Női klub

Nehéz dolog erről írni, mert még nagyon frissek az élmények… Nem én vagyok az első és nem is az utolsó, akivel hasonló történik. Az történt, hogy vasárnap egy nagy veszekedés után apa úgy döntött, hogy nem marad velünk tovább. Kicsit sírtam, anya is sírt, de aztán rájöttünk, hogy talán mindannyiunknak így lesz a legjobb. Apa megígérte, hogy továbbra is mindennap értem fog jönni, anya pedig ahogy eddig, reggelenként visz mindig az iskolába és este is velem lesz. Jobb lett volna, ha kulturált körülmények között meg tudják beszélni a szüleim a dolgokat, de apa hajthatatlan volt, akárhányszor hívtam, nem volt hajlandó még csak felvenni sem a telefont. Ez azért rettentően rosszul esett, mert hát bármi problémájuk is van kettőjüknek egymássa, azért én is itt vagyok a képben. Picit hibásnak érzem én is magam, mert nem hallgattam egyik szülőmre sem, lehet ez is közrejátszott abban, hogy apa végül lelépett. Azt mondta, hogy inkább a kocsiban alszik, mintsemhogy egy légtérben legyen velünk. Már Karácsony óta éreztük a feszültséget, látszott, hogy nem szívesen van otthon velünk. Szilveszterkor is külön vonult teljesen, és nem volt hajlandó egy asztalnál vacsorázni velünk. Szóval voltak jelek. Pénteken nekem már mondta, hogy el fog költözni, és két nap múlva be is váltotta a szavát.

Hogy mi lesz most még nem tudom, anyának nagyon össze kell húznia a nadrágszíjat, mama természetesen segít amiben tud. Keriék is felajánlották a segítségüket, amiben ők tudnak. Anya azt kérte, hogy próbáljak meg ne foglalkozni semmivel csak a tanulással törődjek, mert nekem most ez a legfontosabb. Igazság szerint ha jól belegondolunk olyan nagy változás nem lesz, hiszen én mindennap látni fogom apát, mégis félek egy kicsit. Nem tudtam eltitkolni a suliban a dolgokat, és elmondtam Kati néninek, hogy mi történt. Anya ma reggel találkozott vele, és Kati néni említette, hogy sirdogálok az iskolában, mert hiányzik apa. Kérte, hogy beszélgessenek velem.  Sokat faggat anya az érzéseimről, de nem szívesen beszélek róla és otthon egyáltalán nem látszik, hogy megviselne a dolog. Apa eddig tényleg mindennap értem jött az iskolába és este addig maradt, amíg anya haza nem ért. Anyával nem nagyon kommunikál. Hétfőn anya délután telefonált, kérte, hogy adjam apát, de apa az üzente, hogy nem akar beszélni vele. Pedig csak valami adós papír miatt akart anya beszélni vele. No mindegy, ezt majd megoldják valahogy.

Mostmár tényleg csak nők vagyunk ebben a nagy házban. Meg is alapítottuk a női klubot. Anya próbál több figyelmet szentelni nekem. Hétfőn iskolásat játszottunk így készültünk fel a másnapi matek dolgozatra, kedden meg rajz óra volt, ami a környezet dolgozatra történő felkészülésemet segítette. Amúgy hétfőn azt mondta, anya, hogy nem fog vitatkozni velem, ha nem akarok tanulni, nem fogja többet erőltetni. Magam miatt kell tanulnom, nem másért. Erre én azt mondtam, hogy nem akarok buta lenni, így ültünk le iskolásat játszani. Jó volt a gyakorlás, mert rendbe tett a fejemben néhány dolgot. Nagyon sok példát átvettünk, több szöveges feladatot is és másnap reggel is úgy mentünk iskolába, hogy még egyszer átbeszéltük azokat a feladatokat, amik korábban gondot okoztak. Bízunk benne, hogy látszani is fog a matek dolgozaton:)