Közeledik a halottak napja, amikor megemlékezünk elhunyt szeretteinkről. Ami a mi szűk családunkat illeti anya apukája a legközelebbi hozzátartozónk, aki sajnos már nem lehet velünk. Természetesen minden évben meglátogatjuk a sírját. Sajnos egy évben csak egyszer jutunk el hozzá, mert nagyon messze, Bikalon van eltemetve, ott töltötte ugyanis a gyerrekkorát a szüleivel, és a szüleit is oda temették. Az út Bikalra mindig nagyon hosszú (két és fél óra), ezért mindig nagyon korán indulunk. Ma is így történt, 7 óra 00 perckor gurult ki az autónk a kapuból. Út közben kétszer megálltunk, vettünk virágot meg koszorút is, így 1/2 10-re értünk oda. Kati néniékhez mentünk először, aki anya nagynénje. Nem felejtettem ám el, hogy hol laknak. Tudtam, hogy vannak kutyáik, meg malacaik is :)
Kati néni bőséges lakomával várt minket; több fogásos ebédet készített nekünk. Ebéd előtt még elmentünk megnézni dédszüleim régi házát és a hozzá tartozó birtokot. Ami a házat illeti a lélek tartja össze, viszont a "kertje" hatalmas. A mi telkünk nagyon-nagyon sokszor elférne rajta... Ebéd után aztán kimentünk a temetőbe. Letakarítottuk a sírt, kiraktuk a friss virágokat és a koszorúkat, majd visszamentünk még Kati néniékhez és kb kettő óra körül hazaindultunk. Már sötétedett mire hazaértünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése