Év végi számadás

Mivel itt az év vége, ideje számot adnom arról, hogy miket sajátítottam el (és miket nem) ebben az évben.

Kezdjük az elején:
Megtanultam járni, ugrálni, futkározni, lépcsőn egyedül közlekedni, pohárból inni, kanállal és villával egyedül enni, pisilni, kakilni a bilibe, vagy WC-be (most már akkor sincs szükségem pelusra, ha vendégségbe, vagy vásárolni megyünk, és természetesen a nadrágomat, harisnyámat, bugyimat is egyedül húzom le, de felhúzni még nem tudom egyedül). Megtanultam cumi nélkül aludni, de még mindig nem tudok anya nélkül elaludni (kivéve, ha vendégségben vagyok, vagy anya nincs otthon). Megtanultam orrot fújni, de ha nagyon meg vagyok fázva, néha még előkerül az orrszívó. Megtanultam kirakót, formabedobót, csúszdát rendeltetésszerűen használni. Meg tudom különböztetni a meleget a hidegtől, hangosat a halktól, sötétet a világostól. Megtanultam az állatok, zöldségek, gyümölcsök nevét, és megismertem a színeket, testrészeket, érzékszerveket. A szókincsem rengeteget fejlődött. Három szótagú szavakat mondok, de rövidebb mondatokban is ki tudom fejezni már magam (pl. Apa alszik; Gyere anya!; Esik a hó; Noncsi beteg; Vau ugat; Kérek inni!:)) Tudom, hogy hogy hívnak, és hány éves vagyok, rokonaimat nevükön szólítom. Ráismerek a versekre, dalokra, mondókákra, többségüket együtt szavalom és mutogatom anyával. Tudok cuppanós puszit adni, suttogni, telefonálni, grimaszolni. Fel tudom húzni egyedül a cipőmet, és tudom, hogy nagyiék hol tartják az édességet:) (Ezer hála érte Rékának!)
Rendkívül jól tudok hisztizni, nyafogni, füllenteni:)

Még mindig imádok pancsizni, úszni és vízi csúszdázni, de utálok hajat mosni. Szeretem, ha a pocakomat simogatják, csipkedik, puszilgatják. Szeretek takarítani, port törölni, asztalt letörölni, porszívózni, de nem tudok rendet tartani a játékaim között. Szeretek továbbá firkálni, távirányítót, kocsikulcsot eldugni, tv-t, sütőt kapcsolgatni. Szeretem az állatokat, főleg a kutyánkat Phoebet, és a cicánkat Bajusz urat. Esténként szívesen nézem a holdat és a csillagokat az ablakból. A Mikulástól félek, szánkozni annyira nem szeretek.

Imádom az édességet, főleg a csokit, és szívesen eszem tökfőzeléket, bármilyen tésztát és halas bébiételeket. Nem szeretem anya főztjét. A husit csak pépesen vagyok hajlandó elfogyasztani. Szeretek szívószállal (és anélkül) buborékot fújni. Szeretem más ruháját, ékszereit magamra aggatni, de nem szeretek öltözködni. Szeretnék sminkelni, de anya nem engedi:((. Szeretem, ha fésülnek, de nem szeretem, ha a hajamba csatot, gumit tesznek.
Szeretek Cincogóra, tornára járni, de nem szeretek kocsiban utazni. Utálok hálózsákban aludni, és nem szeretem, ha betakarnak. Utálom, ha az orromat porszívózzák... Szeretek számítógépezni, kerivel skype-olni. Szeretek képeskönyvet, újságot lapozgatni, de nem szeretem, ha olvasnak nekem.
Nem szeretem, ha megmondják, hogy mit csináljak, és mit ne. Önállóságra törekszem, nem engedem, hogy etessenek, a lépcsőn a kezemet fogják, bilizésnél a nadrágomat lehúzzák, orrfújáskor a zsepit a nózimhoz tartsák. A fenekemet is szeretem egyedül kitörölni:))

Kedvenc étel: virsli ketchuppal
Kedvenc szín: rózsaszín:)
Kedvenc gyümölcs: eper
Kedvenc ruhadarab: bugyi
Kedvenc énekes: Halász Judit, Gryllus Vilmos
Kedvenc film: Kisvakond, Süni és barátai
Kedvenc dal: Pancsoló lány
Kedvenc lemez: Bújj-bújj zöld ág, Halász Judit: Minden felnőtt volt egyszer gyerek
Kedvenc állat: krokodil, pingvin, vakond
Kedvenc játék: tanuló kutyus, hip-hop zebra, konyha

és végül, de nem utolsó sorban:
Fogak száma: 14
Hossz: 82 cm (állva)
Súly: kb 11 kg
Lábméret: 21
Fejkörfogat: 47 cm (pont akkora a fejem körfogata, ahány centivel születtem:))
Oltások száma: 6 db (2 kötelező, 4 ajánlott)
Fodrászkodás: 2 alkalommal

Tavaly így vártam, hogy beköszöntsön az új év:

Idén pedig így:

Csak most nem vagyok egyedül:))

BUÉK!

Kari után

Keriék 26-án is nálunk aludtak. Másnap reggeli után a Balatoni és a Csató család activity partyt rendezett. Eleinte én is ott ültem az ősök között, de hamar ráuntam a játékra és jobb elfoglaltságot kerestem magamnak. Lecsentem pár csokidíszt a fáról, megkínáltam velük magamat és az uncsitesókat is, aztán pedig szétpakoltam a játékaimat. Az activity partyt, melynek eredménye 1:1 lett csocsó bajnokság váltotta fel, de én azt már nem vártam meg, inkább aludtam egyet.
Ébredés után ebéd, ebéd után pedig ismét játék következett. Anya a gyerekekkel boltosat játszott. Egy darabig én is ott voltam, de hamar meguntam és más játékot kerestem magmnak. Keriék 7 után mentek haza. Én vigasztalhatatlanul szomorú voltam, nem is adtam puszit senkinek, és az ablakon keresztül sem integettem, csak sírtam, meg toporzékoltam. Aztán nagy nehezen megnyugodtam. Anyáék azt mondták, hogy ha jó leszek, keriék szilveszterkor is meglátogatnak.

Este megint sokáig fent maradhattam. A konyhámban játszottam. Főztem kávét, meg virslit anyáéknak és szépen kiszolgáltam őket, a babáimat is megetettem, de őket cumisüvegből.

Tegnap anyáék elvették a konyhámat, hogy kicsit átalakítsák. Kreatív szüleim elválasztották a tűzhely és mosogatógép részt, és mindkét oldalra beraktak egy-egy polcot, hogy tudjam hova pakolni a cuccaimat.

A konyha odalán lévő polcokat pedig megerősítették, hogy ne essenek le róla a tubusos és dobozos ételeim.

Anya méricskélt, apa vágott, így is jó sokára készültek el a felújítással. Apa ráadásul az ujját is jól elvágta...

Mondta is anya, hogy papámra kellett volna ezt az egészet bízni...

Karácsony második napja

Bár 25-én én voltam az utolsó aki elaludt, természetesen másnap én ébredtem legkorábban, aztán szépen sorban felvertem mindenkit... Virágot már megreggelizve és átöltözve köszöntöttem.
Miután a többiek is megreggeliztek játszottunk az uncsitesókkal. Jobban mondva ők szépen játszottak egymással, én pedig ott sertepertéltem körülöttük:). Aztán anya felvitt a kisszobába pihizni, de nekem nagyon nem akaródzott aludni, úgyhogy az lett a vége, hogy szobafogságra ítéltek és addig nem jött vissza anya, amíg be nem másztam az ágyamba. Végül a fáradtság győzött, és elaludtam.

Ébredés után magamhoz vettem pár falatot aztán felfedező útra indultam a játékaim között. Anya közben Balázzsal és Virággal értelmes éttermeset játszott. Próbáltam besegíteni a főzésbe és a kiszolgálásba, de kb olyan voltam a konyhai eszközök között, mint egy elefánt a porcelánboltban.... Ettől függetlenül feltaláltam magam, játékpénzt csentem Balázséktól, elvettem az ételeiket meg ilyenek:D.

Este sokáig fent maradhattam, és amíg a nagyok TV-ztek, addig én a kanapé tetején ugrabugráltam. Megint jócskán tíz óra után aludtam el, de ezúttal legalább csendben vártam az álommanót:).

Karácsony első napja

25-én korán keltem és első dolgom az volt, hogy leszaladtam a nappaliba ellenőrizni, hogy megvan-e még a fa meg az ajándékaim. Aztán megreggeliztünk, főztem anyának meg apának egy kávét az új konyhámban, és nem sokkal később elindultunk Katiékhoz, akik ebédre vártak minket meg nagyiékat.
Mi értünk oda elsőként, úgyhogy amíg nagyiékra vártunk produkáltam magam a csajoknak. Miután nagyiék megérkeztek, a lányok megmutatták a fájukat és elmondták, hogy az ő fájuk alatt is hagyott valamit nekem a Jézuska. (Biztos tudta, hogy pénteken náluk leszek:))). Persze nagyiék sem üres kézzel jöttek. Kaptam egy ugató és sétáló kiskutyát, cd-t, csokit, egy gyönyörű rózsaszín sapkát sállal, egy zenélő iskolabuszt, egy lávalámpát meg egy papucsot. (Ez utóbbit nagyinál fogom hordani, amikor náluk leszek:)).
A Karácsonyi ebédet meglehetősen hamar lezavartam. Pár szem répát ettem egy kis húslevessel, és egy kis husit is bekaptam, de azt később ki is köptem Kati legnagyobb örömére:).
Negyed három is elmúlt már, mikor hazaindultunk Katiéktól. Sietnünk kellett, mert Keriéket vártuk látogatóba. Keriék elég sokat késtek, mert nem indult el a kocsijuk,  négy is elmúlt már mire befutottak. Virág és Balázs azonnal kiszúrták az ajándékaikat, és ahogy beléptek a nappaliba azonnal bontogatni kezdték a csomagokat. Szerencsére én sem unatkoztam, ugyanis keriéknél is hagyott ajándékot nekem a Jézuska. Egy rózsaszín hercegnős babakocsit, és egy babát kaptam még.
Elsőre nekem Virág ajándéka jobban tetszett, jól össze is vesztem vele a Teddy macin. Innen is üzenem a Jézuskának, hogy én is nagyon szeretnék egy zenélő, videókat lejátszó Teddy macit!!!
Persze azóta megbarátkoztam a saját ajándékaimmal, tényleg az összesnek nagyon örülök!
Keriék 25-én nálunk aludtak. Virág az én szobámban kapott helyet. Szegénykém elég későn tudott elaludni, mert én annyira túlpörögtem, hogy este 11-ig nem lehetett ágyba dugni.

Második Szentestém

December 24-én délelőtt apa átvitt nagyiékhoz, mert anyának és neki sűrgős dolga akadt. Nagyiéknál ott volt Réka és Netti is, gyakorlatilag egész nap velük játszottam, ill. azért meglátogattuk dédit is. Nagyiék délután 5 felé vittek haza. Anya és apa a kapuban fogadtak engem, aztán gyorsan betessékeltek a kisszobába. Éppen csak levettem a kabátomat meg a cipőmet, és megmutattam anyának a nagyiéktól kapott kis vakondos párnát, amikor a nappali felől csengettyű szót hallottam. Lassan besétáltam anyával a sötét nappaliba, és megláttam a karácsonyfát. Hatalmas volt, plafonig ért, és világított. A fa alatt ajándékok tömkelegét pillantottam meg. Megfogtam egy babát, ami nem volt becsomagolva, és ujjongva körbeugráltam a nappalit. Aztán én is odaálltam anya mellé, és meghallgattam Pohárnok Jenő a Karácsonyfa alatt című versét, amit anya és apa próbált elszavalni, de végül nagyi fejezte be, mert apa - bár rengeteget gyakorolta - mégis elfelejtette a szövegét, anyának meg elcsuklott a hangja versmondás közben. Aztán anyáék átadták az ajándékokat, amiket a Jézuska varázsolt a nappaliba a karácsonyfával együtt. Én persze rögtön kiszúrtam a fán lévő csokidíszeket, és miközben anya az ajándékaimat bontogatta, én bevágtam egy mikulásos függeléket. Idén is sok szép ajándékot kaptam; konyhát, éneklős babát, cipőt, ruhát, ágyneműt, konyhai kiegészítőket és egy laptopot találtam a fa alatt. Nagyiék megvárták míg az összes ajándékot megnézem, és birtokba veszem a kis konyhámat aztán átmentek Nettiékhez ünnepelni. Én végül annyira belejöttem a kicsomagolásba, hogy nekiálltam azokat a dobozokat is felbontani, amiket nem is nekem hozott a Jézuska. Szerencsére, vagy inkább sajnos anya időben rám szólt, hogy nem szabad:).
Este rendkívül sokáig voltam fent, tíz is elmúlt már mire sikerült anyának ágyba dugnia.

A karácsonyfánk és a csomagok:

Először a díszeket vettem szemügyre:

Aztán jöhettek a játékok:

Hol a csúcs?

Boldog Karácsonyt!

Pohárnok Jenő:

Karácsonyfa alatt

Eljött a nap, mit várva-vártunk,
Az égen csillagfény ragyog,
Jézuska fáját ím' elhozták
A halkan szálló angyalok.

Köszönjük neked, édes Jézus,
Hogy szíved minket így szeret,
S az angyalok dalával együtt
Dicsőítjük ma szent neved!

S ha elmúlik majd a karácsony,
Te akkor is maradj velünk,
Míg élünk, ezt a kis családot
Szeresd, ó édes Istenünk!

Cumi

Pénteken, amikor az esti alváshoz készülődtem, anya egy rossz hírt közölt velem. Azt mondta, hogy a Jézuska elvitte a kuimat (cumimat), mert én már nagy vagyok. Megkérdezte, hogy mit szeretnék a cumiért cserébe, mire én rögtön rávágtam, hogy "KOCSIT!". Na, nem egy Mercire, vagy egy Ferrarira kell gondolni, sőt nem is igazi, vagy játék autóra. A kocsi alatt tudniillik én a csokit értem, csak azt nem tudom még kimondani. Kicsit durrogtam lefekvés előtt, de végül sikerült elaludnom a kuim nélkül.
Igencsak ügyetlen volt a Jézuska, mert az egyik kuimat nem vitte el, és én ezt másnap reggel szóvá is tettem, amikor megtaláltam a konyhában. Mivel aznap úszás volt, és muszáj volt előtte aludnom egyet, ezért nem tehetett mást anya, visszaadta a kuit. Este viszont közölte, hogy mostmár télleg elvitte a Jézuska, úgyhogy hiába reklamáltam, kui nélkül aludtam el. Na, nem reklamáltam sokat, inkább csak kéregettem...
Másnapra sem került elő a kui, úgyhogy azóta kénytelen vagyok mellőzni a nappali alvásoknál is. Néha még emlegetem, de érdekes módon tudok nélküle aludni. Tegnap pl. az egész éjszakát átaludtam a kuim nélkül, pedig korábban éjszakánként többször is felébresztettem anyát, ha nem találtam a kuimat a számban. Mik vannak?

Tartalmas vasárnap

Vasárnap délelőtt átjöttek Nettiék mézeskalácsot sütni. Úgy volt, hogy szombaton úszás után hozzuk át őket, és nálunk is alszanak, de a havazás keresztül húzta a számításainkat:(.
Mire a csajok átértek, már be volt keverve a tészta a mézeskalácshoz. Anya gyorsan elkészítette, hogy azzal már ne kelljen bíbelődni. Persze én nem könnyítettem meg anya dolgát. Miközben keverte a tésztát, a konyhapulthoz húztam egy széket, és felmásztam rá, majd különböző alapanyagokat öntöttem a tésztához, csak hogy még finomabb legyen, aztán amikor anya kezet mosott, leestem a pultról, amire nagy nehezen sikerült felmásznom....
Anyának a haja is égnek állt, mire apa megérkezett a lányokkal. Miután Réka bejött, az első dolgom az volt, hogy pisiltem egyet a bilibe és neki adtam a tartalmát:). Aztán üdvözöltem Nettit is. Ő vigyázott rám, amíg anyáék a mézesen dolgoztak. Végül egy házikót és egy tálcányi mézeskalácsot sikerült összehozniuk. Ügyesek voltak a csajok, mert a mézeseket és a házikót is teljesen egyedül díszítették ki. Réka dolgozott a házon, Netti pedig a sütiken, szóval egyik csaj sem unatkozott:).
Szánkózni is voltunk, kétszer. Először az ovi felé vettük az irányt. Én rendkívül jól szórakoztam a szánkón, miközben Réka és anya felváltva húzott, ugyanis Netti többször is belevetette magát a hóba és ez nekem borzasztóan tetszett. Végül nem mentünk el az oviig, mert anyáék úgy döntöttek, hogy inkább elvisznek a kisdombra, csak előtte befejezik a házat. Gyorsan hazamentünk, befejeztük a mézeskalács házikót, összepakoltunk és négyesben elindultunk a dombra. Hívtuk apát is, de természetesen most sem tartott velünk.... Meg is lepődnék, ha egyszer eljönne velem valahova:). Sajnos sötétedett már, amikor elindultunk.  A dombra menet nagyrészt Netti ölében ültem, és anya meg Réka felváltva húztak minket. Már teljesen sötét volt mire odaértünk, ettől függetlenül a domb tele volt szánkózó gyerekekkel és szülőkkel. Nem volt semmi baj, amíg felmásztunk a dombra, aztán Réka és Netti felváltva csúsztak egyet, én pedig annyira megijedtem, hogy sírni kezdtem és nem is hagytam abba a sírást, amíg el nem hagytuk a dombot. Közben pedig anyát ütöttem, ott ahol értem. Felháborító, hogy hogyan voltak képesek ilyen veszélyes helyre vinni engem!!! És, hogy mert Réka és Netti lecsúszni? És ha felborultak volna, vagy leestek volna a szánkóról, és megütötték volna magukat??? Borzasztóan buták a felnőttek, meg a nagy gyerekek!!!
A hazafelé utat néma csendben töltöttem Réka és anya karjában felváltva. A szánkót Netti húzta. Már majdnem otthon voltunk, amikor anya megkérdezte, hogy nincs-e kedvem kicsit visszaülni a szánkóra, igent mondtam, mert végülis nem volt annyira rossz, amikor húztak:). Otthon már nyoma sem volt az ijedtségnek, meg a rosszkedvnek. Anyáék kicsit beszélgettek még, én kakiltam egyet Rékának:), aztán apa hazavitte a lányokat. Szomorú voltam, amikor elmentek, de anya azt mondta, hogy Karácsonykor újra látom őket, az meg már nincs olyan messze.

Veszélyes szombat

Ha szombat, akkor úszás... Nagy kedvünk nem volt hozzá, de azért mégis elmentünk anyával, hiszen ez volt az év utolsó órája. Apa most nem tartott velünk, neki itthon akadt sürgős dolga.
Az uszodába menet még nem volt semmi baj. Az autópályán és az M0-son is jól lehetett közlekedni
és ahhoz képest, hogy munkanap volt, nem volt nagy forgalom. Amikor az uszodához értünk, anya már sejtette, hogy baj lesz, ugyanis elkezdett esni a hó. Gyorsan felhívta apát, hogy elújságolja a hírt. Apa megnyugtatta, hogy nem lesz semmi baj, Gyálon nem esik, biztos nem fog sokáig tartani a hóesés. Szépen bementünk hát az uszodába, és becsületesen végigpancsiztuk az órát. A meglepetés akkor ért minket, amikor kiléptünk az uszoda parkolójába. A hó még mindig szakadt, az autót is betemette, és a szél is erősen fújt. Anya gyorsan beültetett a kocsiba, bekapcsolta a fűtést, aztán kiszállt letakarítani az autót. Tudtam, hogy most nem reklamálhatok, úgyhogy csendben vártam... Aztán beszállt ő is, és végre elindultunk. Sajnos volt, aki nem volt olyan szerencsés, mint mi. Kicsivel előttünk egy bácsi egy Volvóval tolatott ki a parkolóból, de hiába nyomta a gázt, az autója nem tudott kigurulni a hóból. Intett anyunak, hogy nyugodtan kerülje ki, ő még marad:(. Lassan, nagyon lassan haladtunk, egyrészt a hó miatt, másrészt pedig a dugó miatt, ami az M0-ásra vezető úton fogadott minket. Egy óráig tartott mire eljutottunk az M0-sig, anya közben többször felhívta apát, hiszen már rég otthon kellett volna lennünk, amikor mi még az uszodánál araszoltunk. Én eleinte nagyon jó gyerek voltam, nem ordítottam, inkább aludtam egy jót. Azonban nagyon felháborodtam, amikor felébredve azt tapasztaltam, hogy még mindig úton vagyunk... Örökkévalóságnak tűnt, mire feljutottunk az M0-ásra. Kiderült, hogy a felvezető úton lerobbant egy kamion, és egy busz, ők tartották fel a forgalmat, de nem segített a hirtelen leesett hó sem. Az M0-áson szerencsére nem volt nagy forgalom, de mivel nagyon csúszós volt az út, így csak lassan közlekedhettünk, és ugyanez volt a helyzet az M5-ösön is, nem mehettünk többel 60-nál, de a többi autós is meglehetősen óvatos volt. Nálam a Gyáli lehajtónál törött el teljesen a mécses. Sötét volt, melegem volt, anya meg hamisan énekelt... Próbáltam kiszabadulni az ülésemből, de nem sikerült. Nagyon fel voltam háborodva. A végén már anya is majdnem sírt, mert a kocsink ablaktörlője sem működött megfelelően, és nem látott ki rendesen a kocsiból:( A Gyálra vezető úton ráadásul három körforgalom is van, meg veszélyes kanyarok, amiket anya normál körülmények között is utál, nem csoda hát, hogy mire hazaértünk mindkettőnknek tele lett a hócipője. De tényleg az a legfontosabb, hogy nem szenvedtünk balesetet, és nem robbantunk le valahol Nagytétény és Gyál között. Kicsit több, mint két óra alatt tettük meg a rossz esetben is max. fél órás utat, mama és nagyiék is nagyon aggódtak már értünk. Apa nem volt otthon, mikor hazaértünk, éppen egy barátjának segített, úgyhogy őt telefonon értesítettük a szerencsés hazaérkezésünkről.
Állítólag a rádióban többször is felhívták az emberek figyelmét a havazásról, de mi szombaton nem szoktunk rádiót hallgatni. Ha tudtuk volna, hogy ez lesz, el se indulunk, vagy visszük apát is.
Anya azt mondta, hogy többet nem visz el egyedül úszni, amíg ki nem tavaszodik:).

Szánkózni biztos jó

Ma Cincogó után anya elvitt szánkózni. Az ovi körül mentünk egy kört. Egyenlőre nem tudom, hogy tetszik-e ez a jármű nekem... rezignáltan néztem ki a fejemből, miközben anya húzott. Hiába ugrabugrált nekem a hóban, még egy fél mosolyt sem sikerült az arcomra varázsolni. Persze lehet, hogy szimplán fáradt voltam, mert amint hazaértünk a szánkózásból, azonnal elaludtam.

Reggeli párbeszéd

Reggel ébredés után "beszélgettünk" anyával az ágyban. Apa közben lement a nappaliba, és mivel nem akartuk, hogy kimaradjon a traccspartyból hívtuk őt is. Először csak anya szólt neki, aztán én is hívogatni kezdtem. "Apa, apa!" Sajnos erre nem reagált, gondoltam nevén nevezem, hátha így válaszra méltat. "Baja, Baja" kiabáltam, de erre sem jött válasz. Erre anya: Lili, mondd még egyszer! Erre én jól lekiabáltam apának, hogy: "MÉGECCER!"
Persze ez se hatott, de legalább röhögött anya egy jót:)

Apáé, anyáé, Lilié

Amióta nálunk járt a mikulás, tele vagyunk finomabbnál finomabb édességekkel. Anya ma a mikuláscsomagok tartalmát egy kosárba öntötte, és a kosarat a nappaliban lévő komódra tette. Mondanom sem kell, hogy a kosár tartalma igencsak felkeltette az érdeklődésemet. A nap nagy részét azzal töltöttem, hogy próbáltam belőle csokit csenni, de anya mindig résen volt....
Mivel azt mondta, hogy a kosár apáé, így kénytelen voltam visszatenni a kicsent csokikat, nehogy apa később megharagudjon rám. Persze van nekem is csokim a komódon, az adventi naptárban, de azt nem érem el, ráadásul abban csak napi egy kocka csokoládé van. Van csomagja Noncsinak is, csak anyának nincs, ezért úgy döntöttem, hogy készítek neki egyet... A délutáni bilizés után, rámutattam a bili tartalmára és nemes egyszerűséggel ennyit mondtam: "Ez anyáé!"
Ugye milyen jószívű vagyok?

Az első mondatom:)

Ma reggel ébredés után vidáman konstatáltam, hogy az éjszaka folyamán hóval borították be a kertünket. Villámgyorsan felöltöztem, hogy az ablakból szemlélhessem a hóesést, és nem kellett sok idő, hogy a fejemben korareggel megfogalmazódott mondatot kimondjam: Esik a hó!

Apát is felhívtam, meg keresztanyut is, és őket is tájékoztattam, hogy nálunk bizony "esik hó". Később anyával kocsiba pattantunk, hogy mamát és Noncsit elvigyük az orvosi rendelőbe. A kocsiból még élvezetesebb volt a látvány, az egész utat végigkiabáltam: "Esik hó! Esik hó!"
Alig várom már, hogy az ősök elvigyenek szánkózni, meg, hogy építsünk hóembert!
Ma sajnos semmire nem volt időnk, mert a délutánt hypermarketekben töltöttük....

Még mindig a szobatisztaságról...

Tegnap és tegnapelőtt is csak bilibe végeztem a dolgomat. Csütörtökön mondjuk nem voltunk sehol, így könnyebb volt, viszont pénteken Cincogóztunk. Természetesen mielőtt elindultunk a közösségi házba, kaptam pelust, de tisztán került le rólam, mert indulás előtt biliztem egyet, és miután hazaértünk megint gyorsan ráültem a bilire. Mostmár nem kell anyának szólnia, magam is megtalálom a bilit, ha dolgom van, sőt a nadrágomat, és a bugyimat is lehúzom egyedül, (ha valaki segíteni próbál, kiabálni kezdek, hogy "Enyém! Enyém!"). Ha az ősök engednék, a bilit is kivinném egyedül, de azt azért nem engedik, mert félnek, hogy mire a wc-hez érek, kiöntöm a tartalmát, és hát lássuk be, ebben van némi igazság....
Éjszaka ugyan pelusozok, de nem is várja el tőlem senki, hogy 20 hónaposan egyből ágytiszta is legyek. Már az is nagy dolog volt részemről, hogy egymás után három éjszaka, nem pisiltem be. Mindennek megvan a maga ideje.

Kár, hogy tél van és hideg... Ha nyár lenne, biztos már ma pelus nélkül vinne anya az úszásra.

Novemberi képek

Novemberi képeim az alábbi linken tekinthetők meg:

http://picasaweb.google.hu/Lilicsumpi/2009November#

Balesetmentes nap

Csupán ennyit kellett várnunk az első balesetmentes napra. Tegnap egyszer sem pisiltem, és kakiltam be és reggel is száraz pelusban ébredtem. Remélem, ezek után valami hatalmas ajándékot pottyant a karácsonyfa alá a Jézuska, végtére is jó sokat spórolok ezzel....

Csavargós nap

Ma is csavarogtunk anyával, most a Kikában jártunk, ez anya egyik kedvenc áruháza. Ma nagyon jó voltam. Szót fogadtam, nem nyúlkáltam, csak gyönyörködtem, és végig fogtam anya kezét. Nagyon szép dolgokat láttunk, végül mégis üres kézzel távoztunk.

Ami a bilizést illeti, ma nagyon ügyi voltam, és ez már a második olyan nap volt, hogy éjszaka sem pisiltem be. Csak az estékkel vannak még problémák, tegnap is, és ma is este 8 körül pisiltem be...
Szóval az a bizonyos első balesetmentes nap még várat magára, viszont mentségemre legyen mondva, hogy ma háromszor is sikerült bilibe kakilnom. Büszke is vagyok magamra:)

Ma

A tegnapi nap egyértelmű visszalépés volt a szobatisztaságra vezető úton. Most inkább nem részletezném a történteket, csak annyit írok, hogy kaki is és pisi is került a bugyiba....
Ma reggel viszont száraz pelusban ébredtem, amivel megint szereztem egy pár jó pontot:)

Délelőtt a Möbelixbe mentünk anyával, délután pedig a Deichmannba, meg a Tescoba és a Müllerbe. Mama és Dédi Jézuskájának segítettünk beszerezni pár dolgot, pl egy szandit, mert a régiből már kilóg a nagylábujjam, meg egy lepkés ágyneműhuzatot a baldachinos ágyamhoz, de ezek titkosos dolgok, csak Karácsonykor kaphatom meg őket, ha addig is jó leszek. Miközben hazafelé igyekeztünk a Tescoból, az egyik kanyarban megcsúsztunk, olyannyira, hogy megpördült az autó, de én nem ijedtem meg egyáltalán csak anya kapott frászt. Még szerencse, hogy nem jött szemből senki, különben nagyon rosszul jártunk volna. Miután sikerült megállnunk, anya gyorsan kiszállt a kocsiból, hogy megnézze, minden rendben van-e, és a mögöttünk jövő bácsi is megállt, hogy segítsen. Szerencsére nem lett defektünk, úgyhogy folytathattuk az utunkat hazáig. A hazáig vezető utat anya végigremegte, én meg átaludtam:))
Apa szerint lehet, hogy volt valami csúszós dolog az úton amire rámentünk, és attól pördült meg az autó....

MIKI 2

Vasárnap reggelre a Mikulás teletette a nappalink ablakát mindenféle finomsággal, meg készségfejlesztő játékkal. Nagyon boldog voltam, csak az volt a baj, hogy nem falhattam fel egyszerre mindent... ráadásul, később anya az összes édességet kivette az ablakból és azt mondta, hogy visszaküldi a Mikulásnak:(. Pedig nem voltam ám annyira rossz!!! Csak hisztiztem, meg nem voltam hajandó reggelizni, meg tízóraizni meg ilyenek.

Mikulás

Nem fogjátok elhinni, kivel találkoztam ma a Nagyiéknál! Hát a Mikulással!!!! Anyáék már napok óta emlegetik, hogy jönni fog a Nagyiékhoz, és ha jó leszek, akkor egy csomó finomságot fog hozni nekem, de azt álmomban sem gondoltam volna, hogy ennyi sok mindent kapok tőle. Meg sem tudom számolni, hogy hány csomagot, meg csokimikulást, meg adventi naptárt és egyéb édességet kaptam, de megkaptam az Bújj-Bújj Zöld ág 1-2 CD-t is Nórinak és Nagyiéknak köszönhetően. Persze be voltam rezelve rendesen, amikor beállított Nagyiékhoz a Mikulás, nem sok hiányzott, hogy elsírjam magam. Szaladtam mindenkihez, anyához, apához, papához... még szerencse, hogy Nene is ott volt, - hiszen hozzá is jött - Ő oldotta kicsit a feszültséget. Végül nem sírtam el magam, de tisztes távolságot tartottam. Azért rendes volt a Mikulástól, hogy nem vitte el az édességeket, amiért olyan mogorva voltam hozzá. Miután elment, gyorsan fel is bontottunk egy csomagot, és megdézsmáltam a tartalmát.
Anya azt mondta, hogy éjjel hozzánk is be fog nézni a Mikulás, ezért este kirakjuk a cipőmet, hátha pottyant abba is valamit. Szerintem a meglepetéseknek még nincs vége.

Ma meglátogattuk dédit is. Eleinte tőle is tartottam kicsit, de aztán megbékéltem vele, és még búcsúpuszit is adtam neki, amikor eljöttünk.

Más:
Ez a negyedik pelusmentes napom. Igaz, hogy mielőtt átmentünk a dédihez anya adott rám pelust, de nem pisiltem bele. Miután nagyiékhoz értünk, gyorsan levetkőztem és már mentem is bilizni. Később, amikor a Mikulás már messze járt, megint ráültettek a bilire, de akkor csak hosszas várakozás után pisiltem a bilibe, pedig közben két pohár vizet is megittam. Indulás előtt aztán pisiltem még egyet természetesen a bilibe, mert már nagy kellett:). Ennek köszönhetően a pelus, amit a hazáig tartó útra adtak rám, megint száraz maradt. Így kell ezt csinálni kérem szépen:)

Harmadik pelusmentes nap

A mai pelusmentes napom is teljesen rendben volt, egészen délután 1/2 4-ig. Akkor ugyanis kakilnom kellett... éppen a hálóban voltunk anyával, és mire leértünk a bilihez, már késő volt:(((. Na mindegy, legközelebb talán ügyesebb leszek...
Később aztán kimentünk a kertbe, mert nagyon látni akartam kívülről a fényeket, persze a kerti sétára anya nem adott rám pelust, ugysem engedtem volna, hogy elvegye a bugyikámat:). Az első utunk a postaládához vezetett. Kiderült, hogy anya munkahelyéről érkezett egy ajánlott levél, amit a postásbácsi nem tudott átadni, mert elromlott a csengőnk, így csak egy cetlit dobott be a postaládánkba. Na, mehettünk a postára... Mivel teljesen fel voltam öltözve, anyáék úgy döntöttek, hogy nem visznek vissza és nem cserélik le a bugyikámat, így történt, hogy pelus nélkül kocsikáztunk a postára. Az út a postáig nagyon színes és érdekes volt, ugyanis nem csak a mi házunk van már ünnepi fényekkel kivilágítva.
Anya egyedül ment be a postára, én addig kint maradtam apával a kocsiban. Legalább fél óráig volt bent anya, én már tiszta ideg voltam, hogy hol lehet ilyen sokáig. Aztán megejelent egy A4-es pufi borítékkal a kezében, amiben valami titokzatos dolog lehetett, mert apának is csak titkososan mutatta meg, úgy, hogy én még véletlenül se láthassam...
A posta után gyorsan hazamentünk, kicsit még gyönyörködtem a mászó mikulásban, aztán bementünk a házba, ahol anya nagyon megdicsérgetett, mert száraz maradt a ruhácskám, nem pisiltem össze a bugyikámat.
Sajnos az öröm nem tartott sokáig, mert később anya kicsit apa gondjaira bízott és akkor megtörtént a baleset, bepisiltem... Hiába, apa még nem tudja, hogy milyen trükkökkel lehet bilire ültetni, és a jelzéseimet sem ismeri. Pedig egyre ügyesebb vagyok ám. Mostmár néha szó nélkül odaballagok a bilihez, ha dolgom van, és megpróbálom lehúzni a nadrágomat, és két-három óráig is kibírom pisilés nélkül. Kell ennél több 20 hónaposan???

Második nap pelus nélkül

Ma gyakorlatilag egész nap pelus nélkül voltam, ill csak annyi időre adott rám anya pelust, amíg elszaladtunk a Tescoba, de az is tisztán került le rólam. Egész nap egyszer sem pisiltem be, még a délutáni alváskor sem, és sikerült kakilnom is a bilibe. Egészen estig nem történt velem semmilyen baleset, aztán fürdés előtt kb. negyed órával bekakiltam:((. Senki nem számított erre a második kakira... Nem szidott le anya, viszont majdnem elsírtam magam, amikor megláttam a bugyikámat:( Legközelebb jobban fogok vigyázni!!

Egyébként ma pont azért voltunk a Tescoban, hogy bugyikat vegyünk, és kaptam is több mint 10 darabot. Közösen választottunk anyával, és együtt mostuk, meg teregettük ki őket. Nagyon büszke vagyok az új ruhadarabjaimra, vigyázni fogok rájuk.

Közben Virág megígérte, hogy ha megint belepisilek a bilibe, akkor vesz nekem egy bárányos babát. Te tudod Virág! Elkezdhetsz gyűjteni rá:)

Fél nap pelus nélkül

A mai nap nagy részét pelus nélkül töltöttem. Reggeli után került le rólam, és csak délután adta rám újra vissza anya. Ügyesen biliztem mindig, amikor megkértek, és kaki is volt, de az sajna a bugyimban landolt, mert pont akkor álltam fel a biliről, amikor kijött...
Sajnos a mai napot sem úsztuk meg ruhacsere nélkül, mert egyszer sikerült a játék hevében bepipilnem. Lefekvés előtt is pisiltem egyet a bilibe, hagy örüljön a család:).

Egy apró probléma van ezzel a bilizős dologgal csupán, mégpedig az, hogy egyenlőre nem igazán tudja kiszámítani anya, hogy mikor kell ráültetnie a bilire. Van amikor három óráig nincs pisi, aztán meg van, hogy fél órán belül kétszer is pisilek.... Sebaj, előbb-utóbb csak megoldjuk ezt a problémát is, addig pedig több váltás ruhával készülünk minden napra, és beszerzünk egy tucat bugyikát, mert az a három, amivel jelenleg rendelkezem édeskevés. Senki sem gondolta, hogy ilyen hamar szükségem lehet az új ruhadarabra.