Hó és hasmenés

Valahogy nem hoz már lázba ez a sok hó. Tegnap is felkeltem, és mit láttam? Megint esett a hó... és csak esett, esett, esett, esett meg esett. Annyi hó esett, hogy csak na. Megint építettünk hóembert, (de most csak egy kisebbet, mert most nem tapadt annyira a hó) és szánkózni is voltunk anyával. Most nem borultam a szánkóval, csak szimplán elaludtam rajta:))

Szánkón alvó:)

 

Sajnos a tegnapi úszás órát is ki kellett hagynunk, de nem a havazás miatt, hanem mert folyamatos hasmenéssel küzdök:(. Szerdán kezdődött, aztán péntekre teljesen elmúlt, de szombaton megint előjött. Most ezerrel diétázok, csak könnyű ételeket eszem, a tejet, tejtermékeket mellőzzük, és kapok normaflore-t meg smectát. Ma egész nap tünetmentes voltam ugyan, de ez nálam jelent semmit.... Szóval holnap még tuti főtt krumplin és társain kell élnem:(

Helyzetjelentés

Nagyon elfoglaltak leszünk az elkövetkezendő hetekben, ezért a jövőben ritkábban fogok jönni. Már ez a hét is eléggé zűrös volt. Hétfő délutánra anyát behívta a főnöke. Mondjuk még kb 4 hónapig itthon lesz, de azért nem árt már most tisztában lennie azzal, hogy hol és hogyan fogják alkalmazni. Amíg anya a munkahelyén volt, addig én nagyiéknál játszottam. Ott volt Nene és Réka is. Anya jó sokáig maradt távol, 1/2 7 is elmúlt már, mire visszaért, és ráadásul nem is tudott mindent elintézni...
Úgy volt, hogy emiatt kedden is talizom nagyiékkal, de aztán közbejött valami, úgyhogy a keddi randit áttettük szerdára. Délelőtt vittek ák apáék. Csak papa volt otthon, ő vigyázott rám, amíg az ősök távol voltak. Kicsit sírtam, amikor anyáék elmentek, de aztán megnyugodtam, és beszélgettem meg tv-t néztem papával. Anyáék dél körül értek vissza, pont mikor ebédelni kezdtem. Papa szerint rendkívül jó gyerek voltam, pedig kicsit tartott tőle, hogy mivel szerinte anyáék sokat tutujgatnak, majd hisztis leszek meg ilyenek...
Miután anyáék visszaértek papa elment nagyiért, aztán megérkezett Réka is. Nenére (akinek tegnap volt a 11. szülinapja) hiába vártunk, neki nagyon sokáig kellett az iskolában maradnia. Három is elmúlt már mikor hazaindultunk. Persze én hullafáradt voltam, úgyhogy a kocsiban elaludtam és később is csak annyi időre tértem magamhoz, amíg anyáék bevittek a házba és megszabadítottak a ruháim nagy részétől. 5 óra után ébredtem fel. Este aztán nehezen ment az altatás... Mindenáron hintázni akartam, meg almát enni, úgyhogy csak jóval 10 óra után aludtam el a nappaliban.

Február 1-jétől anya "iskolás" lesz. A suli 8 hétig fog tartani, és minden hétköznap délután kell majd mennie. Persze napközben is sokat kell majd tanulnia, készülnie, ha eredményesen szeretné zárni a tanfolyamot, úgyhogy nem biztos, hogy marad ideje a blogom vezetésére, főleg mivel a közös programok torna, cincogó, úszás nem maradhatnak el... Azért majd igyekszünk ide is benézni.

Más:
Mutattam már az új konyhámat? Neeeem? Akkor tessék:). Itt aztán lehet keverni a kását, meg sütni a pogácsát:))! Köszi kerianyu, keriapu!!!:DDDDD

A régi konyhámat, - amit a Jézuska hozott - megtartjuk. Átvisszük nagyiékhoz, ha megengedik. Nemsokára a napom nagy részét náluk fogom tölteni, nem árt ha ők is felszerelkeznek néhány játékkal:).

Bünti a köbön

Mit érdemel az a bűnös, aki büntetése letöltése közben szánt szándékkal rápisil a szőnyegre???
Vajon ezért meddig fog haragudni rám anya???

Konyhatündér

Unalmasan telnek mostanában a napjaim, már amennyire egy majdnem 22 hónapos csajszi unatkozhat:). Időm nagy részét a szobámban töltöm és a kütyüjeimet pakolgatom. Néha hirtelen ötlettől vezérelve kipakolom a szekrényemet meg a fehérneműs fiókjaimat, ennek anya nem szokott annyira örülni.
Anya vasárnap megmutatta, hogyan kell palacsintatésztát készíteni. Felültetett a konyhapultra és egy nagy tálba lisztet, tojást, tejet, cukrot, sót és ásványvizet öntött. Nekem rendkívül fontos szerep jutott, én szabtam meg ugyanis, hogy miből mennyit tehet a tálba. Elég szóval jeleztem, ha úgy véltem, hogy megfelelő mennyiségű hozzávaló került az edénybe. Aztán anya elővette a kézimixert, (hasonlót mint ami nekem is van), és csomómentesre keverte a tésztát. Miután elkészült a tészta, elővettük a sütőt és hozzáláttunk a palacsinták kisütésének. Na ez már nem volt olyan izgi dolog. Az első elkészült pali után lekéredzkedtem a pultról, és természetesen megkóstoltam a művet.
Mivel mostmár tudom, hogy hogyan kell sütni, így tegnap a kiskonyhámban én is nekiálltam palit készíteni. Nem volt nagy ügy. Anya szerint úgy kevergettem a cuccot, mint a nagyok:) Sütés közben még egy kávét is főztem anyának, mert én már csak ilyen gondoskodó lélek vagyok. Rájöttem arra is, hogy sokkal jobban tudok tevékenykedni, ha rend van körülöttem, úgyhogy használat után próbálom elpakolgatni a konyhai eszközeimet.

Vágjunk, vagy ne vágjunk?

Komoly dilemma előtt állunk anyával... az a baj, hogy nő a hajam. Ill az nem is baj, sőőőt.. viszont nagyon vékonyszálú, ráadásul kevés is, így bárhogy próbálja fésülni anya, a végeredmény mindig olyan kócos hatást kelt. Lehetne pl. két icipici copfot csinálni, de kerianyu szerint nekem az még nem áll jól, ráadásul nem is viselem el a gumit meg csattokat a hajamban...Télvíz idején, sapka alatt meg semmi értelme a kis copfnak...

Ha levágatjuk rendezett lesz, de megint rövid... ha nem vágatjuk le, kócos marad, viszont tovább nőhet, és talán tavasz végéig nő annyit, hogy normális frizurát lehessen készíteni belőle.
Mit csináljunk???

Úszás és szülinap

A mai úszás óra nagyon jó volt. Anya fenyegetése, hogy abbahagyjuk az egészet, és a beígért csoki abszolút jó hatással volt rám, mert végig rendkívül fegyelmezett voltam, és csupán egy-két feladatot nem csináltam meg, de azok anya szerint még nem is az én szintemnek megfelelő feladatok voltak.
Anya óra közben folyamatosan dicsérgetett és minden egyes gyakorlat után megjegyezte, hogy nagyon büszke rám, én pedig végig figyeltem, és próbáltam azt és úgy csinálni, amit és ahogyan kérte.
Miután visszatértünk az öltözőbe, apa is megdicsért, és gyorsan elszaladt csokiért. Valamit valamiért ugyebár:)

Úszás után átmentünk keriékhez, mert tegnap tartották Vivi 4. szülinapját. Volt torta is, de én csak palacsintát kívántam. Most már meg se lepődöm azon, hogy bárhol vagyok, palacsinta mindenhol van.... Természetesen Keriéknél is volt:) Gyorsan be is vágtam egyet. Aztán táncoltunk Vivivel és Zsófival. A zenét az iTeddy macim biztosította, amit mindenhova magammal viszek, és anya volt a DJ.
Az ünnepelt sajnos hamar otthagyta a bulit, átment a barátnőjéhez aludni, úgyhogy mi sem maradtunk sokáig, 7 óra felé hazamentünk. Sajnos a fényképezőgépünket otthon felejtettük, úgyhogy képekkel most nem szolgálhatok:(

Éjszakai problémák

Sajna az elmúlt két éjszaka bepisiltem (három hét ágytisztaság után), úgyhogy ma újra előkerül a pelus, és este megint abban kell aludnom:(.
Nappal viszont továbbra sincs szükségem pelusra. Mióta szobatiszta vagyok egyszer, vagy kétszer történt velem baleset, de azok is rendszerint akkor, amikor a bilihez igyekeztem.
Továbbra is szeretem egyedül intézni a dolgomat, viszont egyre többször kérem meg anyát, hogy ültessen fel a wc-re. Mivel egyik foglalkozásra sem vihetünk magunkkal bilit, ezért anya kifejezetten örül, hogy nem félek a wc-től, és probléma nélkül elvégzem abba is a dolgomat.

Tegnap sajnos belázasodtam. Nem folyt az orrom, nem köhögtem egyszerűen csak lázas lettem. Anya megkérdezte, hogy fáj-e valamim, és én szokás szerint nyafogva annyit mondtam, hogy a pocakom. Persze nem fájt, csak mostanában sokszor játszunk orvososat anyával, és mindig a pocakomat gyógyítjuk meg...
Éjjel 24 órás megfigyelésen voltam, de a bepisilésen kívül semmi extra nem történt. Mára teljesen elmúlt a lázam, remélem jó ideig nem is jön elő.... Holnap Cincogóra kell mennem, hiszen ott lesz Szabi! Most nem betegedhetek le... a végén még lecsapják a kezemről!

Csiri-biri tornán

Egy hónap kihagyás után ma megint csiri-biri tornán jártunk anyával. Most is eléggé visszahúzódó voltam, a feladatokat sem csináltam meg rendesen. Viszont zsipp-zsuppolni volt kedvem és a "Hej Gyula, Gyulás" feladatban is aktívan részt vettem. A zsipp-zsuppos feladatot egyébként már én is úgy csinálom, ahogy a "nagyok". Anya ráfektet egy hatalmas színes lepedőre, és a kezembe ad egy plüss katicát, amit két kézzel át kell ölelnem. Aztán az anyukák, akik a lepedő körül állnak, megemelik a lepedőt és a Zsipp-zsupp kenderzsupp kezdetű dalocskára átlendítenek a lepedő másik végére. Akkor csinálom jól a feladatot, ha kinyújtva maradok, és többször átfordulok a lepedőn. Ez nem könnyű feladat, az első órákon nem is szokták csinálni, akkor csak hintáztatni szokták a gyerekeket a lepedőn.

Természetesen a foglalkozás alatt nem volt rajtam pelus. Nóra anyukája meg is kérdezte anyától, hogy mióta vagyok szobatiszta és jól meglepődött, amikor anya mondta, hogy kb egy hónapja. Nóra alkatra olyan, mint én, csak ő már elmúlt két éves. Gyönyörűen beszél, a mondókákat, dalokat is hangosan mondja, és szinte mindig mosolyog. Bírjuk a kiscsajt!

A foglalkozás után a parkolóig együtt mentünk Katival, aki a Csiri-biri tornákat tartja. Kati kislánya Zizi 3 és fél éves, és abba az oviba jár, ahova reményeink szerint én is fogok egyszer. Kati azt mondta, hogy nem csak kívülről gyönyörű az ovi, de az óvónénik is nagyon jók, és Zizi nagyon szeret oda járni. Remélem, nekem is tetszeni fog...

Szülinap

Ma ebédre voltunk hivatalosak nagyiékhoz, ugyanis ma tartottuk nagyi (nem írom le hanyadik) szülinapját.
Természetesen Katiék is átjöttek, és volt torta, meg hatalmas virágköltemény annyi rózsából ahány éves lett nagyi, és ajándékok is. Persze én végig úgy éreztem magam, mintha én lennék az ünnepelt, a felnőttek pedig meghagytak ebben a hitben. Ez is olyan pityergős buli volt, megint mindenki meghatódott, de már kezdem megszokni, hogy az emberek örömükben is képesek sírni. Sőőt...
Megint sok fogásos ebéd volt, mint Katiéknál Karácsonykor. Én csak egy kis leveskét ettem répával, meg egy kis sütit, de a többiek degeszre ették magukat.
Ebéd után még kicsit beszélgettek a nagyok, én pedig szokásomhoz híven produkáltam magam, aztán Katiék hazamentek. Mi még maradtunk, mert én közben elaludtam. Több mint két órát aludtam. Miután felébredtem, nagyi megkérdezte, hogy mit szeretnék enni. Én törtem a fejem, hogy olyat mondjak, ami tuti nincs, és rávágtam, hogy palacsintát! (Zárójelben jegyzem meg, hogy ez egy négy szótagból álló szó, amit én tökéletesen ejtettem ki...). A meglepetés akkor ért, amikor nagyi mondta, hogy jó, és már hozta is az egyik kedvenc eledelem...  nagyiéknál, sose tudok olyat kérni, ami nincs... A palacsintát nem csak a szemem kívánta, felnőtteket meghazudtoló módon, rögtön bevágtam belőle kettőt:).
7 is elmúlt már, mikor hazaindultunk. Nagyiék azt mondták, hogy a következő ebédet nálunk tartjuk... Nah arra én is kíváncsi leszek... Még egy rántottát sem lehet mellettem összeütni... Lehet, hogy úgy értették, hogy a kaját ők hozzák? Abban benne vagyunk!:))

Úszáson történt

Ma nem szerettem úszni... nagyon nem:(. Pedig apa is elkísért bennünket, igaz ő óra előtt átment a tescoban és csak a foglalkozás közepén fedeztem fel, hogy az ablakból figyeli a produkciómat.
Mikor bementünk a medencébe még nem volt semmi probléma. Vidáman ugráltam, meg csúszdáztam be a vízbe. Norton apukája meg is jegyezte, hogy szerinte rengeteget fejlődtem, és sokkal bátrabb lettem, amióta nem látott. A bemelegítő feladatot is úgy-ahogy elvégeztem, de amikor jöttek a kötelező gyakorlatok, teljesen megkergültem. Nem voltam hajlandó buborékot fújni, nyüszítettem, amikor anya behúzott a vízbe és körbevitt a medencében, nem akartam a víz alatt játékokat gyűjteni, nem voltam hajlandó karkörzést, lábtempót végezni, aztán kitaláltam, hogy pisilnem kell és addig toporzékoltam, amíg anya el nem vitt a wc-re. Persze akkor sem változott a helyzet, amikor visszajöttünk. Bár az óra előtt egyedül ugráltam be a vízbe, amikor kötelezően kellett csinálni, már nem ment. Végül anya kiült a medence szélére és leültetett maga mellé. Az oktató néni megkérdezte, hogy miért nem dolgozunk, erre anya azt mondta, hogy Lilike sztrájkol... Az utolsó két feladatot azért megcsináltam. Fogalmazzunk úgy, hogy nem volt más választásom... Az óra után még csúszdáztam párat. Nem az úszást, és a vizet utáltam meg, csak nem szeretem, ha megmondják, hogy mit csináljak...
Még nem olyan régóta járunk a hármas csoportba, meg hát pár foglalkozást ki is hagytunk, de anya szerint ez nem ok arra, hogy sztrájkoljak. Azt mondta, hogy ha a következő foglalkozáson is így fogok viselkedni, akkor búcsút mondhatok az úszásnak. Neki egyébként is megterhelőek már ezek a foglalkozások. A válláról kell beugrálnom meg ilyenek... Szóval annyira nem fog hiányozni neki, mert már most alig bírja....

Képek - december

Decemberi képeim az alábbi linkre kattintva tekinthetők meg:
http://picasaweb.google.hu/Lilicsumpi/2009December#

Hópali

Reggel nem szakadó hóesésre ébredtem... Kinéztem az ablakon és megállapítottam, hogy nincs hó, elolvadt az is, ami a háztetőn volt. Még le sem érte a nappaliba, amikor mama már tájékztatott, hogy sajnos a hóemberem is összedölt... Két kupac hó maradt csupán belőle. Apa gyorsan kiment menteni a menthetőt... Visszatette a fejét, meg az érzékszerveit, de továbbra is elég ramatyul néz ki. Rengeteget fogyott szegény... Pedig még sálat is adtunk rá tegnap, hogy nehogy megfázzon... Lehet, hogy az volt a baj???

Egy kapcsolat kezdete...

Elmosta az eső a mai szánkózást, viszont végre eljutottunk a Cincogóra. Reggel szó volt róla, hogy nem megyünk, későn is keltünk, de aztán anya gondolt egyet, gyorsan összeszedte magát, aztán befogta apát, így 3/4 10-kor már a kocsiban ültünk. Kivételesen apa vitt el minket, mert az utcánkban még elég sok a hó. A Cincogón megint nagyon kevesen voltunk, Andi kisfiával Misivel együtt összesen 4-en. Mindig kevesen vagyunk, de Andi mégis mindig megtartja a foglalkozásokat, és ez tök jóóóó! Mivel már elég rég voltam utoljára gyerekek között, így eleinte borzasztóan félénk voltam. Alig tudott anya betessékelni a terembe. Mielőtt elkezdődött a foglalkozás anya kivitt pisilni a wc-re, mert hát ugye pelust már nem hordok. A foglalkozás alatt is nagyon visszafogott voltam, csak Szabival barátkoztam, és csak a végefelé oldódtam fel, akkor pedig sikongatva rohangáltam a teremben, és puszit adtam a tükörben magamnak.
Szabi egy szőke hajú, kék szemű kb. két és fél éves kisfiú. Anya megállapította, hogy tetszik nekem, mert mindig együtt hintázunk a mérleghintán, ráadásul ma bemásztunk ketten az alagútba és jó sokáig bent voltunk, és senkit nem engedtünk be. Aztán megtaláltam Szabi vizes flakonját és odavittem neki, hogy ne legyen szomjas, a foglalkozás végén pedig kisomfordáltam a teremből, megkerestem Szabi cipőjét és bevittem neki. (Ne kérdezzétek, hogy honnan tudom, melyik Szabi cipője.. Ez anyának is talány...) Rá akartam adni, de azt anya már nem engedte. Szabi anyukája közölte, hogy "Lilikém, látod, látod! Itt rontod el a dolgokat...." Aztán mondta, hogy tanuljak meg sütni/főzni, és akkor majd áldását adja a románcunkra:)) Csak tudnám, hogy ki fog megtanítani főzőcskézni, és egyáltalán minek az, hiszen anya sem tud, és apa mégsem fogy el, sőőt, kifejezetten nagy darab:)
Sajnos a foglalkozás végén hatalmasat buktam, mert Szabival fölszedtük a szőnyegeket, én meg jól megbotlottam, de összességében jól éreztem magam, és már nagyon várom a következő órát.

Cincogó után hazajöttünk ebédelni, aztán apa felvitt minket a dombra szánkózni. Most nem voltak sokan, viszont esett az eső, úgyhogy csak párszor csúsztam le anyával aztán haza kellett mennünk.

Más:
ez az iTeddy maci nekem naon bejön!!! De csak azért mert rajta van a Pancsoló Lilis videóm, és a kedvenc kisvakondos részeim. Ilyen hosszú időre még egy játék sem tudott lekötni. Persze ez nem azt jelenti, hogy egész nap ezt bámulom... Főleg este, lefekvés előtt szokta anya elővenni és akkor addig nézem, hallgatom, amíg elálmosodom. Remek találmány, mindenkinek csak ajánlani tudom:) Egyébként már nevet is adtunk neki, Papamacinak hívjuk:)))

Ma

Ma is szakadó hóesésre ébredtem. Tízórai után, kimentünk a kertbe megnézni a hóembert, aztán felvettem a már megszokott rezignált arckifejezésemet, mert anya megint elvitt szánkózni. Az ovinál anya megkérdezte, hogy jól érzem-e magam, de nem válaszoltam, erre anya azt mondta, hogy akkor most szépen hazahúz, mert látja, hogy még mindig nem jön be nekem a szánkózás. Erre már muszáj volt elmosolyognom magam, és jeleztem anyának, hogy még nem szeretnék hazamenni. Sajna megint leborultam, pedig most anya spaniferrel rögzített a szánkóhoz, hogy le ne essek... Annyira nem fájt az esés, inkább ciki volt, mert a baleset az ovi előtt történt, így jó pár szülő láthatta, amikor leborultam, miközben anya mit sem sejtve húzta tovább a szánkót. Mivel a lábam beakadt a spaniferbe, így szánkáztam én is tovább, csak a fenekemen, és nem a szánkón...
Miközben hazafelé igyekeztünk anya azon gondolkodott, hogy csak ő ilyen szerencsétlen, vagy más szülőkkel is előfordulnak hasonló balesetek. A válasz rendkívül hamar megérkezett ugyanis út közben láttunk egy anyukát, aki egy kisgyereket húzott. A kisgyerek is leesett a szánkóról, aztán az anyukája felálította, de megcsúszott és ismét elesett:) Szóval vannak még ügyetlen anyukák... és gyerekek :)
Mindenesetre amikor apa hazaért a munkából, azonnal beraktuk a szánkót a kocsiba, és átvittük papának, hogy tegyen rá háttámlát. A délutánt nagyiéknál töltöttem apával. Nene is ott volt, és később Réka is benézett, de én most csak és kizárólag apával voltam hajlandó játszani. Este fél hétkor indultunk haza. Otthon, ahogy kiszálltam a kocsiból, rögtön beleültem a feltuningolt szánkómba anyával, apa pedig elhúzott minket a sarokig és vissza. Szupi lett a háttámla! (Remélem anya nem feszítette teljesen szét a nagy fenekével!) Köszi Papa!!

Hóember

Ma reggel ismét hóesésre ébredtem, és apa azt mondta, hogy ebből a hóból már igazán nagy hóembert lehet építeni. Délelőtt anyáék leszedték a karácsonyfát, eltették a díszeket, és a karácsonyi dekorációt, kicsit átalakították a nappalit, aztán megvárták míg elalszom, és kimentek hóembert építeni. Miután felébredtem, magamhoz vettem pár falatot, és én is kimentem segíteni befejezni a hóembert. Apa akkor már nem volt itthon. Sokáig keresgéltünk mire megtaláltuk a legalkalmasabb eszközöket, amik a hóember testrészeit és érzékszerveit hivatottak szolgálni. Mire az utolsó gombot is a helyére tettük, apa is befutott. Hóemberemet a kiskert elé építettük, hogy belásson a nappali ablakán. Így én is egész nap szemmel tudom tartani:)
Íme néhány kép a 2010-es hópalimról:

Anya a hóember befejezése után kivitt szánkózni, de nagyon hamar visszafordultunk. Mostanában nem jön be ez a fajta szállító eszköz. Lehet, hogy az a baj, hogy ezen a szánkón nincs háttámla:( Szólni kell papának, hogy szereljen rá...

Más,
Írtam, hogy pár napja anya az összes játékomat száműzte a nappaliból... Nos csak azt hitte, hogy az összeset... ezek pl. lent maradtak és ma előkerültek:)))

Csiga biga gyere ki...

Csiga gyeje ki,
ég a ház,
kap teet, vaat,
holnap maad

A lényeg, hogy mindenki érti, és tudja, hogy melyik mondókáról van szó:))))

Maci az ágytiszta kislánynak

Tegnapelőtt este anya megígérte, hogy ha még egyszer megengedem, hogy rám adja a bugyipelust, és éjszaka nem pisilek bele, akkor a következő éjszaka már alhatok sima bugyiban. Persze nem hagytam, hogy felhúzza a pelust, úgyhogy apával közösen adták rám, viszont éjjel nem pisiltem bele, úgyhogy tegnap este már nem kellett abban a kitömött meleg bigyóban szenvednem.

Persze most sem pisiltem be, hiszen én már nagylány vagyok. Reggel 1/2 7 körül pár percre felébredtem. Akkor anya megkérdezte, hogy kell-e pisilnem, igent mondtam, és már hozta is a bilit. Lehet, hogy hamarosan ágytiszta is leszek nemcsak szobatiszta? Hiszen még csak 21 hónapos és egy hetes vagyok:). Na ezért már ajándék jár!
És mi jár annak, aki éjjel nem pisil be? Na mi? Na mi? Hát persze, hogy az a zenélő pocakú maci, amin Karácsonykor összevesztem Virággal. Ilyenem még úgy sincs, bőven elfér a játékaim között:)))
Ráadásul anya rátöltötte a kedvenc dalaimat, kisvakondos meséimet és a pancsolós videót, úgyhogy tegnap este már azzal aludtam el.

Más:
Nem tudjuk minek köszönhető, de mostanában sokkal emberibb időpontban szoktam reggel felébredni. Ma is 9 után tértem magamhoz. Anya örül is meg nem is a pálfordulásnak. Azért örül, mert így ő is tovább tud aludni, viszont hamarosan vissza kell mennie dolgozni és akkor majd nekem is jó korán kell kelnem. Szóval nem szerencsés, hogy pont most változik meg az alvókám....
Éjszaka egyébként bolygó hollandit szoktam játszani, és ilyenkor szegény anyán kötök ki, aki még mindig mellettem alszik egy vendégágyon. Néha behúzok neki egyet, meg megrugdosom, de azért szeretem:).

Költözés

Anya tegnap felköltöztetett... Miután hatodszor sikerült rálépnie az egyik földön felejtett kütyümre, amit ráadásul korábban legalább 10-szer rakott a helyére, úgy döntött, hogy véget vet az örökös rumlinak és Noncsi segítségével az összes játékomat felhordta a szobámba. Csupán két babakocsi, pár baba, egy hintaló, a hip-hop zebra, meg némi konyhai eszköz maradt lent. Mire minden játékot a helyére rakott, rájött, hogy bizony kinőttem a szobámat. Na igen, kell a hely minden majdnem két éves kislánynak, aki ráadásul "háztartást vezet" lót-fut, mos, főz, takarít egész nap, és ellátja a babáit... úgyhogy nyáron költözöm is tovább a hálóba, ami másfélszer akkora, mint a mostani szobám. Csak még ki kell találnom, hogy az új rezidenciám milyen színű legyen, mert az a minimum, hogy kifestik valami igazán csajos színnel... meg hát az ablakokat is ki kell cserélni, szóval lesz még munka bőven, mire elfoglalhatom a lakosztályomat.
Addig is marad a régi szobácska, ami jelen pillanatban így néz ki:

Bizony, bizony lekerült a rács is az ágyamról, és hamarosan a pelenkázó komódot is lebontjuk, csak előtte be kell szereznünk egy új matracot. Korábban, ha nagyon rossz voltam, mindig betettek a kiságyba, most szimplán becsuknak a szobámba. Ilyen körülmények között öröm büntiben lenni, ráadásul ha ráállok a tanulószékemre, az ajtót is ki tudom nyitni, szóval, ha már unom a büntit egyszerűen csak kisétálok a szobából:))

2010 első és második napja

Keriék tegnap is az egész napot nálunk töltötték. Én végre normális időpontban jóval 9 után ébredtem fel. Reggeli után kicsit játszottam Virágékkal, aztán apával átmentünk nagyiékhoz. Sajna a napközbeni alvás elmaradt, mert pont akkor aludtam el, amikor hazaértünk, apa pedig úgy döntött, hogy nem hagy bent a kocsiban és mire bevitt a házba, magamhoz tértem. Ennek köszönhetően este megint nagyon nehezen tudtam elaludni. 11 óra is elmúlt már mire sikerült teljesen kiütnöm és álomba ordítanom magam...
Egyébként is nagyon nehezen alszom el mostanában. Lehet, hogy a cumim hiányzik... Mindegy, azt most már úgyse hozza vissza senki:(.

Uncsitesóék ma hazamentek, és anyával mi is átmentünk hozzájuk. Virág invitált meg, azt mondta, hogy szeretne játszani velem, de miután átértünk hozzájuk, ő szépen leült a számítógép elé, aztán összeveszett Balázzsal, végül a hintában kötött ki.... velem egy percig sem foglalkozott. Aztán amikor eljött a hazaindulás ideje, sírni kezdett, mert nem akarta, hogy elmenjek. Én is sírtam, mert én sem akartam hazamenni..., de nem volt más választásom. Anya azt mondta, hogy ha legközelebb átmegyünk keriékhez, akkor ott is alhatok, ha van kedvem, de csak nélküle... Az alvásról jut eszembe... mondtam már, hogy egy hete nem pisilek be éjjel??? A biztonság kedvéért este mindig ad rám anya bugyipelust, de jó ideje tisztán kerül le rólam. Ennyire ügyes, okos nagy lány vagyok én.

Más:
a szájpadlásom még mindig nagyon csúnya. Tegnap reggel felhívtuk az ügyeletet, de azt mondták, hogy nincs semmi teendő vele, max lehet ecsetelgetni, de két-három nap alatt magától is meggyógyul. Hát jó is lenne, mert most semmit nem tudok rendesen enni, még csokit sem... nem mintha kapnék mostanában...

Szilveszter 2009

Tegnap átjöttek keriék, hogy együtt ünnepeljük a szilvesztert. Miután megérkeztek, nekiálltunk feldíszíteni a nappalit, apa pedig elszaladt vásárolni. Mire apa hazaért, addigra mi is elkészültünk. Mindannyian kaptunk furulyát, és anya gyorsan összetrombitálta Virágot, Balázst és engem, hogy lefényképezzen bennünket furulyástul. Sajnos annyira szerencsétlenül ültem le, hogy a furulya csúnyán felsértette a szájpadlásomat. Nagyon fájt, sírtam is sokat.

Anya és keri egész nap próbáltak minket alvásra bírni, hogy bírjuk az éjszakázást, de végül én csak kb. kétszer fél órát, Virág pedig max 40 percet aludt. Balázst egyáltalán nem sikerült elaltatniuk, ő nem is tudott éjfélig fent maradni:) 11-kor eldőlt, mint egy pezsgősüveg:)))... Mi Virággal együtt vártuk a 2010-es évet. Én néha megkóstoltam anya Bacardi breezerét, de nem ízlett. Éjfélkor a nagyokkal meghallgattuk a himnuszt, koccintottunk (Viri, apa és Én kölyök, a többiek pedig igazi pezsgővel), majd kisétáltunk a kertbe tűzijátékot nézni. Bár esett az eső, a tűzijáték nem maradt el. Minden oldalról durrogtattak, azt se tudtuk, hogy merre nézzünk. Nagyon izgalmas volt. A tűzijáték alatt Balázs felébredt, úgyhogy ő sem maradt le a lényegről:). Egy óra körül feküdtünk le, és kivételesen reggel nem én keltem leghamarabb, hanem Balázs:)))