Kesztyűmumus

Tegnap miközben az egyik szekrényt pakoltam ki, egy borzasztóan ijesztő nagy bordó valamibe botlottam. Azonnal abbahagytam a pakolászást és sírva rohantam ki a szobából annyira megijedtem attól a bizonyos valamitől. Akkor még nem igazán értette senki, hogy miért sírtam el magam olyan hirtelen. Aztán ma megint összefutottam azzal a valamivel ugyanabban a szekrényben. Hozzá is értem, aztán amikor megláttam, hogy mi az, megint elrohantam. Mama sokkal bátrabb volt nálam, ő simán megfogta a bordó kezet... mert hát egy kéz (anya síkesztyűje) az, ami folyamatosan ijesztget, miközben én a dolgomat végzem a szekrényben. Azóta ez a kéz, amit anyáék egyszerűen kesztyűmumusnak hívnak, már máshol is felbukkant. Legutóbb a konyhaszekrényben futottam össze vele, miközben a szokásos kredenc kipakolászásra készültem. Asszem most egy darabig nem fogok a szekrényekben turkálni...