Itt járt a postásbácsi ma, és engem keresett, ugyanis csomagot hozott nekem. Nagyi és anya csak pislogtak mert nem emlékeztek rá, hogy rendeltek volna valamit, aztán amikor meglátták, hogy az én nevem van a dobozon, egyből tudták, hogy kitől és miért érkezett. Hát persze, hogy a fotópályázat nyereményét küldte ki a Picibaba szerkesztősége.
Mivel a dobozra az én nevemet írták, ezért nem volt kérdés, hogy kinek is kell kibontania. Azonnal rávetettem magam, és senkit nem engedtem a közelébe. Sajnos a doboz erősebbnek bizonyult nálam, ezért végül anyának be kellett segítenie, különben még most is ott ülnék és miliméternyi papírcafatokat tépkednék le róla:)).
"Lássuk, hogy kell ezt a valamit kinyitni!"
"Aztaaa! Ez a doboz tele van érdekes dolgokkal! És ez mind csakis az enyém!!!"
"Hu-ma-na zöld-sé-ges la-sag-ne. Ezt meg kell kóstolnom! De majd csak akkor, ha betöltöm az 1 évet. "
"Van itt még valami a doboz alján!"
Kaptam bébiételeket, babavizet, pólót, vásárlási utalványt, kölyökpark belépőt, plüss vizipacit, eldobható előkéket, termékmintákat és két könyvet. Egy dolgon persze megint összevesztem anyával. A doboz alján ugyanis volt egy boríték, amit gyorsan kivettem, és nem engedtem, hogy megfogja. Meg akartam kóstolni, de anya nem engedte és ezért jól el is sírtam magam. Nem értem miért nem ehetek papírt??? Pedig már három fogam van...
1 megjegyzés:
Az az olvasós kép nagyon komoly+ :D
Megjegyzés küldése