Szombaton a már menetrendszerintinek mondható strandolás után átmentünk Trogirba shoppingolni. Takarítanunk kellett volna, azonban áramszünet volt mert megint tűz ütött ki valahol.
Trogirban elköltöttük az összes kunánkat. Mindenkinek vettünk valami apróságot. Én ismét hoztam a formám. Miközben anyáék nézelődtek, én lekapdostam a polcokról a nekem tetsző dolgokat és mindenhonnan fizetség nélkül távoztam. Senki nem vette észre, hogy van nálam valami, pedig volt olyan bazár ahonnan táskát hoztam el. Az azért már feltűnő. Anya persze mindig visszavitte a zsákmányt és leszidott amiért elhoztam. A végén már én mondtam neki sopánkodva egy boltból kijövet, hogy már megint a kezemben maradt valami....
Miután visszamentünk az apartmanba kitakarítottunk. Apáék úgy döntöttek, hogy másnap reggel korán, 6 felé indulunk haza. Ennek nem igazán örültem és hangot is adtam felháborodásomnak, de ez nem hatotta meg apát. Vasárnap reggel is próbálkoztam még, hogy maradjunk picit, meg még nincs reggel, de hiába minden hisztinek 3/4 7-kor hazaindultunk. Az utazás nagyon-nagyon hosszú volt. Visszafelé csak kétszer álltunk meg, egyszer a horvát szakaszon, egyszer a magyaron. Valamennyit aludtam visszafelé, de nem sokat. 3 órakor értünk haza, nekem az első dolgom az volt, hogy köszöntem Tejecskének. Nagyon hiányzott már a cicám. Phoebe-hez is odamentem, majd átadtam a meglepiket mamáéknak.
Később nagyiék is átjöttek és megnézték a nyaralásunkról készült képeket. Anya azt mondta, hogy nagyon okosan viselkedtem a tengerparton. Ahhoz képest, hogy itthon állandóan merülök, meg ugrálok a vízben, ott sokkal óvatosabb voltam. Mindig vittem magammal az uszógumimat szó nélkül. Csak azzal mentem be a vízbe, és csak akkor nem volt rajtam, amikor apával, vagy anyával játszottunk. A nagyon mély vízbe sem akartam bemenni egyedül, csak matracon anyával és apával. Nem ittam a sós vízből és nem merültem. Ha véletlenül vizes lett a szemem, gyorsan kiszaladtam és megtörölgettem.
Mindennap kaptam fagyit, és kétszer kukoricát is. (Másodszor már én mentem kukoricát venni magamnak, anyáék meg a háttérben röhögtek.) De volt olyan, hogy fagyiért is egyedül mentem, de nem szolgáltak ki. Senki nem értette ugyanis, hogy mit akarok:) Leültem hát egy asztalhoz, számolgattam a kunámat és vártam, amíg valamelyik ősöm megszán. Palacsintát is ettünk anyával nem is egyszer, apa pedig a cevapcicit kóstolta meg. Sajnos nem sok magyarral találkoztunk. Az egyik büfésnéni megkérdezte, hogy madarska-k vagyunk-e. Mondta anya, hogy igen. Erre megjegyezte, hogy nagyon kevés a madarska mostanság és való igaz, mi is rengeteg lengyelt, németet, olaszt, szlovákot láttunk, magyarokat csak elvétve.
Sajnos a nyári szünetem ezzel az utazással véget is ért. Még ezen a héten itthon leszek, de jövő héten már mennem kell oviba:(
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése