anyáékkal szánkózni voltunk. A játszótér mellett van egy hatalmas domb, onnan csúsztam le nagyon sokszor. A szomszéd kislány, Klaudia is velünk tartott, de ő nem mert egyszer sem lecsúszni, pedig próbáltuk rávenni, és megmutattam neki, hogy nem kell félni, de hajthatatlan volt. Talán majd legközelebb...
Miután meguntuk a szánkózást átmentünk a játszótérre. Anyával hintáztam, apával pedig felmásztam a mászókára. Jó volt, de nagyon elfáradtam, úgyhogy végül anya karjában elaludtam. Nem olyan rég érkeztünk haza és anya azt mondta, hogy délután megint kimegyünk, de csak a kertbe és építünk egy nagy-nagy hóembert.
Juhéjjj!! Szeretem a havat, be beszéljenek erről inkább a képek!:)
Indulás előtt:
A játszótéren, a szánkón csücsülve:
VIGYÁZAT JÖVÖK!!!!
Anyával:
A rugós hintán (Itt már nagyon álmos voltam)
Akkor sem ébredtem fel, amikor anyáék beraktak a kocsiba:)
És akkor sem, amikor kivettek és bevittek a nappaliba. Anyáék kicipzározták az overált és levették a sapit, meg a cipőt és még kb 1 órát így aludtam:)
Szóval ilyen volt az első szánkózásom. Bevallom kicsit mufurc voltam, de ez a fáradtságnak tudható be... egyébként élveztem a szánkózást, és a hóesést nagyon. Most mennem kell, mert hamarosan ebédidő lesz (ma kapok először kelbimbót), de estefelé még benézek, mert fontos bejelenteni valóm van:).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése