Természetesen Katiék is átjöttek, és volt torta, meg hatalmas virágköltemény annyi rózsából ahány éves lett nagyi, és ajándékok is. Persze én végig úgy éreztem magam, mintha én lennék az ünnepelt, a felnőttek pedig meghagytak ebben a hitben. Ez is olyan pityergős buli volt, megint mindenki meghatódott, de már kezdem megszokni, hogy az emberek örömükben is képesek sírni. Sőőt...
Megint sok fogásos ebéd volt, mint Katiéknál Karácsonykor. Én csak egy kis leveskét ettem répával, meg egy kis sütit, de a többiek degeszre ették magukat.
Ebéd után még kicsit beszélgettek a nagyok, én pedig szokásomhoz híven produkáltam magam, aztán Katiék hazamentek. Mi még maradtunk, mert én közben elaludtam. Több mint két órát aludtam. Miután felébredtem, nagyi megkérdezte, hogy mit szeretnék enni. Én törtem a fejem, hogy olyat mondjak, ami tuti nincs, és rávágtam, hogy palacsintát! (Zárójelben jegyzem meg, hogy ez egy négy szótagból álló szó, amit én tökéletesen ejtettem ki...). A meglepetés akkor ért, amikor nagyi mondta, hogy jó, és már hozta is az egyik kedvenc eledelem... nagyiéknál, sose tudok olyat kérni, ami nincs... A palacsintát nem csak a szemem kívánta, felnőtteket meghazudtoló módon, rögtön bevágtam belőle kettőt:).
7 is elmúlt már, mikor hazaindultunk. Nagyiék azt mondták, hogy a következő ebédet nálunk tartjuk... Nah arra én is kíváncsi leszek... Még egy rántottát sem lehet mellettem összeütni... Lehet, hogy úgy értették, hogy a kaját ők hozzák? Abban benne vagyunk!:))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése