18 hónapos tanácsadáson

Ma látogatást tettünk a doktor- és védőnéninél. A kedvenc hello kittys kantáros ruhámban mentem és vittem magammal a TNT-s labdámat is. A váróterem üres volt mikor odaértünk, egy kisfiú volt csak a rendelőben, aki eszeveszetten sikított.

Akkor még nem értettem, hogy miért, de ahogy betettem a lábam a rendelőbe, rájöttem, hogy engem ott mindig rossz dolgok érnek, úgyhogy én is gyorsan rázendítettem a sírásra. Először próbáltak rátenni a mérlegre, de nem hagytam magam. Végül a védőnéni anyával együtt mért meg a nagy mérlegen, aztán megmérte anyát egyedül és így számították ki, hogy kereken 10 kiló vagyok. (Anya pedig 53,7:)) Aztán nagy nehezen megmérték, hogy 81 centi vagyok. Aztán a doktornéni meghallgatta a tüdőmet, és próbált belenézni a számba, de persze én azt sem hagytam, így elhitte anyának, hogy 12 fogam van. Végül jött a feketeleves:((( Mivel nem engedtem a karomat megszúrni, így a combomba kaptam a kötelező oltást, és kaptam a másikba is egyet rosszaság (=pneumococcus) ellen. Végtelenül fel voltam háborodva, és ennek hangot is adtam, ahogy a torkomon kifért.... Végül anya feltette még a kérdéseit, főleg jó szokásommal a kocsiba hányással kapcsolatban, felíratott D vitamint és távoztunk. A doktornénitől kaptam egy macis matricát, úgyhogy amikor kijöttünk a rendelőből már nem sírtam. Persze amikor anya megkérdezte hogy fájt-e, meg, hogy rossz volt-e bőszen bólogattam.

Legközelebb 1 hónap múlva, november 10-én kell mennünk a doktornénihez, mert még tartozik egy bárányhimlő elleni oltással, utána viszont jó ideig nem fog zaklatni... megígérte!!!

Anya pedig házifeladatba adta apának, hogy vegyen nekem játék orvosi készletet, hátha azzal megtanulom, hogy nem kell félni a doktornénitől...