Cincogón

Akkor most jöjjön a beszámoló a Jékával és Nenével töltött napomról. Szóval pénteken reggel hétkor arra ébredtem, hogy mindketten a szobámban alszanak. Nem tudom, hogyan kerültek oda, de nagyon boldog lettem. Annyira, hogy rögtön fel is ébresztettem őket. Persze ők is kíváncsiak voltak arra, hogy mit szólok, ha meglátom őket, úgyhogy most nem hurrogtak le, nem mondták, hogy aludjak még egy picit (ahogy egyébként anyával együtt szokták.) Természetesen miután kiörömködték magukat, vissza akartak aludni, de nem hagytam, mivel délelőtt rendkívül fontos programunk volt, Cincogóra készültünk a művelődési házba.
Gyorsan megreggeliztünk, felöltöztünk, anya - akit mostanában nemes egyszerűséggel csak Eminek hívok - és Jéka kipingálták magukat, kicsit még játszottunk, és 1/2 10 után elindultunk a műv. házba. A műv. ház parkolójában vettük észre, hogy a sapkám otthon maradt. Úgy volt, hogy a kabátot a csajok adták rám, és a kocsiba is ők tettek be, amíg anya összeszedte a cuccaimat. Mivel a kocsiban mindig leveszem a sapkámat, így senkinek nem tűnt fel, hogy nincs rajtam. Miután kivettek a kocsiból, vették észre, hogy nincs ott a satyesz. Szerencsére kapucnis pulcsi és kabát volt rajtam, ráadásul az idő sem volt rossz, de akkor is! Rossz anya!!!
Miután túltettük magunkat a sapkás storyn beballagtunk a műv. házba. Megint korán értünk oda, de kivételesen nem mi voltunk az elsők. Már volt ott egy kislány az anyukájával, sajnos a nevére már nem emlékszem. Aztán elkezdtek szállingózni a gyerekek. Kezdésre megtelt a terem.
A foglalkozást vezető nénit, és kisfiát Misit már ismertük a csiri-biri tornáról, de a többiekkel még nem találkoztam, és új volt maga a foglalkozás is, még sose jártunk ilyenen, de nem bántuk meg, hogy eljöttünk. Sok-sok új mondókát tanultunk, meg táncoltunk is, és volt furulya, voltak gyerek hangszerek, amikkel ütemre doboltunk, meg csilingeltünk és volt szabadfoglalkozás is, mint a csiri biri tornán. Szóval jó volt az egész. Megint készültek képek, meg videók. Ha lesz időnk, majd felteszünk belőlük párat.

Cincogó után hazafelé vettük az utunkat, később aztán bementünk apáért a munkahelyére. Szegénynek mostanában kocsi nélkül kell léteznie, mert azt ugye egy ideje lefoglaltuk anyával. Mielőtt hazamentünk volna, tankoltunk és beugrottunk egy boltba, ahol apa vett nekem falra ragasztható világító holdat meg csillagokat és Matyinak - aki apa unokatesójának kisfia - is vettünk egy bilit, ami épp olyan trón formájú, mint az enyém, csak nem rózsaszín, hanem kék.
Otthon aztán aludtam egy nagyot, addig a lányok tv-ztek, meg számítógépeztek. Miután felébredtem, Nenét és Jékát átvittük a nagyiékhoz. Kicsit elidőztünk náluk aztán haza mentünk. A Hold kísérte utunkat:).