Éjszaka

Teljesen nyugodtan telt az első külön töltött éjszakám. Kettőkor ugyan pár pillanatra magamhoz tértem, de miután anya megsimogatta a buksimat, aludtam is tovább. Még a lámpát sem kellett felkapcsolni, és a cumimra sem volt szükségem. (Ez utóbbit egy laza mozdulattal bedobtam az ágy mögé:))) Reggel aztán szokás szerint jó korán, már 1/2 6-kor ébresztőt fújtam. Amíg együtt aludtunk, mindig puszival meg simivel ébresztettem anyát, de a külön alváshoz nem járnak ilyen extrák. Most csak nemes egyszerűséggel kidugtam a lábamat a kiságyból és addig bökdöstem anya fejét, amíg fel nem kelt. Nem sírtam, mert az egész házat azért nem akartam felébreszteni, csak anyát:)))

Sajnos a náthám még mindig nem múlt el. Már nem folyik annyit az orrom, de azért napi háromszor-négyszer még szívni kell. Ha csütörtökig nem leszek jobban, akkor megint randim lesz a doktornénivel. Nagyon remélem, hogy nem kerül rá sor... eleget találkoztam vele az elmúlt hónapban.