Rengeteg dolog történt velem az utolsó jelentkezésem óta, de kezdjük az elején.
November 18-án a Heim Pál kórházban jártunk. Nem kell megijedni, nem vagyok-voltam beteg, csupán cipőt venni mentünk. A cipővásárlás persze nem ment olyan egyszerűen, történt ugyanis, hogy a Heim Pál kórház mellett - miközben apa éppen parkolóhelyet keresett - én megint össze-vissza hánytam magam, így anyáéknak a cél előtt vissza kellett fordulniuk. Úgy volt, hogy a vásárlást áttesszük másik napra, de mivel nem betegség miatt, hanem megszokásból hánytam, így miután otthon tiszta ruhát kaptam, és az ülésemet is letakarították, újra felkerekedtünk. Másodszorra már sikerrel jártunk, egy nagyon szép virágmintás 22-es téli bakanccsal indultunk haza. Mivel a bakancsot karira kapom Nagyiék Jézuskájától, így egyelőre óvjuk, és amíg nem muszáj, nem is használjuk. Ezúton is köszönöm a cipőt Nagyiék Jézuskája!
A cipővásárlás utáni napon nem mentünk sehova, tekintve, hogy az autósülésem mosás alatt volt. Szerencsére estig megszáradt a huzata, és mivel másnap reggel jelenésem volt a művelődési házban, így anya még este össze akarta rakni, azonban egy tartozéka szőrén-szálán eltűnt. Anyáék átfésülték a teljes lakást legalább háromszor, több mint két órán keresztül keresgéltek, még a hűtőszekrénybe is benéztek, mire kiderült, hogy a tartozék ott lapul az ülésben... ugyanis azt nem is vette ki anya... No komment:)
A pénteki cincogó nagyon családias volt. Én lazára vettem a figurát és össze-vissza járkáltam csakhogy kivonjam magam a közös feladatok alól, így anya gyakorlatilag magának mondókázott, meg énekelgetett. Persze amikor hazaindultunk jól megsértődtem, egyáltalán nem akartam hazamenni. Délután aztán beugrottunk nagyiékhoz, ahol Nenééken kívül Jutka nénivel és Jenő bácsival találkoztam. Ritkán látom őket, úgyhogy meglehetősen visszafogott voltam. Innen is nagyon köszönöm a finom csokit és a formabedobós teknőcöt, sokat játszom vele azóta is.
Másnap úszás után (ahol anya jobban elfáradt, mint én) keriékhez mentünk bulizni. Balázska szülinapját, és Virág névnapját ünnepeltük. Volt finom torta (kettő is), gyertya, tűzijáték meg szép ajándékok, és eljött Virág és Balázs két kis barátja, Zsófi és Zoltánka is. Én megint kihúztam a gyufát a gyerekeknél, Zsófit, aki már ovis úgy megszorongattam, hogy elsírta magát, Balázs pedig megkérte anyukámat, hogy legközelebb egyedül menjen át, engem hagyjon inkább otthon. Virágot is elkaptam egyszer, de ő már megszokta... meg hát megint nálunk akart aludni, úgyhogy inkább nem szólt semmit. A nálunk alvásból végül nem lett semmi, pedig Virág hazajött velünk, csak olyan 10 óra körül rájött, hogy hiányoznak neki a babái és biztos sírnak otthon, amiért ő eljött, úgyhogy fél 11 körül az apukája hazavitte. Én akkor már aludtam, egyebet nem tudok elmondani.
Vasárnap természetesen nagyiztam. Most nem ők jöttek, hanem én mentem apával. Anyát otthon hagytuk vasalni, meg takarítani. Megint taliztam Jutka néniékkel és sírtam, amikor Nenéék hazamentek.
Fura, mert a mostani hétről szinte semmi nem jut eszembe, pedig nem voltam mintagyerek az tuti:)). Voltunk Csiri-biri tornán, meg Cincogón is, meg egy játékboltban is és szerdán benéztek hozzám nagyiék egy rakás finomsággal. A hét legnagyobb eseménye, hogy végre sikerült termelnem valamit a bilibe. Csütörtökön is, meg pénteken is belepisiltem, nem is egyszer, úgyhogy most anyáék végtelenül büszkék rám, és én is nagyon örültem, amikor hosszú üldögélés után végre zenélni kezdett a bili. A szobatisztaságtól azért még rendkívül messze vagyok, de elindultam az úton... ez már biztos.
Ma lógtunk az úszásról, helyette anyával átmentünk keriékhez ugyaniiis keriapu szerzett nekünk egy SZÁMÍTÓGÉPET. Hurrá, hurrá, hurrá!!!
Most már nagyon fáradt vagyok, úgyhogy aludni térek, de holnap hozok képeket is, meg videót, ha lesz időm:)))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése