Fontos - pályázat

Mint mondtam, a kézügyességem sokat fejlődött az elmúlt hónapokban. Olyannyira sokat, hogy az ovim sok száz gyerek  rajza közül az én rajzomat is benevezte egy versenyre.

A pályázat témája:

 „Rajzolj karácsonyi ajándékot az SOS Gyermekfalvakban élő gyermekeknek és/vagy családoknak!”

A rajzokat az oviban készítettük, de előtte az óvónénik beszéltek arról, hogy vannak olyan gyerekek, akik nem tölthetik a karácsonyt a szüleikkel, és sokan még ajándékot sem kapnak.

A rajzokra online lehet szavazni, a szavazás azért fontos, mert megmutatja, hogy az egyes intézmények közösségei mennyire tartanak össze egy közös cél érdekében, és mennyire tartják fontosnak azt, hogy az általuk a szavazatokkal intézmény nyerhesse el az Egyéni és Közösségi díjakat.

A verseny már elkezdődött december 15-én és még három hétig tart. A szavazatok állása alapján sajnos meg kellett állapítanunk, hogy a mi közösségünk nem tartja fontosnak az összefogást. Rám és még pár ovis társamra ugyan szépen érkeznek a szavazatok, amit itt is mindenkinek köszönök, azonban a többi gyermekre konkrétan csak anya és még pár ismerőse, meg egy-két kósza szavazó szavaz, így az ovink eléggé le van maradva, pedig szerintem jól jönne az ovinknak az egy millió forintos fődíj, vagy akár a 250 ezer forintos egyéb nyeremény.

Belinkelem ide is az oldalt, bár már több helyen közzétettük. Kérem, hogy támogassátok a Gyáli Tulipán ovit - és persze engem - szavazataitokkal. Köszönöm!

http://www.tamogatjukacsaladot.hu/info/galeria.php?inf=lista&id=254&oldal=3

Levél a Jézuskának

Pár napja anyával levelet írtunk a Jézuskának. Én diktáltam, anya pedig írt. Két levél született végül, mert az elsőből pár dolgot kifelejtettem. Íme a levél:

Kedves Jézuska!

Üzenem neked, hogy egy kicsit rossz voltam, de néha jó voltam, ezért kérek Karácsonyra egy hajstúdiót, meg egy smink könyvet, tetoválós könyvet és kérnék egy mini szőrmókot, megy egy cassy cicát, meg egy ugráló táncoló fluffingsot.

Köszönöm szépen Jézuska!

Jövőre jobb leszek.

Puszi
B. Lili Dóra 4 és fél éves

A második levélbe pedig ez került, tekintettel arra, hogy eltűnt az az ajándék, amit hosszas kutakodás után megtaláltam:

Kedves Jézuska!

Elfelejtettem, hogy könyvet is kérek. Hercegnőset!

És hozd vissza a könyvet, különben irgum-burgum lesz!

Lili

Nem tudom, mit fog ezek közül hozni, mondtam anyának, hogy akkor sem leszek szomorú, ha nem kapok meg mindent. Viszont volt még egy dolog, amit Karácsonyra kértem, mégpedig az, hogy szeretném ha anyával közösen terítenénk meg az asztalt és szépen feldíszítenénk. Majd megmutizom, hogy milyen lett:)

Két hónap történései

Egy egész nap is kevés lenne arra, hogy összefoglaljam az előző két hónap eseményeit.

Október végén még egyszer, utoljára ellátogattunk a Vidámparkba, november elején pedig a Mini cityben jártunk Csiguszékkal. Volt ovis kirándulás is, ezúttal a veresegyházi medveparkba kirándultunk a csoportommal.

November közepén volt nyilt nap az oviban. Anya jött el, hogy megnézze, mennyit fejlődtem az elmúlt évben. Felemás érzésekkel távozott, pedig kivettem a részem a foglalkozásból.

Amúgy rendkívül látványosan fejlődött a kézügyességem. az utóbbi időben. Sokat rajzolok, szinezek és festek és próbálom a nevemet is leírni, de ez még csak néha sikerül (rendszeresen fordítva írom ugyanis az L betűt). Ha már az L betűnél tartunk, azt mindenképpen el kell mondanom, hogy a beszédtechnikám is rohamosan fejlődik. Korábban pl. az L betű helyett, mindig J betűt mondtam (pl: Lili=Jiji,) erre valamelyik nap rajzolás közben megjegyeztem, hogy lila színnel fogok színezni. Anya rögtön fel is kapta a fejét, mert szokatlan volt, hogy nem jiját mondtam. Megkért, hogy mondjam ki a nevemet, mondtam Lili, és utána még egy csomó L betűs szót ki kellett ejtenem (ló, Balaton, Gyál...). No ez nem azt jelenti, hogy most már teljesen helyesen ejtem a szavakat. Van ám még mit fejlődni, de tényleg igaz az a mondás, hogy bizonyos betűk kiejtése az életkorral javul:)

Fontos dologra jöttem még rá, amit megosztottam anyával is. Szóval arra a felfedezésre jutottam, hogy a fiúk azért fiúk, mert ők az apukájuk pocakjából születnek meg, a lányok pedig az anyukájuk pocakjából születnek. Anya szerint ez nem egészen így van, de nem tudott jobb magyarázatot adni, hogy miért vannak fiúk is meg lányok, úgyhogy szerintem az én verzióm az igaz.
Amúgy kérdeztem anyát, hogy ő kis fiút vagy kis lányt szeretett volna, mire anya őszintén megmondta, hogy fiút, de nagyon örült, hogy végül velem ajándékozta meg a sors :D (Csak akkor szokta ezt picit másképp gondolni, amikor reggel oviba indulás előtt öltözködni kell....)

Valamelyik nap olyat tettem, amitől anyáéknak leesett az álla. Itthon voltam mamával, mert beköszöntött a téli szünet. Ilyenkor rendszerint olyan szinten felforgatom a szobámat, hogy aki belép, konkrétan ki is fordul rögvest. Namármost ezúttal nem kellett felforgatnom semmit, mert már így is szanaszét volt minden és mivel nagyobb kupit már nem tehettem, ezért úgy döntöttem, szerzek pár jó pontot azzal, hogy rendet rakok. Egész nap takarítottam, mire anya hazajött készen volt minden. Az összes játékom, ruhám a helyére került és még az ágyamat is behúztam. Anyáék nagyon büszkék voltak rám. Kérdeztem, hogy a Jézuska is látta-e szerintük, mire azt válaszolták, hogy tuti biztosak benne :). Azóta sokkal jobban odafigyelek a rendre, reggelente még a pizsamámat is katonásan összehajtom és berakom a párnám alá:)

Karácsonyi lázban égünk amúgy. Két hete anyával közösen feldíszítettük a nappalit és apa is feltette végre a kültéri világítást. Valamelyik este, mama régi szobájában, megtaláltam az egyik kari ajándékomat (egy hercegnős foglalkoztató könyvet.) Csillogó szemekkel futottam ki a nappaliba, de anya valamiért nem tudott velem együtt örülni, még le is szidott. Jól megsértődtem és felmentem apához. Aztán anya utánam jött és faggatni kezdett, hogy mire bukkantam, mire nagy nehezen bevallottam, hogy egy könyvet találtam, meg még két dolgot, amit nem nekem hozott a Jézuska. Anya megkért, hogy mutassam meg, hol találtam. Kézen fogva mentünk ben a szobába, odavezettem ahhoz a zacskóhoz, amiben a könyvet láttam, de csoda történt és a könyv már nem volt ott. Anya azt mondta, hogy biztos csak álmodtam, de mondtam, hogy tuti nem álom volt. Elmeséltem, hogy nem nyitottam ki a könyvet csak a borítóját kukucskáltam meg. Anya szerint, ha nem álom volt, akkor biztos a Jézuska vitte el, vagy más helyre rejtette. Azóta tilos abba a szobába bemennem és be is tartom, nehogy megint ráleljek valamire, ami aztán megint eltünik. (A szobát titok szobának neveztük el:))

Szomorú dolgok is történtek, egy héten belül két cicám is meghalt. Bajusz úrat egy kutya nyúzhatta meg, Tejecskét, aki áprilisban született, pedig pont a kapunk előtt ütötte el egy autó. Nyugodjanak békében!

Arany Lacinak

Ovis helyzetjelentés

Mostanában rengeteg dicséretet kapok az oviban, úgyhogy rendkívül büszke rám anyukám és apukám. Szeptemberben látványosan sokat fejlődött a kézügyességem, egyre ügyesebben rajzolok és az óvodai foglalkozásokon is rendesen részt veszek. Múlt héten este elújságoltam anyának, hogy Juci néni megdicsért, és megígérte, hogy kapok tőle meglepetést. Anya megkérdezte, hogy miért, mire én annyit válaszoltam, hogy azért mert azt mondtam, hogy Bambi, meg Márkus tanya. Mivel többet nem tudott kiszedni belőlem anya, másnap megkérdezte Juci nénit, hogy tényleg megdicsért-e. Erre Juci néni elmondta, hogy igen és azt is elmesélte, hogy miért kaptam a dicséretet. Az úgy volt, hogy az egyik foglalkozáson állatokról beszélgettünk és Juci néni megkérdezte tőlünk, hogy emlékszünk-e, hol simogattunk igazi szamarat. Senki nem emlékezett a helyre, úgyhogy gondoltam itt az ideje, hogy én is részt vegyek végre a foglalkozáson és rávágtam, hogy a Márkus tanyán. Juci néni azt mondta, hogy nem gondolta volna, hogy ennyire jó a hosszú távú memóriám, hiszen májusban voltunk a Márkus tanyán, azóta meg azért majd fél év telt el. A nagyobbaktól várta volna a választ nem tőlem, úgyhogy ő is nagyon örült. Aztán szóba kerültek az őzikék, mire Juci néni megkérdezte, hogy ismerünk-e olyan mesét amiben őzike van. Erre sem jött válasz mástól, csak tőlem.

Juci néni azt is elmesélte anyának, hogy egyik nap amikor bent a foglalkozáson az óvodavezető büszkén mutattam Juci néninek az egyik rajzomat és az óvodavezető néni is csak ámult, hogy milyen ügyesen tudok már emberalakot ábrázolni. (Sajnos ebben elég sokan el vannak maradva...) Én is eddig csak egy színű pálcika embereket rajzoltam, most meg színes ruhás alakokat hajjal, kézzel, ujjakkal!!, ahogy illik:)

Tény, hogy most többet foglalkoznak velem anyáék. Mindig kapok házifeladatot anyától és néha apa is leül velem rajzolni meg ilyenek:)
Rájöttem, hogy jó érzés valami szépet alkotni, anya mindig nagyon-nagyon meg szokott dicsérni, amikor egy-egy rajzot, vagy színezést megmutatok neki, pedig ő azért eléggé kritikus. Amikor óvodás volt, mindig az ő műveiről áradoztak az óvónénik... Mama azt mondta, hogy már-már kellemetlen volt szülőire járnia, mert mindig csak azt hallgatta mindenki, hogy az Emese milyen szépet rajzolt ésatöbbi, ésatöbbi.

Nem csak a kézügyességem fejlesztésével foglalkozunk otthon, hanem a kiejtésemmel is és ismét tanultam egy verset. Petőfi Sándor Arany Lacinak című költeményét tanultam meg utoljára. Egyszer elmondta nekem anya és annyira megtetszett, hogy naponta többször kértem, hogy mondja el nekem, míg végül megtanultam és mostmár én szoktam neki elszavalni (de csak a volt egy ember, nagy bajuszos részig. Azt is tudom, de azt csak nagyon ritkán szoktam elmondani, ha olyan kedvem van...)

Ami az óvodai foglalkozásokat illeti túl vagyok két úszás órán és egy sakk szakkörön. Az úszás szépen megy, mondjuk ez nem meglepetés, búvár vöcsök vagyok, ahogy apa mondaná. (Ezért is bezsebeltem már pár dicséretet az oktatótól és az óvónénitől..)
A sakk szakkör is nagyon érdekes, anya megígérte, hogy egyszer majd bejön egy foglalkozásra megnézni, milyen. A sakk szakkör előtt otthon elővettük papa sakk tábláját, hogy megismerkedjek ezzel a játékkal. Játszottunk egy menetet, én apával voltam, anya egyedül, de így is kikaptunk. Anya azt mondta, hogy ehhez nagyon sokat kell gondolkodni... És tényleg!!

Cirkuszban jártunk

A mai napon a Fővároi Nagycirkuszba látogattunk el anyával és apával, aholis a Cirkuszi kavalkád nevű műsort tekintettük meg. Indulás előtt hatalmas hisztit rendeztem, ha nem lett volna már a kezünkben a jegy, valszeg otthon maradtunk volna, annyira felhúztam anyáékat. A hisztit szokás szerint az öltözék váltotta ki, amit anyával egy nappal korábban választottunk ki közösen és az a frizura, amit anya kreált nekem. Végül nagy nehezen csak felöltöztem és elindultunk. Az előadás 11:00-kor kezdődött. Hamar odaértünk és szerencsére most meglehetősen simán sikerült parkolóhelyet találni.

Az előadás összességében nagyon izgalmas volt, volt egy-két mutatvány, ami annyira nem tetszett nekem. Pl rögtön az elején a létrán egyensúlyozó bácsik, kicsit uncsi volt, de az állatos mutatványok, a meg a bohóc ill. halálkeréken egyensúlyozó bácsi nagyon izgalmas volt (és ez utóbbi hátborzongató is, becsuktuk anyával a szemünket, annyira féltünk, hogy leesik a bácsi...)

A műsorban voltak majmok, fókák, papagájok, malacok, kecskék, kutya, kakas, szamár. Mind, mind nagyon ügyes volt. Voltak artisták, meg zsonglőr is, ők is hihetetlen dolgokat mutattak be. Csak ámultunk:)

A Cirkusz után átmentünk az állat simogatóba, ahol ismét hatalmas patáliát rendeztem, mert anya nem vett nekem olyan fényképezőgépet, amiben cukorka van...
Nekem semmi sem jóóóóó...

A fotók a cirkuszról megtekinthetők itt:

https://plus.google.com/u/0/photos?tab=wq#photos/113012270751932712326/albums/5796491187617832065

Kiruccanás Csigusszal

Ma lógtam az oviból, mert Csigusszal volt találkozóm az állatkertben. Előtte azért anyával beszaladtunk az oviba, befizettük az ebédet, aztán bementünk a munkahelyére is, mert még egy rakás dolgot el kellett intéznie. Rég jártam bent, úgyhogy nagyon örültem, hogy újra bemehettem:)

10-re beszéltük meg a talit az állatkertben, természetesen nem kicsit késtünk... Mire odaértünk Csigusz már tűkön ült és az anyukája sem volt felhőtlenül boldog, de hamar megbékélt. Ezúttal béreltünk kis kocsit, hogy gyorsabban haladjunk és minél több állatot meg tudjunk nézni. Barbi vezzette a kocsit, mi felváltva ültünk elöl Csigusszal. Elég sokáig kint maradtunk, csak a lepkeházba nem jutottunk be, mert az zárva volt sajnos.
Az idő amúgy tök jó volt, nem volt se meleg se hideg, nem esett, nem fújt, minden ideális volt.

Visszafelé beugrottunk a Cirkuszba a jegyekért, vasárnap ott van jelenésünk:)

A metrón elaludtam, így visszafelé már nem mentünk be a UPC-be, csak a parkolóház alatti CBA-ba egy-két apróságért. Csiguszéktól amúgy a Deák téren váltunk el. Ő is elfáradt picit. Hazafelé a kocsiban visszaaludtam és csak otthon ébredtem fel.

Jó kis nap volt ez, köszönöm Csigusznak és anyukájának, hogy velünk tartottak. (Anyával azért uncsi lett volna, nem beszélve arról, hogy még most is az állatkertben bolyonganánk, amilyen eltévedős....)

A képek megtekinthetők az alábbi linken:

https://plus.google.com/u/0/photos?tab=mq#photos/113012270751932712326/albums/5796461945394242545

Szülői értekezlet

Szülői értekezlet volt ma az oviban. Anya ment el rá. Rengeteg dolgot mondtak el neki, köztük a házirendet, meg, hogy mikor lesznek szünetek, kirándulások, ovin belüli és kívüli egyéb programok. Anya beíratott sakkra, úszásra és hittanra. (Angolra nem, mert mint kiderült oda csak a nagyobb gyerekek mehetnek:()

Az ovi után kicsit mérgesen jött haza és az első dolga az volt, hogy megkérdezte szokott-e még bántani Jeremi. Amikor az ovit elkezdtem egyszer-kétszer megjegyeztem, hogy Jeremi bántott, aztán anya rákérdezett az óvónéninél, aki elmondta, hogy valóban történtek attrocitások, de nem kifejezetten engem spécizett ki, másokkal is durván viselkedik. Ezt követően többet nem reklamáltam, ill egyszer az évzárón, de annak sírás lett a vége. Jeremi is és én is elsírtam maga. (Én azért mert árulkodásért még én lettem leszidva... pedig én csak azt akartam, hogy Jeremi nagymamája szóljon az unokájának, hogy hagyjon engem békén.)

Most a szülőin állítólag Emese anyukája reklamált, és megkérdezte anyát is, hogy én is szoktam-e otthon panaszkodni, mert az ő kislánya ott tart, hogy nem hajlandó oviba menni, amíg nem tesznek Jeremivel valamit.

Amúgy miután anya megkérdezte, bevallottam, hogy engem is bánt még, de én nem tulajdonítottam eddig nagy dolgot ennek. Igaz, amikor fejbe rúgott, az azért fájdalmas volt...

Hát sajnos ilyen dolgok mennek az oviban, de ez nem szegi a kedvemet. Vannak barátaim, akik miatt szívesen járok be. Fanni mellett most Biankával szoktam haverkodni, meg a fiúkkal is. Az óvónéni elárulta anyának, hogy a lányok közül egyedül én szoktam ebédnél a fiúkkal vegyülni. Nem is akárkikkel Domonikkal, Bencével, az ikrekkel... És azt is mondta az óvónéni, hogy huncutkodni is szoktam velük:))))

Hétvége Keriéknél

Tegnap este anya átvitt keriékhez, a hétvégét náluk töltöm. Programot is szerveztek nekem, a vasúttörténeti parkba visznek el.
Anya holnap kora délután jön értem, addig kitakaríthatja a szobámat és ha ezek után még marad ideje, pihenhet:)

Már megint shoppingoltunk

Csütörtökön nyílt a ferihegyi market centralban egy H&M, és mivel anya megígérte, hogy a múlkor vásárolt cuccokhoz vesz nekem egy táskát benéztünk oda. Én apával mentem az oviból, anya pedig a munkahelyéről jött, ott találkoztunk. Sajnos dugóba keveredett, úgyhogy elég későn ért oda, viszont addig is amíg vártunk szólt apának, hogy válasszunk ki pár rucit, ami tetszik nekem, ha megérkezik, megnézi őket. Mire odaért, apa mindkét keze tele volt ruhákkal, de leakasztottam egy ezüst balerina cipőt is. Anya gyorsan átfutotta a szerzeményeimet és szépen visszapakoltatta az összeset oda, ahonnan elvettük, mondván, kezdjük elölről az egészet.

Végül az alábbi cuccokat újjítottuk be:

Vettünk egy ilyen kardigánt és szoknyát:

Egy ilyen cipőt hozzá, ami mostantól váltócipőként szolgál az oviban

Ilyen bokacsizmát:

 Hideg téli napokra, egy ilyen belül bélelt csizmát:

 Ilyen sapkát:

 Erre a fülvédőre én beszéltem rá anyát:

Kaptam még egy kötött ruhát, leggingseket, hajgumikat. Úgyhogy nagy volt az öröm, mikor hazaértünk. Másnap a pöttyös kardigánba és a balerina szoknyában mentem oviba. Évi néni meg is jegyezte, hogy már megint milyen trendy vagyok. Az egyik kisfiú pedig sóhajtva hozzátette, hogy "Jajj Lili, te mindig szebbnél szebb holmikat hozol be":D

Fontos változások az oviban

A szülői értekezlet ugyan csak hétfőn lesz, de már most szembesültünk néhány fontos változással az oviban.
Bevezették például a napos és mosdófelelős munkaköröket. A naposnak az a feladata, hogy megterítsen az ovónénik segítségével. Mindkét posztra először nagyobb gyerekeket választanak ki, úgyhogy engem jól kihagytak belőle, ám kedden, amikor nem akartam elengedni anyát, Évi néni azt mondta, hogy ha szeretném, lehetek mosdófelelős aznap. Nem mondom, hogy le tudott kenyerezni ezzel, de végül csak bementem a csoportszobába és Évi néni betartotta a szavát, engem választott mosdófelelősnek, Fanni barátnőmet pedig naposnak. Hogy a mosdófelelősnek pontosan mi a munkaköre, nem jöttem rá, mindenesetre Évi néni szerint nagyon ügyes voltam, anya pedig büszkén újságolta a hírt mindenkinek, hogy milyen felelősségteljes feladatot bíztak rám:)

Vannak még változások, ugyanis az úszás mellett mostantól lehet majd sakkra is járni, meg angolra. Úszás tavaly is volt, de a kis csoportosok nem járhatnak és mivel én már nagy csopis vagyok, így végre én is mehetek. És nem kérdés, hogy menni is fogok. Szeptember 27-én lesz a szintfelmérő, már alig várom:)

Újdonság, hogy az idei évtől kezdve lehet nálunk angolul tanulni és sakkozni is. Ezt is középső csoporttól hirdetik meg. Nem kérdés, hogy mindkettőre jelentkezünk. Anya azt mondta, hogy az angol obligatory (=kötelező), a sakkot meg nézzem meg, ha tetszik járhatok, ha nem tetszik, majd abbahagyom, de jó lenne ha járnék, mert az fejleszti a megértést és a problémamegoldó képesség elsajátítását, nem beszélve a kreativitásról, intelligenciáról és még egy csomó fontos dologról...

Remélem, hogy ezek a különórák nem egyszerre lesznek, mert akkor valamelyiket buktuk. Biztos van aki úgy gondolja, sok ennyi külön óra (pl. apa is), anyának viszont az a véleménye, hogy ezek mind más jellegű foglalkozások. Nézhetjük úgy, hogy sport, tanulás meg játék. Egy fél 5 éves gyerek napirendjébe be kell, hogy férjen ennyi.

Morbid beszólás

"Mama, siess már mert lekéssük anya temetését!"

Természetesen nincs anyának semmi baja, csak Bikalra mentünk ma, hogy meglátogassuk anya apukájának és nagyszüleinek sírját....

Szeptemberi programok...

Őszintén szólva ez a nyár meglehetősen unalmas volt... Míg tavaly szinte minden héten elmentünk valahova, addig idén csak nyaralni voltunk... az egy napos kirándulások elmaradtak.
Nem mehet ez így tovább, úgyhogy szépen visszavezetjük a hétvégi (néha hétköznapi) kiruccanásokat. Kell ez nekem is és kis családomnak is.
Az első program szeptember 18-án kedden lesz, amikoris az állatkertbe fogunk ellátogatni anyával, Csigusszal és Barbival.
Apa még ugyan nem tud róla, de ugyanezen a héten vasárnap a Fővárosi Nagycirkuszba fogunk elmenni. Már meg is rendeltük anyával a jegyeket. Mivel még sose voltam cirkuszban, de a szót már sokszor hallottam, kíváncsian várom az előadást. Természetesen az első sorban fogunk ülni, szemben a poronddal, hogy semmiről sem maradjunk le:)
Az előadás után pedig, ha már úgyis arra járunk, beugrunk a Vidámparkba. Ránk fér már egy kis kikapcsolódás...

Paradicsomleves Lili módra

Mamával voltam ma itthon, mert anyának elkezdődött az iskolája. Gondoltam főzök neki valami finomat és mivel a kertünk tele van koktél paradicsommal, ráadásul a parilevest kifejezetten szeretem, úgy döntöttem, összeütök neki egyet. Mire hazaért majdnem el is készült a leves, ami konkrétan vizet, faleveleket és paradicsomokat tartalmazott, csak a tészta hiányzott belőle, amit jobb híján ropival helyettesítettem. (Aztán a leveleket gondosan kibányásztam belőle...)
Természetesen nem a képen látható tálakban szolgáltam fel a levest, hanem rendes tányérban, és komolyan gondoltam, hogy anya legalább megkóstolja, de hiába minden igyekezetemnek, egy kanállal sem volt hajlandó enni belőle.... Pedig ő ennél sokkal durvább kajcsikat készített, amikor kicsi voltam:)
No mindegy, most megyek és főzök egy teát, hátha azzal nagyobb sikert aratok...

Már megint nem férünk el a szekrényemben...

Napok óta egy H&M katalógussal kelek és fekszek. Találtam benne egy összeállítást, ami annyira elnyerte a tetszésemet, hogy azóta fűzöm anyát, vegyen nekem olyat. Még az oviba is bevittem az újságot, hogy megmutassam a barátaimnak, milyen ruhát szeretnék.

Anya ma egy H&M-es zacskóval tért haza. Rögtön sejtettem, hogy fogok benne magamnak is találni valamit. Találtam is... gyakorlatilag a zacskó csak nekem vásárolt  ruhákkal volt tele. Megvette anya azt a szettet (sál, pulcsi, szoknya, térdzokni), ami annyira tetszett és vett mellé még két kardigánt, két pulcsit, egy kalapot és három ruhát, igazi csajos ruhákat. :)

Néhány közülük:

Borzasztóan örültem az új szerzeményeknek, mondanom sem kell. Még azt is hagytam, hogy lefényképezzen a kedvenceimben.

Csak azt sajnáltam nagyon, hogy táskát nem vett nekem, pedig az is tartozott ahhoz a kollekcióhoz, amit kinéztem magamnak. Hangot is adtam felháborodásomnak, aztán sírni kezdtem, és azonnal vissza akartam menni a H&M-be, de anya mondta, hogy a táska sajnos elfogyott, így nagy nehezen lenyugodtam.

Vasárnap Bikalra megyünk. Természetesen már tudom, hogy mit fogok felvenni. Naná, hogy az egyik csajos ruhát:D

Tejecske

Tejecske az én drága kiscimám, akivel gyakorlatilag azt csinálok, amit akarok. Engedi, hogy babakocsiban sétáltassam, hogy betegyem az etetőszékbe, hogy altatódalt dúdolva ringassam a karomban, hogy tekerjem-csavarjam. Néha összekapunk, de akkor is nekem ő az egyik legjobb barátod:)

Megkönnyebbült a szekrényem

Három zsák ruhát selejtezett ma ki anya a szekrényemből. Muszáj volt, hogy beférjenek az új gönceim, amiket tegnap vettünk. Nem kezdhetem az ovit kinőtt, kinyúlt, plecsnis ruhákkal, úgyhogy tegnap anyával elmentünk shoppingolni és beszereztünk néhány új darabot. Először a cipőboltba mentünk, aholis anya legnagyobb meglepetésére egy hello kittys mamuszt választottam óvódai cipőnek. Anya szerint béna, de ragaszkodtam hozzá, úgyhogy azt vettük meg. A cipőbolt után jött a ruhabolt, ahonnan egy tucat vékony pulcsival, cicanadrággal, harisnyával távoztunk, de vettünk egy ari farmerszoknyát is, egy lila kord shortot, egy hozzáillő kötött mellénykét, egy rózsaszín farmerdzsekit, meg egy fekete ruhát, aminek az elején egy masni van flittekerből kirakva. Nem egyszerű ám anyával vásárolni, nem mindig egyezik az ízlésünk. Kiválasztott olyan ruhákat, amitől már ránézésre is égnek állt a hajam. Volt egy rózsaszín nadrág pl, ami neki nagyon tetszett. Hiába mondtam, hogy nekem nem tetszik, fel kellett próbálnom. A próbafülkében aztán elkezdtem hisztizni, hogy nem tetszik a fazonja, meg túl hosszú, meg szűk (pedig pont jó volt), végül odaadtam apának, hogy tegye szépen vissza, majd megveszi egy másik kislány, én föl nem vennék ilyet... Nem az én stílusom...
Természetesen a táska gyűjteményemet is bővítettem egy rózsaszín darabbal és vettem hajgumikat, meg csatokat is. Anya ezúttal nem kapott semmit, de szerintem ő jobban örült a ruháimnak, mint jómagam:).
Reggel kimostuk az új szerzeményeket és rendet raktunk a szekrényemben. Szellősebb lett, mint volt, de csak olyan ruhák maradtak benne, amiket hajlandó vagyok felvenni.

Őszi-téli ruhatáram még nincs kész amúgy... nem akartunk mindent egy helyen beszerezni, főleg mivel láttuk, hogy a Ferihegyi Market Centralban hamarosan nyílik egy H&M, egyik kedvenc ruhaüzletünk. Már alig várjuk.

 Ez a kedvenc ruhadarabom, amihez van egy fehér hosszú újjú póló is. Holnap minden körülmények között ezt fogom felvenni: 

Más:
bár még nem olyan hosszú a hajam, azért már lehet frizurát készíteni belőle. Ma hagytam anyának, hogy gyakorolja a parasztfonást. Ő nagyon örült a végeredménynek, én már nem annyira. Ki is vettem a gumit, rögtön, miután lefényképezett...

Ari beszólás

Anyának mondtam, miközben a fejére húztam egy szalmakalapot:
"Vedd fel ezt a kalapot! Tanyán lakunk, csak nincs pacink, meg szamarunk!"

Első hetem az oviban

Hétfőn még viszonylag jókedvűen indultam oviba. Végül nem azt a farmerruhát vettem fel, amit előző nap kikészítettünk anyával, hanem egy fehér fekete mintás ujjatlan darabot, amit nem olyan rég rendeltünk. Szó nélkül öltöztem fel reggel és azt is hagytam, hogy anya elkészítse a frizurámat. Mostanában Dorothys frizurát szoktam készíteni, azaz két fonást szoktam anyától rendelni.
Ezen a héten még ügyelet volt, úgyhogy nem a saját csoportomba mentem, hanem a cinegébe.
Reggel elsőként Fannival futottam össze, akinek nagyon örültem. Együtt mentünk át a cinege csoportba. Nap közben találkoztam Juci nénivel és az új óvónőmmel Évi nénivel. Juci néni kérdezte, hogy mit csináltam nyáron, de végül nem mondtam el neki, hogy merre jártunk:)

Kedden reggel már nem akaródzott felkelni reggel, hisztiztem is, de aztán megnyugodtam és szó nélkül mentem az ügyeletbe.

Szerdán már nem akartam egyáltalán oviba menni, ill nem a Cinege csoportba, mert kis barátnőmnek Fanninak megengedték, hogy a Méhecske csoportba menjen, ahol Lara a testvére az utolsó hetét töltötte. Zokogtam, hogy nem akarok bemenni a csoportszobába, csimpaszkodtam anya nyakába, de nem szánt meg, jól ott hagyott. Délután hánytam, úgyhogy felhívták anyát, hogy vigyen haza. Apa jött értem, mert már otthon volt és elvitt a doktornénihez, aki diétára fogott és B6 vitamint írt fel nekem, de azt mondta, hogy másnap nyugodtan mehetek oviba.

Csütörtökön magamtól felkeltem reggel és amíg anya a haját szárította, szó nélkül felöltöztem és a csoportszobába is jó kedvűen mentem be.

Pénteken felemás kedvel indultam az oviba, bent viszont hatalmas lármát csaptam, mert otthon felejtettem a pénztárcámat, amibe elrejtettem pár szem minicukorkát, amit azért kaptam, mert csütörtök reggel jól viselkedtem. Kértem anyát, hogy menjen haza érte, de nem volt hajlandó. A csoportszobába sem akartam bemenni, nagyon sírtam. Végül Juci néni átvett anyától és valahogy megnyugodtam.

Hogy nap közben mit csináltam az oviban, nem árultam el anyának, hiába kérdezgette, úgyhogy itt sem fogjuk közzétenni. Az óvónéni szerint jól elvoltam Fanni nélkül is.

Véget ért a nyár

Holnaptól ismét oviba kell járnom. Most még várom, aztán meglátjuk mi lesz pár nap (hét) múlva. Az már biztos, hogy lesz egy új óvónénim.
Már összekészítettem a ruhámat, amiben az első napon fogok menni (mini kantáros farmerruha, rövid ujjú póló, rózsaszín balerina cipő). Becsomagoltuk az ágyneműmet és a pizsamámat meg a tisztasági csomagomat. Szóval minden készen áll.

Azért egy rakat dolgot megtanultam ám itthon is. Főleg a földrajz tudásomat fejlesztettük a nyár folyamán.
pl. Tudom, hogy Horvátországban az Adriai tengerben fürödtem, hogy Horvátország Magyarország szomszédja. Aztán azt is megtapasztaltam, hogy a tenger hatalmas sós víz és meglehetősen hideg.
Tudom, hogy a nevemet Balatonról kaptam, ami egy nagy tó, és magyar tengernek is nevezik, de az nem sós. Sajnos a Balatont eddig csak képeken láttam, talán egyszer oda is eljutok.

Amúgy tegnap este tűzijátékon voltam. Kis városunkban minden évben augusztus utolsó hétvégéjén buli van, melyet tűzijátékkal zárnak. Nos, idén mama engem is elvitt. Anya és apa nem tartottak velünk, apa otthon aludt, anya inkább tv-zett (neki szabad...).
Este 10 óra után kezdődött a bumm és kb 20 percig tartott. Kicsit féltem, de mama felvett és a végéig fogott. Tök jó volt, mert a fejem fölött durrantak a rakéták. A végére nagyon elfáradtam, de szerencsére anya kisétált elénk, úgyhogy az út nagy részét hazafelé, a karjában tettem meg. Az ovinál tett le, onnan már könnyedén hazasétáltam. Mamától kaptam egy világítós nyuszifüles hajpántot, úgyhogy nagyon megérte elmenni:)

Remélem, jövőre is vele tarthatok...

Bünti

Múlt héten hétfőn csúnya dolgokat műveltem, úgyhogy mindamellett, hogy sarokba kellett állnom, még külön büntetést is kaptam. Egy hétig egyáltalán nem nézhettem TV-t, ami tekintve, hogy a bumerang csatornát nagyon szeretem, meglehetősen fájdalmasan érintett. A büntetést amúgy pontosan azért kaptam, mert csúnyán beszéltem, meg dobáltam a játékaimat, hisztiztem és még sorolhatnám.

Kedd reggel, amikor anya dolgozni indult a lelkemre kötötte, nehogy elfelejtsem, hogy nem kapcsolhatom be napközben a tv-t. Mondtam, hogy rendben, értettem. Azért arra rákérdeztem, hogy kakaót ihatok-e, meg ehetek-e nyuszibogyót (nesquick csokigolyót), meg, hogy megsimogathatom-e a cicámat, de ezek továbbra sem voltak megtiltva.

Egész héten nagyon meleg volt, nem nagyon tudtam kitenni a lábam a lakásból. Mama megszánt és kedden napközben megkérdezte, hogy bekapcsolja-e nekem a tv-t. Mondtam, hogy nem szabad mert büntiben vagyok. Mondta, hogy nem fogja elmondani senkinek, de én ragaszkodtam hozzá, hogy ne kapcsolja be a tv-t, mert megigértem anyának, hogy nem fogom nézni...
És valóban nem néztem TV-t egész héten. A büntim amúgy ma este ér véget, de már annyira hozzászoktam az új felálláshoz, hogy már nem is érdekel:)

Nyaralás Horvátországban 2. rész

Szombaton a már menetrendszerintinek mondható strandolás után átmentünk Trogirba shoppingolni. Takarítanunk kellett volna, azonban áramszünet volt mert megint tűz ütött ki valahol.

Trogirban elköltöttük az összes kunánkat. Mindenkinek vettünk valami apróságot. Én ismét hoztam a formám. Miközben anyáék nézelődtek, én lekapdostam a polcokról a nekem tetsző dolgokat és mindenhonnan fizetség nélkül távoztam. Senki nem vette észre, hogy van nálam valami, pedig volt olyan bazár ahonnan táskát hoztam el. Az azért már feltűnő. Anya persze mindig visszavitte a zsákmányt és leszidott amiért elhoztam. A végén már én mondtam neki sopánkodva egy boltból kijövet, hogy már megint a kezemben maradt valami....

Miután visszamentünk az apartmanba kitakarítottunk. Apáék úgy döntöttek, hogy másnap reggel korán, 6 felé indulunk haza. Ennek nem igazán örültem és hangot is adtam felháborodásomnak, de ez nem hatotta meg apát. Vasárnap reggel is próbálkoztam még, hogy maradjunk picit, meg még nincs reggel, de hiába minden hisztinek 3/4 7-kor hazaindultunk. Az utazás nagyon-nagyon hosszú volt. Visszafelé csak kétszer álltunk meg, egyszer a horvát szakaszon, egyszer a magyaron. Valamennyit aludtam visszafelé, de nem sokat. 3 órakor értünk haza, nekem az első dolgom az volt, hogy köszöntem Tejecskének. Nagyon hiányzott már a cicám. Phoebe-hez is odamentem, majd átadtam a meglepiket mamáéknak.

Később nagyiék is átjöttek és megnézték a nyaralásunkról készült képeket. Anya azt mondta, hogy nagyon okosan viselkedtem a tengerparton. Ahhoz képest, hogy itthon állandóan merülök, meg ugrálok a vízben, ott sokkal óvatosabb voltam. Mindig vittem magammal az uszógumimat szó nélkül. Csak azzal mentem be a vízbe, és csak akkor nem volt rajtam, amikor apával, vagy anyával játszottunk. A nagyon mély vízbe sem akartam bemenni egyedül, csak matracon anyával és apával. Nem ittam a sós vízből és nem merültem. Ha véletlenül vizes lett a szemem, gyorsan kiszaladtam és megtörölgettem.

Mindennap kaptam fagyit, és kétszer kukoricát is. (Másodszor már én mentem kukoricát venni magamnak, anyáék meg a háttérben röhögtek.) De volt olyan, hogy fagyiért is egyedül mentem, de nem szolgáltak ki. Senki nem értette ugyanis, hogy mit akarok:) Leültem hát egy asztalhoz, számolgattam a kunámat és vártam, amíg valamelyik ősöm megszán. Palacsintát is ettünk anyával nem is egyszer, apa pedig a cevapcicit kóstolta meg. Sajnos nem sok magyarral találkoztunk. Az egyik büfésnéni megkérdezte, hogy madarska-k vagyunk-e. Mondta anya, hogy igen. Erre megjegyezte, hogy nagyon kevés a madarska mostanság és való igaz, mi is rengeteg lengyelt, németet, olaszt, szlovákot láttunk, magyarokat csak elvétve.

Sajnos a nyári szünetem ezzel az utazással véget is ért. Még ezen a héten itthon leszek, de jövő héten már mennem kell oviba:(

Nyaralás Horvátországban

Éjjel egészen pontosan 1 órakor indultunk el Horvátországba, első családi nyaralásunk színhelyére. A végső célpont Trogir, a GPS szerint kb 8 órányi autóútra van lakóhelyünktől.  Az utazás nagy részét egészen jól viseltem. Indulás előtt, amikor anya alvó állapotomban próbált felöltöztetni, volt némi ellenállás részemről, hogy hagyjanak aludni, én nem megyek sehova, de végül csak betuszkoltak a kocsiba, és sikerült félálomban kompromisszumot is kötnünk, mert nem kellett meleg cuccokat felvennem, helyette kaptam egy pokrócot, amivel betakargattak (igencsak hűvös volt ugyanis Gyálon, amikor indultunk.)

Amúgy az utazást rendkívül izgatottan vártam, le se akartam feküdni este, de végül győzött a fáradtság, kb 10-kor elájultam, így anyáék is tudtak valamennyit aludni a hosszú út előtt. Aztán jött az az öltözős jelenet, a kocsiba rakás, amit végig kiabáltam és toporzékoltam, de mire elhagytuk Gyált, már újra az igazak álmát aludtam. A határig egyszer álltak meg apáék rövid időre. Egy pillanatra én is magamhoz tértem, de mondták, hogy még nem vagyunk ott, nyugodtan alhatok tovább. Mivel sötét volt még, nem ellenkeztem, húztam a lóbőrt tovább. A határon simán átjutottunk. A határőr benézett a kocsiba, apa mondta, hogy alszom, mire megjegyezte, hogy szerencsések vagyunk és már engedett is tovább. A Horvát szakaszon kétszer álltunk meg, a második alkalommal már én is teljesen fent voltam. 6 óra felé járt az idő, rendkívül hűvös volt, de már világos. Onnantól kezdve folyamatosan azután érdeklődtem, hogy mikor érünk már oda (pont mint a csacsi a Shreck-ben). Apa és anya próbálta elterelni a figyelmemet, mert ők tudták, hogy még több órát kell a kocsiban töltenünk, de nem sok sikerrel jártak. Végül ¼ 10 felé megérkeztünk Trogirba. Természetesen sikerült eltévednünk. Anya teljesen abban a hitben volt, hogy Trogirba jövünk, úgyhogy csak annyit írt be a GPS-be, hogy Trogir városközpont. Gondolta, hogy miután elhagyjuk az autópályát, a Gábor bácsitól kapott leírásból könnyedén megtaláljuk a szállást. Nos ez nem sikerült, úgyhogy felhívtuk anya főnökét, aki az apartmanban várt ránk, hogy útbaigazítson. Akkor derült ki, hogy nem is Trogir a végállomás, hanem Okrug Gornji, egy kis sziget hosszú tengerparttal közvetlenül Trogir mellett. Végül sikerült nagy nehezen megtalálnunk az apartmant és kb ¾ 10 felé megérkeztünk. Zsuzsa néni lejött elénk. Amint apa beparkolt és kiszállt a kocsiból azonnal észrevettük, hogy az egyik kerekünk lapos és egy kb 20 centis szakadás éktelenkedik rajta. Az ősök először hálát adtak az égnek, hogy nem az autópályán engedett le a kerék, mert akkor nagy valószínűséggel, most vagy a menyországban lennénk, vagy egy kórházban lábadoznánk, aztán ebből felocsúdva már azon tanakodtak, hogy hogy jutunk majd haza. Van ugyan pótkerekünk, de az csak mankókerék, ráadásul az én hihetetlenül okos apukám nem hozta el a hozzá való csavarokat, így gyakorlatilag csak dísznek van az autóban…

Ennyire szakadt szét a gumi. Nem volt szép látvány...

Szerencsére tudtuk, hogy az a bácsi, akitől az apartmant béreltük szintén lent lesz a családjával, úgyhogy reméltük, ő talán tud segíteni rajtunk.  Rövidre is zártuk egy időre a gumi problémát, elvégre nyaralni jöttünk, nem sopánkodni.

Zsuzsa néni kávéval várt minket (ill engem Limonádéval, meg almával), és bemutatta az apartmant. A férje pedig segített apának felhozni a csomagokat. Aztán anya és Zsuzsa néni elmentek befizetni az idegenforgalmi adót, én pedig apáékkal maradtam. Estem-keltem, de nem akartam lefeküdni, annyira tetszett minden és borzasztóan vártam már, hogy megmártózhassak végre a tengerben. Zsuzsa néniék picivel dél után indultak haza Miskolcra, mi pedig gyorsan átöltöztünk és már húztunk is le a partra. A tenger nem volt valami meleg, a medencénk ennél jóval kellemesebb hőmérsékletű szokott lenni, viszont az első megmártózás után, már nem is tűnt olyan hidegnek. Persze rögtön belekóstoltam és konstatáltam, hogy valóban nagyon sos, igaza volt Katinak, apának, meg anyának. Persze merültem is, és hiába a Decathlonban vásárolt szemüveg, csak telement a szemem vízzel és csípett is mint a nyavalya. Úgyhogy már az első nap rengeteget tanultam.  Ebből a vízből nem ajánlatos inni és ebbe a vízbe nem szabad nyitott szemmel merülni….. Kisebb-nagyobb sikerrel be is tartottam ezeket a szabályokat a későbbiek folyamán. Amúgy maga a part gyönyörű. A strand kb 1 km hosszú, a víz kristálytiszta. Kavicsos ugyan, de ez engem nem zavar, indulás előtt kaptam ugyanis egy spéci cipőt, amivel gond nélkül járkálhatok a vízben. Vasárnap kb délután 4-ig voltunk kint a strandon. Miután visszamentünk az apartmanba, bekaptunk pár falatot, lezuhanyoztunk és 5 óra körül már aludtunk is mindannyian. Reggelig fel sem ébredtünk.

Az első merülések után

Kilátás az apartmanból

Ilyen volt a konyhánk

Ez pedig a szobám. Érkezés után be is pakoltam pár bugyit a fiókomba, nehogy valaki elfoglalja. Az ágy melletti komódba pedig az ékszereimet tartogattam:)

A megérkezésünk utáni első napon anyával reggel kisétáltunk a partra, korán volt még, alig lézengett pár ember. Néztük a tengert, a sirályokat, apró halacskákat, rákokat. Nagyon izgalmas voltJ Mikor elkezdtek szállingózni a strandolók, mi visszasétáltunk az apartmanba. Reggeli után aztán felfedezőútra indultunk. Ezúttal apa is velünk tartott. Kocsi nélkül indultunk el Trogirba, mert a kerekünk akkor még mindig tök lapos volt. Az út egy részét a stand mentén tettük meg. Én miután kiharcoltam magamnak egy fagyit, rájöttem, hogy fáradt vagyok, úgyhogy apa nyakában utaztam tovább. Kb két óráig tartott, mire beértünk Trogirba, addigra nem csak én fáradtam elJ. Miután beértünk a városba, anya első dolga az volt, hogy gyorsan megkereste a kikötőt. Zsuzsa nénitől hallotta ugyanis, hogy van egy menetrendszerinti hajójárat Trogir és Okrug Gornji sziget között. Miután megtalálta, már nyugodtan folytattuk az utunkat és fedeztük fel Trogirt, a visszaúttal nem kellett törödnünk, a hajó megoldjaJ

Reggeli séta a tengerparton

Mennyei ez a fagyi

Azt is Zsuzsa nénitől hallotta anya, hogy Trogirban van egy jó kis piac, naná, hogy benéztünk oda is. És mivel anya utazás előtt azt mondta, hogy elköltjük az összes pénzünket, tettem róla, hogy ne rajtam múljon… Egy rakat dolgot kaptam. Nyakláncot, karkötőt, homokozós játékot, meg egy hercegnős táskát, hogy beférjen mindenJ. Miután kivásárolgattam magam és tapasztaltam, hogy mást már tuti nem kapok anyáéktól, ismét nagyon fáradt lettem, úgyhogy szépen visszaballagtunk a tengerpartra és vártuk a hajót. A kikötőben amúgy volt pár jacht, meg különböző motorcsónakok, vitorlások. Mindent megbámultam a magam módján. Aztán végre megérkezett a mi hajónk. A hajón találkoztunk magyar turistákkal, ők is Okrugba mentek.  Maga az út a tengeren jóval rövidebb volt, mint nekünk a szárazföldön. Kb fél óra alatt szeltük át a tengert és értünk partot Okrugban. Miután visszaértünk az apartmanba, ebédeltünk, lezuhanyoztunk és már húztunk is aludni. (Bezony én is…)

Anya ugyan este felébredt, én viszont apával gyakorlatilag reggelig aludtam.

Trogirba üres kézzel mentem, de egy táskányi cuccal jöttem haza.



Kedden aztán megint a strandolásé volt a főszerep. Gábor bácsi talált gumis műhelyt, úgy egyezett meg apával, hogy reggel fél kilenckor taliznak az apartman előtt és indulnak a műhelybe.

Mondhatom jó sokáig tartott az a gumicsere. Mire visszaértek, mi kétszer megjártuk anyával a strandot. Nem fürödtünk, csak kisétáltunk, meg vissza. Miután apa felszerelte a kereket, ismét kimentünk a strandra, immár menetfelszerelésben. Késő délutánig voltunk kint. Közben megismerkedtem egy kislánnyal, aki számomra tök ismeretlen nyelven beszélt, de mi valahogy mégis megértettük egymást, szavak nélkül is. A kislány nagytesója, Simon mindig levette a fejéről a sapkát, én meg visszatettem a kislány fejére. Én voltam a testőreJ Anya szerint lengyel család volt, sztem angol, mert mindenki, aki számomra ismeretlen nyelven beszél, csak angol lehet… J

Késő délután indultunk haza a strandról. Nekem nem igazán akaródzott vissza menni, mert fagyin kívül semmit sem kaptam. Főtt kukoricát kívántam, de anyáék nem akartak venni nekem. Pont akkor jött a kukoricás bácsi, amikor anyáék szedelőzködni kezdtek, úgyhogy amíg ők csomagoltak én jól elszaladtam a kukoricás bácsi után. Követtem, de nem szánt meg, nem adott ingyen kukoricátJ

Az apartmanban aztán lemostuk magunkról a sok sót, megvacsiztunk és menetrendszerűen aludni tértünk.

Így mentem a strandra. Visszafelé pedig a saját cuccaimat is apáék cipelték, de néha még engem is:)

Ana az orosz kislány, akivel szavak nélkül is jól megértettük egymást.

Osztoztunk minden játékon:)

 

Szerdán az egyik helyi boltot fedeztük fel. Anya vett magának egy új fürdőrucit, én pedig kaptam egy búvárszemüveget. Ott ahol a fürdőrucit vettük, egy csomó izgalmas dolog volt. Én is választottam magamnak egy karkötőt, de anya nem akarta megvenni, vissza kellett raknom a polcra. Viszont a bácsi odakísért a polchoz és odaadta a karkötőt. Anya ki akarta fizetni, de mondta a bácsi, hogy szuvenírJ A bevásárlás után ismét lementünk a partra, ki kellett próbálnom ugyanis az új szemcsit, de sajnos nekem ez sem vált beL. A búvárkodásnak tehát lőttek, pedig apa szerint nagyon jó móka, csomó különböző méretű halat, meg kagylót lehet látni a tengerben.

Próba az éles bevetés előtt:)

Nagyban süttettük hab testünket a parton, amikor füstfelhőre lettünk figyelmesek. Az apartmanunk mögött éghetett valami. A füst gyorsan terjedt. Visszasétáltunk az apartmanba valami harapnivalóért, akkor már a teraszon is látni lehetett, hogy nagy a baj, az erdő égett és mivel nagy szél volt, gyorsan terjedt a tűz. Először csak szirénázó tűzoltó autók, meg motorosrendőrök mentek a tűz irányába, de a lángok egyre nagyobbra csaptak simán lehetett látni az erkélyünkről. Kb 20 perc múlva aztán jött két helikopter. Felváltva locsolták a tengerből hozott vízzel az erdőt, aztán jött még két repülő, azok is vizet permeteztek. Jó sokáig tartott mire eloltották a tüzet és kitisztult újra az ég.

Csütörtökön ismét Trogirban voltunk, ezúttal tankolni. Borzasztó nagy dugó volt, gyalog gyorsabban beértünk volna, de hát mindenképpen kellett az üzemanyag az autóba, nem hagyhattuk otthon. Visszafelé kiszámoltuk, hogy hány kilómétert gyalogoltunk hétfőn (kb. 5-öt)…

Itt minden egészen más mint otthon. Anyáék most nem erőltetik a napközbeni alvást, ennek köszönhetően kb 6-ig szoktam fent lenni, aztán elvágódom, mint egy fa és reggelig fel sem kelek. Ha már a reggelnél tartunk azt azért muszáj megemlítenem, hogy nagyon jó fej szoktam lenni reggelenként, mert miután felébredek, nem verem fel az egész családot, hanem fegyelmezetten kimegyek a nappaliba, bekapcsolom a tv-t, amiből ugyan egy szót sem értek, mert egy magyar nyelvű csatorna sincs, és a tv előtt ülve várom, amíg valamelyik szülőm felébred. Minden reggel szó nélkül fogat mosok és még meg is fésülködök!!!

Azért arra figyelek, hogy anya ne olvasson sokat...

Amikor ezt a bejegyzést írom, péntek reggel van (csütörtök este kezdtem el). Éppen a Tommyba készülünk apával Hello Kittys jégkrémért. Még két nap van hátra a nyaralásból. Anya ugyan két kirándulást is tervezett, de egyikből sem lesz már semmi. Nem mernek velem elindulni sehova, sokat tanultak a Trogiri sétábólJ Majd  ha kicsit nagyobb leszek, megmutatják azt, amit most emiatt nem tudnak, Splitet és a Krka nemzeti parkot.