Tegnap este hatalmasat estem a kertben és szerencsételnségemre az arcomat és a kezemet ütöttem meg, de nagyon. Mikor anya hazaért, már apa jegelte az arcomat. Anya megkérdezte, hogy mi történt, mire elmeséltem, hogy hogyan buktam fel és hogyan ütöttem meg magamat a járdaszegélybe. Az arcom a szemem alatt csúnyán feldagadt és a jobb kezem is megfájdult. Anya nem örült, ugyanis ma jelenésünk volt a Heim Pálban, a szemészeten. Mára kaptunk időpontot, hogy megvizsgálják a szememet, alig várom már, hogy szemüveges legyek. Kék, vagy lila keretet gondoltam ki magamnak :) (Persze nincs az a baleset, ami eltántoríthatja anyát a délutáni gyakorlástól, úgyhogy este a vonalak rajzolását gyakoroltam. Tényleg egyre szebben megy :)Éjszaka egyszer felébredtem és mondtam anyának, hogy nagyon fáj a kezem, de aztán visszaaludtam. Ma reggelre a szemem rettentően bedagadt, az arcomon egy nagy horzsolás jelent meg és a szemem alatti rész csúnyán belilult. Kicsit később keltünk, mint ahogy szoktunk. Bár a kezemen semmi feltűnő nem volt, kértem anyát, hogy segítsen felöltöztetni, mert nagyon fájt. Anya azt hitte, hogy csak viccelek, de azért felöltöztetett. A kórházba egy darabig kocsival mentünk. A Corvinban parkoltunk, aztán metróztunk egy kicsit. Úgy volt, hogy a vizsgálat után kicsit shoppingolunk a Corvinban, ezért tettük ott le az autót (nah meg azért, mert anyának ott a céges parkolója :)). Miután megérkeztünk a kórházba és bejelentkeztünk, anya felhívta Katit. Kati igencsak meglepődött, amikor meglátott. Viszonylag hosszú várakozás után végre bemehettünk a vizsgálóba. A doktornéni először a kezembe adott egy teljesen szürke három dimenziós képet és kérte, hogy mondjam el mit látok. Először visszaadtam neki a képet azzal, hogy semmit, de aztán mondta a doktornéni, hogy nézzem tovább, mert valamit látnom kell. Végül felismertem egy csillagot, egy denevért, meg egy rakétát, amit aztán autóra javítottam. A csillagot és az autót eltaláltam. A denevér valszeg lepke volt, vagy valami ilyesmi.
Ezt követően a szokásos tábla következett. Egy szemüveggel letakarták először az egyik szememet, majd a másikat és úgy kellett elmondanom a doktornő által mutatott számokat. Kb az első számot sikerült felismerni, a többire azt mondtam, hogy nem látom. Erre a doktornő megkérdezte anyát, hogy hogyhogy nem vették észre eddig, hogy nem látok? Anya mondta, hogy a hat éves státuszvizsgálaton, ami kb fél éve volt, nem volt még gond a szememmel. Erre a doktornő gyanakodni kezdett. Valamivel bevilágított a szemembe és azt a megállapítást tette, hogy szerinte semmi bajom. A duzzanat a szememen zavarhat a látásban, de szerinte nem vagyok rövidlátó. Ezután képeket mutatott messziről. Az volt a feladatom, hogy a kezemmel mutassam, merre áll a villa. Ezt a feladatot miután sikerült értelmeznem, hibátlanul megcsináltam. A legkisebb képen is láttam, hogy merre van a villa. Aztán megvizsgálta a szememet egy műszerrel, végül azt mondta, hogy még egy műszeres vizsgálatot csinál, de ahhoz 3*20 percenként kell szemcsepp. Kérte, hogy csináltassunk röntgent. Az első szemcseppel a szememben lesétáltunk a sürgősségire és bejelentkeztünk, ott rögtön sínbe tették a kezemet, aztán mondták, hogy majd szólítani fognak. Olyan sokat kellett várakozni, hogy közben simán fel tudtunk menni a második szemcseppért.
A sürgősségi vizsgálóban, egy morc doktorbácsi volt. Megkérdezte, hogy mi történt. Anya elmesélte a sztorit. A doktorbácsi levette a sínt és megnyomkodta a kezemet. Nagyon fájt, de nem sírtam. Aztán elküldött minket a röntgenre. Mondták, hogy a röntgen a D épületben van, ahogy kimegyünk, kövessük a sárga csíkot. Mielőtt elmentünk a röntgenre, beszaladtunk a harmadik cseppért. Meglepődtek, hogy nincs rajtam a sín, mire anya mondta, hogy biztos a szemcsepp meggyógyította a kezem:). A röntgenen úgy viselkedtem, mintha nem három hónapja röntgenezték volna meg a fejemet. Most is koponya röntgent csináltak, kiegészítve két felvétellel a kezemről. Folyamatosan azt kérdezgettem, hogy fájni fog-e, de megnyugtattak, hogy nem. Tényleg nem fájt. Anya megkérdezte a röntgent végző nénit, amikor végeztünk, hogy lát-e valamit, de mondta, hogy nem tud nyilatkozni. Szépen visszasétáltunk hát a sürgősségire. Ezúttal nem kellett sokat várni, behívtak. A doktorbácsi azt mondta, hogy az arcom rendben van, de a csuklóm bizony eltört. Anya köpni-nyelni nem tudott. Tényleg azt hitte, hogy csak szimulálok és ha ma nem lett volna időpontunk a szemészeten, simán elküldött volna iskolába... Azért eléggé megijedtem, amikor mondták, hogy begipszelik a kezemet. A szokásos kérdés bukott ki belőlem. Fájni fog? Mire a doktorbácsi azt mondta, hogy nem a gipsz fáj, hanem a kezem. A gipszelés nem fáj. Tényleg nem fájt. Miután végeztünk visszamentünk a szemészetre, hogy elvégezzék a műszeres vizsgálatot. Nagyon meglepődtek, amikor meglátták a begipszelt kezemet. Anya mondta, hogy mégsem gyógyított meg az a szemcsepp....
A műszeres vizsgálat sem mutatott ki semmi extrát, ami szemüveg felírását indokolná, de a doktornéni azzal engedett el bennünket, hogy amikor leveszik a gipszet, menjünk vissza, mert meg fogja megint kérdezni a táblát. Mielőtt hazamentünk, még beszaladtunk Katihoz a neurológiára elköszönni. Ő is meglepődött a kezemen. Nagy shoppingolás nem volt, benéztünk a Müllerbe, meg a H&M-be, de végül csak egy zacsi mézes cukorkát kaptam, meg egy kis csokit. Hazafelé be akartunk ugrani nagyiékhoz, de nem voltak otthon, így egy óra után értünk haza.
Hát így történt, hogy szemüveg helyett egy gipszet kaptam. Sajnos a sulit így sem úszom meg, hétfőn már mennem kell, de tesizni így nem fogok tudni hála a jó égnek. Így viszont az úszás is kimarad, na ennek annyira nem örülök, de mindegy. Délután benéztek nagyiék, hoztak banánt meg almát.
Amúgy ez a gipsz csak pár óráig volt nagy dolog. Mindenkinek hencegtem vele, akit csak ismerek, este viszont már minden bajom volt tőle. Semmit nem tudok csinálni benne...
Öröm az ürömben, hogy a jobb csuklóm tört el, én meg balkezes vagyok ugyebár. A mai gyakorlást viszont kihagytuk, mivel a három szemcsepp annyira kitágította a pupillámat, hogy homályosan láttam tőle. Holnap viszont már lehet leckét írni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése