Ilyen lettem:
Hajvágás után anyával sétálni mentünk. Gyönyörű idő volt ma, úgyhogy több mint egy órát csatangoltunk a városban, és délután is kimentünk egy órára a kertbe. Persze játszottam is egy csomót, és járkáltam is. Sajnos még sokat esek, de nagyon szorgos vagyok. Ma már nem csak anyához, meg apához tipegtem oda, hanem egy-egy játékért is lépegetve indultam el. Anyáék szerint állásban is sokat fejlődtem. Sokkal biztosabban, ügyesebben állok kapaszkodás nélkül... már nem dülöngélek, nem egyensúlyozok, nem dőlők előre és nem terpesztek olyan nagyot, de ezt az alábbi két kép is jó szemlélteti:)
Január 14-i állás:
Mai állás:)
Ennyit fejlődött az egyensúlyérzékem alig 3 hét alatt.
De másban is sokat fejlődtem ám... csuda jól tudok hisztizni. Ha valami nem az én elképzeléseimnek megfelelően alakul, hátravetem magam, - az se zavar, ha elesek és beütöm a fejemet, legalább okkal ordíthatok - és krokodilkönnyeket hullatok.
Az ősök még nem igazán tudják, hogy hogyan reagáljanak a hisztimre, úgyhogy általában ők húzzák a rövidebbet, és végül az én akaratom érvényesül:))
3 megjegyzés:
Hát bátor anyukád van, nekem a szívem szakadt volna meg a hajacskákért :"))
Ügyesen állsz már, gratulálok!
nahat
mer hagytad hogy levagjaaaaaa...
Muszáj volt, mert tényleg össze-vissza nőtt. Hátul a tarkójánál pl tök görbe volt. A feje tetején volt a leggázabb ott aztán volt össze-visszaság:)) Ráadásul simán elaludta, úgyhogy az utóbbi időben mindig felállt a haja. Ahhoz sajna túl vékonyka a haja, hogy csattot tegyek bele, vagy copfot csináljak ezért döntöttem a vágás mellett. Nem a legkisebbre volt állítva a gép és tényleg nem olyan feltünő.
Lesz ideje megnőni és legközelebb már fodrász néni fogja csinálni pár év múlva:)))
Megjegyzés küldése