Péntek este Zumba után átjött hozzánk Mesi. Játszottunk és eldöntöttük, hogy nálunk alszik. Mikor anya hazaért már a fürdőkádban lubickoltunk meg búvárkodtunk. Egyikünk sem akart korán ágyba bújni, és mivel másnap nem volt ovi, így anya belement, hogy sokáig fent maradjunk. Sajnos ennek meg is lett a böjtje. 1/2 10 körül anyát felhívta Ricsi a kollégája, hogy defektet kapott tőlünk nem messze. Anya felkeltette apát és mire apa elindult már kb tíz óra volt és mi még nem voltunk ágyban. Mindketten rajzoltunk, de már eléggé fáradtak voltunk. A vége az lett, hogy teljesen összevesztünk azon, hogy én ugyanazt akartam rajzolni mint Mesi, de ő nem engedte. Elvette a sablonokat is és hiába kértem szépen, nem adta oda őket. Aztán egyszercsak elkezdte a fejemet ütögetni a sablonokkal. Anya finoman rászólt, hogy ezt nem szabad, aztán ágyba parancsolt minket. Én már mentem volna aludni, de Mesi kijelentette, hogy neki ennyi elég volt, hiányzik neki az anyukája és haza akar menni. Anya kérte, hogy maradjon és feküdjünk le aludni, de pityeregni kezdett. Aztán anya mondta, hogy felhívja Katit, mire én is sírva fakadtam. Könyörögtem Mesinek, hogy maradjon, átöleltem, mondtam, hogy nem fogom utánozni, de mindenképpen menni akart. Hiába zokogtam, a vége az lett, hogy anya felhívta Katit, felöltöztette Mesit és pár perc múlva már jött is Matyi és hazavitte a barátnőmet én pedig kaptam egy pofont, hogy lenyugodjak végre. Miután Mesiék elmentek anya az ölébe vett és úgy altatott el.
Egy biztos, most jó darabig nem fogunk együtt aludni Mesivel. Amúgy érthetetlen mindenki számára, hogy egyik pillanatról a másikra, hogy tudunk ilyen csúnyán összekapni, aztán kis idő múlva meg megint országos cimborák vagyunk... :)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése