Anyáék elhatározták hogy ma hajnalban még elmennek egy nagybevásárlásra a tescoba és a lelkükre kötöttem, hogy mindenképpen ébresszenek fel engem is, mert én is velük szeretnék tartani. Este alig akartam elaludni nehogy lemaradjak a bevásárlásról. Az első körre azonban végül mégsem vittek el. Éjjel egykor indultak el, és fél négyre értek haza. Egy valamit, a halat nem sikerült megvásárolniuk, mert a halpult éjjel zárva tart. Úgy döntöttek, hogy a halat az auchanban veszik meg, ide már engem is magukkal vittek. Reggel 6-ra értünk az auchanba, de kiderült, hogy vasárnap az auchan csak 7-kor nyit. Apa meg akarta várni a nyitást, de anya mondta, hogy ő nem vár annyit, így végül átmentünk a tescoba, ahol más meglehetősen sokan sórakoztak a halpult mögött. Anya kérte a nénit, hogy ne csapja agyon a halakat, de azt mondta, hogy nem adhatják ki élve, és akkorát csapott szegények fejére, hogy még nekem is fájt :(. Elég mérgesek voltunk, mert hát mi szeretjük ha pár órát úszkálhatnak még a halak a fürdőkádban, de az utóbbi években ez valahogy nem jön össze. Bezzeg mások azért reklamáltak, mert az övékét nem sikerült rendesen leütni és ficánkoltak a zacskóban. Ennyit a "nem adhatom ki élve a halat" szövegről... A tescoban még vettünk egy-két dolgot, aztán hazasiettünk.
Apa természetesen eltűnt jó pár órára és mikor végre hazaért, már mentünk is tovább a nagyiékhoz, Katiékhoz, meg Dédihez. Ma egészen normális voltam velük, puszit is adtam nekik. ;)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése