Helyzetjelentés

Sajna a gépünk még mindig nem mükszik megfelelően. Átvittük keriékhez, keriapu megnézte, de nem jött rá, hogy mi a hibája, így ma haza is hoztuk. Most valahogy sikerült elindítanunk, de bármikor lefagyhat és kikapcsolhat a monitor .
Most addig használjuk, amíg tudjuk....

De félre ezekkel a csip-csup dolgokkal, hiszen egy csomó minden történt velem az utolsó jelentkezésem óta. Szerdán anya és én átmentünk kerihez, aki palacsintával várt bennünket. Vivi sajna oviban, Ba pedig suliban volt úgyhogy egyedül garázdálkodtam a szobájukban
Hazafelé persze sikerült eltévednünk, de a jó Isten pont ahhoz az uszodához irányított bennünket, ahova szombatonként járunk, így végül apa telefonos segítségével hazataláltunk.

Csütörtökön meglátogattak nagyiék. Nenét is hozták magukkal, meg egy csomó finomságot.
Délután valahogy a kezembe került a kocsikulcs, és miután kijátszottam magam vele, úgy eltettem, hogy magam sem találtam meg. Apa éppen a dolgozójába készült, és ki akarta venni az iratait a kocsiból, amikor észrevette, hogy nincs meg a kulcs... Szólt anyának, hogy segítsen megkeresni, de ő sem találta, aztán mama mondta, hogy látta a kezemben, erre bevontak engem is a keresésbe, de én sem tudtam segíteni. Közben megérkezett apa munkatársa is, aki be szokta őt vinni a dolgozójába, ő is beszállt a keresésbe, de ő sem találta. Végül, amikor már ott tartottunk, hogy kinyitjuk a pótkulccsal, és valahogy kikapcsoljuk a riasztót, anya megtalálta a kulcsot a mosogatógép aljában. Nem tudom ki tehette oda.... nem hiszem, hogy én voltam.

Pénteken délelőtt megint cincogni voltunk a közösségi házban. Most nem voltunk olyan sokan, így sokkal kellemesebb, és barátságosabb volt a légkör. Megint mondókák tömkelegével ismerkedtünk meg, igazán jó volt!
Délután apával elmentünk az auchanba. Sajna most nem kaptam semmit, pedig rengeteg játék volt. Nem győztem húúúzni, meg hááázni miközben a babákkal teli polcok között sétáltunk.

Szombaton úszni voltunk. Legnagyobb meglepetésemre az uszodában összefutottam Zoéval, akit már hónapok óta nem láttunk, nem sokáig örülhettem a találkozásnak, ugyanis Zoét átküldték a hármas csoportba. Ezen kicsit meglepődtünk, hiszen mi mindig együtt úsztunk Zóéval, ráadásul nem hagytunk ki annyi órát, mint ő.... nekünk is feljebb kellett volna már lépnünk. Anya azt mondta, hogy a következő órán rá fog kérdezni, hogy mikor mehetünk mi is át, mert ebben a csoportban már nem tudunk tovább fejlődni.

Ma megint keriéknél voltunk. A laptopért mentünk, és meglátogatni Vivit, meg Ba-t. Ma nem volt palacsinta, csak kakaóscsiga, leves és csoki.... Jóllaktam azokkal is