Karácsony ide, szilveszter oda, nálunk bizony komoly munka folyik a téli szünetben is. Mindennap egy-két órát gyakorlunk. Főleg az olvasást és az írást. Ami az írást illeti mostmár nem betűket írok, hanem szavakat diktál anya. Azok a szavak, amikben nincsenek egymás mellett mássalhangzók egészen jól mennek, viszont amikben egymás mellett két mássalhangzó van, azokkal eléggé meg szokott gyűlni a bajom (pl: ember, sajt, kukta, bukta, bálint, berci). Ezeknél az egyik mássalhangzót rendszeresen kihagyom így lesz az emberből eber a sajtból pedig sat a buktából buta stb.. Sok-sok gyakorlással ezt a problémát is le fogom küzdeni. Amúgy a betűket jól ismerem, nem tévesztem el őket és még szépen is írom. Még a H és J betűre is emlékszem, amit utoljára vettünk. Ezt anya tanította meg nekem, mert amikor ezt a betűt tanultuk az iskolában, én már beteg voltam. Ami az olvasást illeti, nah azt utálom. Nem megy igazán jól, ezért mindig feladom. Pedig ha koncentrálok, és odafigyelek, akkor nincs olyan szó, amit ne tudnék elolvasni. (Persze csak azokból a betűkből, amiket már tanultunk.)
Így amikor anya előveszi az olvasás könyvet, rendszerint elkezdek hisztizni, csúnyán beszélek, vagy könyörgök, hogy inkább matekozzunk, de anya nem szokott eltántorodni. Makacs egy asszonyság, kitart az elhatározása mellett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése