Szandi

Nem vártunk tovább, koradélután anyáékkal elmentünk a Heim Pál kórházba, hogy megvegyük az első szandimat. A kórházban találkoztunk Kati nénikémmel, és az ő kolléganőjével, úgyhogy ők is elkísértek a cipőpróbára.

Több cipőcskét is felpróbáltam, mire rátaláltunk az igazira, egy sötét rózsaszín, alul két csatos, felül tépőzáras szandira. (Én egy sötétkéket akartam, de anyának az nem tetszett... pedig én fogom hordani és nem ő...) Mindegy mostanra megbarátkoztam ezzel a rózsaszínnel is. Kicsit nagy még (20-as), és eleinte furcsán lépkedtem benne, de mostanra egészen hozzászokott a lábam. Fel is háborodtam nagyon, amikor anya itthon rám adta, aztán fél óra múlva levette a lábamról:(.

Kati nénikém nem engedte anyának, hogy kifizesse a cipőcskét. Azt mondta, hogy ez lesz a szülinapi ajándékom. Nagyon örülünk neki mindannyian, és ezúton is nagyon szépen köszönöm.

Az eladó néni nagyon kedves és türelmes volt, úgyhogy mikor eljöttünk, rámosolyogtam és integettem is neki. A cipővásárlás után még bementünk abba a szobába, ahol Kati dolgozik, és megmutattak még egy pár néninek, aztán hazajöttünk, mert már nagyon ebédidő volt. Finomfőzelék volt a menü sajttal. Igazán finom volt:)