Nem kérdés, hogy én jobban feltalálom magamat a konyhában, mint anya. Őt ritkán lehet ott látni, de ha véletlenül beteszi oda a lábát, akkor abból palacsinta, torta, vagy valamilyen süti lesz. Ma nem magától ment ki, hanem az én unszolásomra, na meg azért, mert megígérte, hogy a kész lesz az új konyhapult, akkor sütünk valami finomat. Az ötletet is én adtam. Banános muffint sütöttünk, mert gyors, finom és olyan egyszerű elkészíteni, hogy kis segítséggel még én is meg tudom csinálni. Szóval bébikönnyű, ahogy én mondanám :). És végül tényleg én csináltam, szinte egyedül. Anya csak a hozzávalókat mérte ki és a tojást törte fel, a többi feladat (banán meghámozása, felvágása, csoki felaprítása, tészta összekutyulása, muffin tartó megtöltése) rám maradt.
Sajnos én csak egy muffint birtam megenni, aztán megint köhögőrohamot kaptam és kihánytam még a tegnapi vacsorámat is. Pedig ma már sokkal jobban néztem ki, mint tegnap. Remélem nem esek vissza. Holnap amúgy ha törik, ha szakad kirándulni megyünk Eszergomba. Muszáj kihasználni ezt a jó időt, amíg tehetjük, mert ha beköszönt a tél, akkor egy ideig nem bújunk ki az odunkból, az is biztos :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése