Ismét szánkóztunk

Tegnap megint voltunk szánkózni, és én megint jól elaludtam. Most nem a dombra mentünk, hanem a házak között sétáltunk. Kétszer is kimerészkedtünk, először apa is velünk tartott, aztán csak anya húzott. Az első alkalommal, alig értünk el a sarokig, már aludtam, úgyhogy anya beült mögém a szánra, az ölébe vett, apa pedig így húzott minket utcákon keresztül. Amikor hazaértünk még mindig aludtam. Anya lefektetett az ágyra, és én úgy maradtam még legalább fél órát.

Miután felébredtem, megint elindultunk anyával. Az oviig mentünk el, aztán visszafordultunk, és közben anya ilyeneket kérdezett tőlem? "Kislányom, nem érzed jól magad?" "Nem örülsz, hogy kihoztalak?" "Miért nem mosolyogsz?" Aztán kijelentette, hogy legközelebb akkor visz el szánkózni, ha piros hó esik. Mondhatom, ettől nagyon megijedtem....

Egyébként minden rendben velem. Még mindig három foggal büszkélkedem. Éjszakánként jól alszom, egyszer sem ébresztem fel anyát, és nappal sem vagyok nyűgös. Most már nagyon sokat totyogok természetesen kapaszkodás nélkül, úgyhogy a héten anyáéknak muszáj lesz új szandit venniük. Ami kell, az kell....