Jégkori...

Ma felkerekedtünk és elmentünk jégkorizni apával és anyával. Elég nagy volt a szám előtte, gondoltam, nem lehet ez olyan bonyolult dolog, de aztán amikor felmentem a pályára, minden bátorságomat elvesztettem. Annyira féltem attól, hogy elesek, hogy nem igazán mertem csúszni, inkább csak lépegettem. Így végül nem estem el egyszer sem, viszont borzasztóan elfáradtam. Nem egyszerű ez a korcsolyázás. Apa nagyon ügyes volt, anya viszont fel sem jött a pályára. Ő inkább kintről fényképezett. Apa próbált tanítani, de nem sok sikerrel. Max egy órát voltunk kint, de nekem annyi is elég volt bőven. Anya a korizás után megkérdezte, hogy szeretnék-e egyáltalán megtanulni korizni, mert ha igen, akkor bizony gyakorolni kell, mert senki nem úgy születik, hogy tud korcsolyázni. Olyan ez mint a biciklizés, meg a görkori. Hát egyikben sem vagyok profi...
Legközelebb, ha megyünk, hívok haverokat, úgy biztos izgalmasabb lesz, mint az ősökkel ;)