Az éjszakát nagyinál töltöttem, hogy ne legyen annyira egyedül, amíg papa Füreden gyógyul. Reggel anya telefonált és a következő párbeszédet folytattuk:
Én: Anya, ugye nem felejtetted el a parfümöt, a szájfényt meg a kistáskát.
Anya: Nem, nem felejtettem el, itt vannak nálam
Én: És a nyaklánc meg a gyűrű?
Anya: Azok is rajtam vannak.
Én: Kifényezted a szádat?
Anya: Igen, persze
Én: Milyen lett?
Anya: Nem lett olyan szép, ahogy te szoktad, de azért jó:)
Én: És milyen ruha van rajtad?
Anya: Barna
Én: Hosszú?
Anya: Nem. Rövid
Én: Jó majd este megnézem
Anya: De én ma sokáig dolgozom, apa megy érted
Én: Anya! Tudom, hogy sokáig dolgozol, de nyugi megvárlak.
A történethez hozzátartozik, hogy én bizony minden reggel felkelek segíteni anyának a készülődésben és mindig adok neki a ruhájához illő ékszert a saját repertoáromból, ill mindig én szoktam beparfümözni és gondosan ügyelek arra, hogy a hello kittys táskámat ne felejtse otthon, mert az majdnem minden ruhájához jól áll... Jah és a szájfényt is csak én kenhetem a szájára, mert én sokkal ügyesebb vagyok. Aztán mindig megdicsérem, hogy milyen jól néz ki, hogy önbizalommal telve induljon a munkájába. Hát nem vagyok aranyos???
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése