Bili

Eddig kb sikítófrászt kaptam, amikor anya elővette a bilit, de tegnap történt valami megmagyarázhatatlan velem, aminek hatására azt éreztem, hogy azonnal rá kell ülnöm a bilire. Így történt, hogy miután anya segítségével megszabadultam a pelusomtól, legalább negyed órán keresztül trónoltam egy kölcsönkapott zenélő bilin. Az ősöknek leesett az álla, senki sem gondolta volna, hogy annyi ellenállás után egyszercsak úgy döntök, hogy teljesen önszántamból ráülök a bilire.
Kép készült, gyorsan közzé is teszek párat:)

Sajnos termelni még nem sikerült a bilibe (ráadásul pont azután kakiltam egyet, miután rám került a pelus), de tudjuk, hogy ami késik az nem múlik!!! Tőlem már az is hatalmas eredmény, hogy elüldögélek rajta.

Anyáék azt mondták, hogy ha belepisilek a bilibe, kapok egy nagy ajándékot, ezért ma reggel megint gyakoroltam rajta egy kicsit. Természetesen arról is be fogok számolni, ha sikerül megtöltenem, és zenére bírnom végre a bilit.

Más:

ma is voltam csiri-biri tornán anyával. Ugyan a náthám még nem múlt el teljesen, de se láz, se rossz közérzet, se köhögés nem kísért. Gyanítjuk, hogy ez a híg orrfolyás egészen tavaszig fog tartani, addig meg nem zárhatnak be!

A tornám ismét nagyon jól éreztem magam, és mostmár emlékeztem néhány feladatra is:)) Az óra végén háromszor is sorba álltam pecsétért, úgyhogy jutott mindkét kézfejemre, és az egyik tenyeremre is:)))

Majd megmutatom apának, ha hazajön, remélem, addig nem kopik le!