2. hetem az iskolában

Azt se tudom, hol kezdjem ezt a bejegyzést, annyi minden történt velem ezen a héten. Többek között írtam egy 55%-os matek tesztet, voltam difer mérésen, aminek eredményét még várjuk, aztán megvolt az első szülői értekezlet, amiről anya összességében elégedetten tért haza, és beteg is voltam két napig.

Na de kezdjük az elején.
Ezen a héten már minden reggel anyával indultam iskolába. Anya azt hitte, hogy majd megint az lesz, mint az oviban, ahol rendszeresen öltöztetnie kellett, ha időben el akartunk indulni, de kellemesen csalódott, mert minden reggel egyedül feltöltöztem. Néha volt egy kis vita, hogy milyen ruhát vegyek fel, de összességében nyugodtan indultunk el ezen a héten az iskolába. Most még bejöhetett velem anya a tanterembe, de jövő héten már egyedül kell bemennem.
Délutánonként apa jött értem 4 órakor.

Az első szülői értekezletre hétfőn került sor. Anya ment el. Jó sokáig tartott, 8 óra után ért haza. Két rossz hírrel kezdte a beszámolót, az egyik az 55%-os matek teszt volt, a másik pedig, hogy sikerült összetörnöm egy tükröt, mivel hintáztam az órán és felborultam a székkel, és meglöktem a hátam mögött lévő kis lány asztalát. A padban tartjuk a matek cuccokat, az pedig leborult a földre. Nos így tört össze a kis lány tükre. Nem mertem elárulni anyának, Virág anyukája mesélte el.  Amikor apa rákérdezett, hogy mi történt, elsírtam magam, de anya megnyugtatott, hogy nincsen semmi baj, veszünk a kis lánynak egy tükröt, de nem szabad hintázni, mert nagyon megüthetem magam blablabla...

Az 55%-os matek teszt elsőre ijesztőnek tűnt, de anya tudja, hogy ezeket a feladatokat én meg tudom oldani, vagy nem figyeltem a tanár nénire rendesen, vagy fáradt voltam, mindenesetre ennek hatására elkezdünk újra gyakorolni esténként....

A szülőin elmondták, hogy mi is az a difer teszt. 7 részképességet mérnek, mindegyikre születik egy százalékos eredmény és ezek átlaga adja a végső eredményt, ami azt mutatja, hogy mennyire vagyok iskolaérett. Ha rossz eredmény születik, akkor egy sokkal komplexebb tesztet végeznek, amiből jobban kijönnek a hiányosságok. A hét részképesség: a szociális motívumok és készségek, írásmozgás-koordináció, tapasztalati összefüggés-megértés, beszédhanghallás, tapasztalati következtetés, reláció-szókincs, elemi számolási készség. Kedden történt a vizsgálat, anyáék kíváncsian várják az eredményt.

A szülőin bemutatkozott a két napközis tanár nénink, akik anya szerint is nagyon jófejek, különösen Joli néni, aki rendkívül vicces. Azt mondta, hogy nagyon ügyesek vagyunk, büszkék lehetnek ránk a szülők, szépen viselkedünk, nincs velünk semmi gond. Elmondta, hogy hogy néz ki egy napunk. 8-kor kezdődik a 4. óra után kimegyünk kicsit játszani, utána ebéd és délután van még egy óra. Az órák 1/2 2-ig tartanak utána következik a napközi. Elmondta, hogy nagyon el szoktunk még fáradni ami teljesen természetes. Anya mesélte, hogy amikor ő iskolás volt, akkor elsőben még volt csendespihenő, amikor a padra dőlve pihentek. Nah, nálunk ilyen nincs. 2-kor kezdődik a napközi, olyankor néha mesélnek és ilyenkor van lehetőség kicsit pihenni, de elég feszített a tempó, hiszen a napköziben először átvesszük a délelőtt tanultakat, utána pedig megcsináljuk a házi feladatot, amit a napközis tanárnénik ellenőriznek. Haza még nem viszünk leckét, de anya szerint ez nem jelenti azt, hogy otthon nincs semmi tennivalóm. Apának erről más a véleménye és mivel ő van velem délutánonként, így általában megúszom a gyakorlást.
Visszatérve a szülőire még egy csomó fontos info elhangzott, többek között az is, hogy áprilisban fogják eldönteni, kik járhatnak majd emelt szintű angolra. Három tényező alapján fognak dönteni. Egyrészt nézik, hogy április végén ki hogyan tanul, lesz egy nagyon nehéz anyanyelvi felmérés és rangsorolnak minket a teherbíró képességeink alapján. Az osztály fele mehet emelt szintű angolra a többiek sajnos nem tanulhatnak. Hát mit mondjak, sok esélyem nincs bejutni, mert lássuk be, az egyik legfiatalabb vagyok az osztályban, de optimistán állunk hozzá a dologhoz. Ha bekerülök a jók közé, örülni fogok, ha viszont nem jön össze, akkor folytatjuk a Helen Doront, vagy megoldjuk másképp az angol tanulást...
Aztán azt is elmondták a szülőin, hogy a magatartást piros, kék, vagy zöld ponttal jutalmazzák (nincs fekete, úgyhogy anyának módosítania kell az ösztönzőjét). A zöld azt jelenti, hogy valami nagy gáz van a gyerekkel. Szorgalomra szorgos méhecskét lehet gyűjteni, délután pedig három értékelés van; az első és legrosszabb a rút banya (ez egy nagyon régi nyomda), aki ilyet kap azzal a gyerekkel a szülőnek komolyan el kell beszélgetnie. A második szint a csigabiga, ami egy nagyon jópofa nyomda és azt jelenti, hogy minden oké, de azért még kell igyekezni, a harmadik és amire gyúrunk, az a vizipók csodapók professzor :) Nah ennek örülnek a szülők, hogy Joli néni szavait idézzem. És ha ennek örülnek a szülők, akkor biza én is ennek fogok örülni és a héten haza is vittem rögvest kettőt. Többet azért nem tudtam mert ezen a héten kedden vezették be az értékelést, másrészt a héten szerdáig jártam iskolába, utána lebetegedtem. Amikor megkaptam az első vizipókomat büszkén újságoltam anyának, aki nagyon megdícsért és megígérte, hogy hétvégén elmegyünk és veszünk valami ajcsit, mert megérdemlem :)

Ezek voltak a legfontosabb infok a szülőin.

Kedden reggel anya beszélgetett kicsit a Kati nénivel, aki elmondta, hogy az 55%-os teszt semmit nem jelent, csak azt akarta megnézni, hogy hol tartunk, mire kell figyelnie. Kati néni elmondta azt is, hogy csendes vagyok, de szépen lassan kezdek beilleszkedni, nem lesz velem semmi probléma. (A hintázást nem említette...)
A két gonosz kis lány akiket az előző posztomban említettem néha még csúnyán viselkednek velem, de már egyre kevesebbet foglakozom velük. Próbálom megtalálni a helyemet az osztályban és a közösségben.

Mint már említettem csütörtökön és pénteken nem voltam iskolában, mert lebetegedtem. Az úgy volt, hogy csütörtökön hajnali háromkor iszonyú hasfájásra ébredtem. Többször ki kellett mennem a wc-re hányni. Anya végül beadott egy kúpot, így sikerült nagy nehezen elaludnom. Reggel jól éreztem magam úgyhogy rendesen felöltöztem. Már pont indulni akartunk anyával a suliba, amikor megint hánynom kellett. Anya felhívta a tanító nénimet, hogy nem tudok iskolába menni. Mama maradt velem itthon. Délután apa elvitt a doktornénihez, aki kiírt péntekre is. Szerinte valami vírus lehetett, anya szerint viszont pusztán elrontottam a gyomromat. Köszönhetően a betegszabinak, otthon kellett tanulnom. Szombaton reggel anyával nekiálltunk megcsinálni a csütörtöki és pénteki órai munkákat és házi feladatokat. No ekkor egyből kijött, hogy miért sikerült olyan gyengén a matek tesztem. Tényleg nem az a baj, hogy nem tudom, hanem az, hogy nem figyelek. Rengeteget gyakoroltunk anyával. A házin kívül plusz feladatokat is meg kellett oldanom. Amikor látta, hogy valamit csúnyán rajzolok a matekkönyvbe, elvette a könyvet, elővett egy füzetet és sormintát kellett csinálnom. Így gyakoroltam a háromszög, a négyzet és a kör rajzolást. Gyakoroltatta velem a nyilakat, egyeneseket stb... Néha eléggé kiakadt, amikor elmondott egy feladatot én pedig szinte végig sem hallgatva elkezdtem megoldani és a feladat második részét azért csináltam meg hibásan, mert az első felére koncentráltam, így a másik fele már nem jutott el a tudatomig. Kettőkör fejeztük be a tanulást.

Ma valóban elvittek anyáék a müllerbe és választhattam magamnak valami apróságot a két vizipókért cserébe. Egy monster high esernyőt és egy karkötő készítőt választottam. Miután hazaértünk a müllerből, megint leültünk anyával gyakorolni, aztán átmentem kicsit Mesihez játszani.
Este átjöttek papáék és hoztak nekem egy összecsukható sámlit, amit bevihetek a suliba. Elmesélték, hogy dédi elég rosszul van. Nagyon szorítunk érte, hogy jobban legyen!!