Újévi fogadalmak

Majdnem 7 évesen már illik újévi fogadalmat tenni. Az én fogadalmam az, hogy:
1, amikor elmegyünk kirándulni, meg nyaralni, én fogok fényképezni és csak anyáról meg apáról csinálok fotót. Rólam nem kell, mert rólam már sok van!
2, több gyümölcsöt fogok enni (csak akkor ha anya, vagy apa megveszi, én meg veszek hozzá tejszínhabot:))
3, szerzek egy táncolós szirom tündért (anya meg apa fogja megvenni!!!)
4, több sminkem lesz (apa fogja megvenni)
5, beszerzek egy dossziét (egy kicsit, meg egy nagyot) amibe be tudom tenni a füzeteimet, meg a könyveimet, hogy ne gyűrődjenek össze
6, azt nem fogadom meg, hogy megtanulok írni meg olvasni!!!

2014 év végi számadás

Eljött az év vége, úgyhogy ideje számot adnom, hogy mennyi minden történt velem ebben az évben, miket tanultam, mennyit fejlődtem, nőttem, híztam okosodtam stb...

Na akkor csapjunk a közepébe.
Januárban a sikeres iskolakezdés érdekében és a nevelési tanácsadó javaslatára vasárnaponként eljártam Évi nénihez ex-óvónénimhez iskolaelőkészítő foglalkozásra. A foglalkozásokat nyáron hagytuk abba. Úgy gondoljuk, hogy volt értelme ezeknek a foglalkozásoknak, egyrészt mert jobban rávilágított a hiányosságaimra, másrészt pedig egy csomó már ismert hiányosságomat sikerült megszüntetni.
Voltunk a gasztroenterológián is, mert sokat fájt a hasam, de nem mutattak ki semmi rendellenességet.
A háziállataim két kisegérrel gyarapodtak, akikről időközben kiderült, hogy nem egyneműek, így azóta 5 alkalommal születtek kis egereim, minden alkalommal 5 db. A kis egereket természetesen nem tartjuk meg, amikor már képesek egyedül enni, apa mindig elviszi őket az állatkereskedésbe.

Februárban részt vettem életem első farsangi ünnepségén, és nem hercegnőnek, vagy tündérnek, vagy valami hasonló tök cikis dolognak öltöztem be, hanem Frankie Steinnek a Monster High-ból (volt benne egy pici Drakulaurás is, mert neki van szárnya:)).

Márciusban elvesztettem az első fogacskámat, egy héttel később pedig a 6. szülinapom ünneplésére jött össze a család illetve a család egy része, ugyanis keriék és nagyiék sem tudtak eljönni születésem napján felköszönteni. Nagyiék papa miatt maradtak távol, mert aznap műtötték a szívét, és keriéknek is közbejött valami. Ők később köszöntöttek fel.

Április elején nagy bulit csaptunk a gyerekcenterben. Az összes barátomat meghívtam az oviból és eljött Virág is, így összesen 17-en voltunk. Azt hiszem jövőre még belefér egy hasonló buli, de utána már új helyszín után kell néznünk...
A húsvéti nyuszi is meglátogatott minket. A kertbe pottyantotta az ajcsikat. Virággal sikerült az összeset megtalálnunk.

Május két legfontosabb eseménye az ovis ballagás, valamint az iskolába történő felvétel volt, jah és volt még egy; a ballagás napján végre megtanultam biciklizni.
Ami a ballagást illeti betegen is helytálltam, nagyon megható volt az egész ünnepség, amit összekötöttek az évzáróval és az anyák napjával.
Hó végén derült ki az is, hogy melyik osztályba kerülök, amit anya sokként élt meg, mert remélte, hogy Bence haverommal és Fanni barátnőmmel egy osztályba fogok kerülni, de nem így történt. Most már nem bánjuk, mert nagyon jó tanár néniket kaptam a két Kati néni és Joli néni személyében.
Jah a legfontosabb, az 1/c osztályba kerültem.

Júniusban végleg elbúcsúztam az ovimtól, de előtte még a csoporttársaimmal elmentünk kirándulni a Margit szigetre. Pünkösd vasárnap Bence haveromékkal strandolni voltunk és este átmentünk hozzájuk beszélgetni, iszogatni. Hétfőn pedig feltöltöttük a medencét, mert végre beköszöntött a nyár :)
Ugyanebben a hónapban elbúcsúztunk anya régi zajos tücskétől, amit egy újabb családi változatra cseréltünk. Az új autó tele van extrával és még hűtő is van benne, meg hét ülés! Imádom, amikor a csomagtartóban utazhatok, de csak ritkán adódik rá alkalom :(

Július legfőbb eseménye a balesetibe tett látogatásunk volt. Sikerült, úgy beverni a fejemet, hogy felszakadt a bőr és vérzett. Majd meghaltam, annyira megijedtem, hogy meg fogok halni. A balesetiben pikk-pakk összeragasztották a sebet. Szerencsére nem tört be a koponyám.
Ebben a hónapban esett ki a második fogam. Pont keriéknél voltam, amikor az esemény történt, de így legalább már azt is tudom, hogy a fogtündér bárhol megtalál. (Köszi Keri!)
Voltunk a Vasúttörténeti parkban, mert itt tartották az ikrek szülinapját. Életemben először (és remélhetőleg nem utoljára) ültem limuzinban. Nyugodtan mondhatom, hogy az egyik legjobb szülinapi buli volt, amin eddig részt vettem.
A névnapomra egy titkos naplót kaptam, amit úgy bezártam, hogy azóta nem lehet kinyitni.
Mama kórházba került, engem pedig keriék elvittek nyaralni a Balatonra. Dédi is kórházba ment, sajnos ő azóta sem jött ki onnan :(:( Sajnos nem látogathatom meg :(

Augusztus elején volt a családi nyaralás a már szokott helyen Horvátországban Okrug Gornji szigeten. A nyaralásra Réka és Andris is eljöttek, akik azóta már sajnos nincsenek együtt, de nekem van egy olyan érzésem, hogy nem végleges a szakításuk. (Réka új barátja nem olyan helyes, meg a szemöldöke is vastag, szerintem beteg...)
A nyaralást követő napon anyával elmentünk beszerezni a felszerelést az iskolába. Én választhattam ki az iskolatáskát és a tolltartót. Sajnos az utóbbiból már a másodikat fogyasztom (de ez még egész jól tartja magát :))
Augusztus 31-én vasárnap délután volt az évnyitó az iskolában. Az ünnepély után megnéztük a termünket, és megismerkedtünk az osztályfőnök nénivel, Kati nénivel. Az évnyitóra nagyiék és Netti is eljöttek és sok sikert kívántak az iskolához.

Szeptemberben becsöngettek. Az idei év legfontosabb eseménye minden bizonnyal az iskolakezdés volt. Rettentően féltettek anyáék az iskolától, de azóta bebizonyosodott, hogy egészen jól veszem az akadályokat, még akkor is, ha ezért rengeteg áldozatot kell/kellett hoznunk. Tudatosult bennem, hogy vége a felelősség mentes, játszásokkal teli nyugodt életnek. Itt bizony kőkemény elvárások vannak, amiknek meg kell felelni. Ettől függetlenül szeretek iskolába járni és próbálok jól teljesíteni. Izgulok a felmérések előtt, pedig nem kellene, mert magamhoz képest nagyon ügyes vagyok.
Elkezdődött az angol tanfolyam is, más foglalkozásra nem járok.
Hó végén eltörtem a kezemet egy szerencsétlen esés következtében és voltunk szemészeten, mert nem látom a táblát, de kiderült, hogy nem a szememmel van gond, egyszerűen csak szeretnék egy szemüveget, hogy okosabbnak tűnjek :)

Az október a családunkban teljes egészében az iskoláról szólt. Nagyon ráfeküdtünk az írásra és az olvasásra, mert rájöttünk, hogy azok mennek a legnehezebben. Időközben mindkét tantárgyból rengeteget fejlődtem, úgyhogy igazán büszke lehetek magamra:)
Volt iskolai kirándulás a gyáli templomkertbe és végre levették a gipszet a karomról. Jah és Bence haveromékkal voltunk moziban ahol a Villám és a Varázsló című animációs filmet néztük meg 3D-ben. Ez volt életem első 3D-s mozifilmje.

Novemberben volt Samu szülinapja, amit egy kisebb játszóházban tartottak. Jól éreztük magunkat.
Anya észrevette, hogy az iskolakezdés óta sokat híztam, így megvonta a nasit és az üdítőket.
Az egyik kis fiú az iskolából rám szállt és azóta sem hagy békén. Nagyon agresszív és mindig talál valami okot, hogy belém kössön :( Próbálom valahogy kezelni a helyzetet, de egyre nehezebben megy, és apáék sem tudnak tenni semmit :(

Elérkeztünk az év végéhez. Decemberben elvesztettem a harmadik fogamat és a két egeremet (de az utóbbiból maradt 10, mert születtek újak és apa még az előző almot sem vitte el). Meglátogatott a Mikulás, de alig hozott valamit. Karácsonyra csak egy xboxot kértem, meg egy yoohoot, de végül 5 yoohoot kaptam, meg még egy csomó mindent.
Volt luca napi vásár az iskolában, amire mi is nagyon készültünk. A téli szünet előtti héten lebetegedtem, begyulladt a szemem, de az utolsó napon bementem az iskolába, mert aznap volt a karácsonyi ünnepség, amit a közösségi házban tartottak és délután az osztályban is megünnepeltük a Karácsonyt és a téli szünet kezdetét:). A Karácsony pont úgy telt, ahogy mindig is szokott. Anyával együtt vettük meg 23-án a halat, 24-én leléptem otthonról és csak délután jöttem haza, 25-én keriék látogattam meg minket, 26-án pedig mi mentünk el nagyiékhoz.
A Szilvesztert itthon töltjük, de erről majd később.

Az évet 115 cm-el és 23.3 kg-al kezdtem. Decemberre 5 cm-el lettem magasabb és 6 kilóval nehezebb.
Év elején 122-es ruhákat hordtam, most 134-eseket.
A kedvenc színem a kék, a rózsaszínt már nem szeretem, csak a sötét rózsaszínt.
Nem szeretek szoknyát hordani, és nem szeretem azokat a ruhákat, amiken mell alatt varrás van.
Ha tehetném csak mackót hordanék (de anya ezt csak otthon engedi meg)
Utálom a hosszú hajamat, de anya nem engedi, hogy levágassam.
Ugyanolyan makacs vagyok, mint voltam, de lehet, hogy még makacsabb.
Szeretek iskolába járni.
Borzasztóan félős vagyok, nem merek egyedül wc-re menni és a sötétségtől is fosok.
Otthon nem szeretek egyedül játszani, de az iskolában inkább magamban vagyok és nem keresem a társaságot. Nem vagyok hangadó (csak otthon, meg nagyiéknál, meg keriéknél, meg Katiéknál)
Jó szívű vagyok. Szeretek reggelit csinálni anyának, meg kávét. Ügyesen feltalálom magam a konyhában.
Az iskolában Petra az egyik legjobb barátom.
Szeretek TV-t nézni, aNickelodeon és a Disney a kedvenc csatornám.
A Violettát nem szeretem. Mesivel egyre ritkábban találkozom.

Nos ennyit szerettem volna most megörökíteni, folyt köv a 2015-ös fogadalmakkal :)

Téli szünet...

Karácsony ide, szilveszter oda, nálunk bizony komoly munka folyik a téli szünetben is. Mindennap egy-két órát gyakorlunk. Főleg az olvasást és az írást. Ami az írást illeti mostmár nem betűket írok, hanem szavakat diktál anya. Azok a szavak, amikben nincsenek egymás mellett mássalhangzók egészen jól mennek, viszont amikben egymás mellett két mássalhangzó van, azokkal eléggé meg szokott gyűlni a bajom (pl: ember, sajt, kukta, bukta, bálint, berci). Ezeknél az egyik mássalhangzót rendszeresen kihagyom így lesz az emberből eber a sajtból pedig sat a buktából buta stb.. Sok-sok gyakorlással ezt a problémát is le fogom küzdeni. Amúgy a betűket jól ismerem, nem tévesztem el őket és még szépen is írom. Még a H és J betűre is emlékszem, amit utoljára vettünk. Ezt anya tanította meg nekem, mert amikor ezt a betűt tanultuk az iskolában, én már beteg voltam.
Ami az olvasást illeti, nah azt utálom. Nem megy igazán jól, ezért mindig feladom. Pedig ha koncentrálok, és odafigyelek, akkor nincs olyan szó, amit ne tudnék elolvasni. (Persze csak azokból a betűkből, amiket már tanultunk.)
Így amikor anya előveszi az olvasás könyvet, rendszerint elkezdek hisztizni, csúnyán beszélek, vagy könyörgök, hogy inkább matekozzunk, de anya nem szokott eltántorodni. Makacs egy asszonyság, kitart az elhatározása mellett.

Karácsony második napja

26-án nagyiékat látogattuk meg. Oda is jött a Jézuska, többek között két yoohoo plüsst találtam a fa alatt. Az egyiket Borzinak, a másikat Deninek neveztem el, ugyanis az egyik egy borz a másik pedig egy denevér. Borzi a kedvencem, vele fogok aludni, mert ő a legpuhább. De a többit is szeretem. Gondoskodom róluk, megetetem őket, meg sétáltatom a lakásban babakocsiban. Az xboxal még ritkán játszom, de a tv-t nagyon megkedveltem. Sokkal jobb, mint az előző volt. Mondtam is anyának, hogy most már luxus szobám van :)

Szent karácsony első napja

December 25-én keriék látogattak el hozzánk. Balázs és Virág magukkal hozták egy-egy karácsonyi ajándékukat (azaz Balázs az xbox-át, Virág pedig egy pillangót). Amikor megláttam Virág pillangóját rögtön megkérdeztem anyát, hogy hogyan kerülhetett az a pillangó Virághoz, amikor tegnapelőtt még a kis szobában láttam. Miután Virág kibontotta az ajándékokat, kiderült, hogy a mi fánk alá pont olyan pillangót hozott a Jézuska, amilyet otthon is kapott. Így végül a pillangóját megkaptam én, illetve kaptam még egy Szófolyondár című társasjátékot. Virág kapott még egy csipogó és beszélő madarat, meg egy repülő tündért. Olyan tündért én is szeretnék, tényleg, komolyan repül:)
Keriék koraestig maradtak nálunk. Próbáltam Virággal játszani, de sajnos ő inkább magányra vágyott, úgyhogy végül egyedül játszottam. Sajnos voltak meglehetősen bunkó pillanataim is. Például, amikor anya az iskolai csínytevéseimről mesélt, annyira pipa lettem, hogy hozzávágtam a karira kapott pillnagót. Nah erre még keri is felkapta a fejét, és jól leszidott. Jól megmondta anyának, hogy ha Balázs, vagy Virág csinálna ilyet, akkor lenne nemulass. Én végül sírva felmentem a szobába. Néha nagyon elviselhetetlen tudok lenni...

Miután keriék hazamentek, anyával leültünk szófolyondárt játszani, aztán barbieztünk egy kicsit és játszottunk egy ki nevet a végén társasjátékot is. Este egyedül mentem fel a szobába aludni. Ilyen is ritkán fordul elő :)

7. szentestém

Izgatottan vártam az idei Karácsonyt és volt meglepetés bőven. 24-ét amúgy Nettiéknél és Nagyiéknál töltöttem. Szó nélkül öltöztem fel délelőtt, amikor apa hazajött és indultam át hozzájuk, mivel tisztában vagyok vele, hogy amíg a Jézuska nálunk készülődik én bizony nem lehetek itthon. Anya amúgy este azt mondta, hogy ha gondolom, jövőre itthon maradhatok, de én annyira nem erőltetem a dolgot. Jó érzés a feldíszített fenyőfára és az ajándékokra hazajönni.

Visszatérve szentestére hozzánk kora este érkezett a Jézuska. Szokás szerint, miután hazajöttem azonnal bementem mama szobájába. Pár perc várakozás után meghallottam a csengettyűt és bemehettem a nappaliba. A fa megint a plafonig ért. Bár a nagyesküt is letettem, hogy el fogok mondani egy verset a fa előtt (amit előtte be is gyakoroltam), nem voltam hajlandó szavalni. A fa alatt lévő csomagok jobban érdekeltek, úgyhogy miután nagyi egyedül elszavalta a Karácsonyfa alatt című verset, azonnal indultam is a csomagomért. A legnagyobb dobozt akartam kibontani, de anya egy másikat nyomott a kezembe. Miután levettem róla a karácsonyi csomagolópapírt és a doboz külsejéről megállapítottam, hogy a várva-várt xbox lehet már nyúltam a következő ajándékért, de anyáék rám szóltak, hogy azért csak bontsam ki a dobozt és nézzem meg, valóban az van-e benne. Miután kinyitottam jól meglepődtem, mert egy yoohoo maki volt benne, egy kis cetli kíséretében, melyen ez állt: "Nem nyert". No mondtam magamban, hogy akkor biztos, hogy a másik nagyobb dobozban lesz az az xbox. Gyorsan kicsomagoltam azt is. A dobozban ismét egy yoohoo-t és egy cetlit találtam, na meg két xbox játékot. Nem voltam hajlandó elolvasni a szöveget, ezért végül anya olvasta el. Az volt ráírva, hogy "Menj fel a szobádba!". Hát szórakozik velem ez a Jézuska? Rendszerint akkor küldenek fel a szobámba, amikor valami rosszat teszek. Vonakodva, de mégis elindultam felfelé.Miután beléptem rögtön észrevettem, hogy miért kellett feljönnöm. Ujjongva felugrottam az ágyamra és kiabálni kezdtem: "Kaptam egy xboxot meg egy tv-t! Kaptam egy xboxot meg egy tv-t!" Ráadásul a Jézuska még egy kis fácskát is odavarázsolt a beüzemelt ajándékok mellé. Ekkora meglepetésre még én sem számítottam. Miután kiörömködtem magam és leszaladtam először apa ajándékáért, ami szintén egy xbox játék volt, hogy ő se unatkozzon:), aztán anya ajándékáért, ami szokás szerint egy dolce parfüm volt, visszamentünk a nappaliba. Láttam, hogy a fa alatt még van jó pár csomag, de anya azt mondta, hogy még egy meglepim van ott (egy cuki plüss kutyus), a többit, nem nekem hozta a Jézuska. Emiatt azért kicsit elszomorodtam, és el is sírtam magam. Nagyiék ezt követően hazamentek, mi pedig felmentünk kipróbálni az egyik játékot ami egy táncolós játék. Miután én vonakodtam, így apa kezdett el táncolni és jó pár számot végig nyomott. Mi persze anyával majd szétpukkantunk a röhögéstől.
Aztán lementünk vacsorázni. Anya az este folyamán rettentően megharagudott rám, mert nem engedtem, hogy lefényképezzen a fa előtt, ráadásul a szépen elkészített frizurámat is szétszedtem. Nagy ügy, erről a Karácsonyról nem fog fotót kitenni a falra... Végül megenyhült és vacsora után fent a szobámban már együtt táncoltunk az xbox előtt.

Hát így telt életem 7. szentestéje és most jöjjön pár kép:

A karifánk:

Megszeppenve :)

Mi lehet a dobozban :)

 

Erre nem számítottam :)

 

 

Itt már semmit nem értek...

 

Játékra készen :)

 

 Lili mosolyogj!!!

 

Puff

Tegnap este segítettem anyának kitisztítani a fehér kanapénkat. Minden praktikát kipróbáltunk, ami kiszedheti a koszt a kanapéból, de semmivel nem jártunk sikerrel, így végül elővettük a gőztisztítót. A kis szobában üldögéltünk a gőztisztító használati utasítása fölött (hiába van anyának főiskolai végzettsége, ennek az egyszerű készüléknek az összeállítása még az ő tudását is meghaladja :) ), mikor kintről egy puffanó hangot hallottunk, mintha leesett volna valami a tetőről. Kint borzasztóan fújt a szél, szakadt az eső és villámlott, de ettől a hangtól mindketten nagyon megijedtünk. Gyorsan ki is mentünk a szobából és a nappaliban állítottuk össze végül a berendezést. Az ágyat ugyan nem sikerült maradandóan rendbe rakni, de nem is ez a lényeg, hanem az amit ma tapasztaltam, amikor kimentem kicsit játszani a kertbe. A házunk mellett egy fenyőfa feküdt a földön. Nem kell hozzá sok ész, hogy megállapítsam hogyan került oda... Most már tudom, hogy tegnap azt a koppanást, a Jézuska okozta, amikor ledobta a fenyőfát a házunk mellé. Meg is jegyeztem anyának, hogy én egy csengettyű hangját is hallottam a puffanás előtt....
Mennyi csoda történik karácsony előtt!!!

Ténia szülinap

Ténia hetedik szülinapját ünnepeltük ma az Iparművészeti múzeumban. Nagy lelkesedéssel és kíváncsian vártuk a bulit. Hiszen ilyen előkelő helyen még sosem buliztam és nem is hallottam még, hogy szülinapi zsúrokat rendeznének egy múzeumban. Örültünk a meghívásnak, hiszen az ovi vége óta nem találkoztam Téniával, mivel ő másik iskolába ment.
A buli előtt anyával elmentünk a Müllerbe, kedvenc üzletünkbe :) Itt mindent be tudunk szerezni. Anya megengedte, hogy magammal vigyem a perselypénzemet és vegyek magamnak valamit. Az utóbbi időben elég sok pénzt gyűjtöttem. Az adventi naptár zsebeiben reggelenként rendszerint édesség helyett pénzt találok. Ma reggel már nagyon mérges is voltam emiatt és a földhöz vágtam a két darab két százas érmét, amikor megláttam. Pár darab cukorkának jobban örültem volna...
Anya azt mondta, hogy ebből a pénzből, amit most gyűjtöttem egy csomó mindent tudok venni magamnak és meg fogja mutatni a Müllerben, így míg ő Ténia ajándékát válogatta én azon gondolkodtam, hogy mire is költhetném a 6.500 forintomat. Végül kiválasztottam magamnak egy csajos órát, ami pont ennyibe került. Téniának is azt vettünk, csak az enyém mutatós, az ővé nem és ő kapott még egy violettás tetkó készítőt is. (Az apukája ugyanis azt mondta, hogy valami csajos dolgot vegyünk, olyat ami nekem is van:)). Hát ez szerintem pont megfelelő ajándék volt neki.

Visszatérve az én szerzeményemre anya nagyon büszke volt, hogy nem édességre költöttem, hanem valami értékeset vettem magamnak. Megengedte, hogy egyedül fizessek a kasszánál, csak kicsit segített. Mikor hazaértünk én is büszkén mutattam mamának az órát és rögtön fel is tettem a kezemre. Azóta mindent abban csinálok, csak fürdésnél veszem le. A mutatós órát ugyan még nem ismerem, de anyáék mindig segítenek, úgyhogy szerintem pikk-pakk meg fogom tanulni.

Na de most ejtsünk szót a szülinapról, hiszen az ennek a bejegyzésnek a címe. A buli előtt átjött Mesi, mert anyáék megbeszélték, hogy mi visszük el őket. A múzeum anya munkahelye mellett van, így akár ő is elvihetett volna minket, de végül apa is velünk tartott. Három óra után egy kicsivel értünk oda, mivel nem találtunk parkolóhelyet és a corvinban kellett parkolni, ahova anyának van céges parkolókártyája.
Mikor beléptünk a múzeumba, már mindenki be volt öltözve keleti ruhába. Mi gyerekek egy kísérővel, Ténia szüleivel és Emese anyukájával elindultunk szőnyegeket, meg középkori török fegyvereket nézni, a többi szülő pedig lent maradt az előtérben. A buli két órás volt, kaptunk tortát is, de senki nem volt éhes, még én sem. A lányok fátyolt a fiúk csákót készítettek maguknak. Kb ennyi volt, legalábbis Emese anyukája ezt mesélte anyának, amikor megkérdezte, hogy milyen volt a buli.

Hazafelé mondtam anyáéknak, hogy én a 7. szüinapomra egy kerti partyt szeretnék, amit apának kell finanszíroznia...

Kis zsivány

Egy kis zsiványságért nekem sem kell boltba menni. Történt ugyanis, hogy amikor anya tegnap este hazajött a következő üzenetet találta az üzenőfüzetemben:

Tisztelt Szülők!
Ha legközelebb szeretnék Lilit felmenteni testnevelés óra alól, kérjem írják be az üzenőbe.

Köszönöm
2014. 12. 10

Mivel már aludtam, nem keltett fel anya, azonban az üzenőt kinyitva a nappaliban hagyta, nehogy másnap eseteg elfelejtse megkérdezni, miért nem tornáztam.
Reggel amikor megláttam a füzetet, rögtön tudtam, hogy ebből nem fogok jól kijönni. Amikor anya rákérdezett, azt válaszoltam, hogy de hát mondtam, hogy fáj a lábam, de te nem figyeltél rám.
Anya azzal védekezett, hogy egy szóval sem említettem, hogy nem tudok tornázni és megkérdezte, hogy én mit válaszolnék a tanárnéni beírására. Természetesen falaznék... De anyát nem ilyen fából faragták, így a válasza ez volt:

Tisztelt Tanárnő!

Lilinek valóban fájt a lába szerdán, de tőlem nem kért felmentést testnevelés óra alól. Megbeszéltük a dolgot.

Üdvözlettel

Amúgy anya szerint Kati néninek is van még mit tanulnia. Régen rossz, ha egy elsős ilyen szépen meg tudja vezetni, de azt is megjegyezte, hogy Kati néni azért engedte, hogy ne tornázzak, mert bízott abban, hogy nem hazudok és valóban az ő tudomásával lettem felmentve, csak valamiért elfelejtette ezt jelezni. Anya nem fog az ilyen dolgokban falazni, úgyhogy rajtam múlik mit adok be a tanárnéninek, de ha így folytatom, akkor hamar el fogom veszteni a bizalmát és akkor azt sem fogja nekem elhinni, amit kérdezek.
Kamuzásban apára ütöttem, az már biztos, de bénécska vagyok, mert mindig lebukok (ahogy ő is)...

Luca napi vásárra

Pénteken lesz a Luca napi vásár az iskolában. A vásárra mindenki handmade dolgokkal készül. Mi anyával a képen látható portékát állítottuk össze. Miután szombaton beszereztük az alapanyagokat egy kreatív boltban, neki is álltunk kiszabni a filc díszeket. Rengeteget varrtunk, festettünk, ragasztottunk. A díszeink nagyon szépek lettek. bízunk benne, hogy elkelnek és sok-sok pénzt tudunk gyűjteni az osztályomnak :)

A vásárra amúgy kivételesen anya is el fog jönni, mert aznap szabin lesz. Már alig várom :)

Mikulás

Egy csaló Mikulás járt nálunk tegnap az iskolában. Onnan tudom, hogy ő nem az igazi Mikulás volt, mert mű szakálla volt és nagyon fiatalnak tűnt. Szerintem az egyik felsős diák volt az iskolánkból. Mindegy is. A lényeg, hogy hozott nekünk Mikulás csomagot, amit mire anya hazaért a munkahelyéről el is tüntettem a pocakomban. Este nagyiék is meglátogattak, náluk is hagyott finomságot a Mikulás. Gondolom beszélt anyával, mert egy rakat gyümölcsöt kaptam és mindössze egy csokit.

Miután nagyiék elmentek elővettem a csizmámat, meg anya egyik cipőjét és mindkettőt kitisztítottam.
Reggel nagyon korán keltem, ezúttal nem kaptam annyi édességet mint tavaly, két csomag, egy nagy mikulás csoki volt az ablakban és egy rubik kocka, amire annyira vágytam, na és persze a már megszokott virgács. Röhögve állapítottam meg, hogy virgácsot anya cipőjébe is tett a Mikulás és ő mást nem is kapott. Nah akkor ki is a rosszabb kettőnk közül?

Fogtündér

A harmadik tejfogamtól vettem búcsút a napokban. Ezúttal felül távozott egy fogacska. Nem is ez a lényeg, hanem az, hogy a fogacskát annak rendje és módja szerint betettem a párnám alá este egy cetli kiséretében, amire gondosan ráírtam, hogy Lili 1/c, valamit készítettem a fogtündérnek egy gumikarkotőt is, mert én már csak ilyen jó szívű gyerek vagyok :)

Reggel izgatottan ébredtem, de legnagyobb meglepetésemre a párnám alatt nem volt semmi, illetve volt, a fogam, a cetli a nevemmel és a gumikarkötő. Ezek szerint nem járt nálunk a fogtündér. Szomorúan és csalódottan mondtam anyának, hogy engem nem szeret a fogtündér, de anya mondta, hogy ilyen nincs, a tündér mindenkit szeret. Egész nap azon gondolkodtam, hogy mi történhetett, hogyhogy nem vitte el a fogamat. Különböző teoriákat találtam ki, kezdve attól, hogy minden bizonnyal egy testvérpárnak is kiesett a foga és oda kétszer kellett mennie, így rám már nem maradt ideje, meg, hogy biztosan a télapónak segít, hiszen nem sokára ő is érkezik. Végül arra az elhatározásra jutottam, hogy rossz helyen aludtam, ezért nem találta meg a fogtündér a fogamat. A következő este az ablak felöli oldalra tettem a fogacskát, a cetlivel és a gumikarkötővel, bízva abban, hogy ha az ablakon keresztül érkezik, biztos megtalálja. Másnap reggel izgatottan emeltem fel a párnámat. A fogamnak hült helyét találtam, ezúttal egy papírpénzt hagyott ott a tündér. Na ez azért mégiscsak valami. (Bár valami játéknak jobban örültem volna...)

Rossz döntés

Tegnap eset Samu szülinapja után még elmentünk a tescoba, mert jó fejek vagyunk és vettünk labdákat az iskolába, meg fénymásoló papírt, na meg azért mert anyáéknál holnap jótékonysági sütivásár lesz, ahol anya az egyik szervező, úgyhogy nem állíthat be üres kézzel, de sajnos sütésre nem igazán volt idő hétvégén, szóval kész terméket kellett vinnie.
A tescoban rögtön kiszúrtam a rubik kockát, amiért már hete óta nyúzom anyáékat. Anya azt mondta, hogy okés, kaphatok egy rubik kockát, de akkor készüljek fel, hogy advent első napján semmit nem fogok kapni, ez lesz rá az ajándékom. Egy darabig a rubik kockát szorongatva mentem anyáék mellett az üzletben, aztán amikor befejeztük a vásárlást és a kassza felé vettük az utunkat, hirtelen szaladni kezdtem. Úgy döntöttem, hogy vissza viszem a rubik kockát. Anya a polcnál ért utol, ahova szépen visszahelyeztem az árut. Mondtam anyának, hogy én inkább megvárom az adventi tündér ajándékát.
Ma reggel ahogy felébredtem azonnal leszaladtam, hogy megnézzem mit rejt a kis zseb. Legnagyobb meglepetésemre egy csomag rágógumi volt benne. Hát nem kicsit voltam szomorú...

Samu szülinap

Samu haverom szülinapi bulijára voltam ha hivatalos. A bulit egy 18. kerületi játszóházban tartották. Nem volt olyan nagy banzaj, mint amilyen az én szülinapi bulim szokott lenni, a hely is jóval kisebb volt, ettől függetlenül nagyon jól éreztük magunkat. A tortát spongyabob szogálta fel, akitől ugyan kicsit féltem, de azért pár kép erejéig hajlandó voltam mellé állni.
Ime néhány kép a buliról:

Levél a Jézuskának

Bár sok betűt ismerek már, azért levelet még nem tudok írni a jézuskának, ezért lerajzoltam neki, hogy mit szeretnék. Egyetlen álmom van, egy iyen gép:

Tisztában vagyok vele, hogy ez nem olcsó mulatság, úgyhogy semmi mást nem kérek a Jézuskától.

Szülői értekezlet

Szülői értekezlet volt hétfőn az iskolában. Joli néni elmondta, hogy mennyire ügyesek vagyunk, milyen sokat fejlődtünk. Természetesen szóba került Krisztián, akit Joli néni csak kis vadócnak hív. Joli néni azt kérte a szülőktől, hogy legyenek türelmesek, nem tudhatjuk, hogy milyen körülmények közül jön az a kis fiú. Anya nem bírta szó nélkül, megkérdezte, hogy és mi lesz a mi gyerekeinkkel. Meddig kell türemesen néznünk, hogy nap mint nap bánt minket? Joli néni azt mondta anyának, hogy engem pont nem kell félteni, mert mindig én vagyok az aki odamegy Krisztiánhoz, amikor dühöngeni kezd, hogy megnyugtassam. És hogy én milyen szóvívű vagyok bla, bla, bla. Szerintem ez még nem ok arra, hogy megverjen. Bence anyukája azt mondta, hogy kerüljem el Krisztiánt, de mit tegyek, ha ennyi jó szándék van bennem és mindenkinek segíteni akarok. Mindamellett, hogy gonosznak tartom Krisztiánt, sajnálom is, ezért szoktam odamenni hozzá. Joli néni azt mondta, hogy nehogy kineveljék belőlem ezt. Én még nem vagyok megfertőzve, tényleg mindenkinek segíteni akarok.
Ezt a problémát tehát nem oldottuk meg. Gondolom, majd akkor tesznek valamit, ha valami nagy baj történik, addig pedig mindenki türelmesen hallgat. Elnézzük, hogy köpköd, hogy 7 évesen olyanokat mond, hogy megöllek, hogy veri a lányokat, visszabeszél a tanár néniknek ésatöbbi, ésatöbbi...

A szülői második részében Kati néni ismertette az év hátralévő programjait. Karácsony közeledtével elég sok esemény lesz a suliban. Kíváncsian várjuk. Lesz vásár is, ahova kell beküldeni apróságokat, amit el tudunk adni. Kati néni kérte a szülőket, hogy ha tudnak, küldjenek be játékokat, meg labdát, mert a labda fogyó eszköz... Rendszeresen lenyúlják a nagyok.
Végül a szülők megnézhették a dolgozatainkat. Nekem az olvasás sikerült a leggyengébben. Jó volt, hogy anya láthatta, miket rontottam el.
A szülői után anya még egy csomót beszélgetett Bence, Samu és Virág anyukájával. Samu anyukája nem igazán kedveli Kati nénit. Szerinte túlságosan részlehajló pár gyerekkel. Ebben lehet némi igazság, de anya kedveli a tanár nénimet és nem bánja, hogy én nem tartozom a protekciósok közé. Szeretné, ha a tudásommal tűnnék ki inkább. Bence anyukája egyébként tanárnő az iskolánkban, mondta, hogy néhány dologgal ő sem ért egyet, de nem szeretne beleszólni, nem akar rossz viszonyt kialakítani Kati nénivel.
Mindegy is. A lényeg, hogy én szeretek iskolába járni. Összességében jól tanulok. Meggyőződésünk, hogy benne vagyok az első 14-ben.

"súlyos" problémák

Lehet ez a poszt egyeseknél kiveri a biztosítékot, de különösebben nem érdekel bennünket. Anya már egy jó ideje figyeli az alkatomat, tekintettel arra, hogy azok a ruhák, amik az én korosztályomnak valók hosszra ugyan rendben vannak, de a pocakomon nem lehet begombolni őket. Szóval vagy nagyon vékony gyerekekre van minden méretezve, vagy én kezdtem el gőzerővel hízni. Senki nem mondta még, hogy kövér vagyok, meg ilyenek, de azért az egyértelműen látszik, hogy jóval "teltebb" vagyok az ex-ovis, illetve iskolás társaimnál. Anya miután tapasztalta, hogy egy 134-es nadrágot nem tudott begombolni rajtam, megnézte a http://www.retter.hu/teszt.html weboldalon a BMI indexemet és kb úgy maradt a szája, amikor meglátta, hogy 95%-al egyértelműen a túlsúlyos kategóriába tartozom. Ehhez a magassághoz (120 cm) kb 23 kg lenne normális, én pedig 29 kg vagyok...

A suliban mindennap van tornaóra és mindenki elhiheti, hogy nem egy sarokban ülő gyerek vagyok, sajnos nekem ilyen az alkatom, ez ellen nem tehetünk semmit, azonban megfelelő táplálkozással és még több mozgással kordában tudjuk tartani a súlygyarapodást. Száműztük a cukros üdítőket, a nasikat, kekszeket, édességeket. A suliba már csak vizet viszek, és gyümölcsöt, meg zöldséget, vagy néha rozs kenyérből készített szendvicset. Természetesen nem szabad fogynom, a cél csakis az, hogy megállítsuk a súlygyarapodást. Anya olvasta valahol, hogy a 7 éves korosztálynál figyelhető meg a leginkább hirtelen súlygyarapodás, én még nem vagyok annyi, úgyhogy nagyon résen kell lennünk...

Ami engem illet, már én is unom a pocakomat. Egy csomó olyan dolog van, amit az iskolás társaim könnyedén meg tudnak csinálni torna órán én meg nem és ez rettentően bosszant és elszomorít. Úgyhogy egyáltalán nem reklamáltam, amikor anya az uzsizs dobozomba répát kezdett el csomagolni nápolyi helyett. Bár néha azért elcsábulok. Volt rá példa, hogy amikor anya itthon kibontotta a répás dobozomat, egy félig megrágott nápolyit talált benne. Amikor megkérdezte, hogy hogyan került bele, mondtam, hogy elcseréltem a répámat, de csak egy fél nápolyit ettem :D

Közelednek az ünnepek, hamarosan jön a mikulás. Én már megírtam (rajzoltam) neki a levelet. Csoki helyett egy szemüveget, egy mandarint, egy epres könyvet és két mogyorót kértem...

Nyilt nap 2

A mai napon matek órára kísérhetett el anya. Ezen az órán is legalább annyit jelentkeztem, mint tegnap az olvasáson, azonban most nem jutott nekem annyi szerep. Kicsit el is szontyolódtam az óra közepén, amiért sokáig nem szólítottak fel, és egy időre abba is hagytam a jelentkezést, rezignáltan csináltam a feladatokat. Aztán végre én is kaptam szót és utána ismét beszálltam:). Az óra végén ma is megjegyezte Kati néni, hogy ügyes voltam és sokat jelentkeztem.
Anya kicsit beszélgetett vele, mielőtt elment. Kíváncsi volt, hogy hol tartok a többiekhez képest, mire Kati néni azt mondta, hogy borzasztóan sokat fejlődtem, nagyon aktív vagyok mindig, úgyhogy nagyon szépen haladok. Meglátjuk mire lesz ez elég. Anya most már mindenképpen szeretné, ha járhatnék angolra, de ahhoz az első 14-ben kell lennem. Emiatt kell annyit gyakorolnom otthon is.

Délután vidáman hívtam fel anyát, ugyanis kedden matekból dolgozatot írtunk éééééés 100%-os lett. Anya legalább annyira boldog volt mint én. A jó eredmények rendkívül motiválnak, kezdem elhinni, hogy én is olyan okos vagyok, mint a többiek:).

Megkaptuk a negyedéves szöveges értékelést is, gyakorlatilag ugyanaz szerepelt benne, mint az előző értékelésben, csak egy kicsit részletesebben. Szóval van ok az örömre! :)

Nyilt nap 1

A mai napon rendhagyó olvasás óra volt, ugyanis a szülők is bent lehettek és megnézhették, hogyan zajlik nálunk egy óra, milyen fegyelmezettek vagyunk, hol tartunk stb... Engem anya kísért el, természetesen és vigyorgó arccal dícsért meg az óra után. A dícséret azért járt, mert az órán végig nagyon aktív voltam, rengeteget jelentkeztem és jól is válaszoltam, amikor Kati néni felszólított. Többször jutottam szóhoz, és bár nem az olvasás az erősségem, ügyesen megoldottam a feladatokat. Amúgya az egész osztály nagyon ügyes volt... Anya azt mondta, hogy nagyon-nagyon büszke rám és rögtön felhívta apát, neki is elújságolta, milyen remekül teljesítek olvasásból. Múlt héten amúgy írtunk egy olvasás dolgozatot, ami 88%-os lett és írásból is meg kellett mutatnunk a tudásunkat, az a dolgozat 95% lett. Eléggé el voltam keseredve, mert már nagyon vágyok egy 100%-os dolgozatra. Remélem, hamarosan összejön.
Anya azt mondta, hogy örül, hogy a 100%-ra hajtok, de elégedett lehetek ezekkel az eredményekkel is. (Azt is hozzátette, hogy ő a fenekét a földhöz verné, ha az angol vizsgája 88%-os lenne:))

Újabb elmés beszólásom

-Anya ne mondd azt a ruháimra, hogy szép, mert akkor nem fogom felvenni. Mondd mindig azt, hogy csúnya. Nem szeretem a szép ruhákat.
-Lili, felveszed azt a nagyon csúnya pulcsit, amit most vettem neked?
-Azt már nem!

1. iskolai értékelés

Megint büszkeségre adtam okot anyáéknak, hiszen  a héten kaptunk egy értékelést, amibe a tanító néni csupa jó dolgokat írt.

Eszerint:

• A szókincsem változatos
• A beszédem bátor, érthető, megfelelő tempóban beszélek és folyékony, összetett mondatokat használok
• A közösségi magatartásom aktív
• Szívesen végzek feladatokat
• Megfelelő a figyelmem
• Szívesen veszek részt közösségi játékban
• A munkatempóm kicsit lassú, de pontos
• Önállóan öltözök
• Munkavégzésem pontos, a feladataimat kevés hibával oldom meg
• A feladatokat egyszeri elmondás alapján megértem

Nagyon örülünk ennek az értékelésnek, és azon leszünk, hogy a következő is ilyen szép legyen :)
Amúgy a héten olvasásból és matekból is kaptam egy-egy piros pontot és két szorgos méhecskét is bezsebeltem. Ami az olvasást illeti, egyre jobban megy, de azért még nagyon sokat kell gyakorolni, gyakorolni, gyakorolni...

Inzultálás

A héten kétszer jöttem ki sírva az iskolából, mert az egyik kis fiú (aki ráadásul másodszor járja az első osztályt) állandóan bánt. Megdob labdával, kicsavarja a kezemet, ütöget. Nem tudom, hogy mit tegyek. Szóltam apának, aki szólt anyának, hogy intézkedjen, mert ha ő intézkedik, akkor annak nagyon rossz vége lesz. Apa nagyon ideges a kisfiú miatt és anya is. Pénteken már az egyik szülő is szólt anyának, hogy valamit tegyen, mert a kisfiú nagyon rám szállt. (Nem csak engem bánt, hanem másokat is, de mivel én nem vagyok verekedős és az iskolában meglehetősen csendes vagyok, így én könnyű célpont vagyok neki.)
Már tervezem, hogy jól megverem, de hát mégis idősebb nálam, meg hát anyáék nem akarják, hogy verekedjek, mert szerintük nem ez a megoldás, ha problémánk van. Erőszakra nem szabad erőszakkal válaszolni.
A kiránduláson szóba került ez a kis fiú (Krisztián), de a tanító néni is teljesen tanácstalan, nem igazán tudja, hogy hogyan oldja meg ezt a helyzetet. November végén lesz szülői értekezlet, anya szóba fogja hozni ezt a témát, ha addig nem oldódik meg.
Nem értem, hogy engem miért szúrnak ki mindig a verekedős fiúk... Az oviban Jeremivel gyűlt meg mindig a bajom, most meg Krisztiánnal. Hát már sose lesz ennek vége?

Halloweenre

Ez már a harmadik év, hogy halloweenre valami finomsággal készülünk. Ilyenkor mama mindig vidékre megy rokon és temető látogatóba, így szabadon garázdálkodhatunk a konyhában. Idén valami egyszerű dologgal készültünk, amit nem kell sütni, de legalább olyan látványosan fel lehet díszíteni, mint az előző években készített muffinokat, vagy tortát. Ezúttal kókuszgolyó alapot készítettünk, illetve készítettem, anya kukta segítségével. A kis golyókat színes marcipánnal vontunk be. Így lettek tököcskéink, szellemecskéink, pókocskáink. A marcipánon kívül gumicukorkát használtunk még a díszítéshez. Jó móka volt. A végeredmény pedig itt látható:

Ez pedig a bizonyíték, hogy a munkálatokból igencsak kivettem a részemet:

Möa=ma

Bár a múlt héten őszi szünet volt, azért majd minden napra jutott némi tanulnivaló. Egy kis matek, egy kis írás, egy kis olvasás... Most amúgy az olvasásra helyezzük a legnagyobb hangsúlyt. Az iskolában megtanultuk már a magánhagzók közül az a, i, o, betüket és a mássalhangzókból az m és az l betűt. Ezekkel már lehet szavakat alkotni. Nem egyszerű ám ez. Rengeteget kellett gyakorolnom mire egyértelművé vált, hogy a "mö" és az "a" betük a ma szócskát jelentik a "mö" és "i" pedig összeolvasva a mi, és az egy dolog, hogy ez már megy, ebből számomra még nem következik, hogy a "tö" és "i" az a ti, vagy a "fö" és "ű" az a fű. Ezeket amúgy most nem is könyvből gyakoroljuk, hanem úgy, hogy anya betűz egy rövid szót, pl: töé vöé én meg kitalálom, hogy az a tévé :)
Persze a könyvet is nézegetjük és már ügyesen tudom olvasni a fenti betűkből álló szavakat. Sőt már egy-egy mondatot is sikerült kiolvasnom pl: A li-li-om li-la.
Néha felcserélem a betűket, meg van amikor saját mondtatot találok ki, gondolván, anya nem tud olvasni, de eddig nem sikerült egyszer sem becsapni anyát.

Ami az őszi szünetet illeti, semmi extra nem volt. Egész héten mentem, egyedül voltam elsős. Nagyon kevesen voltunk. Eleinte sokat panaszkodtam, hogy csúfolnak a gyerekek, mert én vagyok a legkisebb, de aztán beletörődtem. Minden reggel megkérdezte anya, hogy valóban akarok-e menni, és mindig igen volt a válasz. Reggelente sokat fagyoskodtunk az iskola előtt, mert az ügyelet 8-kor kezdődött, és nem is nyitották ki addig a kaput, csak ha csöngettünk. de így is elég lassan jelent meg a portás az ajtóban. Szerencsére jövő héten már rendes tanítás van, úgyhogy ilyen gondunk már nem lesz.

Új könyvek

Ha anya beszabadul egy könyvesboltba, sose jön ki onnan üres kézzel. Ma így így történt. Két mókás füzetet vett, mindkettőhöz van CD is, amin ismertetik a feladatokat. Mi a CD-t nem fogjuk használni, mert apával és anyával együtt gyakorlunk, szóval ők olvassák a feladatokat, már amikor szükséges. (A legtöbbször ránézésre megállapítom, hogy mi is a feladat).. Egyenlőre csak a számolás füzetet használjuk, a másikat félretettük, és csak a következő félévben fogjuk elővenni, ha már megtanultunk minden betűt.

Anya is vett magának egy rettentően hosszú könyvet (Ken Follett, A megfagyott világ). Majdnem olyan hosszú, mint az 1176 oldalas elfújta a szél, amit akkor olvasott ki, amikor még a pocakjában voltam. Érdekel az a könyv. Anya azt mondta, hogy ha nagy leszek, majd kölcsönadja.

Tollbamondás piros pont :)

Ma megint nagyon eredményes voltam az iskolában. A tollbamondás dolgozatomat piros ponttal jutalmazta a tanárnéni, bezsebeltem egy piros pontot olvasásból, és kaptam egy szorgos méhecskét is. Délután büszkén újságoltam anyának a telefonba, hogy annyit jelentkeztem, mint még soha. Még akkor is jelentkeztem, amikor nem tudtam a választ :)).

Megérte tegnap annyit gyakorolni. Rájöttünk, hogy azért nem írok bizonyos betűket szépen, mert nem tudom, hogyan kell leírni őket. Anya többször megmutatta, hogyan formázza a betűket, aztán megpróbáltam én is úgy írni, ahogy ő (csak bal kézzel) és egy idő után egyre szebben ment. Szóval igaz a mondás, hogy minél többet gyakorlunk, annál jobban fog menni.
Volt a füzetemben egy oldal, ami mellé oda írta a Kati néni, hogy szebben. Azt az oldalt megcsináltam még egyszer, úgy, hogy előtte anya megtanította, hogyan vezessem a ceruzát a papíron, és másodikra, sokkal szebben sikerült. Sajnos ezt elfelejtettem megmutatni Kati néninek, de mindegy is, látja ő is a fejlődést.

Na persze nem olyan egyszerű továbbra sem rávenni a gyakorlásra. Én folyamatosan lehülyézem anyát, és kifejtem, hogy mennyire utálom őt, de soha nem úszom meg így sem. Kb annyi feladatot szoktam kapni, ami egy fél órás elfoglaltság lenne egy nap, más kérdés, hogy én erre az egész délutánomat és estémet rááldozom, mert annyira lassú vagyok és minden egyes betű, vagy szám leírása után elkalandoznak a gondolataim, és valami mással kezdek el foglalkozni.

Most kicsivel több, mint hét szünet következik, de annyi házi feladatot kaptam, hogy minden napra fog jutni belőle. Nem fogok unatkozni, az már biztos...

Első iskolai kirándulás

Az első iskolai kirándulásunkat a gyáli templomkertben tartottuk. Sajnos az idő nem kedvezett nekünk, egész délelőtt esett az eső, de ez nem kedvtelenített el bennünket. 9 órakor indultunk busszal a helyszínre, ami kb 800 méterre lehet az iskolánktól :). Jó messzire mentünk mondhatom. Anya késett egy picit, azt hittem el sem jön, mivel reggel mondtam neki, hogy nem szeretném, ha jönne. Azonban, amikor felszálltunk a buszra és nem láttam a szülők között elsírtam magam. Még a parkolóban álltunk, amikor Kati néni mondta, hogy megérkezett anya, mostmár megnyugodhatok. A templomkert kb kétszer akkora lehet mint a mi telkünk, szóval nem túl nagy. Miután megérkeztünk én egy darabig anya mellett maradtam, nem akartam beszállni a sorversenybe amit a tanárnéni rendezett. Volt egy fiú és egy lány csapat. Még szép, hogy mindenben a fiúk nyertek. Én egy szendvics elfogyasztása után álltam be a sorba, próbáltam kihozni magamból a maximumot.
A sorverseny után reggeliztünk, utána pedig szabadfoglalkozás volt. Az eső miatt szinte végig a kert fedett részén voltunk, csak néha merészkedtünk ki onnan. Lehetett szinezni, gyurmázni, ugrókötelezni, labdázni, enni, inni stb... Összességében nem volt annyira rossz ez a kirándulás, de be kell látnunk, hogy érdekesebb helyen is jártunk már...

Mi kb egy órakor jöttünk el anyával, mert még el kellett mennünk a kórházba, hogy levegyék végre a kezemről a gipszet. A kórházba apa is elkísért. Rengeteget kellett várnunk, de megérte. Miután levették a gipszet, még csináltak egy röntgent utána visszamentünk a vizsgálóban, ahol a doktorbácsi megerősítette, hogy szépen meggyógyult a kezem, de még egy hónapig nem tornázhatok, nehogy ráessek. A jó hír viszont az, hogy úszni mehetek juhéjj!!!
Este akkorát pancsoltam a kádban, hogy csak na. Jó volt, hogy végre nem kellett vigyáznom arra, hogy ne legyen vizes a gipszem...

Moziban

Jelentem jó volt a film. Bence mellett ültem, aki nagyon gáláns volt. Amikor a film elkezdődött a film, megjegyeztem, hogy félek, mire ő azt mondta, hogy nem kell félni, ez csak egy mese és megfogta a kezemet. :)
A mozi után még átmentünk kicsit hozzájuk.

Egyszer fent, egyszer lent

Sokat beszélek arról, hogy milyen ügyes, vagy éppen ügyetlen vagyok, de még egy órai munkámat sem mutattam meg, úgyhogy most hoztam néhányat:

Egy nem túl jól sikerült szinezés:

(amikor a tanárnéni ráírta a képre, hogy szebben, akkor ez a kép még nem teljesen így nézett ki. Miután anya meglátta a felszólítást, megkért, hogy dolgozzak rajta még, úgyhogy kicsit átszíneztem. Tudom, hogy nem lett tökéletes, de az első munkámhoz képest egy remekmű :))

 

A zuhanó fecskével nagyon meggyűlt a bajom:

(anya szerint az én fecském inkább cseresznyére hasonlít...)

 

 

Még ott az igyekezz felszólítás, de az előző képekhez képest, azért látszik némi fejlődés...

 

A sok gyakorlásért ilyen jutalom jár:



Tudok én szépen is szinezni, ha akarok. (Ezt a képet kitették az oszályomban)

 upsz egy piros pötty :) 

Kedden tollbamondás dolgozatot írtunk. Az eredményt hétfőn tudjuk meg. Anya nagyon kíváncsi volt, hogy másfél hónappal az iskolakezdés után hogyan nézhet ki egy tollbamondás dolgozat. Kiderült, hogy az eddig gyakorolt jelekből írtuk a dolgozatot, azaz háztető, fagyis tölcsér, fecske, zuhanó fecske, bögre vonal, kapu, kampó stb.... Kati néni lediktálta a jel nevét, nekünk pedig mindegyikből kellett írnunk egy sort. Nem is értem mit hitt anya az elsős tollbamondás alatt... :)

Első fekete pontom története

Ez a hét nem kezdődött túl jól nekem az iskolában. Hétfőn otthon hagytam az írás füzetemet, ráadásul a házimat sem csináltam meg, így megkaptam életem első fekete pontját. Eléggé el voltam kenődve miatta, mivel hétvégén sokat gyakoroltam és az összes szorgalmit megcsináltam, de hát sajnos a szorgalmiért nem kapunk semmit, ellenben ha a házi nincs kész, azért büntetés jár :(

Próbáltam egy radír segítségével eltűntetni a beírást és a fekete pöttyöt a füzetemben de anya elöl ilyet nem lehet eltitkolni, úgyhogy szépen visszakerült a könyvbe és még le is lettem szidva, amiért megpróbáltam elsunnyogni a rossz eredményt.

Anyával megbeszéltük, hogy a jövőben jobban oda fogok figyelni arra, hogy mi a házi feladat. Azért nem csináltuk meg ugyanis, mert nem rajzoltam a feladat mellé házikót.
Kati néni is mondta, hogy ő is jobban fog rám figyelni, hogy ilyen még egyszer ne forduljon elő.

Sajnos a keddi nap sem volt túl fényes. Megkaptam életem első csigabigáját. Sírva hívtam fel anyát, annyira szomorú voltam. Anya azt mondta, hogy nem kell aggódni, mindenkinek vannak rosszabbb napjai, tegyek meg mindent azért, hogy legközelebb újra vizipókkal értékeljék a napomat. Erre szerdán mit kaptam? Hát persze, hogy vizipókot, meg még egy szorgos méhecskét is!! Ez nagyon felvillanyozott. A hét második fele sikerélményekkel telt, úgyhogy most újra motivált vagyok.

Pénteken szüreti bál volt az iskolában tanítás után. Sajnos anyáék nem tudtak eljönni, ettő függetlenül én nagyon jól éreztem magam. Kivételesen vihettünk be pénzt, amin lehetett teát venni. Apától és mamától is kaptam egy-egy ötszázast, de végül csak 450 forintot költöttem a többit félretettem.
Bár ma szombat van, mégis iskolába kellett mennem. Tanítás ugyan nem volt, helyette akadályversenyen vettünk részt a városunkban. Nagyon jól éreztem magam, sokat jelentkeztem. A program után megebédeltünk és kivételesen ma korábban hazajöhettünk. Értem 3/4 1-re jött apa.
Most még gyakorlok kicsit, mert a matekfüzetemet tele írta a tanárnéni feladatokkal, de délután Bence haveromékkal moziba megyünk és egy 3D-es mesefilmet fogunk megnézni. Alig várom már!

Happy birthday anya

Anya sokadik szülinapját ünnepeltük a hétvégén szűk családi körben. Átjöttek keriék Balázzsal és Virággal, hoztak tortát is. Akartam készíteni anyának valami ajándékot, ahogy apának is készítettem anno, de nem volt rá időm, meg kedvem sem. Ennyi tanulás meg gyakorlás mellett, örüljön hogy egyáltalán még élek...

Keriék este elvittek, úgyhogy az ajándékom végül egy nyugodt csendes éjszaka lett:)

Sok jó, de néhány rossz is

Hétfőn a tanárnéni reggel elmesélte az osztályban, hogy eltört a karom és kérte a gyerekeket, hogy segítsenek nekem, amiben tudnak. A gyerekek nagyon rendesek, rám segítik a kabátot és táskát, felveszik, ha elejtek valamit és a tanárnénik is türelmesebbek most velem.

Azt hiszem említettem az előző bejegyzésemben, hogy dolgozatot írtunk matekból. Az eredményt szerdán írta be a tanárnéni. 92%-os lett :) Megérte annyit gyakorolni rá hétvégén.
Szerdán este az is kiderült, hogy eléggé le vagyok maradva az első írásfüzetem a kisbetűkhöz feladatokból. Én a negyedik oldalt és a 6. oldal felét töltöttem ki, miközben az osztálytársaim már a 10. oldal közepénél tartanak. Mikor ezt anya észrevette, eléggé mérges lett. Mondta apának, hogy mindenképpen be kell hozni ezt a lemaradást, úgyhogy csütörtök este 9 óráig írtam a kapu, U, meg fecskevonalakat. Sajnos a fecskevonal még mindig nem megy szépen, azt még nagyon sokat kell gyakorolnom, ezt a tanárnéni is jelezte a munkafüzetemben. Volt egy szinezős feladat is, amit igen csúnyán oldottam meg, úgyhogy a tanárnéni ráírta, hogy "Szebben Lili!". Erre csütörtök este még a szinezést is gyakorolnom kellett, de megérte, mert másnap bevittem az iskolába és a tanárnéni kirakta a teremben :).

Amúgy iszonyat lusta vagyok, nagyon nehéz rávenni a gyakorlásra, emiatt nagyon sokszor kihozom a sodrából anyát és apát is. Elvileg szednem kellene omega3 vitamint, de nem tudom lenyelni, úgyhogy rendszeresen kiköpöm.

Szóval vannak problémák, és ezeket nehéz lesz megoldani, mert egyenlőre nem tudják a szüleim, hogy hogyan vegyenek rá a tanulásra. Hiába mondják, hogy a saját érdekemben kell tanulnom, meg ilyenek, ha egyszer én még nem vagyok erre érett, nem jut el a tudatomig, amivel érvelnek.
Azzal sem jutunk előre, ha fűt-fát ígérnek. Már ez sem ösztönöz... Ha így haladunk, anya és apa egy éven beül teljesen megőszülnek, emelett a sok veszekedéstől el fog meni a hangjuk, én meg valahogy biztos elvégzem az elsőt, de nem fogok megtanulni szépen írni, és angolra sem járhatok majd. Most nem érdekel a suli :(

Más. Papírgyűjtés volt ezen a héten. Anya és apa 800 kiló papírt vitt be. Az az osztály aki a legtöbb papírt gyűjti, elmehet egy osztálykirándulásra. Remélem, hogy mi nyerünk!!!

Első gipszem története...

Tegnap este hatalmasat estem a kertben és szerencsételnségemre az arcomat és a kezemet ütöttem meg, de nagyon. Mikor anya hazaért, már apa jegelte az arcomat. Anya megkérdezte, hogy mi történt, mire elmeséltem, hogy hogyan buktam fel és hogyan ütöttem meg magamat a járdaszegélybe. Az arcom a szemem alatt csúnyán feldagadt és a jobb kezem is megfájdult. Anya nem örült, ugyanis ma jelenésünk volt a Heim Pálban, a szemészeten. Mára kaptunk időpontot, hogy megvizsgálják a szememet, alig várom már, hogy szemüveges legyek. Kék, vagy lila keretet gondoltam ki magamnak :) (Persze nincs az a baleset, ami eltántoríthatja anyát a délutáni gyakorlástól, úgyhogy este a vonalak rajzolását gyakoroltam. Tényleg egyre szebben megy :)

Éjszaka egyszer felébredtem és mondtam anyának, hogy nagyon fáj a kezem, de aztán visszaaludtam. Ma reggelre a szemem rettentően bedagadt, az arcomon egy nagy horzsolás jelent meg és a szemem alatti rész csúnyán belilult. Kicsit később keltünk, mint ahogy szoktunk. Bár a kezemen semmi feltűnő nem volt, kértem anyát, hogy segítsen felöltöztetni, mert nagyon fájt. Anya azt hitte, hogy csak viccelek, de azért felöltöztetett. A kórházba egy darabig kocsival mentünk. A Corvinban parkoltunk, aztán metróztunk egy kicsit. Úgy volt, hogy a vizsgálat után kicsit shoppingolunk a Corvinban, ezért tettük ott le az autót (nah meg azért, mert anyának ott a céges parkolója :)). Miután megérkeztünk a kórházba és bejelentkeztünk, anya felhívta Katit. Kati igencsak meglepődött, amikor meglátott. Viszonylag hosszú várakozás után végre bemehettünk a vizsgálóba. A doktornéni először a kezembe adott egy teljesen szürke három dimenziós képet és kérte, hogy mondjam el mit látok. Először visszaadtam neki a képet azzal, hogy semmit, de aztán mondta a doktornéni, hogy nézzem tovább, mert valamit látnom kell. Végül felismertem egy csillagot, egy denevért, meg egy rakétát, amit aztán autóra javítottam. A csillagot és az autót eltaláltam. A denevér valszeg lepke volt, vagy valami ilyesmi.
Ezt követően a szokásos tábla következett. Egy szemüveggel letakarták először az egyik szememet, majd a másikat és úgy kellett elmondanom a doktornő által mutatott számokat. Kb az első számot sikerült felismerni, a többire azt mondtam, hogy nem látom. Erre a doktornő megkérdezte anyát, hogy hogyhogy nem vették észre eddig, hogy nem látok? Anya mondta, hogy a hat éves státuszvizsgálaton, ami kb fél éve volt, nem volt még gond a szememmel. Erre a doktornő gyanakodni kezdett. Valamivel bevilágított a szemembe és azt a megállapítást tette, hogy szerinte semmi bajom. A duzzanat a szememen zavarhat a látásban, de szerinte nem vagyok rövidlátó. Ezután képeket mutatott messziről. Az volt a feladatom, hogy a kezemmel mutassam, merre áll a villa. Ezt a feladatot miután sikerült értelmeznem, hibátlanul megcsináltam. A legkisebb képen is láttam, hogy merre van a villa. Aztán megvizsgálta a szememet egy műszerrel, végül azt mondta, hogy még egy műszeres vizsgálatot csinál, de ahhoz 3*20 percenként kell szemcsepp. Kérte, hogy csináltassunk röntgent. Az első szemcseppel a szememben lesétáltunk a sürgősségire és bejelentkeztünk, ott rögtön sínbe tették a kezemet, aztán mondták, hogy majd szólítani fognak. Olyan sokat kellett várakozni, hogy közben simán fel tudtunk menni a második szemcseppért.
A sürgősségi vizsgálóban, egy morc doktorbácsi volt. Megkérdezte, hogy mi történt. Anya elmesélte a sztorit. A doktorbácsi levette a sínt és megnyomkodta a kezemet. Nagyon fájt, de nem sírtam. Aztán elküldött minket a röntgenre. Mondták, hogy a röntgen a D épületben van, ahogy kimegyünk, kövessük a sárga csíkot. Mielőtt elmentünk a röntgenre, beszaladtunk a harmadik cseppért. Meglepődtek, hogy nincs rajtam a sín, mire anya mondta, hogy biztos a szemcsepp meggyógyította a kezem:). A röntgenen úgy viselkedtem, mintha nem három hónapja röntgenezték volna meg a fejemet. Most is koponya röntgent csináltak, kiegészítve két felvétellel a kezemről. Folyamatosan azt kérdezgettem, hogy fájni fog-e, de megnyugtattak, hogy nem. Tényleg nem fájt. Anya megkérdezte a röntgent végző nénit, amikor végeztünk, hogy lát-e valamit, de mondta, hogy nem tud nyilatkozni. Szépen visszasétáltunk hát a sürgősségire. Ezúttal nem kellett sokat várni, behívtak. A doktorbácsi azt mondta, hogy az arcom rendben van, de a csuklóm bizony eltört. Anya köpni-nyelni nem tudott. Tényleg azt hitte, hogy csak szimulálok és ha ma nem lett volna időpontunk a szemészeten, simán elküldött volna iskolába... Azért eléggé megijedtem, amikor mondták, hogy begipszelik a kezemet. A szokásos kérdés bukott ki belőlem. Fájni fog? Mire a doktorbácsi azt mondta, hogy nem a gipsz fáj, hanem a kezem. A gipszelés nem fáj. Tényleg nem fájt. Miután végeztünk visszamentünk a szemészetre, hogy elvégezzék a műszeres vizsgálatot. Nagyon meglepődtek, amikor meglátták a begipszelt kezemet. Anya mondta, hogy mégsem gyógyított meg az a szemcsepp....
A műszeres vizsgálat sem mutatott ki semmi extrát, ami szemüveg felírását indokolná, de a doktornéni azzal engedett el bennünket, hogy amikor leveszik a gipszet, menjünk vissza, mert meg fogja megint kérdezni a táblát. Mielőtt hazamentünk, még beszaladtunk Katihoz a neurológiára elköszönni. Ő is meglepődött a kezemen. Nagy shoppingolás nem volt, benéztünk a Müllerbe, meg a H&M-be, de végül csak egy zacsi mézes cukorkát kaptam, meg egy kis csokit. Hazafelé be akartunk ugrani nagyiékhoz, de nem voltak otthon, így egy óra után értünk haza.
Hát így történt, hogy szemüveg helyett egy gipszet kaptam. Sajnos a sulit így sem úszom meg, hétfőn már mennem kell, de tesizni így nem fogok tudni hála a jó égnek. Így viszont az úszás is kimarad, na ennek annyira nem örülök, de mindegy. Délután benéztek nagyiék, hoztak banánt meg almát.

Amúgy ez a gipsz csak pár óráig volt nagy dolog. Mindenkinek hencegtem vele, akit csak ismerek, este viszont már minden bajom volt tőle. Semmit nem tudok csinálni benne...
Öröm az ürömben, hogy a jobb csuklóm tört el, én meg balkezes vagyok ugyebár. A mai gyakorlást viszont kihagytuk, mivel a három szemcsepp annyira kitágította a pupillámat, hogy homályosan láttam tőle. Holnap viszont már lehet leckét írni...

Valami nincs rendben...

Hétfőn tanítási szünet volt az iskolában. Nincs bajom a sulival, de azért jó volt egy kis pihenés itthon. Kedden tesi óra előtt megfájdult a pocakom, úgyhogy kihagytam a két kör futást. Délután vidáman hívtam fel anyát, hogy végre kaptam egy szorgos méhecskét és mellékesen megjegyeztem, hogy egy vizipókot is begyűjtöttem. Este, amikor anya hazajött, emeséltem, hogy amikor szólt a tanítónéni, hogy vigyem ki a füzetemet, nagyon izgultam, hogy mit fog bele írni és amikor megláttam a szorgos méhecskés bélyegzőt, nagyon boldog lettem és meg is jegyeztem a tanító néninek, hogy erre már nagyon várt anya! :)
Ma reggel nagyon rosszul éreztem magam a suliban. Többször kimentem wc-re, végül 10 órakor Kati néni felhívta anyát és elmondta neki, hogy rosszul vagyok. Anya riadóztatta apát, aki pont a környéken volt, úgyhogy hazavitt az iskolából. Nap közben többször hívott anya, hogy mi a helyzet, de nem volt semmi, úgyhogy este anya felhívta Kati nénit, elmondta neki, hogy már minden rendben, és holnap bevisz iskolába. Anya megkérdezte azt is, hogy történt-e mostanában bármi az iskolába ami nyugtalaníthat engem, mire Kati néni elmondta, hogy Krisztián mellé ültetett, amikor mondtam, hogy nem látom jól a táblát. Krisztián egy nagyon rossz fiú. Elvette a lábtartómat, mindig elveszi a felszerelésemet, ráadásul valamelyik nap lelökött a lépcsőről és egyszer a székemre köpött. Hát sajnos nem vagyunk egyformák. Kati néni mondta, hogy elképzelhető, hogy ez nincs rám jó hatással, úgyhogy holnap, ha bemegyek, keres nekem egy másik helyet. Anya kérte, hogy inkább ültessen hátra, mintsemhogy lelki problémáim legyenek bárki miatt. Beszélgettek kicsit a difer mérésről is. Kati néni azt mondta, hogy a beszédhangallás miatt nem kell aggódni, mert ott csupán két feladat volt, szóval ha az egyik nem jó, akkor már csak max 50 % lehet az eredmény. Az írástartás meg mindenkinek elég gyenge lett, úgyhogy sokat fogunk gyurmázni, fűzni meg ilyenek. A beszédhanghallás fejlesztésére javasolt egy könyvet, aminek a címét majd át fogja küldeni emailen.
Amúgy megerősítette anyát, hogy ügyes, szorgos vagyok és lediktálta a házi feladatot, de mondta, hogy nem baj, ha nem csinálom meg holnapra. Pihenjek egy kicsit.
Anyát persze nem olyan fából faragták, úgyhogy amint hazajött nekiálltunk leckét írni. Kicsit hisztiztem, de mondta, hogy ha le akarok ma feküdni aludni, akkor jobb lesz, ha minél hamarabb nekikezdek, különben nem lesz alvás... Így hát eleinte rossz kedvvel, de végül vidáman, megcsináltam az órai munkát és a házi feladatot is. Anya szerint egyre szebben rajzolok, ha sokat gyakorlok, annak meg lesz a gyümölcse. Én már most is úgy érzem, hogy az egyik legokosabb diák vagyok az iskolában :)

Difer mérés

Megérkezett a difer mérés eredményem:

Szociális motívumok és készségek  80% (befejező szint)
Írásmozgás-koordináció 54 % (haladó szint)
Tapasztalati összefüggés-megértés  75% (befejező szint)
Beszédhanghallás  50% (kezdő szint)
Tapasztalati következtetés  100% (optimális szint)
Reláció-szókincs  100%  (optimális szint)
Elemi számolási készség  92% (optimális szint)

Mit is jelent ez? Mivel szöveges értékelést nem kaptunk, a neten kutakodtunk. Azt olvastuk, hogy azok az iskolaérett gyerekek, akiknek a difer indexe befejező és optimális szinten van. (Öt szint van egyébként; ezek az elemi, kezdő, haladó, befejező és optimális szint.)
Anya szerint az én eredményem nagyon szép lett, a beszédhanghallásban és az írásmozgás-koordinációs feladatokban szerepeltem gyengén, ezeket kell fejlesztenünk. Ez a kettő az olvasás és írás elsajátításához elengedhetetlen, szóval nem szabad elsiklanunk felette. Dolgozni fogunk rajta, hogy ezen képességeim minél jobban fejlődjenek és, hogy ezekből is minél hamarabb eljussak a befejező, vagy optimális szintre, ami pedig ahhoz elengedhetetlen, hogy motivált, lelkes és tanulni szerető gyerek legyek/maradjak.
Ami a többi képességet illeti, anya szerint büszke lehetek magamra (na meg rá és apára is), mert az elmúlt időszakban bizony sokat dolgoztunk azon, hogy ilyen szép eredményeket érjek el. Persze itt sem dölhetünk hátra, hiszen ezeket a képességi szinteket nem elég egyszer elérni, meg is  kell tartani, szóval továbbra is rengeteget kell gyakorolnunk, gyakorolnunk. Nagyon jó, hogy volt ez a teszt. Bár anyáék tisztában voltak vele, hogy mik a gyengeségeim, de azt egyik sem gondolta volna, hogy a számolási készségem ennyire jó, és hogy tapasztalati következtetésben 100%-ot fogok elérni, ami nélkülözhetetlen a tanuláshoz, hiszen akinek ez a készsége fejletlen, az konkrétan nem érti meg a tanárnénit...
Összegezve nagy megkönnyebbülés volt látni ezt az eredményt, hiszen ez is azt bizonyítja, hogy szociálisan is érett vagyok az iskolára, ott a helyem és ha ezen az úton haladok tovább, akkor művelt, intelligens, okos diák lesz belőlem :).
Nem tudjuk, hogy az osztálytársaim hogyan szerepeltek, nem is érdekel minket. Anya azt mondta, hogy magamhoz kell viszonyítani, nem máshoz. Mi tudjuk, hogy tavaly honnan indultunk el, milyen nehézségekkel küzdöttünk az oviban, mennyire féltettek az iskolától., mit írtak a nevelési tanácsadóban és a pszichológusnál rólam.  

Minden kétkedőnek (köztük anyának és apának is) ez a válaszom:
Balatoni Lili Dóra DIFER-index elsajátítási szintje: 78% Befejező szint

3. hét

Kezdjük a legfontosabbal: ezen a héten két vizipókkal lettem gazdagabb és begyűjtöttem az első piros pontomat olvasásból pénteken. Kaptam még négy katicát, de az nem tudom mit jelent :)
A második legfontosabb dolog, hogy ezen a héten már egyedül kellett bemennem az iskolába, anya csak a kapuig kísérhetett el. Kisiskoláshoz méltóan mentem be, nem könyörögtem, hogy maradjon, nem sírtam (mint az oviban). A kapuban megöleltem anyut, adtam neki két puszit és szépen bementem.
A harmadik legfontosabb dolog, hogy ültetés volt az osztályban és engem az utolsó sorba ültettek. Kiderült, hogy onnan nem látom a táblát. Szóltam a tanító néninek, aki előre ültetett, de mondta, hogy szóljak otthon, hogy csináljanak anyáék valamit. Így jövő héten szépen elmegyünk a szemészetre.
Lehet, hogy szemüveges leszek?
A negyedik legfontosabb dolog, hogy lett egy új barátnőm Tamara. Megleptük egymást egy-egy gumikarkötővel:)
Az ötödik legfontosabb dolog, hogy már rendesen tanulunk mindennap, és mindennap kapunk házifeladatot, amit a napköziben meg is csinálunk. Már szoktam jelentkezni is. Talán már érik egy szorgos méhecske :)

A hatodik legfontosabb dolog, hogy hétfőn tanítási szünet lesz az iskolában. Juhéjj!!!

No comment..

Idenézz anya, mit vettünk! Masabi! Kétszer csípősebb, mint a mustár :)

Van olyan, hogy valaki gonosznak születik?

Ma elkezdem az új életemet! Csak zöldséget és gyümölcsöt fogok enni.

Mama! Mi ez a kardigán rajtad? A hetvenes évekből való?

Anya gyere mutatnom kell neked valamit! Anya nem hallod! STAND UP!! ;)