Tavaszi szünet

A tavaszi szünet első napját (április 2-át) ágyban töltöttem... Hajnalban felszökött a lázam, egész nap fájt a fejem és a torkom, szédültem, szóval nagyon rosszul éreztem magam. Enni sem bírtam, mondtam is anyának, hogy most biztos, hogy leadtam legalább egy kilót...
Délután apa elvitt a doktornénihez, aki épp szabin volt, a helyettese meg délelőtt rendelt. Tanácstalanul felhívtuk anyát, hogy most mi legyen. Anya mondta, hogy maradjunk még, várjuk meg a délutános doktornőt, hátha megvizsgál. Legalább egy órát vártunk, de végül sikerrel jártunk. Egy kedves doktornéni részletesen megvizsgált, és írt fel gyógyszert. Valami vírust kaptam el, attól durrant be a torkom és szökött fel a lázam.
Szerencsére másnapra már sokkal jobban éreztem magam. Pénteken anya meglehetősen korán jött haza a munkahelyéről és sajnos leült velem tanulni. Olvastunk és matekoztunk egy csomót. Szombaton is gyakoroltunk valamennyit. Délután anyáék elmentek vásárolni és vettek nekem egy munkafüzetet, meg ruhákat. Természetesen a munkafüzetből máris nekiálltunk gyakorolni:(.
Vasárnap mikor anya felébredt én már javában gyakoroltam (teljesen egyedül). Minden bizonnyal ezt láthatta meg a nyuszi, mert egy rakás édességgel lepett meg, de találtam a kertben könyveket is és egy tudományos játékot, aminek segítségével kémiai kísérleteket lehet végezni.
Délután anyával nekiálltunk legózni, aminek az lett a vége, hogy anya összerakta nekem Heartlake várost, meg a Delfin cirkálót. Egy darabig segítettem neki, de aztán meguntam. Úgy volt, hogy miután felépítettük a várost, játszunk a legóval, de mire anya végzett, rá sem bírt nézni a játékra, úgyhogy végül egyedül játszottam vele.
Kipróbáltam a kémiás játékot is. Apával buborék fújót készítettünk házilag. Ki gondolta volna, hogy még cukor és méz is kell a buborék fújóhoz. :)

Pár kép az elmúlt napokból:

 

Mit találtam a kertben??? Seperc alatt összegyűjtöttem a nyuszi által pottyantott cuccokat:)

 

Kaptam 5 Ótestamentum DVD lemezt is. Mindegyiken 3-3 rajzfilm van. (A teremtéstől Mózes hercegig) nagyon izgalmasak a mesék, valóban gyerek nyelven mutatják be a történeteket a Bibliából. (Legozás közben pár részt megnéztünk. A Káin és Ábel rész volt a legszomorúbb)

 

Na akkor legozzunk... :)

 

Vidám kémia apával. Persze jobb lenne, ha apa nem tehernek érezné a velem való foglalkozást, hanem szívesen ülne le velem játszani...

Egy igen rosszul sikerült dolgozat

Nah többet tuti száz, hogy apa nem készíthet fel semmiféle dolgozatra. Az utolsó olvasás dolgozatom ugyanis mindössze 60%-os lett. Ha nem gyakoroltunk volna ugyanolyan feladatokat egy nappal a dolgozat írás előtt apával, lehet jobban sikerült volna a teszt. Anya borzasztóan ki volt az eredmény hallatán, de én is sírtam, amikor felhívtam és elmeséltem neki, hogy nagyon rosszul sikerült a dolgozat. Most már kaparkodhatunk, hogy év végén legalább a 4-es meglegyen. Anya kijelentette, hogy mostantól minden este meg kell várnom és lefekvés előtt olvasnom kell pár sort. Tök mindegy miből, nem fekhetek úgy le, hogy nem gyakorlom kicsit az olvasást. Ráadásul mindig feltesz pár kérdést azzal kapcsolatban amit olvastam, vagy egyszerűen a saját szavaimmal el kell mondanom, hogy miről szól az iromány.

Természetesen apa is megkapta a magáét, mert az ő keze is könyékig benne volt ebben a gyászos eredményben azzal, hogy gyakorlatilag hagyta, hogy slendrián módon oldjam meg a feladatokat és nem javított ki, nem segített rávezetni a helyes eredményre. Ráadásul jó korán lefektetett aludni, hogy anya már ne tudjon gyakorolni velem. Természetesen a dolgozatban ugyanolyan rosszul oldottam meg a feladatokat, mint otthon. Hiszen ha otthon ez jó, akkor az iskolában miért ne lenne az?

No mostmár mindegy. Jó lecke volt ez anyának :(

...

Érzelmi zabagép lettem

Anya segíts! Beszorultam a nadrágomba!

Olyan hidegem van!

Lili: Múmiás könyvből szeretnék olvasni!!
Anya: De múmiás könyvünk nincs. Mi lenne, ha néznék neked múmiás szöveget az interneten, és azt olvasnád el?
Lilis: De anya, az nem jó! Nem érted, hogy az internet az számítógépen van? A számítógépet azt kifejlesztik, a könyvet pedig írják!!! Az nem ugyanaz!!!

Tudós 7. szülinap

Ma van a szülinapom!!! De mi tegnap ünnepeltük. Jöjjön pár kép és az élménybeszámoló.

Szóval reggel olyan korán keltem, mintha iskolába mennék. Természetesen anyát is felvertem. Gyorsan kitakarítottunk, lufit fújtunk, aztán én elmentem apával vásárolni, amíg anya feldíszítette a nappalit.

 

Miután apával hazaértünk, anya kitakarított fent, majd nekiállt apával szendvicseket gyártani, én pedig segítettem tálalni.

Kb 80 darab kis szendvicset csináltunk, én voltam a főkostoló:) Finomak lettek és elég guszták :)

Apa olyan 3/4 3 körül elindult keriékért, mi meg nagyiékra vártunk. Nagyiék fél négy körül érkeztek, keriék pedig 4 körül. A tortát apa hozta. A kívánságom egy matyó mintás torta volt, piros, fehér zöld sávval az oldalán (Mert hát magyar vagyok vagy mi. Nemrég volt a március 15-i ünnepség az iskolában, meg kellett tanulni a nemzeti dalt, meg kokárdát kellett kitűzni és ez engem nagyon magával ragadott. Innen jött a matyó minta és a magyar zászló motívum) Ami az ízt illeti valami gyümölcsöset akartunk (mert karamellás torta nincs, ha lett volna, olyat kértem volna), de vagy apa, vagy a cukrászda elcseszte a rendelést, így végül oroszkrém lett. (Határozottan emlékszik anya, hogy amikor apa a cukrászdában egyeztetett a nénivel, aki a megrendelést felvette, még feketeerdőről volt szó...) Senki nem kért repetát a tortából, pedig egy vagyonba került (tényleg). Ami a mintát illeti, ilyet anya is tud... Ennyi pénzből öt emeleteset sütött volna, ha lett volna ideje... és annak valszeg nem maradt volna meg a fele...

 

Ami a gyertyafújást illeti, eleinte azt hittem, hogy ez gyerekjáték. Csakhogy ezek a gyertyák mindig újra meggyulladtak. Végül mégis sikerült elfújnom az elfújhatatlan gyertyákat :D

 

Itt már anya is és Virág is segített nulla sikerrel, mert végül egyedül fújtam el az utolsó szálat.

 

 

Segítettem anyának az első szelet felvágásában.

 

Apa segítségével a tortából még az orromra is jutott :)

Ami az ajándékokat illeti csupa tudós és tudományos dolgot és könyvet kértem. Nagyiéktól teleszkópot kaptam, valamint egy világűrös könyvet, egy ablak zsiráfot (régóta vágytam már a kékre), egy csokor virágot és egy pelust:)
Anyáéktól egy komolyabb mikrószkópot kaptam, Van már mikroszkópom, de az gagyi. Keriék pedig egy húsevő és dinoszaurusz növény keltető szettel ajándékoztak meg.

A játékokat rögtön ki is próbáltam. Alig vártam már az estét, hogy a teleszkóppal meg tudjam szemlélni az eget, de nagyon felhős volt az ég, ráadásul végül nem aludtam otthon, mert keriék átvittek, így ez mára marad. A magokat is ma fogjuk elültetni anyával, mert ma van virág vasárnap

 

Nagyiák 3/4 6-kor elmentek, mert Netti most jött haza külföldről, de mi buliztunk tovább. Ettünk, ittunk, táncoltunk. Keriák 1/2 9-ig maradtak, aztán velem együtt útra keltek. Jó volt ez a nap :)

 

Fogadó óra 2

Múlt héten anya kapott egy emailt Kati nénitől, melyben arra kérte őt a tanító nénim, hogy egyeztessenek időpontot velem kapcsolatban, mindenképpen beszélni akar anyával, ezen a héten bármelyik nap fogadja őt ebédidőben. Anya nagyon megijedt, úgyhogy rögtön felhívta a tanító nénit, hogy mi a fenét csinálhattam már megint. A februári hasfájós időszak óta úgy tűnt, hogy rendben vagyok, azt leszámítva, hogy kis hullámvölgybe kerültem és torkig lettem az iskolával.
Kati néni anya érdeklődésére elmondta, hogy nincs gond, csak mostanában azt mesélem bent a suliban, hogy elköltözünk és ezzel kapcsolatban akar vele egyeztetni. Anya elmondta, hogy nem költözünk el, viszont az igaz, hogy másik iskolába akarok járni, mert nem érzem ott jól magam. Elmondta, hogy mennyire magányosnak érzem magam, hogy nincsenek barátaim, hogy azért nem akarok szülinapot tartani, mert nem tudok kit meghívni, hogy a madarakkal és a bogarakkal beszélgetek jobb híján (a csótányokat inkább nem említette) ésatöbbi ésatöbbi.
Kati néni nem lepődött meg csak egy kicsit. Mondta, hogy nem gondolta, hogy ez engem ennyire megvisel, de elhiszi, hogy nem érzem magam jól az iskolában, ha nincsenek barátaim. Végül abban maradtak anyával, hogy átültet Petrához, ő az egyetlen kis lány, akivel jóban vagyok, valamint megbeszélték, hogy 24-én (tegnap) anya meglátogatja őt az iskolában 11 órakor.
Mi az udvaron voltunk, amikor anya megérkezett. Amikor megláttam,  hogy a tanító nénimmel beszélget az üres termünkben, rögtön elpityeredtem. A gyerekek próbáltak vigasztalni és anya is adott egy puszit, meg megsimogatott, hogy nincsen semmi baj. Aztán anyáék kimentek beszélgetni, amíg mi összekészülődtünk az ebédhez.
Kati néni elmondta, hogy ez a Petrás dolog hosszú távon nem lesz jó. Petra olyan dolgot csinált, ami még anyánál is kiverte a biztosítékot. Felbujtott valakit, hogy verjen meg egy kis fiút, ami szerintem nem helyes és el is mondtam a tanító néninek, mire ő jól megsértődött és azóta nem is áll szóba velem. Anya tegnap azt mondta, hogy helyesen tettem, hogy szóltam a tanító néninek, mert ilyet nem szabad csinálni. Azért ma megkérdezte Kati nénit, hogy igaz-e a történet, mire Kati néni elmondta, hogy bizony ez így volt és sajnos ez már nem az első eset, hogy Petra csúnya dolgot művelt. Mindketten úgy gondolják, hogy nem biztos, hogy rám nézve jó, ha vele barátkozom, mert egész más jellemek vagyunk. Anya megosztotta Kati nénivel az iskolával kapcsolatos aggodalmait, amiktől félt még nagy csoportos koromban. Gyakorlatilag minden bejött a kis boszorkánynak. Elmesélte, a Heim Pál pszichológián végzett felmérést, a diszlexia gyanút, a nevelési tanácsadós történetet, az ovi reagálását, hogy könyörgött az iskola igazgatónak, hogy ha már muszáj iskolába mennem, legalább nem válasszon szét a barátnőmtől Fannitól stb, stb, stb... Hiszen ezek vezettek oda, hogy bár tényleg nem mondhatjuk, hogy rossz tanuló vagyok, de nekem ötször annyi energiát kell belefektetnem mindenbe és tessék, egyedül vagyok és nem szeretek ebbe az iskolába járni. És itt most az ebbe szón van a hangsúly. Mert összességében magával az iskolával nincs gondom, csak ezzel a társasággal. Itt nem tudok senkihez odamenni szünetben, senkivel beszélgetni, játszani. Nem szívesen beszélek erről otthon. Próbálja anya kiszedni belőlem, hogy mit érzek, de megmondtam neki, hogy erről nem akarok beszélgetni. Majd lesz valahogy. Kati néni megint átültetett, ezúttal Virág mellé és azt mondta, hogy velem is fog beszélgetni, mert sajnos a teljesítményem rovására megy ez az egész dolog és amilyen kellemes meglepetés voltam év elején, amilyen szépen indultam, most nagyon leálltam. Már nem vagyok olyan aktív, mint az első félévben, bár azt azért hozzátette, hogy a jegyeimmel nincs gond, szépen olvasok, de gyakran összecsapom a munkáimat és az írást is mostanában. Elmondta azt is, hogy mennyire jó szívű vagyok, milyen nagy az igazság érzetem, hogy mindig segítek a többieknek, hozzá is gyakran odamegyek és megsimogatom a hátát. Szóval tényleg egy szeretnivaló kis emberke vagyok, ami valahol tök jó, de azért résen kell lenni, mert ezek miatt később kis is használhatnak. Kb egy órát beszélgettek és abban maradtak, hogy egy hét múlva anya felhívja és megvitatják változott-e valami, ill. hogyan tovább.
Este anya megkérdezte, hogy miért sírtam el magam, amikor megláttam. Elmondtam, hogy azért, mert azt hittem, mérges lesz, mert belenyúltam Petra táskájába, mert benne maradt a matek könyvem és kivettem. A tanító néni nagyon leszidott, hogy nem szabad más táskájában turkálni.
Tudott az esetről anya és megkért, hogy soha többet ne nyúljak bele más táskájába (ez nekem sem esne jól). Viszont értette, hogy miért csináltam, hiszen ő is nagyon leszidott, amiért nem hoztam haza a könyvet és nem tudtunk gyakorolni. Petra anyukája tudja a számunkat, tudja, hogy hol lakunk, fordított esetben, mi szóltunk volna és visszajuttattuk volna a könyvet... No mindegy...

Amúgy anya csak rávett, hogy legyen szülinapi bulim az osztálytársaimmal. Ő is kíváncsi rá, hogy kiket hívok meg és hogyan viselkedek a társaságukban. Ez jó alkalom lesz arra, hogy közelebb kerüljek hozzájuk.

Nem érzem jó magam

Az az igazság, hogy magányos vagyok az iskolában. Nincsenek barátaim. Anya a napokban megkérdezte, hogy kikkel szoktam szünetben játszani, meg beszélgetni, mire én azt feleltem, hogy a madarakkal, a bogarakkkal és a csótányokkal barátkozom. Anya ezen nagyon megdöbbent, hiszen én nem ilyen emberke vagyok. Otthon legalábbis igyekszem központban lenni és amikor gyerekek vannak nálunk, akkor sem vagyok visszahúzódó. Nagyon megsajnált és megkérdezte, hogy akkor most mi legyen. Közeledik a szülinapom, felajánlotta, hogy hívjak meg pár iskolás társat, szervez nekem egy bulit, ahol talán közelebb tudok kerülni az osztálytársaimhoz. Én viszont visszautasítottam, mondtam, hogy nem akarok szülinapi partyt, mert nem tudok kit meghívni. (Max az ovis társaimat.) Ha tehetném simán elmennék egy másik iskolába. Úgy érzem, hogy itt senki nem ért meg. Azt sem érzem, hogy a tanító néni kedvelne. Anya szerint ez nem így van, mindenesetre azt mondta, hogy ha el akarok innen menni, akkor átirat másik iskolába.
Meglátjuk.
Amúgy a dolgozataim eddig ebben a félévben nem sikerültek rosszul. Olvasásból írtam egy 100-as, írásból egy 90-es dolgozatot. Sajnos matekból becsúszott egy 87-es, de ez még nem a világ vége. Viszont az hihetetlenül megviselt, hogy szorgalomra csak jót kaptam februárra. Anya azt mondta, hogy ne vegyem zokon, majd megmutatjuk, hogy tud ez jobban is menni. Csak hát engem már nem érdekel az iskola...

Fogadó óra

Elmaradt a fogadó óra ma, mert a tanító néni lebetegedett. Abban maradtak anyával, hogy ha jobban lesz, majd egyeztetnek új időpontot. Mindenesetre azóta az ominózus anyával töltött gyötrelmes ábécé tanulós délután óta, többször nem panaszkodtam hasfájásra. Igaz párszor hamarabb jött értem apa. Kár, hogy ebből nem lehet rendszert csinálni :(

Az ábécét holnapra megtanulom! Az ábécét holnapra megtanulom!

Az utóbbi időben gyakran panaszkodtam hasfájásra, így több esetben is korábban kellett apának értem jönni. Volt, hogy öklendeztem is az iskolában. Hiába vitt el apa orvoshoz, nem derült ki semmi. Hétfőn is hányingerem volt, ezúttal anyát érték el hamarabb telefonon, így azonnal értem jött az iskolába. (Az azonnal azt jelenti, hogy egy órát vártam rá az osztály előtt, egyedül a nyitott ablaknál mikozben a többiek bent tanultak...) Pont szünet volt, mikor anya megérkezett, így még tudott pár szót váltani a tanár nénivel. Elmondta, hogy szerinte ez valami lelki eredetű dolog lehet, ami miatt rendszeresen rosszul vagyok az iskolában, mert otthon semmilyen tüneteim nincsenek, sőt kifejezetten jól érzem magam. A tanító néni egyetértett anyával (mondjuk, így nem igazán értjük, hogy akkor minek küldött haza, de mindegy is). Anya mebeszélte vele, hogy fel fogja hívni és kér időpontot fogadóórára, hogy megbeszéljék, hogyan tovább. A tanító néni amúgy azt is megemlítette, hogy mostanában a teljesítményem is visszaesett.
Bár örültem nagyon anyának, hogy ő jött értem, otthon már nem voltam annyira lelkes. Anya ugyanis rövid beszélgetés után azonnal nekiállt az ábécét gyakoroltatni, amit még hétvégére adtak fel leckének, de én pár betűt nem tanultam meg rendesen. Sajnos anya nem az a feladós típus, mint apa. Ő mindig is a maximumot próbálja kihozni belőlem és addig nem ereszt, amíg nem tanulom meg rendesen a dolgokat, vagy nem csinálom meg tökéletesen a házimat. Mikor a sulis dolgok után rétértünk a házira rögtön kikérdezte az ábécét, amit hétvégén is gyakoroltam. Hát nem volt tökéletes, de nem voltam hajlandó többször felmondani. Erre anya elkezdte mondogatni. Eleinte csak a dzs-ig, mert ezt  a betűt a dz-vel együtt mindig kihagytam. Én már kínomban felmentem a szobámba és magamra zártam az ajtót, de anya jött utánam és a csukott ajtó mögött megállás nélkül mondogatta az ábécét, mint egy lemezjátszó, amiben megakadt a lemez. A végén már megsajnáltam és lementem vízért, nehogy kiszáradjon a szája, de így sem hagyta abba. Csak mondta és mondta és mondta kb másfél óráig. Akkor hagyta csak abba, amikor végre nagy kegyelmesen hajlandó voltam újra felmondani. Mit ad Isten, sikerült a dz és dzs helyét megtalálnom és kicsi gyakorlás után rendesen kiejtenem is mindkét betűt. Ezt követően még a gy és ly hangokkal voltak gondok, de este sikerült párszor hibátlanul felmondani, és másnap reggel is segítség nélkül felmondtam.
Este meglepődve tapasztalta anya, hogy ismét beíratta velem a tanító néni az üzenőmben, hogy az abécét holnapra megtanulom. Anya megkért, hogy mondjam fel neki. Felmondtam, jól. Nah erre anya szépen befirkantotta az üzenőmbe a következő levelet a tanító néninek:
"Egy hete az abc-vel kelünk és fekszünk. Voltak problémék a dz, dzs , gy és ly betűk kiejtésével és helyével, de hétfőn úgy feküdt le Lili, hogy előtte többször hibátlanul, segítség nélkül felmondta és ma reggel is kikérdeztem, többször hibátlanul elmondta. Nem értem, hogy az iskolában miért nem megy, miért blokkol le, mindenesetre ma délután is gyakoroltuk. Bízom benne, hogy most már az órán is hibátlanul fel fogja tudni mondani."
Ma már nem volt beírás. Este anya beszélt Kati nénivel, a fogadóróra miatt. 25-re kapott időpontot.
Nem tudom mi lesz ezután, de mostanában nem szeretek iskolába járni :(

Itt a farsang áll a bál

Ma rendezték a farsangot az iskolánkban. Nálunk már kora reggel állt a bál emiatt, ugyanis én biza szereztem egyéni sorszámot, fittyet hányva arra, hogy anyával nem beszéltük meg, hogy egyénileg is beöltözök. Egész héten kértem anyát, hogy írja be az üzenőbe, hogy hupikék törpike leszek, de nem volt hajlandó, úgyhogy azt mondtam az iskolában, hogy anya elfelejtette, az én jó lelkű, hiszékeny és még kicsit naiv tanár nénim bevette a mesét és kért nekem sorszámot. Reggel kértem anyát, hogy vigyen el a müllerbe jelmezt venni, mert én egyénileg öltözök be, de anya nem hitt nekem, így végül felhívta Kati nénit, aki mondta, hogy valóban kért sorszámot nekem. Ha ez egy nappal korábban kiderül, talán tehettünk volna még valamit. Azonban én tegnap este már aludtam, mikor anya hazajött, így nem tudtam neki elmondani. Így nem maradt más választásunk, kikotortuk a szekrényemből a tavalyi jelmezemet és Frankie Steinnek öltöztem be megint. Mondanom sem kell, anya marhára nem örült a különakciómnak, de már kezdi megszokni. Én ezt az egészet annyival tudtam le, hogy nem kell nekem beírogatni semmit, mindent meg tudok oldani egyedül :))

Visszatérve a farsangra végtelenül hosszú és fárasztó volt. Az osztályunk kukacnak öltözött be. A hat osztályból 4. lettünk holtversenyben az 1/b-vel és mivel a 3. helyen is holtverseny volt, így mondhatom azt is, hogy utolsók lettünk. Pedig nem voltunk rosszak szerintem, de azt sem mondanám, hogy olyan "húde" ötletes volt a jelmezünk. (Sajnos a szülők nagy része nem szívesen áldoz egy forintot sem az ilyen eseményekre, nem beszélve, hogy kreativitással sem áldotta meg őket a sors) Mindegy is, a részvétel a fontos, nem a helyezés. Egy torta volt a jutalmunk, amiből én nem ettem, mert nem szeretem a csokitortát. Az egyéni öltözetem sem nyerte el a zsűri tetszését, de azért én örültem, hogy végül beöltöztem, bár amikor egyedül fel kellett vonulnom, akkor kicsit izgultam. Az igazgató néni unalommal az arcán nézte, a vonulásomat. Ki is szaladtam gyorsan a tornateremből. Anya a farsang után megígérte, hogy jövőre saját kezűleg készít nekem valami ötletes jelmezt.
3/4 3-kor értünk haza a farsangról, aztán még elmentünk vásárolni. Anya egy rakat könyvet vett magának a szakdolgozatához és én is kaptam egy készségfejlesztő füzetet, amit magam választottam.

Pár kép a farsangról:

Fontos hírek

Apa tegnap hazaköltözött. Rájött, hogy nem tud nélkülünk élni. Megbeszélték anyával, hogy kinek miben kell változnia, meglátjuk ezután mi lesz. Én mindenesetre örültem. Miután megbeszélték a dolgokat elmentünk shoppingolni. Kaptam pár új rucit, meg cipőt is vettünk anyának is meg nekem is. A shoppingolásból hazafelé beugrottunk Petráékhoz és áthoztuk őt és tesóját Szilvit (aki már negyedik osztályos). Nálunk aludtak és valamikor délután mennek haza. Játszottunk boltosat, gazdálkodj okosant, X boxosat, most pedig kint labdázunk a kertben. Tök jó :)

Más, hétfőn volt szülői értekezlet, ahol többek között megbeszélték, hogy minek öltözzünk be farsangra. Végül abban maradtak a szülők, hogy egy hosszú kukac leszünk, amihez pár szülő fogja elkészíteni a jelmezt. Szombaton lesz a farsang. Kötelező mindenkinek részt vennie, csak igazolással lehet távol maradni. Kíváncsian várom.

Jó kis vasárnap :)

Ma csajos napot tartottunk anyával. Délelőtt elmentünk bevásárolni. Apa pont indulás előtt érkezett, de nem kívánt velünk tartani, úgyhogy csak kettesben mentünk anyával. Miután hazaértünk kb egy órakor, apa el is ment, mert találkozója volt valakivel. Nem igazán értettem, hogy ezért minek jött át, de mindegy is.
A vásárlás után Gazdálkodj okosant játszottunk (természetesen én voltam a kasszás). Nem játszottuk végig a játékot, mert borzasztóan sokáig tart, mire össze lehet gyűjteni egy lakásra valót, de ha végig játszottuk volna, biztosan én nyertem volna:) A játék után kitaláltam, hogy bulit szervezek anyának:)
A mai bevásárlás alkalmával vettünk egy kreatív dobozt, amiben meghívó készítésére alkalmas cuccok is vannak, úgyhogy az első lépés az volt, hogy elkészítettem a meghívót. Ezután szépen megterítettem a bulihoz, úgy ahogy illik. A tányérokba földimogyorót és tic-tac-ot tettem, mindenkinek tettem ki egy poharat szívószállal, volt cola, gyümölcslé, és ízesített víz. Egy-egy joghurtot is kaptak a vendégek, illetve anya hozott a buliba gyümölcssalit amit banánból, kiviből, almából és mandarinból készített. A gyümölcssalihoz elengedhetetlen tejszínhab sem hiányozhatott (szigorúan light természetesen).
A jó hangulathoz a zenét én biztosítottam (Violetta számokat hallgattunk). Nem szeretem Violettát, de a zenéje nem rossz, lehet rá bulizni.
A buli után megint társasjátékoztunk. Ránk is esteledett közben. Most a kreatív dobozból anyának és Kati néninek készítek ajándékot.

Ígéret

Amíg élek először a szülőd leszek, másodszor  a barátod.
Ígérem, hogy sokat nevetünk együtt, de szemem rajtad tartom, előadást tartok neked, az őrületbe kergetlek a sok szabállyal, néha úgy érzed én vagyok a te ősellenséged, mert meggátollak a terveid végrehajtásában és olyanokban akarok segíteni, amihez neked semmi kedved.
Csak akkor értesz majd meg, ha te is szülővé válsz. Addig biztos a fejemhez vágod, hogy “utállak” és az ajtót is rám vágod.
De tudnod kell, hogy nálam jobban senki sem szeret, senki sem aggódik jobban érted és nem fog többet törődni veled senki a világon.
Nekem te vagy a jövőm, a családunk az életem.

Lefordítva az én oldalamra:

Amíg élek először a gyereked leszek, másodszor a barátod.
Ígéred, hogy sokat nevetünk együtt, de szemed rajtam tartod, előadást tartasz nekem, az őrületbe kergetsz a sok szabállyal, néha úgy fogom érezni, hogy az ősellenségem vagy, mert meggátolsz a terveim végrehajtásában és olyanokban akarsz segíteni, amikhez nekem semmi kedvem.
Csak akkor értelek majd meg, ha én is szülővé válok. Addig biztos a fejedhez vágom, hogy utállak és az ajtót is rád vágom.
De tudnod kell, hogy nálam jobban senki sem szeret, senki sem aggódik jobban érted és nem fog többet törődni veled senki a világon.
Nekem te vagy a jelen, a családunk az életem.

Hogy lehet ennyi igazságot leírni ennyire kevés sorba? És hogy lehet, hogy ezt nem anya, vagy én írtam, mégis mindent tartalmaz a kapcsolatunkról?

Handmade társasjáték

Ma sem maradhatott el a gyakorlás játékos formában. A társasjátékunk hozzávalói voltak: egy darab mágneses tábla, egy darab táblafilc, 35 db papírcetli, 2 hűtőmágnes.
A táblára anya felrajzolt egy 7*5-ös kockát, majd beszámozta az első és az utolsó kocka kivételével, mert azok lettek a start és finish kockák. Miután a társasjáték tábla elkészült 35 darab cetlire különböző kérdéseket, matematika műveleteket, utasításokat írt fel. (Csupa olyan dolgot, amit egy elsősnek tudnia illik: pl.írd le a nevedet és a címedet, vagy sorolj fel 5 zöldséget, vagy sorold fel a téli hónapokat, énekelj el egy dalt, amit az iskolában tanultál, szavalj el egy verset, meséld el egy napodat, csinálj 5 felülést stb, stb stb. )
Minden jó válasz esetén egyet lehetett előre lépni, rossz válasz esetén maradtunk a helyünkön, a cetliket természetesen nekem kellett felolvasni. Én a 30. mezőig jutottam, ott feladtam, de addig egy-két kivétellel, minden kérdésre helyesen tudtam válaszolni. Az évszakok hónapjai egyáltalán nem mentek, (nekem március még téli hónap, az öszi hónapkat pedig inkább hagyjuk is). No mindegy is, erre a jövőben még vissza fogunk térni. A játékot eltettük, még elő fogjuk venni. Az olvasással és szövegértéssel többé-kevésbé nem volt gond :)

A társasjáték után lehoztuk az xboxot és táncoltunk, de mivel anyának jobban ment mint nekem, ezért megsértődtem és anya véget vetett a játéknak. :(

Kincskereső

Az előző posztban említettem, hogy számos módja van az olvasás és nem utolsó sorban a szövegértés gyakorlásának. Lehet ezt mókásan is csinálni és nem szabályok közé szorítva. Tegnap és ma kincskereső játékot játszottunk anyával. Tegnap úgy játszottuk, hogy anya kis cetlikre különböző instrukciókat, küldetéseket írt, amiket a lakás különböző pontjain elrejtett. Mindegyik cetlin szerepelt a következő állomás és egy-egy feladat, vagy bíztató szó. 7 küldetés teljesítése után találtam meg a kincset a konyhaszekrény fiókjában. A kincs egy bon-bon volt (mivel jobb cuccot nem talált anya). Mivel tegnap gondot okozott anya írásának elolvasása, így továbbfejlesztette anya a játékot és ma inkább kinyomtatta a küldetéseket. Este mikor hazaért megkérte apát, hogy pár percig még maradjon velem, amíg elrejti a cetliket és a meglepiket. Elmondása szerint a kincs egész nap el volt rejtve (á dehogy kerestem egész nap:)))
Miután apa elment, azonnal neki kezdtünk a játéknak.

Ezek voltak az instrukciók, amiből az elsőt a kezembe nyomta, a többit pedig egyedül kellett megtalálnom:

1, Üdvözöllek a kincskereső játék második fordulójában! Remélem, sok örömöt fogsz találni a játékban és megtalálod a kincset.

Most menj be a fürdőszobába és húzd ki a fehér fiókot! Ott találod meg a következő instrukciót, és egy apró meglepit.J­­­­­­­­­­­

2, Ügyes vagy! Megtaláltál, de én csak egy cetli vagyok és egy kis meglepetés.J Most egy térképen fogsz végigmenni. Ha jól teljesítesz, tiéd a kincs.

A térkép első állomása a nappali. Sétálj be a nappaliba és nézz bele a TV alatti fiókba! Ott találod a következő instrukciót. Csalni nem ér!!
 

3, Látom, szépen olvasol és könnyen felfogod, hogy mi a dolgod, ezért dicséretet érdemelsz. Teljesítetted a második küldetést, ezért tapsold meg magad és adj anyukádnak egy puszit!J Cserébe ez a meglepi is a tiéd.

Most menj ki a konyhába és nézz be a szekrényekbe, hogy megtaláld a következő küldetést!

4, Nem nyertél keress tovább!

5, Ha még nem fáradtál el, akkor most csinálj 10 guggolást!

(A kincsért dolgozni is kell!)
Már nincs sok hátra, közel vagy a célhoz. Menj be az előszobába és nézz a radiátor alá, ahol megtalálod a következő instrukciót!

6, Az utolsó előtti állomásra érkeztél, nem fárasztalak tovább.

Menj fel a szobádba és nézz be a párnád alá. Ott vár rád a kincsesláda kulcsa.

7, Gratulálok kis pajtás. Megérdemled a kincset, mert az összes küldetést teljesítetted és elolvastál eddig 222 szót. Már csak egy feladatod maradt, köszönd meg a játékot anyukádnak, és ha máskor is szeretnél ilyet játszani, akkor adj neki egy puszit, meg egy hatalmas ölelést!

Vigyázz nagyon a kincsedre!

Amikor az első cetlit megláttam, azt hittem elsírom magam olyan hosszúnak tűnt. Próbáltam visszakozni, hogy nem tudok olvasni, de anya mondta, hogy enélkül nem találom meg a kincset (hiszen egész nap azt kerestem és valóban nem találtam meg). Szóval végül szépen elkezdtem olvasni. Anya segített, mert néha kevertem a betűket (pl: b helyett d, e helyett é, u helyett ü és fordítva), de összességében mindent elolvastam és ami a legfontosabb meg is értettem. (Ez utóbbi legalább olyan fontos, mint maga az olvasás, hiszen hiába tud olvasni valaki, ha nem érti, hogy mit olvas...) A kincs amúgy - ami nem tudom, hogyan került a párnám alá - egy yoohoo madárka (Pinky) és egy arcfestő készlet volt. Nem nagy dolgok, de én nagyon örültem nekik. (A yoohoo-im száma így 6-ra emelkedett.)
Be kell vallanom, hogy a játék végére borzasztóan elfáradtam, az utolsó cetlinél már nagyon sok betűt kevertem. Meglepődtem nagyon, hogy több mint 222 szót olvastam. Mégha soknak is tűnt, annyinak azért nem:) A végén anya megkapta a pusziját és az ölelést. Ő végig mellettem volt és a guggolásban is részt vett, bátorított, dicsérgetett és segített, amikor elakadtam.
Szóval nagyon tetszett ez a játék, de mondta anya, hogy holnapra valami mást talált ki. Társasjátékozni fogunk, de nem akárhogyan. Majd megírom, hogy milyen volt:).

Ha beteg, akkor beteg... nincs iskola

Már kedden panaszkodtam az iskolában, hogy nem érzem jól magam. Fájt a hasam, meg a fejem meg ilyenek. Otthon nincs ilyen problémám, tény, hogy meg vagyok fázva, de anyáéknak nem panaszkodom. Szerdán ismét panasznapot tartottam az iskolában, mire a tanárnéni beírta az üzenőmbe, hogy két napja fáj a hasam, fáj a fejem, kicsi hőemelkedésem is volt, úgyhogy vegyük ezt komolyan. Délután apa elmesélte anyának, hogy mi van az üzenőmben, mire anya azt a határozatot hozta, hogy akkor el kell vinni az orvoshoz (már kedden is kérte apát, hogy vigyen el, de apa nem akart, mert szerinte csak hantázok). Este anya felhívta a tanítónénit és elmondta neki, hogy ma nem megyek iskolába, mert elvisznek orvoshoz. Kati néni kérte, hogy ha nem komoly, akkor inkább pénteken vigyenek, mert ma bánszínházba megy az osztály, amit mindenki nagyon várt már, de anya mondta, hogy ha nem komoly, akkor majd ebből megtanulom, hogy van más módja is annak, hogy felhívjam magamra a figyelmet, ha pedig tényleg komoly, akkor időben megkapom a szükséges kezelést. Kati néni teljesen egyetértett ezzel, bár sajnálta, hogy kimaradok a jóból, mondta, hogy ha anya meggondolja magát, akkor nyugodtan vigyen be, de anyát nem abból a fából faragták, hogy ha döntést hoz, akkor azt nem viszi véghez.
Amúgy ha már beszélt anya Kati nénivel, megkérdezte azt is, hogy milyen lett a félévi bizim. Nem is annyira a százalék érdekelte, mert azt tudjuk a dolgozatokból, sokkal inkább az, hogy hol tartok a többiekhez képest. Nagyon jól esett, amikor a tanárnéni azt mondta, hogy az élvonalban vagyok (konkrétan ezeket a szavakat használta). Megint elmondta, hogy borzasztóan sokat fejlődtem az év elejéhez képest, amikor még nagyon úgy tűnt, hogy az osztály végén fogok kullogni. Nagyon szorgalmas vagyok az iskolában és motivált. Mondta, hogy a félévi eredmény alapján minden esélyem megvan arra, hogy bekerüljek az angolos csoportba, de még lesz egy nagyon nehéz dolgozat és az sokat számít a csoportok létrehozásánál. A dolgozatnál nem lesz segítség, semmi. Mindenki megkapja a feladatlapot és önállóan kell mindent megoldani. Nah itt már sokat fog számítani, hogy hogy olvasok és megértem-e a feladatokat.
Sajnos apával egyáltalán nem tanulunk már délutánonként egy percet sem. Este amikor anya hazaér, még leülne velem, de olyankor már használhatatlan vagyok, úgyhogy most az a felállás, hogy csak hétvégén fogunk gyakorolni anyával. Mondta anya, hogy van egy csomó trükkje amivel mókásabbá lehet tenni az otthoni tanulást, nem muszáj pl a tankönyvből olvasni, lehet bármi másból (Pl most anya azt találta ki, hogy valahol a lakásban elrejt egy kincset és cetlire írt utasításokkal kell azt megtalálnom), aztán nem muszáj füzetben gyakorolni a matekot, lehet szöveges feladatokat is kitalálni és együtt megoldani, ami az írást illeti, lehet most inkább a finommotorika fejlesztésével kellene foglalkoznunk, mert ha az kialakul, akkor a betűk is szebben fognak kerekedni. Az a fontos, hogy a gyakorlásban annak is részt kell vennie, aki át akarja adni a tudást, de ha apa ebben nem akar partner lenni, akkor nem kötelező. Szóval egy szülőt sikerült kiiktatnom :)
Az éjszakát amúgy nem töltöttem otthon. Este apa átvitt nagyiékhoz, ott aludtam. Csak holnap megyek haza az orvos után, valszeg az egész pénteket otthon fogom tölteni.

Félévi felmérők

No hát akkor jöjjenek a félévi felmérők eredményei:

Olvasás: 93%
Írás: 83%
Matek: 100%
Környezet: 94%

Tegnap írták be a jegyeket. A fentieken kívül beírtak még:

• Magatartásból és szorgalomból minden hónapra példás értékelést
• Írásból, olvasásból és matekból órai munkára még egy-egy piros pontot
• Vizuális kultúrára, erkölcstanra, életvitel és gyakorlatra minden hónapra egy-egy piros pontot
• Tesiből gimnasztikára, távolugrásra és sorversenyre egy-egy piros pontot

Ha ezek után nem kerülök be az angolos csoportba, esküszöm, abbahagyom az iskolát :)
Amúgy függetlenül attól, hogy nem az sikerült a legjobban, anya az olvasás dolgozatomnak örült leginkább, de gratulált az írásért is. (Hiszen nagyon is tisztában van vele, hogy mennyire utáltam eddig olvasni és írni és milyen hiányosságaim vannak.)
Viszont a napokban, iskolába menet említettem neki, hogy már a 100. oldalon tartunk az olvasás könyvemben, mire ő megjegyezte, hogy akkor én már majdnem az összes betűt ismerem és már tudok olvasni. Mondta, hogy amikor ő megtanult olvasni, azt érezte, hogy kinyílt előtte az egész világ. Mesélte, hogy milyen jó érzés volt az, hogy amikor elment az apukájával vásárolni, el tudta olvasni az ételek nevét, az utca táblákat, az újságok, tv műsorok címét stb, stb, stb. Mondta, hogy bízik benne, hogy majd én is érezni fogom mindezt és akkor már én is nagyon okosnak fogom tartani magam és megszeretem én is az olvasást, mert az ezerszer több élményt tud nyújtani, mint bármelyik film. És tényleg. Ma kaptam tőle pár állatos, meg élővilágos könyvet és megmutattam neki milyen ügyes vagyok és gyönyörűen elolvastam a könyvek és a bennük lévő fejezetek címét. Majdnem elsírta magát a büszkeségtől:) Korábban már említette, hogy amikor olvasok és nem jut eszembe egy-egy betű, mindig arra gondoljak, hogy mindig egy értelmes szónak kell kijönnie, úgyhogy ma a növények szó kiolvasása sem okozott gondot, pedig a "ny" betűt még nem is tanultuk:)
Ami az írást illeti, az keményebb dió lesz, de szorgalommal, kitartással azon is fogok tudni még javítani. Meg hát anya szerint az a legfontosabb, hogy helyesen írjak, nem az, hogy szépen...

A matek eredményhez nincs igazán mit hozzáfűzni. Ez a 3. 100-as dolgozat. Van érzékem ehhez, nah ;)

Este anya miután gratulált, mondta, hogy teljesíti egy kívánságomat. Mondtam, hogy lerajzolom. Egy filctoll készítőt kértem. Anya kicsit meglepődött. Mondta, hogy ő biztos valami olyat kívánt volna fordított esetben, hogy pl. játsszon vele az anyukája barbisat, vagy menjenek el együtt kirándulni, vagy vásárolni, vagy süssenek együtt valami finomat meg ilyenek. Ma apa meglátogatott, elvitt a boltba és megvette a vágyamat. Az utolsó darabot hoztuk el, izgultam is, mert fel volt bontva. Féltem, hogy valami esetleg hiányzik belőle így amint hazaértem, rögtön ellenőriztem a tartalmát. Szerencsére minden megvolt. Délután miután apa elment, anyával addig kevertünk és kutyultunk, mígnem összehoztunk 3 színből 15 különböző színű filctollat. Nagyon izgalmas volt:)

Női klub

Nehéz dolog erről írni, mert még nagyon frissek az élmények… Nem én vagyok az első és nem is az utolsó, akivel hasonló történik. Az történt, hogy vasárnap egy nagy veszekedés után apa úgy döntött, hogy nem marad velünk tovább. Kicsit sírtam, anya is sírt, de aztán rájöttünk, hogy talán mindannyiunknak így lesz a legjobb. Apa megígérte, hogy továbbra is mindennap értem fog jönni, anya pedig ahogy eddig, reggelenként visz mindig az iskolába és este is velem lesz. Jobb lett volna, ha kulturált körülmények között meg tudják beszélni a szüleim a dolgokat, de apa hajthatatlan volt, akárhányszor hívtam, nem volt hajlandó még csak felvenni sem a telefont. Ez azért rettentően rosszul esett, mert hát bármi problémájuk is van kettőjüknek egymássa, azért én is itt vagyok a képben. Picit hibásnak érzem én is magam, mert nem hallgattam egyik szülőmre sem, lehet ez is közrejátszott abban, hogy apa végül lelépett. Azt mondta, hogy inkább a kocsiban alszik, mintsemhogy egy légtérben legyen velünk. Már Karácsony óta éreztük a feszültséget, látszott, hogy nem szívesen van otthon velünk. Szilveszterkor is külön vonult teljesen, és nem volt hajlandó egy asztalnál vacsorázni velünk. Szóval voltak jelek. Pénteken nekem már mondta, hogy el fog költözni, és két nap múlva be is váltotta a szavát.

Hogy mi lesz most még nem tudom, anyának nagyon össze kell húznia a nadrágszíjat, mama természetesen segít amiben tud. Keriék is felajánlották a segítségüket, amiben ők tudnak. Anya azt kérte, hogy próbáljak meg ne foglalkozni semmivel csak a tanulással törődjek, mert nekem most ez a legfontosabb. Igazság szerint ha jól belegondolunk olyan nagy változás nem lesz, hiszen én mindennap látni fogom apát, mégis félek egy kicsit. Nem tudtam eltitkolni a suliban a dolgokat, és elmondtam Kati néninek, hogy mi történt. Anya ma reggel találkozott vele, és Kati néni említette, hogy sirdogálok az iskolában, mert hiányzik apa. Kérte, hogy beszélgessenek velem.  Sokat faggat anya az érzéseimről, de nem szívesen beszélek róla és otthon egyáltalán nem látszik, hogy megviselne a dolog. Apa eddig tényleg mindennap értem jött az iskolába és este addig maradt, amíg anya haza nem ért. Anyával nem nagyon kommunikál. Hétfőn anya délután telefonált, kérte, hogy adjam apát, de apa az üzente, hogy nem akar beszélni vele. Pedig csak valami adós papír miatt akart anya beszélni vele. No mindegy, ezt majd megoldják valahogy.

Mostmár tényleg csak nők vagyunk ebben a nagy házban. Meg is alapítottuk a női klubot. Anya próbál több figyelmet szentelni nekem. Hétfőn iskolásat játszottunk így készültünk fel a másnapi matek dolgozatra, kedden meg rajz óra volt, ami a környezet dolgozatra történő felkészülésemet segítette. Amúgy hétfőn azt mondta, anya, hogy nem fog vitatkozni velem, ha nem akarok tanulni, nem fogja többet erőltetni. Magam miatt kell tanulnom, nem másért. Erre én azt mondtam, hogy nem akarok buta lenni, így ültünk le iskolásat játszani. Jó volt a gyakorlás, mert rendbe tett a fejemben néhány dolgot. Nagyon sok példát átvettünk, több szöveges feladatot is és másnap reggel is úgy mentünk iskolába, hogy még egyszer átbeszéltük azokat a feladatokat, amik korábban gondot okoztak. Bízunk benne, hogy látszani is fog a matek dolgozaton:)

2015 első hete

Borzasztóan nehezen keltem fel hétfő reggel, de azt nem mondanám, hogy szomorúan mentem iskolába. Már vártam, hogy találkozzak az osztálytásaimmal. Az iskolába magammal vittem két yoohoot is, csak, hogy lássák, hova tűnök el mindennap:)
A nap témája természetesen az volt, hogy ki mit kapott karácsonyra. A tanítónéni azt mondta, hogy akik tabletet kaptak, azok csak okos programokat töltsenek le. Hehe, ezen én már tavaly túlestem:)
Tanulás is volt persze. Hamarosan itt az első félév vége, úgyhogy most minden tantárgyból dolozatot fogunk írni, ráadásul nekem még be kellett pótolnom a környezet dolgozatot is, amit a téli szünet előtt írtak a gyerekek. 97%-os lett, szép eredmény!
Az első félév záró dolgozatot pénteken írtuk olvasásból. Ezt a tárgyat nem szeretem, de szerintem nem sikerült rosszul. Hétfőn kiderül. Aznap írásból írunk dolgozatot, majd kedden matekból, szerdán pedig környezetből. Kemény hét vár rám, és sok-sok gyakorlás a hétvégén :( :(

Más: a Fogtündér nem hozott semmit, de a fogamat bezzeg elvitte. Lehet azért nem kaptam semmit, mert picit véres volt?

Más2: Ma leszedtük a karácsonyfát és eltettük a díszeket. Sokat segédkeztem én is. Ezután egy kísérletbe kezdtem. Kértem babot mamától, mert kitaláltam, hogy fát fogok termeszteni. Anyáék azt mondták, hogy mielőtt elültetem, ki kellene csíráztatni, úgyhogy egy pohárkába tettem vizet, meg vattát, amibe beletettem a babocsákat. A pohaharat az ablakomba tettem, ahol sok fény éri. Figyelni fogom mi sül ki, vagyis mi nő ki belőle :)

4. fogacska

Ma este elvesztettem a negyedik fogamat is. Most alul esett ki, középről... Már napok óta mozgott és megnehezítette az evést, úgyhogy nagyon örülök, hogy végre kiesett. Betettem a párnám alá, de nem vagyok benne biztos, hogy hoz bármit a fogtündér, mert kicsit rásegítettem, hogy kiessen. Anya meg azt mondta, hogy ha én húzom, ki, akkor abból nem lesz ajcsi. Na mindegy :(

Változás

A téli szünet pont elég volt ahhoz, hogy az alvási szokásaim megváltozzanak. Én inkább a korán kelők táborába tartozom, hétvégén is rendszeresen 7 óra körül ébredek, még anyánál is korábban. Ezen a héten azonban mindennap 10 óra után keltem fel (most is még alszom), és alig bírtak este ágyba dugni, mert 11-kor még nem voltam álmos...

Hogy mi lesz jövő héten, amikor elkezdődik az iskola, nem tudom, de nagyon valószínű, hogy ha holnap reggel nem kelt fel valaki 6-kor, hogy estére elfáradjak és legkésőbb 1/2 10-kor ágyba bújjak, akkor hétfőn én leszek a legfáradtabb gyerek az osztályban....

Szilveszter 2014

Szilveszter napján este keveredtem haza. Katiéknál aludtam ugyanis, mert Réka megígérte, hogy elvisz moziba. A Lurdy házban voltunk és a Madagaszkár 3-at néztük meg. Miután hazajöttem, anyával feldíszítettük a nappalit. Keriéket vártuk ugyanis, hogy együtt ünnepeljük a 2015-ös év eljövetelét. Keriék hét óra felé érkeztek, megvacsoráztunk aztán a gyerekek felmentek játszani, apa lefeküdt aludni, anya és keri pedig a nappaliban beszélgettek, meg tv-ztek. Éjfélkor meghallgattuk a himnuszt, pezsgőztünk, majd kimentünk tüzijátékozni. Kb 1/3 3-kor feküdtünk le aludni. Én akkor már nagyon fáradt voltam. Ma reggel 10 után keltünk, keriék nálunk ebédeltek, aztán hazamentek, mert nem voltam hajlandó Virággal táncolni. Összességében jó volt a szilveszter, én kitettem magamért, egész este bulihangulatban voltam :)