Ilyen a mi formánk

Szóval délután 1/2 5-kor elindultunk rsg-re. Anya sztem jobban várta a tornát mint én, nem mintha bejöhetett volna... Alig értünk oda, hívtak Mesiék, hogy ma nincs torna, ugyanis őszi szünet van. Én csak kicsit bosszankodtam, anya annál inkább. Beszélni akart ugyanis Zsuzsa nénivel, hogy hogy haladok, van-e értelme foglalkozni velem. Amúgy köztünk szólva bár Mesi sokkal ügyesebb nálam, de azért rajtam is észrevehető némi fejlődés. Sokat szoktam itthon gyakorolni és ugyan még sem a spárga sem a híd nem megy, de anyáék szerint ha nagyon sokat gyakorlok, előbb-utóbb menni fog. Még hiszek nekik...

No mindegy is torna helyett végül az auchanban kötöttünk ki és kaptam ajcsit. Egy fufukás filctollkészletet, egy aquabeads utántöltőt és két hosszú ujjú pólót. Az auchanban találkoztunk Katival és Lacival, de nagyon undok voltam hozzájuk, mégcsak nem is köszöntem. Még szerencse, hogy anyáék nem rakták vissza az ajcsikat, megérdemeltem volna. Amúgy ma Mesi átjött kicsit napközben, és amikor undokoskodtam anyával, anya megkérdezte Mesit, hogy szerinte miért vagyok ilyen, és mit kellene csinálnia, hogy jobb gyerek legyen. Mesi nem mondott semmit, de aztán amikor hazament, mondta anyukájának, hogy én azért vagyok rossz, mert mindig mindent megkapok és így nincs is miért jónak lennem. Ez azért nem egészen így van ugyanis igazi ajándékot csak szülinapomra, meg karira kapok, év közben csak olyan dolgokat vesznek nekem ami a kézügyességemet, kreativitásomat, gondolkodásomat fejleszti. Bár az tény, hogy egykeként több kényeztetésben részesülök és mivel anya is és apa is rengeteget dolgoznak, így a hétvégéket igyekszünk tartalmasan, közös programokkal gazdagítva kitölteni.

Megint szabi

 

Ezen a héten megint szabadságon vagyok. Nyugi, most nem vagyok beteg, csak őszi szünet van az iskolákban így nem kötelező oviba se menni. Hétfőn, kedden és szerdán mama vigyázott rám, ma pedig már anya is itthon van velem, de amilyen csúnyán viselkedek könnyen elképzelhető, hogy fogja magát és bemegy a munkahelyére... azt mondta, hogy ennél még az is jobb. A problémám az, hogy láttam a nickelodeonon egy reklámot és szeretnék én is olyat. Erről van szó:


Anya azt mondta, hogy nemsokára jön a Mikulás, biztos, hoz nekem ilyet, ha jól leszek, de sztem a Mikulás csak olyan dolgokat hoz, amiket nem lehet itthoni boltokban kapni. Ennek természetesen hangot is adtam, de nem hatottam meg anyát. Azt mondta, ha így folytatom, csak virgácsot kapok...

Amúgy az aquabeadset végül megkaptam és egy rakat dolgot csináltam belőle. Ez az első olyan játék, ami hosszú időre le tud kötni. El is fogytak a gyöngyök úgy két nap alatt, úgyhogy kedden apa már pótolta is őket. Nekem semmi nem elég...

English words

Csak sikerült anyának rávennie, hogy kisajtoljak magamból pár angol szót, illetve megmutassam, hol is tartok most. Szóval eddig számokat, színeket, állatokat, testrészeket tanultunk. Számolni 10-ig tudok, ismerem a legtöbb színt (a zöld, lila, barna, szürke amik nem mindig jutnak eszembe), az állatok közül a cat (macska), dog (kutya), horse (ló), donkey (szamár), mouse (egér), (elephant) elefánt és (sheep) bárány mennek. Tudnom kéne még a békát (frog), nyuszit (rabbit), bocit (cow), kakast (rooster), kacsát (duck), libát (goose), malacot (pig), tyúkot (hen), kecskét (goat), de ezeket még nem sikerült megtanulnom. Tudom, hogy I am a girl, Anya is a girl, apa is a boy.
Tudom, hogy mit jelent a stand up (állj fel), sit down (ülj le), jump (ugorj), come here (gyere ide), clap (tapsolj), sleep (aludj), dance (táncolj), sing (énekelj), run (fuss), fall down (ess el), turn around (fordulj meg)
A testrészek közül ismerem a head (fej), nose (orr), finger (ujj), eye (szem), mouth (száj) szavakat.

A kiejtésem anya szerint tökéletes. Milyen fura, hogy magyarul nem tudom olyan szépen ejteni a szavakat, mint angolul... :)

Hétfőn anya szabadságon lesz, így el fog kísérni az angol órára és meg fogja lesni, hogy ott mit alkotok. Apát hiába kérdezi ugyanis, ő egy mukkot sem beszél angolul :)

English workbook

Ma angol órán végre megkaptam a munkafüzeteket és a lemezeket, amiből tanulunk. Este anya rögtön bele is lapozott, de nem mutattam sok hajlandóságot a gyakorlásra, ezért jól meg is sértődött. Készítettem neki engesztelő kakaót, meg aztán már mondtam, hogy gyakorlok vele, de utána már ő nem volt hajlandó. A lemezeket amúgy naponta kétszer meg kell hallgatnom, ez apa felelőssége lesz....

Papánál jártunk...

Közeledik a halottak napja, amikor megemlékezünk elhunyt szeretteinkről. Ami a mi szűk családunkat illeti anya apukája a legközelebbi hozzátartozónk, aki sajnos már nem lehet velünk. Természetesen minden évben meglátogatjuk a sírját. Sajnos egy évben csak egyszer jutunk el hozzá, mert nagyon messze, Bikalon van eltemetve, ott töltötte ugyanis a gyerrekkorát a szüleivel, és a szüleit is oda temették. Az út Bikalra mindig nagyon hosszú (két és fél óra), ezért mindig nagyon korán indulunk.  Ma is így történt, 7 óra 00 perckor gurult ki az autónk a kapuból. Út közben kétszer megálltunk, vettünk virágot meg koszorút is, így 1/2 10-re értünk oda. Kati néniékhez mentünk először, aki anya nagynénje. Nem felejtettem ám el, hogy hol laknak. Tudtam, hogy vannak kutyáik, meg malacaik is :)

Kati néni bőséges lakomával várt minket; több fogásos ebédet készített nekünk. Ebéd előtt még elmentünk megnézni dédszüleim régi házát és a hozzá tartozó birtokot. Ami a házat illeti a lélek tartja össze, viszont a "kertje" hatalmas. A mi telkünk nagyon-nagyon sokszor elférne rajta... Ebéd után aztán kimentünk a temetőbe. Letakarítottuk a sírt, kiraktuk a friss virágokat és a koszorúkat, majd visszamentünk még Kati néniékhez és kb kettő óra körül hazaindultunk. Már sötétedett mire hazaértünk.

Minden jót Évi néni!

Kedvenc óvónénim, Évi néni - betegszabadságom alatt - bejelentette, hogy elhagyja az ovit, így - bár úgy volt, hogy egész héten itthon maradok - csütörtökön és pénteken végül mentem oviba. (Természetesen a doktornéni engedélyével). Mindenki nagyon sajnálja, hogy elmegy, de megértettük a döntését. Már kezdjük megszokni, hogy minden évben új óvónénit kapunk... Most egy darabig csak Juci néni lesz velünk, délutánonként pedig összevonnak más csoportokkal. A szülők nem örülnek ennek, hiszen nagycsoportosok vagyunk, iskolába készülünk, most kellene a legtöbbet fejlődnünk és nehezen tudják elképzelni, hogy ebben az összevisszaságban meg fogjuk kapni azt a fejlesztést és támogatást, amire most igazán szükségünk van.

 Amúgy én a hírt teljesen normálisan fogadtam. Amikor anya megkérdezte a véleményemet, azt mondtam, hogy ha hiányozni fog, majd ránézek a közös fényképünkre. Amikor anya hiányzik, akkor is mindig ránézek a fényképére és utána minden rendben van ;)

Amúgy este Mesi nálunk aludt. Most kivételesen nem volt semmilyen balhé. Most pedig a Müllerbe készülünk, mert veszünk nekem is aquabeadset, meg Mesinek kiesett a foga és anyukája mondta, hogy ott lehet kapni fogtartó dobozkát. 

Szabadságon...

Szóval ezen a héten még nem megyek oviba. A doktornéni ugyan azt mondta, hogy holnap már mehetnék a köhögésem ellenére is, de anyáék megengedték, hogy ezen a héten itthon maradjak még. Angolra azért elvittek tegnap és csütörtökön RSG-re pénteken pedig zumbára is fogok menni már, de a hét többi részét itthon töltöm mamával és Noncsival.

Esztergomba indultunk...

Apának valamiért nem jött be az az úticél, amit tegnap anyával kitaláltunk, így végül Esztergom helyett Szentendrén kötöttünk ki a Skanzenben. Nem bántuk meg, hiszen a szabadtéri múzeumban rengeteg érdekességet láttunk. A nádtetős, kemencés parasztházak rendkívül hangulatosak voltak. Mintha visszamentünk volna az időben jó kétszáz évet. A legtöbb ház két szobás volt, és nagyot ámultunk amikor hallottuk, hogy egy-egy szobában akár kilenc ember is lakott. Egyszerű volt a bútorzatuk, szinte csak fa és kerámia eszközöket láttunk. A kemencék nagyon ijesztőek voltak és hát a cserépkályhák sem olyanok voltak, mint amilyen pl nekünk van, de összességében mégis nagyon szép volt minden. Láttunk egy csomó állatot köztük tyúkokat, mangalicákat, lovakat, kacsákat, szürkemarhát, kecskét, juhokat. Volt egy puli és három házimacska is.

A kedvencem a szélmalom volt, aminek belsejében meglepetésemre egy kis lakás volt. Tetszett az amfiteátrum is. A múzeum dolgozói korhű ruhákban fogadták a látogatókat és meséltek a parasztok életéről. A házakon kívül láttunk kovács műhelyt, cserző "üzemet", gyertyaöntödét, szekereket, jah és a végén vonattal is bejártuk a múzeumot. Sajnos a vonatúton vettük észre, hogy egy csomó mindent meg sem néztünk, de én a végére így is nagyon elfáradtam.

A következő úticél most már biztos, hogy Esztergom lesz, legalábbis anya azt mondta. Most már amúgy engem is érdekel, hogy mi is lehet az az esztergomba, úgyhogy próbálom rávenni apát, hogy ha jövő héten is szép idő lesz, vigyen el minket oda. :)

Egy egyszerű szoba:

 Hatalmas szélmalom:

 Nyári heverő, alatta a pulilak :)

 Ez egy kicsit gazdagabb parasztlakás egyik szobája:

 Nappali:

 Kút:

 Etetőszék fából:

 Kovács szerszám:

 itt steppeltünk apával :)

 amfiteátrum nézőterén:

 No, egy ilyen hintát szeretnék otthonra:

 Sültkrumplit választottam ebédre, de anya rántott sajtja jobban ízlett

 Cicus :)

 Zenével szórakoztattam apáékat a vonaton:

 Megérkeztünk:)

Banános muffin

Nem kérdés, hogy én jobban feltalálom magamat a konyhában, mint anya. Őt ritkán lehet ott látni, de ha véletlenül beteszi oda a lábát, akkor abból palacsinta, torta, vagy valamilyen süti lesz. Ma nem magától ment ki, hanem az én unszolásomra, na meg azért, mert megígérte, hogy a kész lesz az új konyhapult, akkor sütünk valami finomat. Az ötletet is én adtam. Banános muffint sütöttünk, mert gyors, finom és olyan egyszerű elkészíteni, hogy kis segítséggel még én is meg tudom csinálni. Szóval bébikönnyű, ahogy én mondanám :). És végül tényleg én csináltam, szinte egyedül. Anya csak a hozzávalókat mérte ki és a tojást törte fel, a többi feladat (banán meghámozása, felvágása, csoki felaprítása, tészta összekutyulása, muffin tartó megtöltése) rám maradt.

Sajnos én csak egy muffint birtam megenni, aztán megint köhögőrohamot kaptam és kihánytam még a tegnapi vacsorámat is. Pedig ma már sokkal jobban néztem ki, mint tegnap. Remélem nem esek vissza. Holnap amúgy ha törik, ha szakad kirándulni megyünk Eszergomba. Muszáj kihasználni ezt a jó időt, amíg tehetjük, mert ha beköszönt a tél, akkor egy ideig nem bújunk ki az odunkból, az is biztos :)

Beteg vagyok már megint

Ez a hét sem úgy alakult ahogy elterveztem. Hétfőn és kedden ugyan még voltam oviban, bevittük a művemet is, de kedden már nagyon rosszul éreztem magam, ezért miután apa értem jött egyből az orvoshoz mentünk, aki egész hétre kiírt. Torokgyulladás a diagnózis. Szerdán senki nem tudott itthon vigyázni rám, úgyhogy anya átvitt papáékhoz. Jó nagy hisztit rendeztem, amikor ott hagyott, de aztán valahogy megbékéltem a helyzettel. Anya azt mondta, hogy papa helyében elzavart volna minket a fenébe. Nagyon kellemetlenül érezte magát, mert papa tényleg nagyon rendes volt én meg ahelyett, hogy megköszöntem volna, elkezdtem hisztizni, hogy nem maradok ott... No mindegy, túl vagyunk rajta.

Sajnos az állapotom azóta sem javult. Ma reggel 5-kor köhögőrohamra ébredtem és még a szemem is begyulladt. Így az összes programról lemaradtam és bábszínházban sem voltam.
Jelenleg úgy néz ki, hogy hétfőn még nem megyek oviba, de azért bízunk benne, hogy addigra rendbejövök.

Balhés péntek este..

Péntek este Zumba után átjött hozzánk Mesi. Játszottunk és eldöntöttük, hogy nálunk alszik. Mikor anya hazaért már a fürdőkádban lubickoltunk meg búvárkodtunk. Egyikünk sem akart korán ágyba bújni, és mivel másnap nem volt ovi, így anya belement, hogy sokáig fent maradjunk. Sajnos ennek meg is lett a böjtje. 1/2 10 körül anyát felhívta Ricsi a kollégája, hogy defektet kapott tőlünk nem messze. Anya felkeltette apát és mire apa elindult már kb  tíz óra volt és mi még nem voltunk ágyban. Mindketten rajzoltunk, de már eléggé fáradtak voltunk. A vége az lett, hogy teljesen összevesztünk azon, hogy én ugyanazt akartam rajzolni mint Mesi, de ő nem engedte. Elvette a sablonokat is és hiába kértem szépen, nem adta oda őket. Aztán egyszercsak elkezdte a fejemet ütögetni a sablonokkal. Anya finoman  rászólt, hogy ezt nem szabad, aztán ágyba parancsolt minket. Én már mentem volna aludni, de Mesi kijelentette, hogy neki ennyi elég volt, hiányzik neki az anyukája és haza akar menni. Anya kérte, hogy maradjon és feküdjünk le aludni, de pityeregni kezdett. Aztán anya mondta, hogy felhívja Katit, mire én is sírva fakadtam. Könyörögtem Mesinek, hogy maradjon, átöleltem, mondtam, hogy nem fogom utánozni, de mindenképpen menni akart. Hiába zokogtam, a vége az lett, hogy anya felhívta Katit, felöltöztette Mesit és pár perc múlva már jött is Matyi és hazavitte a barátnőmet én pedig kaptam egy pofont, hogy lenyugodjak végre. Miután Mesiék elmentek anya az ölébe vett és úgy altatott el.

Egy biztos, most jó darabig nem fogunk együtt aludni Mesivel. Amúgy érthetetlen mindenki számára, hogy egyik pillanatról a másikra, hogy tudunk ilyen csúnyán összekapni, aztán kis idő múlva meg megint országos cimborák vagyunk... :)

Állatok világnapjára...

Igazság szerint már múlt héten be kellett volna vinnünk az oviba valami itthon készített művet, amit az állatok világnapja alkalmából kiállítanak a jövő héten, de mi csak most hétvégén jutottunk el odáig, hogy alkossunk valamit. Hosszas sikertelen böngészés után a neten, végül egy teljesen egyedi kreációt hoztunk létre anyával és apával közösen. Két napig tartott a munka. Szombaton az alap festésével kezdtük, majd anyával kimentünk a kertbe leveleket szedni. Korábban gyűjtöttünk tobozokat, azokat anyával megfestettük és a levelekkel együtt az alapra ragasztottuk. Apa a munkából hazafelé jövet beszaladt a Müllerbe és vett nekünk zseníliadrótot, műanyag szemeket, meg egy doboz temperát. Aztán elküldtük diót szedni, amit aztán fel is kellett törnie ügyesen, úgy, hogy ne törjön szanaszét a héja. A diókat aztán temperával különböző színűre festettük és füleket, farkakat, lábacskákat ragasztottunk rájuk. Így lett pár katicabogarunk, méhecskénk, nyuszink, egérkénk, pókunk, macink, pingvinünk, békánk. Aztán anya minden tudását beleadva fehér papírra rajzolt két elefántot és két zsiráfot én pedig egy macskát, egy oroszlánt és egy malackát. A rajzokat anya vágta ki. Szombaton éjfélig dolgozott a kreáción.

 Szombat este még így nézett ki az erdő:

Ma reggel ébredés után azonnal hozzáláttunk a műhöz. Anya már épp mondani akarta apának, hogy el kellene szaladni a Müllerbe ragasztópisztolyért, amikor apa megjelent vele. :) Lényegesen gyorsabban ment a ragasztás azzal. Anya megengedte, hogy én is kipróbáljam, de szigorúan együtt. Amúgy háromféle ragasztót használtunk, hobbiragasztót, sima stiftes papírragasztót és a ragasztópisztolyos meleg ragasztót. Temperából a lila kivételével mindenféle szint kikevertünk, én nagyon élveztem a festést és a színek keverését is. Anya sok mindenben szabad kezet adott, de a nehezebb dolgokat ő csinálta meg. A vasárnap kivágott állatokat közösen fejeztük be. Színes papírra ragasztottuk őket és temperával, illetve filctollal rajzoltuk meg az arcokat. Az alapra történő helyezéskor kicsit megakadtunk, hogy hogy fognak a papír vékonyságú állatkák megállni, de aztán apa kartonból csinált kitámasztókat, végül azzal ragasztottuk fel őket. Jah csináltunk egy folyót is aranyhalakkal, meg egy palackorrú delfinnel, amit az erdő közepére ragasztottunk.

Délután átszaladtak papáék és hoztak még ragasztót a pisztolyhoz, a dió állatkákat azzal ragasztottuk fel. És hogy a rajzlapból készült zöldre festett alap ne hajoljon vissza, apa két centis nikecellből csinált még egy alapot, amit fekete ragasztóval tekertünk körbe és ráragasztottuk a művet. Apa annyira belendült a végén, hogy nikcellből csinált még egy hóval fedett hegyet is. (Még jó, hogy nemrég szigeteltünk :))

Szombathoz képest kicsit változott az elképzelésünk. A wc papír gurigából és krepp papírból készült fákat végül nem használtuk fel és a levelek egy részét is eltávolítottuk.

A végeredmény, ami igazi családi munka volt önmagáért beszél.

 

Hazudnék ha azt mondanám, hogy két napig csak ezen dolgoztam, de rengeteg munkám van benne nekem is. Én rajzoltam és festettem ki a bal sarokban ülő malacokat (amire mama laza egyszerűséggel azt mondta, én vagyok, meg anya... :)) Én rajzoltam pöttyöket a zsiráfra. Az egész alapot én festettem ki, kivettem a részem a toboz festésből is és a dió állatkák közül a varangyos béka meg az egyik méhecske, a pingvin, meg pink katicabogár is az enyém. Anya az oroszlánomra és a macskámra (ami végüli puma lett) a legbüszkébb, mert ő beza nem tud oroszlánt rajzolni :) Legalábbis eddig úgy tudta :)

Holnap a művet bevisszük az oviba, aztán ha visszakapjuk, eltesszük emlékbe. :)

RSG-n történt...

Az rsg órák csukott ajtó mögött történnek, de kedden az egyik kis lánynak pisilnie kellett és amikor kiment nem csukta be maga mögött az ajtót így Kati és apa meglesték, hogy hogyan tornázunk. Emese nagyon ügyes, szépen csinálta a feladatokat kedden is, míg én csak nézelődtem, bámészkodtam. Anya este beszélt Katival, aki elmesélte, hogy mit látott és eléggé felháborodott, azon amit hallott. Miután hazajött leültetett és elmondta, hogy beszélt Zsuzsa nénivel az oktatóval, aki elmondta, hogy nem figyelek oda és ha nem tornázom rendesen, akkor abba kell hagynom az egészet. (Ez persze kamu, mármint az, hogy beszélt Zsuzsa nénivel, de az sajnos nem, hogy tényleg kiíratnak, ha nem teszem oda magam, mert azért nem fognak több ezer forintot kiadni havonta, hogy csak üldögéljek ott.)  Megígértem anyának, hogy a következő órán nem lesz rám panasz. Csütörtök este anya megint beszélt Katival, aki elmondta, hogy az óra után megkérdezte Zsuzsa nénit, hogy milyenek vagyunk. Zsuzsa néni nagyon megdicsérte Emesét, hogy milyen ügyes, rám pedig csupán annyit mondott, hogy "hát nem vagyunk egyformák"...  Ennyi erővel mondhatta volna azt is, hogy béna vagyok és sose fogok megtanulni rsg-zni. No mindegy, még egy darabig járni fogok, mert igenis akarok. Ma gyakoroltam is anyával a hidat, meg a spárgát, meg a spicc-pipát és az asztallapot. Anya adott nekem egy polifomot, hogy ne a földön kelljen tornáznom. Ami a hidamat illeti már némi fejlődés is kivehető, eddig ugyanis a fejemet nem tudtam felemelni, de mostmár ha csak pár másodpercig is, de sikerül.

Így indult a zumba is, de azt is szépen megtanultam, ez is menni fog.

Viszont most árgus szemekkel fognak figyelni az ősök a foglalkozásokon. Ha pedig nem jöhetnek be, akkor megkérdezik az oktatókat és ha kiderül, hogy ellinkeskedem az egészet, akkor lőttek ezeknek a programoknak és unatkozhatok délutánonként otthon egyedül. Hétfőn angol, azt is gyakoroltuk kicsit anyával és rá fog ott is kérdezni apa az oktatóra, hogy hogyan haladok... Bízom benne, hogy nem fognak rosszat mondani rólam.