Ha beteg, akkor beteg... nincs iskola

Már kedden panaszkodtam az iskolában, hogy nem érzem jól magam. Fájt a hasam, meg a fejem meg ilyenek. Otthon nincs ilyen problémám, tény, hogy meg vagyok fázva, de anyáéknak nem panaszkodom. Szerdán ismét panasznapot tartottam az iskolában, mire a tanárnéni beírta az üzenőmbe, hogy két napja fáj a hasam, fáj a fejem, kicsi hőemelkedésem is volt, úgyhogy vegyük ezt komolyan. Délután apa elmesélte anyának, hogy mi van az üzenőmben, mire anya azt a határozatot hozta, hogy akkor el kell vinni az orvoshoz (már kedden is kérte apát, hogy vigyen el, de apa nem akart, mert szerinte csak hantázok). Este anya felhívta a tanítónénit és elmondta neki, hogy ma nem megyek iskolába, mert elvisznek orvoshoz. Kati néni kérte, hogy ha nem komoly, akkor inkább pénteken vigyenek, mert ma bánszínházba megy az osztály, amit mindenki nagyon várt már, de anya mondta, hogy ha nem komoly, akkor majd ebből megtanulom, hogy van más módja is annak, hogy felhívjam magamra a figyelmet, ha pedig tényleg komoly, akkor időben megkapom a szükséges kezelést. Kati néni teljesen egyetértett ezzel, bár sajnálta, hogy kimaradok a jóból, mondta, hogy ha anya meggondolja magát, akkor nyugodtan vigyen be, de anyát nem abból a fából faragták, hogy ha döntést hoz, akkor azt nem viszi véghez.
Amúgy ha már beszélt anya Kati nénivel, megkérdezte azt is, hogy milyen lett a félévi bizim. Nem is annyira a százalék érdekelte, mert azt tudjuk a dolgozatokból, sokkal inkább az, hogy hol tartok a többiekhez képest. Nagyon jól esett, amikor a tanárnéni azt mondta, hogy az élvonalban vagyok (konkrétan ezeket a szavakat használta). Megint elmondta, hogy borzasztóan sokat fejlődtem az év elejéhez képest, amikor még nagyon úgy tűnt, hogy az osztály végén fogok kullogni. Nagyon szorgalmas vagyok az iskolában és motivált. Mondta, hogy a félévi eredmény alapján minden esélyem megvan arra, hogy bekerüljek az angolos csoportba, de még lesz egy nagyon nehéz dolgozat és az sokat számít a csoportok létrehozásánál. A dolgozatnál nem lesz segítség, semmi. Mindenki megkapja a feladatlapot és önállóan kell mindent megoldani. Nah itt már sokat fog számítani, hogy hogy olvasok és megértem-e a feladatokat.
Sajnos apával egyáltalán nem tanulunk már délutánonként egy percet sem. Este amikor anya hazaér, még leülne velem, de olyankor már használhatatlan vagyok, úgyhogy most az a felállás, hogy csak hétvégén fogunk gyakorolni anyával. Mondta anya, hogy van egy csomó trükkje amivel mókásabbá lehet tenni az otthoni tanulást, nem muszáj pl a tankönyvből olvasni, lehet bármi másból (Pl most anya azt találta ki, hogy valahol a lakásban elrejt egy kincset és cetlire írt utasításokkal kell azt megtalálnom), aztán nem muszáj füzetben gyakorolni a matekot, lehet szöveges feladatokat is kitalálni és együtt megoldani, ami az írást illeti, lehet most inkább a finommotorika fejlesztésével kellene foglalkoznunk, mert ha az kialakul, akkor a betűk is szebben fognak kerekedni. Az a fontos, hogy a gyakorlásban annak is részt kell vennie, aki át akarja adni a tudást, de ha apa ebben nem akar partner lenni, akkor nem kötelező. Szóval egy szülőt sikerült kiiktatnom :)
Az éjszakát amúgy nem töltöttem otthon. Este apa átvitt nagyiékhoz, ott aludtam. Csak holnap megyek haza az orvos után, valszeg az egész pénteket otthon fogom tölteni.