Ovis helyzetjelentés

Mostanában rengeteg dicséretet kapok az oviban, úgyhogy rendkívül büszke rám anyukám és apukám. Szeptemberben látványosan sokat fejlődött a kézügyességem, egyre ügyesebben rajzolok és az óvodai foglalkozásokon is rendesen részt veszek. Múlt héten este elújságoltam anyának, hogy Juci néni megdicsért, és megígérte, hogy kapok tőle meglepetést. Anya megkérdezte, hogy miért, mire én annyit válaszoltam, hogy azért mert azt mondtam, hogy Bambi, meg Márkus tanya. Mivel többet nem tudott kiszedni belőlem anya, másnap megkérdezte Juci nénit, hogy tényleg megdicsért-e. Erre Juci néni elmondta, hogy igen és azt is elmesélte, hogy miért kaptam a dicséretet. Az úgy volt, hogy az egyik foglalkozáson állatokról beszélgettünk és Juci néni megkérdezte tőlünk, hogy emlékszünk-e, hol simogattunk igazi szamarat. Senki nem emlékezett a helyre, úgyhogy gondoltam itt az ideje, hogy én is részt vegyek végre a foglalkozáson és rávágtam, hogy a Márkus tanyán. Juci néni azt mondta, hogy nem gondolta volna, hogy ennyire jó a hosszú távú memóriám, hiszen májusban voltunk a Márkus tanyán, azóta meg azért majd fél év telt el. A nagyobbaktól várta volna a választ nem tőlem, úgyhogy ő is nagyon örült. Aztán szóba kerültek az őzikék, mire Juci néni megkérdezte, hogy ismerünk-e olyan mesét amiben őzike van. Erre sem jött válasz mástól, csak tőlem.

Juci néni azt is elmesélte anyának, hogy egyik nap amikor bent a foglalkozáson az óvodavezető büszkén mutattam Juci néninek az egyik rajzomat és az óvodavezető néni is csak ámult, hogy milyen ügyesen tudok már emberalakot ábrázolni. (Sajnos ebben elég sokan el vannak maradva...) Én is eddig csak egy színű pálcika embereket rajzoltam, most meg színes ruhás alakokat hajjal, kézzel, ujjakkal!!, ahogy illik:)

Tény, hogy most többet foglalkoznak velem anyáék. Mindig kapok házifeladatot anyától és néha apa is leül velem rajzolni meg ilyenek:)
Rájöttem, hogy jó érzés valami szépet alkotni, anya mindig nagyon-nagyon meg szokott dicsérni, amikor egy-egy rajzot, vagy színezést megmutatok neki, pedig ő azért eléggé kritikus. Amikor óvodás volt, mindig az ő műveiről áradoztak az óvónénik... Mama azt mondta, hogy már-már kellemetlen volt szülőire járnia, mert mindig csak azt hallgatta mindenki, hogy az Emese milyen szépet rajzolt ésatöbbi, ésatöbbi.

Nem csak a kézügyességem fejlesztésével foglalkozunk otthon, hanem a kiejtésemmel is és ismét tanultam egy verset. Petőfi Sándor Arany Lacinak című költeményét tanultam meg utoljára. Egyszer elmondta nekem anya és annyira megtetszett, hogy naponta többször kértem, hogy mondja el nekem, míg végül megtanultam és mostmár én szoktam neki elszavalni (de csak a volt egy ember, nagy bajuszos részig. Azt is tudom, de azt csak nagyon ritkán szoktam elmondani, ha olyan kedvem van...)

Ami az óvodai foglalkozásokat illeti túl vagyok két úszás órán és egy sakk szakkörön. Az úszás szépen megy, mondjuk ez nem meglepetés, búvár vöcsök vagyok, ahogy apa mondaná. (Ezért is bezsebeltem már pár dicséretet az oktatótól és az óvónénitől..)
A sakk szakkör is nagyon érdekes, anya megígérte, hogy egyszer majd bejön egy foglalkozásra megnézni, milyen. A sakk szakkör előtt otthon elővettük papa sakk tábláját, hogy megismerkedjek ezzel a játékkal. Játszottunk egy menetet, én apával voltam, anya egyedül, de így is kikaptunk. Anya azt mondta, hogy ehhez nagyon sokat kell gondolkodni... És tényleg!!