Ténia szülinap

Ténia hetedik szülinapját ünnepeltük ma az Iparművészeti múzeumban. Nagy lelkesedéssel és kíváncsian vártuk a bulit. Hiszen ilyen előkelő helyen még sosem buliztam és nem is hallottam még, hogy szülinapi zsúrokat rendeznének egy múzeumban. Örültünk a meghívásnak, hiszen az ovi vége óta nem találkoztam Téniával, mivel ő másik iskolába ment.
A buli előtt anyával elmentünk a Müllerbe, kedvenc üzletünkbe :) Itt mindent be tudunk szerezni. Anya megengedte, hogy magammal vigyem a perselypénzemet és vegyek magamnak valamit. Az utóbbi időben elég sok pénzt gyűjtöttem. Az adventi naptár zsebeiben reggelenként rendszerint édesség helyett pénzt találok. Ma reggel már nagyon mérges is voltam emiatt és a földhöz vágtam a két darab két százas érmét, amikor megláttam. Pár darab cukorkának jobban örültem volna...
Anya azt mondta, hogy ebből a pénzből, amit most gyűjtöttem egy csomó mindent tudok venni magamnak és meg fogja mutatni a Müllerben, így míg ő Ténia ajándékát válogatta én azon gondolkodtam, hogy mire is költhetném a 6.500 forintomat. Végül kiválasztottam magamnak egy csajos órát, ami pont ennyibe került. Téniának is azt vettünk, csak az enyém mutatós, az ővé nem és ő kapott még egy violettás tetkó készítőt is. (Az apukája ugyanis azt mondta, hogy valami csajos dolgot vegyünk, olyat ami nekem is van:)). Hát ez szerintem pont megfelelő ajándék volt neki.

Visszatérve az én szerzeményemre anya nagyon büszke volt, hogy nem édességre költöttem, hanem valami értékeset vettem magamnak. Megengedte, hogy egyedül fizessek a kasszánál, csak kicsit segített. Mikor hazaértünk én is büszkén mutattam mamának az órát és rögtön fel is tettem a kezemre. Azóta mindent abban csinálok, csak fürdésnél veszem le. A mutatós órát ugyan még nem ismerem, de anyáék mindig segítenek, úgyhogy szerintem pikk-pakk meg fogom tanulni.

Na de most ejtsünk szót a szülinapról, hiszen az ennek a bejegyzésnek a címe. A buli előtt átjött Mesi, mert anyáék megbeszélték, hogy mi visszük el őket. A múzeum anya munkahelye mellett van, így akár ő is elvihetett volna minket, de végül apa is velünk tartott. Három óra után egy kicsivel értünk oda, mivel nem találtunk parkolóhelyet és a corvinban kellett parkolni, ahova anyának van céges parkolókártyája.
Mikor beléptünk a múzeumba, már mindenki be volt öltözve keleti ruhába. Mi gyerekek egy kísérővel, Ténia szüleivel és Emese anyukájával elindultunk szőnyegeket, meg középkori török fegyvereket nézni, a többi szülő pedig lent maradt az előtérben. A buli két órás volt, kaptunk tortát is, de senki nem volt éhes, még én sem. A lányok fátyolt a fiúk csákót készítettek maguknak. Kb ennyi volt, legalábbis Emese anyukája ezt mesélte anyának, amikor megkérdezte, hogy milyen volt a buli.

Hazafelé mondtam anyáéknak, hogy én a 7. szüinapomra egy kerti partyt szeretnék, amit apának kell finanszíroznia...