Csütörtökön meglepetéssel vártam anyát. Na nem a szobámat raktam rendbe, mert attól el is ájult volna, hanem alkottam. A képen látható remekművet készítettem neki. A szavak akkor még nem voltak rajta, csak miután büszkén átadtam és bezsebeltem a jól megígért dícséreteket, jutott eszembe, hogy rá kellene írnom a nevemet. Csak, hogy mindenki tudja, hogy ezt bizony én csináltam. Nos, az egy külön posztot érdemel, hogy lehet diszlexiás, és diszgráfiás vagyok, meg annak története is, hogy ez hogyan derült ki. Mindenesetre anyáéknak annyira nem volt ez meglepő, hiszen már jó ideje gyakorlom a nevem leírását, és nem elég, hogy az L betűt fordítva írom, még a papír végétől is kezdem az írást. Szóval állítólag valami nincs teljesen rendben. Nem aggódunk, mert ezt lehet kezelni, meg még simán változhat is, de azért hamarosan találkozni fogok egy pszichologussal, aki majd szépen elmondja, hogy hogyan lehet ezt a dolgot kezelni. Na de térjünk vissza a remekművemre, ami azért akkora nagy dolog, mert a rajta lévő szavakat bizony egyedül írtam és teljesen helyesen. Egyedül a mama szót írtam jobbról balra (el is rontottam :)), a többit viszont balról jobba, és mint látható az L betűt is helyesen írtam le, nem fordítva. A Lili volt anmúgy az első amit ráírtam a lapra, aztán megkértem anyát, hogy írja le a nevét, meg apa nevét ésatöbbi, aztán egyesével leírtam őket a lapra. Anya minden egyes szó után nagyon megdícsért. Most bárki mondhatja azt, hogy persze, mert csak másoltam, de ez én esetemben a másolás sem olyan egyszerű, mert én eddig másolással ís fordítva írtam a nevemet. Konkrétan ez volt az első alkalom a számtalanból, amikor jól sikerült leírnom. Szóval ezért olyan nagy szám ez.
Ami a rajzot és a virágot illeti, az a saját szavaimmal kifejezve bébikönnyű volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése