Brand new RSG cuccok

No ezekben a cuccokban fogok mostantól feszíteni a ritmikus gimnasztika órákon. A rózsaszínt akkor fogom felvenni, amikor apa visz (tehát keddenként), a lilát pedig akkor, amikor Mesiék visznek (csütörtökönként). Egyet akartunk venni, de nem egyezett az ízlésünk anyával, így hát kettő lett belőle. Naná, hogy az aranyhajasat választottam én :)

Bonyolult kapcsolat

Igazság szerint most olyan időszakomat élem, hogy mindenkivel eléggé bonyolult a kapcsolatom. Ha olyan kedvem van, mindenkivel veszekszem és bizony egy-egy utállak, meg gyűlöllek is kiszalad a számon. Persze ezt nem kell komolyan venni, anya és apa is tudja. Nem is igazán foglalkoznak vele, még ha rosszul is esik nekik.

Azonban nagyi más helyzet. Ő próbál mindig a kedvemben járni, de mostanában nagyon undok vagyok vele. Múlt héten telefonált, de nem voltam hajlandó beszélni vele, pedig még levest is küldött nekem papával. Tegnap pedig átjött, de még csak köszönésre sem méltattam, így szomorúan távozott. Miután elment, anya próbálta kihúzni belőlem, hogy miért vagyok ennyire ellenséges, meg, hogy miért nem szeretem.
Mire én csupán ennyit mondtam. "Én szeretem nagyit, csak mindig nyaggat..."
Ha nem lenne ilyen rendes hozzám, én rohannék utána...

Nem éppen csajos program a Magyar Vasúttörténeti Parkban

 Korán kelés, gyors öltözés, még gyorsabb reggelizés és Mesi "hazadobása" után keriékhez mentünk, mert őket is mi vittük a vasúttörténeti parkba. Volt nálunk GPS természetesen és keri végig tartotta a kapcsolatot keriapuval, így láss csodát, nem tévedtünk el. (Ilyen sem volt még, hogy elsőre odataláltunk valahova anyával...:) Az idő és a kedvünk is szuper volt az elején, de amikor kiderült, hogy nem kifejezetten játszóterezni megyünk, hanem azért mert Balázs meg akarta nézni a XIII. Közép-Európai Gőzmozdony Grand Prix-t, aminek a második visszavágó napját tartották ma, hát enyhén szólva is felháborodtunk Virággal. Ő még el is sírta magát unalmában. A versenyen amúgy hat gőzös vett részt és párokban kellett hat-hat ügyességi feladatot megoldaniuk. Mi az első pár feladatainak felét megnéztük Virággal, aztán keri elvitt minket a park játszóterére, anya pedig Balázzsal maradt. Ők akkor csatlakoztak hozzánk, amikor az első páros befejezte az összes feladatot. A második páros versenyét nem néztük meg, helyette kerti vasútaztunk, játszótereztünk, kürtöskalácsot ettünk és mozdonyokat néztünk. Aztán a harmadik pár versenyére visszamentünk, mert mindenképpen meg akartuk nézni, hogy mit tud a Bivaly névre keresztelt robusztus 424-es gőzgépezet a 411-es Truman ellen. (Nos a párharcot elsöprő fölénnyel az utóbbi nyerte, mire anya meg is jegyezte, hogy nem minden a kinézet, meg a méret...).
A verseny után folytattuk a játszóterezést és a kerti vasútazást. Összesen 4 kört mentünk a kerti vasúttal, ültünk gőzösön és dízelen is. 
Sajnos azt nem tudtuk meg, hogy a teljes versenyt végül ki nyerte meg, de azt igen, hogy a közönség díjat a 424-es kapta mindkét napon.
Ha már ott voltunk, természetesen utaztunk igazi gőzmozdonyon is, mégpedig Trumanon. Veszedelmes jószág, meg kell hagyni, nagyon izgalmas volt utazni rajta.
 Összességében nagyon jól éreztük magunkat a parkban, 4 óra is elmúlt már, mikor hazaindultunk. Én szinte rögtön elaludtam a kocsiban és csak akkor ébredtem fel, amikor anya hazaindult keriéktől. Duzzogtam is a kocsiban, mert az ígérte, hogy még bemegyünk hozzájuk. Még otthon is sírtam, mert nem tudtam elbúcsúzni tőlük, de anya megígérte, hogy nem sokára átjönnek és rendezünk még egy kertipartyt mielőtt beköszönt a tél.

Nagyon szerencsés gyerek vagyok, meg kell, hogy mondjam. 4 unokatesóm van, én vagyok a legkissebb. Réka és Nene is és Balázs és Virág is óvnak bárhol vagyunk. Ma pl a kerti vasúton mindig Viri ült mögöttem és végig átkarolt, nehogy leessek, és a játszón is nagyon vigyázott rám.

És most jöjjenek a képek:

Pihennek a gőzösök:

 Virággal:

 A jó a közepes és a kis ördög :)

 Truman (411-es)

 Versenyben:)

 Anya is szeretne egy ilyen autót, ezzel nehezebben tévedne el, tekintve, hogy kötött pályás :)

 Ügyességi feladat. Sörös dobozt kellett szállítaniuk, de nem akárhogyan...

 Ehhez a falhoz még segítség kellett:)

 Ez viszont már ment egyedül is:

 Használaton kívüli gőzösön:

 Megy a vonat, megy a vonat...

 Truman:

 Megérkeztünk:

 A kétszeres közönségdíjas 424-es

Tartalmas hét

Ma komoly munkánk volt az ovis társaimmal. Reggeli után elmentünk almát szedni az almáskertbe. Gyalog mentünk, gyalog jöttünk, ott pedig szélnek eresztettek minket és mindenki almát szedett. Rengeteg almát szedtünk én is kivettem a részem a munkából. Szerencsére nem nekünk kellett őket hazacipelnünk, Juci néni férje és az egyik csoporttársam anyukája vitte vissza őket az oviba autóval.

Amúgy ez az almáskert nagyon messze van, komolyan, a világ végén...

Ma elkezdődött a Zumba. Apa nem igazán örül ennek a sok foglalkozásnak, mert mindenhova neki kell vinnie, ugyanis anya mindennap sokáig dolgozik. Sajnos az apák élete már csak ilyen sanyarú :(

Holnap kicsit pihenünk (azaz takarítunk) itthon vasárnap pedig anyával kerianyuval és Balázsékkal elmegyünk a vasúttörténeti parkba. Bízunk benne, hogy nem lesz nagyon hideg és nem fog esni az eső...

Helen Doronon

Ma délután anyával és apával megnéztünk egy Helen Doron órát. 1/2 6-ra mentünk, Mesiék és az ikrek pont akkor indultak haza, amikor mi odaértünk. Réka az angol tanárnő már várt ránk. A csoportban 6-an voltunk összesen, ebből két újonc (én és még egy kis lány). A többiek tavaly októberben kezdték a tanfolyamot. Az egyik kis lányt (Emmát) amúgy a zumbáról ismerem. Ő nagyon segítőkész volt, mellém ült és végig támogatott. Én amúgy nem voltam túl aktív, alig mertem beülni az órára és végig nagyon csendben voltam. Az óra elején "elrepültünk" Angliába és onnantól kezdve csak angolul beszélhettünk. Először bemutatkoztunk, aztán arról beszéltünk, hogy kik a fiúk és kik a lányok, aztán gyakoroltuk az állatokat, majd a testrészeket, a színeket, számokat, kicsit énekeltünk, színeztünk. A sand (homok) szót pl úgy tanultuk meg, hogy kiszíneztünk egy rajzot, aminek az alját Réka beragaztózta és szórtunk rá homokot. A számokat pedig társasjáték segítségével gyakoroltuk. Tulajdonképpen az egész óra egy nagy játék volt. Miután végeztünk, visszarepültünk Magyarországra és utána már lehetett magyarul beszélni. Anya az óra után megkérdezte, hogy szeretnék-e méskor is jönni és részt venni a foglalkozásokon, természetesen igent mondtam. Réka azt mondta, hogy nyugodtan csatlakozhatok, hamar bele fogok jönni, ha kicsit felengedek és jobban megismerem a többieket.

Angol után még elmentünk pénzt kivenni, meg füzetet venni a Müllerbe és közben anya a színeket kérdezte (only in English) és nagyokat tapsolt, mert emlékeztem a black, blue, white, red színekre. Menni fog ez előbb-utóbb, főleg ha sokat gyakorlunk otthon.

Most a holnapot várom, de rettenetesen mert végre ritmikus sport gimnasztika. Ez a kedvenc foglalkozásom. Az elmúlt héten rendszeresen gyakoroltam a spárgát és a hidat is, úgyhogy holnap én leszek a legügyesebb :)

Művészkedés és fára mászás

A mai nap képekben:

A görkorim is előkerült ma, de a gyakorlásról nem készültek képek.
Jah és papáék befejezték a konyhapultot, nagyon szép lett. Anya megígérte, hogy hamarosan felavatjuk torta sütéssel.

Nagy munkában

Tegnap óta nagy munkában vagyunk, nem csak azért mert hihetetlen kupit csináltam a szobámban Mesivel, ami miatt nagytakarítani kellett, hanem azért is, mert konyhát renoválunk (ill csak a konyhapultot cseréljük ki, de az se kis munka, nekem elhihetitek). Tegnap délután kezdtük papával a munkálatokat, elhúztuk a szekrényeket, feltakarítottunk mögöttük, papa és apa levette a régi pultot, feltette az újat, beépítette a főzőlalapot, aztán anyával mindent áttörölgettünk, lemostunk. Mára a mosogató rész maradt és a sütő beépítése, valamint talán a mikro tartó polc felrakása. Szóval nem fogunk unatkozni ma sem...

Mesivel

A délutánt ismét Mesivel töltöttem. 6 óra után jött érte az anyukája. Sikerült olyan boci szemekkel kérlelnünk, hogy végül belement, hogy nálunk aludjon. Mostmár mindketten az ágyban vagyunk, sőt én már alszom is :)

Ritmikus sportgimasztika, avagy RSG

Muszáj keresnünk egy mozgós foglalkozást, mert túlságosan sok a fölös energiám, úgyhogy kitaláltuk, hogy megnézzük milyen a ritmikus sportgimnasztika. Az ötlet igazából nem tőlünk jött, hanem Mesiéktől, de nekik is és nekünk is sokkal egyszerűbb, ha együtt járunk sportolni, így ha valamelyik szülőnek közbe jön valami, a másik, akkor is el tud vinni bennünket. Tegnap délután felkerekedtünk és elmentünk a XX. kerületbe az Ady Endre általános iskolába, ahol nem csak megnézhettük, hanem egyből ki is próbálhattuk ezt a sportot és kivételesen a szülők is bejöhettek nézelődni. Ami engem illet úgy gondolom (és anya is), hogy igazán szép teljesítményt nyújtottam az első órán. Hősiesen csináltam a feladatokat, odafigyeltem, hogy mit mond Zsuzsi néni az oktató. Egyszer bizonytalanodtam el, amikor Mesi hirtelen elsírta magát és odaszaladt anyukájához. Nem igazán értettem, hogy mi történt, úgyhogy én is odamentem anyáékhoz, de visszaküldtek, úgyhogy végül visszamentem a szőnyegre és Mesi nélkül csináltam a feladatokat. Így is voltunk vagy 15-en, volt kiről lesni 

Mesi a foglalkozás végén jött vissza a szőnyegre. Az anyukája borzasztóan haragudott rá, hiszen nagyon várta már a foglalkozást és hát lássuk be, inkább rám jellemző, hogy egyik pillanatról a másikra bedobom a durcit és abbahagyok csapot-papot. Ettől függetlenül abban maradtunk, hogy mindketten járni fogunk hetente kétszer kedden és csütörtökön. Jövő héten anya már nem tud jönni velünk mert dolgozik, úgyhogy ez ilyen apás foglalkozás lesz.

Jah a Zumbát el is felejtettem, természetesen az is folytatódik 20-tól.

Ami az angolt illeti, ha már elkezdtük, tényleg nem hagyjuk abba. Van itt Gyálon Helen Doron angol megnézzük milyen, ha jó, akkor oda fogok járni.

Tehát a naptáram jövő héttőlm ha minden igaz, így fog kinézni:

Hétfő – angol (de ez még nincs tisztázva)
Kedd – oviban hittan, ovi után RSG
Szerda – oviban sakk
Csütörtök – ovi után RSG
Péntek – Oviban tartás javító torna, ovi után ZUMBA
Jajj, de elfoglalt emberke leszek

Szülői értekezleten…

Anya üres füzettel jött haza a szülői értekezletről, úgyhogy most fogalma sincs, hogy mikor mi lesz. Azért nem tudott magának jegyzetelni, mert megkérték, hogy legyen olyan szíves és írja meg a jegyzőkönyvet és ha már jegyzőkönyvet is ír, akkor legyen olyan kedves és legyen már a szülői munkaközösség tagja a 2013/2014-es tanévben mert ketten maradtak miután Botiék elballagtak. Anya végül elvállalta a kérést, azt még nem tudja, hogy ez mivel jár, mi lesz a teendője, de biztos tájékoztatni fogják.

Amúgy anya elmondása szerint semmi extra nem volt a szülőin. Mivel nálunk mindenki betölti a 6. életévét ebben a tanévben, ezért mindenki iskolaköteles, már nincs kibúvó, csak sepciális szakértői véleménnyel lehet az oviban maradni és a nevelési tanácsadó sem adhat ki ilyet. Szóval fel kell készülnöm, hogy ha törik, ha szakad jövőre iskolás leszek. Anyáék már most elkezdtek sulit keresni, mert nem ragaszkodnak ahhoz az iskolához ahova területileg tartozom. Mivel nagyiék és Katiék a 19. kerületben laknak, ezért megnézik az ottani általános iskolákat is és ha megtetszik nekik valamelyik, akkor átjelentenek hozzájuk. Dilemma ez a suliválasztás nagyon, hiszen a legtöbb barátom az Ady-ba fog járni, ahova én is tartozom, de anyának meg apának az a suli nem tetszik. Szerintük nagyon rossz a híre. Igaz, hogy ez városunk legerősebb iskolája, de Pesten vannak ennél jóval erősebbek is. Viszont ha Pestre megyek, akkor valszeg egyedül leszek egy teljesen új közösségben. Mesi és az ikrek a 18. kerületbe fognak járni angol-magyar kéttannyelvű iskolába szóval velük sem fogok tudni olyan sűrűn találkozni.
No mindegy, most ezt inkább abba is hagyom, lesz még időm bánkódni, ha elballagok az oviból…

Visszatérve a szülőire a nevelési tanácsadós nénin kívül ott volt egy logopédus is, aki elmondta a szülőknek, hogy októberig minden gyermeket felmérnek és akinek szüksége van rá, személyre szabott fejlesztést fog kapni. Nos nekem van, ha csak a kimondhatatlan sz, vagy r betűre gondolok és még sorolhatnám.

Aztán szó volt arról, hogy milyen fakultatív fizetős foglalkozások lesznek az idei évben. Folytatódik a sakk, aminek nagyon örülünk, de megszűnt az úszás és az angol is. Ezeknek már nem annyira örülünk. Az úszás helyett tartásjavító torna lesz, amire engem is beírt anya, az angolt meg majd pótoljuk egyéb módon. Lesz még hittan, meg lesznek egyéb nem fizetős foglalkozások is, ahova csoportonként 3 gyerek mehet. Bízom benne, hogy egyre engem is ki fognak választani. Jah és persze heti két torna óra is lesz. Nem igazán értjük, hogy miért, de piros rövidnadrágot kérnek a lányoktól tesire, ami nekem pont nincs, úgyhogy valszeg ki fogok lógni a sorból 

A foglalkozások ismertetése után elmondták, hogy milyen programok lesznek, mikor lesz bábszínház, meg kirándulás, gyerek karácsony meg ilyenek.
Nagy vonalakban ennyi történt a szülői értekezleten. Ez az év tehát arról fog szólni, hogy iskolára érett, kiegyensúlyozott, boldog kis gyerekek ballagjanak el az óvodából. We will see :)

Semmi extra, csak elkezdődött az ovi…

Tegnap egész nap Mesiéknél voltam, késő délután jött értem anya. Rövid könyörgés után Emese anyukája megengedte, hogy Mesi nálunk aludjon. Miután hazamentünk, lezuhanyoztunk, hajat mostunk, vacsoráztunk, még legóztunk kicsit, aztán anya kilenckor ágyba parancsolt minket. A nappaliban ágyazott meg, mert tudta, hogy ha a gyerekszobában ágyaz meg, akkor abból minden lesz, csak korán lefekvés nem… Így viszont nem volt más választásunk, mert anya velünk aludt. Amúgy, ahogy ágyba kerültünk, már aludtunk is 

Reggel 1/2 7-kor ébresztett minket anya. Felöltöztünk (Mesi egyedül, én segítséggel), aztán hazavittük Mesit és bementünk az oviba. Az oviban aztán anya rám nézett és megkérdezte, hogy jól vagyok-e. Mondtam, hogy nem. (Sajnos már két napja csúnyán köhögök). Így hát nem volt más választása anyának, szólt az óvónéninek, hogy inkább hazavisz, ill az orvoshoz. Hazajöttünk, és 1/2 9-kor elindultunk a doktornénihez. Nem voltak sokan, én voltam a 4. a váróban. A doktornéni megkérdezte, hogy mim fáj, mondtam, hogy mindenem. Kérdezte, hogy fáj-e amikor köhögök, mondtam, hogy igen. Megnézte a torkomat, megállapította, hogy elég piros és azt mondta, hogy ez valami hurutos betegség. Stodal szirupot, Supraxot és Fenistil cseppet írt fel, és azt mondta, hogy a héten nem mehetek oviba illetve, ha nem változna az állapotom, akkor pénteken menjünk vissza. Ma még anyával vagyok, holnaptól pedig mama fog vigyázni rám.

A betegségem ellenére elég aktív vagyok, rajzolok, színezek, kirakózok és nézem a tv-t. Sajnos elég ramaty az idő, esik az eső, úgyhogy nem tudunk kimenni.

Amikor anya főnöke megkérdezte, hogy mi van velem, anya már csak ennyit mondott: Semmi extra, csak elkezdődött az ovi… 

Más: Délután 1/2 5-től szülői értekezlet lesz az oviban. Jó lenne elkísérni, anyát, de sajnos nem engedi meg. Azt mondta, hogy ide csak anyukák és apukák mehetnek, de majd elmeséli, hogy miről volt szó.

Mesi 6. szülinap

Tegnap háromkor anyával és apával átsétáltunk Mesiékhez. Illetve csak anya és én sétáltunk, apa autóval tette meg a kb 100 méteres utat. Mikor odaértünk, már minden meghívott ott volt, javában tartott a buli. Az ikrek voltak ott, Téniáék, meg három számomra ismeretlen gyerek és persze az ünnepelt, Mesi. Futkostunk, táncoltunk, discot csináltunk, zsákban ugráltunk, beszélgettünk, tortáztuk, szóval nagyon jól éreztük magunkat. A szülők külön partyztak, ők nem szaladgáltak annyit, mint mi, a teraszon üldögéltek, ettek ittak, szóval ők is jól érezték magukat. A bulinak 8 után lett vége. Mi voltunk az utolsó vendégek, akik hazamentek, mert megvártuk Mesit, aki nálunk töltötte az éjszakát. Nagyon sokáig, több mint 11 óráig voltunk fent. Anya már kicsit ideges is volt, hogy ennyi ugrálás után, hogy nem tudunk elaludni. Végül feljött a szobába és befeküdt mellénk. Valamikor éjszaka, amikor már aludtunk, ment le a nappaliba.

Mesinek hosszas gondolkodás után végül egy 100 darabos kirakót vittünk (6 éves kortól), meg egy ilyen kreatív játékot:

Így mentem a partyra:

Új cuccok már megint

Csütörtökön este munka után anya benézett a Corvin plazaba a H&M-be, hogy megvegye azt a mellényt, amit még múlt héten a Market centralban kinéztünk, de nem volt raktáron. Sajnos a Corvinban sem talált, úgyhogy helyette ezekkel tért haza:



Jah és kaptam még egy elektromos fogkefét otthonra is. A fogkefének annyira örültem, hogy majdnem kiugrottam a bőrömből, a ruháknak viszont már nem annyira, anya jól meg is sértődött :( Azt mondta, többet nem vesz nekem semmit...

Amúgy ma is vásárolni megyünk, mert ma lesz Mesi szülinapja. Sajnos fogalmunk sincs, hogy mit vegyünk neki, de majd kitalálunk valamit. Én összeszedtem egy csomó mindent itthon, gondoltam, majd azokat odaadom neki, de anyának nem igazán tetszik az ötlet, hogy elosztogassam a számomra kedves cuccokat. Nem is értem, miért...

Az első napok az oviban

Szóval elkezdődött... Az első nap kicsit megszeppenve mentem be a csoportszobába. Juci néni most a reggeles, ő fogadott engem. Én voltam az első, úgyhogy nem szívesen engedtem el anyát. Ilyen hosszú szünet után az első nap mindig nagyon nehéz, neki is meg nekem is, aztán egyre könnyebb lesz. Reggelenként együtt választjuk ki, hogy mit veszek fel. Amíg anya készülődik, egyedül szoktam felöltözni. Szokott lenni kis hiszti, de végül mindig békében indulunk el az oviba. Ott meg minden dühöm elmúlik és addig csimpaszkodom anyán, amíg csak tehetem.
Délutánonként apa jön értem és ő vigyáz rám, amíg el nem alszik. Aztán este 8 körül betoppan anya, még egy kicsit együtt vagyunk, játszunk, eszünk é

Amúgy nagyon jól érzem magam az oviban, jó volt végre találkozni a legjobb barátnőimmel Fannival és Biussal. Amikor hétfőn reggel megláttam Fannit odaszaladtam hozzá és megöleltem. Volt változás a csoportunkban, mert páran iskolába mentek. Jött egy új kis lány Tiffany, meg egy kis fiú, akinek csak a jelét tudom (holdacska). Így most 25-en vagyunk.

Az óvónénik és Rózsika néni a dadusunk semmit sem változtak.

A képen első napon indulás előtt vagyok látható. Felöltözve, megfésülve, felkészülve :)

Eldőlt

Anya ma először Emese anyukáját hívta fel, hogy van-e Mesinek orvosi igazolása, hogy közösségbe mehet, majd miután kiderült, hogy Mesi mégsem megy oviba holnap, mert van valami bibi a hátával, küldtünk egy sms-t Évi néninek, hogy megengedik-e, hogy igazolás nélkül bemenjek. Évi néni délután azt a választ küldte, hogy mehetek, de az igazolást mindenképpen pótolni kell. Szóval holnap megyek és már fel is készültem. Kikészítettem magamnak, hogy mit veszek fel, fel is próbáltam cipőstűl, hátizsákostul. A hátizsákomba betettem a váltócipőmet, pár szines ceruzát meg két füzetet, amit nagyitól kaptam.
Ma korán kell lefeküdnöm, mert holnaptól megint nagyon korák kel kelnem, de most még nem bánom, sőt nagyonis várom :)

Értelmes gondolat

Én: Anya, ugye milyen kár, hogy nincs már bilim?
Anya: Miért kellene neked bili?
Én: Mert nézni szeretném ezt a mesét, de nagyon kell kakilnom :(

Pszichológián

Az előző bejegyzésben említette a diszvalamimet, most pedig leírom, hogy hogyan derült fény rá. Amikor nagyiéknál voltam egy nap (egész pontosan július 31-én) meglátogattuk Katit a munkahelyén a Heim Pál gyermekkórházban. Katiék épp költöztek én meg gondoltam felfedező útra indulok és besétáltam a pszichológiára. Mivel pont nem volt bent páciens, a doktornő gondolta megvizsgál engem. Nem hitték volna, hogy egy vad idegennel együttműködő leszek, de simán vállaltam, hogy persze vizsgáljanak csak, főleg mivel lehetett rajzolni meg ilyenek.

A doktornőtől kaptam különböző feladatokat, amiket én legjobb tudásom szerint elvégeztem. Amikor végeztünk Katinak illetve nagyinak azt mondták, hogy okos, értelmes, felelősségteljes és motivált kis lány vagyok, bár még nem vagyok iskolaérett, mert figyelmi kapacitásom még nem éri el azt a szintet. Illetve a sormintákban hibákat vétettem, szóval mindenképpen szükségem van diszlexia-prevenciós fejlesztésre a nagy csoportban.

A vizsgálatról rendes pszichológiai véleményt is kaptunk, mintha csak beutalóval mentünk volna a Heim Pálba, nem csak meglátogatni Katit :).

Anya nem igazán lepődött meg az eredményen, tekintve, hogy látott már rajzolni meg ilyenek, de az tök jó, hogy ilyen hamar bebizonyosodott, mert így időben el tudunk kezdeni foglalkozni vele. Még elvileg pont egy évem van az iskoláig, ami a doktornő szerint pont elég arra, hogy "kigyógyuljak" belőle.

A véleményt a védőnéninek mutattuk meg először, akinél azután jártunk, miután hazajöttünk Horvátországból. Miután elolvasta azt mondta, hogy minden harmadik gyerek kaphatna ilyen papírt, meg ha nem tudok belőle kigyógyulni, akkor nem kell írásban érettségiztem. Meg is ijedt anya, hogy akkor, hogy vesznek majd fel az egyetemre, de mondta, hogy simán, a szóbelimre kapott jegyek alapján :)

Amúgy a védőnéninél nem kifejezetten emiatt voltunk, hanem az 5 éves státuszvizsgálat miatt. A 4 éves kimaradt ez viszont fontos a suli miatt. Védőnéni megmért, megnézte a vérnyomásom, csinált hallás és látás vizsgálatot, kikérdezett. Minden eredményem jól sikerült. Elég félénk voltam, úgyhogy megkérdezte, hogy mindig ilyen csendes vagyok-e. Anyáék viccesen mondták, hogy hát persze, letesznek a sarokba és órákig elüldögélek ott :)

A védőnénitől átmentünk a nevelési tanácsadóba, de sajnos későn értünk oda, már nem volt ott senki. Azóta apa többször hívta őket, de csak jövő héten tud érdemben egyeztetni valakivel, mert a nyári szünet miatt nem teljes kapacitással dolgoznak.

Nos ennyit a dszlexiámról, ha leszenk új fejlemények, majd beszámolok róla.

Remekmű

Csütörtökön meglepetéssel vártam anyát. Na nem a szobámat raktam rendbe, mert attól el is ájult volna, hanem alkottam. A képen látható remekművet készítettem neki. A szavak akkor még nem voltak rajta, csak miután büszkén átadtam és bezsebeltem a jól megígért dícséreteket, jutott eszembe, hogy rá kellene írnom a nevemet. Csak, hogy mindenki tudja, hogy ezt bizony én csináltam. Nos, az egy külön posztot érdemel, hogy lehet diszlexiás, és diszgráfiás vagyok, meg annak története is, hogy ez hogyan derült ki. Mindenesetre anyáéknak annyira nem volt ez meglepő, hiszen már jó ideje gyakorlom a nevem leírását, és nem elég, hogy az L betűt fordítva írom, még a papír végétől is kezdem az írást. Szóval állítólag valami nincs teljesen rendben. Nem aggódunk, mert ezt lehet kezelni, meg még simán változhat is, de azért hamarosan találkozni fogok egy pszichologussal, aki majd szépen elmondja, hogy hogyan lehet ezt a dolgot kezelni. Na de térjünk vissza a remekművemre, ami azért akkora nagy dolog, mert a rajta lévő szavakat bizony egyedül írtam és teljesen helyesen. Egyedül a mama szót írtam jobbról balra (el is rontottam :)), a többit viszont balról jobba, és mint látható az L betűt is helyesen írtam le, nem fordítva. A Lili volt anmúgy az első amit ráírtam a lapra, aztán megkértem anyát, hogy írja le a nevét, meg apa nevét ésatöbbi, aztán egyesével leírtam őket a lapra. Anya minden egyes szó után nagyon megdícsért. Most bárki mondhatja azt, hogy persze, mert csak másoltam, de ez én esetemben a másolás sem olyan egyszerű, mert én eddig másolással ís fordítva írtam a nevemet. Konkrétan ez volt az első alkalom a számtalanból, amikor jól sikerült leírnom. Szóval ezért olyan nagy szám ez.

Ami a rajzot és a virágot illeti, az a saját szavaimmal kifejezve bébikönnyű volt.