Fogadó óra 2

Múlt héten anya kapott egy emailt Kati nénitől, melyben arra kérte őt a tanító nénim, hogy egyeztessenek időpontot velem kapcsolatban, mindenképpen beszélni akar anyával, ezen a héten bármelyik nap fogadja őt ebédidőben. Anya nagyon megijedt, úgyhogy rögtön felhívta a tanító nénit, hogy mi a fenét csinálhattam már megint. A februári hasfájós időszak óta úgy tűnt, hogy rendben vagyok, azt leszámítva, hogy kis hullámvölgybe kerültem és torkig lettem az iskolával.
Kati néni anya érdeklődésére elmondta, hogy nincs gond, csak mostanában azt mesélem bent a suliban, hogy elköltözünk és ezzel kapcsolatban akar vele egyeztetni. Anya elmondta, hogy nem költözünk el, viszont az igaz, hogy másik iskolába akarok járni, mert nem érzem ott jól magam. Elmondta, hogy mennyire magányosnak érzem magam, hogy nincsenek barátaim, hogy azért nem akarok szülinapot tartani, mert nem tudok kit meghívni, hogy a madarakkal és a bogarakkal beszélgetek jobb híján (a csótányokat inkább nem említette) ésatöbbi ésatöbbi.
Kati néni nem lepődött meg csak egy kicsit. Mondta, hogy nem gondolta, hogy ez engem ennyire megvisel, de elhiszi, hogy nem érzem magam jól az iskolában, ha nincsenek barátaim. Végül abban maradtak anyával, hogy átültet Petrához, ő az egyetlen kis lány, akivel jóban vagyok, valamint megbeszélték, hogy 24-én (tegnap) anya meglátogatja őt az iskolában 11 órakor.
Mi az udvaron voltunk, amikor anya megérkezett. Amikor megláttam,  hogy a tanító nénimmel beszélget az üres termünkben, rögtön elpityeredtem. A gyerekek próbáltak vigasztalni és anya is adott egy puszit, meg megsimogatott, hogy nincsen semmi baj. Aztán anyáék kimentek beszélgetni, amíg mi összekészülődtünk az ebédhez.
Kati néni elmondta, hogy ez a Petrás dolog hosszú távon nem lesz jó. Petra olyan dolgot csinált, ami még anyánál is kiverte a biztosítékot. Felbujtott valakit, hogy verjen meg egy kis fiút, ami szerintem nem helyes és el is mondtam a tanító néninek, mire ő jól megsértődött és azóta nem is áll szóba velem. Anya tegnap azt mondta, hogy helyesen tettem, hogy szóltam a tanító néninek, mert ilyet nem szabad csinálni. Azért ma megkérdezte Kati nénit, hogy igaz-e a történet, mire Kati néni elmondta, hogy bizony ez így volt és sajnos ez már nem az első eset, hogy Petra csúnya dolgot művelt. Mindketten úgy gondolják, hogy nem biztos, hogy rám nézve jó, ha vele barátkozom, mert egész más jellemek vagyunk. Anya megosztotta Kati nénivel az iskolával kapcsolatos aggodalmait, amiktől félt még nagy csoportos koromban. Gyakorlatilag minden bejött a kis boszorkánynak. Elmesélte, a Heim Pál pszichológián végzett felmérést, a diszlexia gyanút, a nevelési tanácsadós történetet, az ovi reagálását, hogy könyörgött az iskola igazgatónak, hogy ha már muszáj iskolába mennem, legalább nem válasszon szét a barátnőmtől Fannitól stb, stb, stb... Hiszen ezek vezettek oda, hogy bár tényleg nem mondhatjuk, hogy rossz tanuló vagyok, de nekem ötször annyi energiát kell belefektetnem mindenbe és tessék, egyedül vagyok és nem szeretek ebbe az iskolába járni. És itt most az ebbe szón van a hangsúly. Mert összességében magával az iskolával nincs gondom, csak ezzel a társasággal. Itt nem tudok senkihez odamenni szünetben, senkivel beszélgetni, játszani. Nem szívesen beszélek erről otthon. Próbálja anya kiszedni belőlem, hogy mit érzek, de megmondtam neki, hogy erről nem akarok beszélgetni. Majd lesz valahogy. Kati néni megint átültetett, ezúttal Virág mellé és azt mondta, hogy velem is fog beszélgetni, mert sajnos a teljesítményem rovására megy ez az egész dolog és amilyen kellemes meglepetés voltam év elején, amilyen szépen indultam, most nagyon leálltam. Már nem vagyok olyan aktív, mint az első félévben, bár azt azért hozzátette, hogy a jegyeimmel nincs gond, szépen olvasok, de gyakran összecsapom a munkáimat és az írást is mostanában. Elmondta azt is, hogy mennyire jó szívű vagyok, milyen nagy az igazság érzetem, hogy mindig segítek a többieknek, hozzá is gyakran odamegyek és megsimogatom a hátát. Szóval tényleg egy szeretnivaló kis emberke vagyok, ami valahol tök jó, de azért résen kell lenni, mert ezek miatt később kis is használhatnak. Kb egy órát beszélgettek és abban maradtak, hogy egy hét múlva anya felhívja és megvitatják változott-e valami, ill. hogyan tovább.
Este anya megkérdezte, hogy miért sírtam el magam, amikor megláttam. Elmondtam, hogy azért, mert azt hittem, mérges lesz, mert belenyúltam Petra táskájába, mert benne maradt a matek könyvem és kivettem. A tanító néni nagyon leszidott, hogy nem szabad más táskájában turkálni.
Tudott az esetről anya és megkért, hogy soha többet ne nyúljak bele más táskájába (ez nekem sem esne jól). Viszont értette, hogy miért csináltam, hiszen ő is nagyon leszidott, amiért nem hoztam haza a könyvet és nem tudtunk gyakorolni. Petra anyukája tudja a számunkat, tudja, hogy hol lakunk, fordított esetben, mi szóltunk volna és visszajuttattuk volna a könyvet... No mindegy...

Amúgy anya csak rávett, hogy legyen szülinapi bulim az osztálytársaimmal. Ő is kíváncsi rá, hogy kiket hívok meg és hogyan viselkedek a társaságukban. Ez jó alkalom lesz arra, hogy közelebb kerüljek hozzájuk.