Első hetem az iskolában

Nem is tudom hol kezdjem a beszámolót, annyi minden történt velem ezen a héten az iskolában. Talán kezdjük ott ahol az előző beszámolót abbahagytam. Hétfőn már délután négyig voltam az iskolában. Csak osztályfőnöki órák voltak, és ismerkedés a tanító névivel, egymással, meg a könyvekkel, tanszerekkel. Sajnos már az első napon történt egy kis atrocitás, ami az egész hetemet végigkísérte. Van két kis lány az osztályban, egy nagyon gonosz és egy kevésbé, akik már az első napon elkezdtek csúfolni. Kigúnyolták a táskámat és amikor odamentem hozzájuk bemutatkozni meg megkérdezni, hogy leszünk-e barátok, azt mondták, hogy "Tűnj innen!".
Ez elég rosszul esett, be is számoltam róla anyáéknak, amikor értem jöttek. Sajnos az ellenséges hozzáállásuk másnapra sem változott. Valamelyik nap nem engedték, hogy libikókázzak, egyszer idiótának neveztek, amikor pedig megkínáltam őket gumicukorral, akkor az egyik kis lány azért büntetett meg, mert elolvadt a szájában...
Én viszont nem adom fel és bízom benne, hogy közel engednek magukhoz, bár pénteken már megkérdeztem anyát, hogy létezik-e az, hogy valaki gonosznak született. Anya szerint ilyen nincs. Azt mondta, hogy nem kellene ragaszkodnom ahhoz, hogy ezekkel a kislányokkal jóban legyek, nem az a fontos, hogy sok barátom legyen, hanem az, hogy értékes barátaim legyenek. Meg hát ha barátok is leszünk, akkor lehet, hogy engem nem fognak csúfolni, de majd csúfolnak helyettem másokat. Milyen barát lenne az ilyen?

Ezt leszámítva egyébként jól érzem magam az iskolában. Péntek kivételével minden reggel anya előtt keltem fel és pénteken sem kellett sokáig keltegetni. Egyszer szólt anya és már indultam is készülődni. Ezen a héten minden reggel bekísérhettek a szülők minket a tanterembe. Bár apa itthon volt szabin, szerda kivételével minden reggel anya jött fel velem. Kedden reggel eléggé megharagudtam anyára, mert nem tette be a táskámba a fehér mellényemet, amit fel akartam venni. Bosszúsan váltam el tőle. Délután amikor az élményeimről kérdezgetett, mondtam, hogy sírtam. Megkérdezte, hogy miért, mire én azt mondtam, hogy azért mert eszembe jutott, hogy milyen csúnyán viselkedtem vele reggel. Anya mondta, hogy rosszul esett neki, ahogy beszéltem vele, de legalább rájöttem, hogy így nem szabad viselkedni. Azért ez az új helyzet mindkettőnket megvisel.
Szerdán nem tudom miért haragudtam meg anyára, de kértem, hogy csak akkor kísérjen fel a terembe, ha nem szólal meg. Anya megkérdezte, hogy mi a konkrét bajom vele, mire én azt feleltem, hogy rosszul esik, hogy a többiekkel olyan kedves, velem meg nem. Mondta, hogy akkor köszöni szépen, nem kísér el az iskolába és elment dolgozni. Azért délután felhívott, hogy mi volt a suliban és megtartottam az élménybeszámolót. Sajnos este olyan későn ért haza a munkából, hogy nem bírtam addig ébren maradni, elaludtam. Nagyon fárasztó az iskola, nem kell sokat könyörögni este, hogy időben lefeküdjek, rendszerint megyek magamtól. Kedd volt ezalól kivétel, mert aznap konkrétan miután hazaértünk a suliból rögtön lefeküdtem, annyira fáradt voltam. Miután felkeltem, eszembe jutott, hogy a tanárnéni megkért, hogy a betűsablonokat vágjuk ki. Szóltam apának, aki rögtön el is kezdte a munkálatot. Mikor anya hazaért már javában vágdosott. Anya is beszállt a munkálatokba, este 10-ig vágdosták a betűket, aztán anya még kitöltötte az ellenőrzőmet, összekészítette a tesi cuccomat és bepakolta a táskámat. Másnap amúgy kiderült, hogy ráért volna a betűk kivágása hétvégén is... :) Bocsi apa és anya :D
Csütörtökön volt tesi óra, két kört kellett futni a kis pálya körül. Majd kiköptem a tüdőmet a végén, de megcsináltam, mert a többiek is futottak.
Este anya megnézte, hogy miket tanultunk, és átvettünk pár feladatot. Egyelőre még főleg színezős feladatok vannak. Anya meg is jegyezte a feladatok láttán, hogy bár jól oldom meg őket, de sokkal szebben is színezhetnék... A környezet könyvben kicsit előrelapoztunk és pár feladatot átbeszéltünk. Összességében nem lesz velük gond, úgy érzem. Bár lesz egy feladat, amin az általam ismert közlekedési táblákat kell kiszínezni. Bár anya naponta vezet, a táblák ismerete még neki is problémát okoz. Apától kérdezte meg, hogy melyik milyen tábla, aztán megjegyezte, hogy nem igazán érti, hogy egy hat éves gyereknek, miért kell ismernie a behajtani tilos, meg a vadveszély táblát...
Amúgy bár eleinte úgy volt, hogy a könyveket bent fogjuk hagyni az iskolában, mindent haza kell hozni és az órarendnek megfelelő könyveket és füzeteket kell mindennap bevinni. Szerdáig anya pakolt be nekem, aztán szólt apának, hogy ez így nem lesz jó. Közösen kell bepakolni apával, amíg nem tanulok meg egyedül. Mivel még nem tudok olvasni, így azt kérte, hogy apa olvassa el nekem a következő napi órarendet, én vegyem elő a szükséges könyveket, és tegyem be a táskába. Így legalább a könyvekkel is hamarabb megismerkedek és nem lesz gond az órán, hogy mikor melyiket kell elővenni. Anya azt is kérte, hogy délutánonként, ha nincs is házi feladat, vegyük elő a könyveket és nézzük át közösen, hogy miket oldottunk meg és nem baj ha kicsit előrelapozunk, megnézzük, hogy mi várható a következő órán. Ilyen szempontból tök jó, hogy hazahozhatjuk a könyveket, mert anyáék is képben vannak, hogy hol tartunk.  Bár tény, hogy az iskolatáska nagyon nehéz. Pénteken reggel anya megmérte. 8 kilót mutatott a mérleg (igaz, hogy abból egy kiló az üdítőm volt:)). Már az első naptól kezdve úgy megyek be az iskolába, hogy én viszem a táskát. Ehhez ragaszkodom. A termünk a másodikon van, de oda is én cipelem fel, vannak gyerekek, akiknek a szülei viszik még be a terembe. Anya mondta, hogy segít, de előbb-utóbb ő már nem jöhet be velem, úgyhogy jobb ez így. A gyülekező egyébként minden reggel az iskola udvarán van. 3/4 8-ig gyülekezünk ott, aztán kettesével sorbaállunk és a tanárnéni kíséretével megyünk fel a terembe. Délután pedig négy órakor hoznak le minket és adnak át a szülőknek, akik a kapuban várnak. Nagyon érdekes, hogy senki nem ellenőrzi, hogy ki visz minket haza, csak az a fontos, hogy felnőttnek adjanak át. (A felnőtt akár egy cukros bácsi is lehetne.. Mondjuk nekem van annyi eszem, hogy nem megyek el bárkivel :D)

Azt hiszem, minden fontos dolgot leírtam a sulival kapcsolatban. Nagyiék minden este felhívnak, érdeklődnek. A fontosabb dolgokat nekik is mindig elmondom és anyáékkal is jóval közlékenyebb vagyok az iskolai történésekkel kapcsolatban. Az oviról nem meséltem ennyit. De tisztában vagyok azzal, hogy az iskola az más, muszáj anyáéknak képben lenniük. Visszatérve kicsit a gonosz kislányokhoz, anya megkérdezte, hogy közbeavatkozzon-e. Beszéljen-e a lányokkal, vagy a szülőkkel, vagy a tanárnénivel, de mondtam, hogy nem. Szeretném egyedül megoldani ezt a problémát. Hétfőn szülői értekezlet lesz, anya mondta, hogy azért felveti a témát, de név és mindenfajta személyeskedés nélkül. Benne volt a pakliban, hogy a diákok megnehezítik a beilleszkedést, de inkább a nagyobbaktól számítottunk rá, hogy esetleg gonoszkodni fognak és nem osztályon belül. Most kell az elejét venni ennek a dolognak, mielőtt eldurvul a helyzet.

Más:
Hétfőn az angol órára anya is elkísért. Talán a fáradtság, kimerültség, talán az ő jelenléte hatására, de szerinte minősíthetetlenül viselkedtem. Óra közepén lefeküdtem a földre és horkolni kezdtem, amikor sétáltunk, csukott szemmel mentem (neki a falnak), végig ásítoztam, csúnyán színeztem. Többször odaszaladtam hozzá. Amikor ülni kellett, álltam, amikor állni kellett ültem. Rékának többször rám kellett szólnia. Anyának nagyon türtőztetnie kellett magát, hogy ne szóljon be, de csendben maradt végig. Bízik benne, hogy ez egyszeri alkalom volt és amikor nem lát, rendesen viselkedek, végtére is egy iskolástól elvárható, hogy azt csinálja, amit a tanárnéni mond és, hogy viselkedésével ne zavarja a többieket.