Konyhatündér

Unalmasan telnek mostanában a napjaim, már amennyire egy majdnem 22 hónapos csajszi unatkozhat:). Időm nagy részét a szobámban töltöm és a kütyüjeimet pakolgatom. Néha hirtelen ötlettől vezérelve kipakolom a szekrényemet meg a fehérneműs fiókjaimat, ennek anya nem szokott annyira örülni.
Anya vasárnap megmutatta, hogyan kell palacsintatésztát készíteni. Felültetett a konyhapultra és egy nagy tálba lisztet, tojást, tejet, cukrot, sót és ásványvizet öntött. Nekem rendkívül fontos szerep jutott, én szabtam meg ugyanis, hogy miből mennyit tehet a tálba. Elég szóval jeleztem, ha úgy véltem, hogy megfelelő mennyiségű hozzávaló került az edénybe. Aztán anya elővette a kézimixert, (hasonlót mint ami nekem is van), és csomómentesre keverte a tésztát. Miután elkészült a tészta, elővettük a sütőt és hozzáláttunk a palacsinták kisütésének. Na ez már nem volt olyan izgi dolog. Az első elkészült pali után lekéredzkedtem a pultról, és természetesen megkóstoltam a művet.
Mivel mostmár tudom, hogy hogyan kell sütni, így tegnap a kiskonyhámban én is nekiálltam palit készíteni. Nem volt nagy ügy. Anya szerint úgy kevergettem a cuccot, mint a nagyok:) Sütés közben még egy kávét is főztem anyának, mert én már csak ilyen gondoskodó lélek vagyok. Rájöttem arra is, hogy sokkal jobban tudok tevékenykedni, ha rend van körülöttem, úgyhogy használat után próbálom elpakolgatni a konyhai eszközeimet.