Időhiány

Mióta beköszöntött a tavasz, időhiányban szenvedek... Rengeteg felfedeznivaló akad még a kertben, persze nekem muszáj mindennel megismerkednem. Tízórai után anya mindig kinyitja a teraszajtót, rám adja a játszócipőmet, én pedig a szunyoghálót (és magamat) nem kímélve rohanok ki a szabadba. A terasz végén szoktam csak megtorpanni, ott ugyanis egy lépcső van, amin még nem igazán tudok lemenni, de valamelyik ősöm mindig elkap, mielőtt leesnék.

Továbbra is próbálok haverkodni Bajusz úrral, a macskánkkal, de amint meglát, feláll a szőr a hátán és világgá rohan, én persze futok utána, de még egyszer sem bírtam elkapni:(((

Előszeretettel tépkedem meg nagyi virágait is, amik egyre szebb színekben pompáznak az ágyásokban. Amikor elfáradok, akkor csak bekucorodok anya ölébe, és sziesztázom egyet a hintaágyon. A csendespihi után aztán megy tovább a játék ezerrel, egészen estig.

Most már értem, miért várta mindenki annyira a tavaszt:)