Újévi fogadalmak

Majdnem 7 évesen már illik újévi fogadalmat tenni. Az én fogadalmam az, hogy:
1, amikor elmegyünk kirándulni, meg nyaralni, én fogok fényképezni és csak anyáról meg apáról csinálok fotót. Rólam nem kell, mert rólam már sok van!
2, több gyümölcsöt fogok enni (csak akkor ha anya, vagy apa megveszi, én meg veszek hozzá tejszínhabot:))
3, szerzek egy táncolós szirom tündért (anya meg apa fogja megvenni!!!)
4, több sminkem lesz (apa fogja megvenni)
5, beszerzek egy dossziét (egy kicsit, meg egy nagyot) amibe be tudom tenni a füzeteimet, meg a könyveimet, hogy ne gyűrődjenek össze
6, azt nem fogadom meg, hogy megtanulok írni meg olvasni!!!

2014 év végi számadás

Eljött az év vége, úgyhogy ideje számot adnom, hogy mennyi minden történt velem ebben az évben, miket tanultam, mennyit fejlődtem, nőttem, híztam okosodtam stb...

Na akkor csapjunk a közepébe.
Januárban a sikeres iskolakezdés érdekében és a nevelési tanácsadó javaslatára vasárnaponként eljártam Évi nénihez ex-óvónénimhez iskolaelőkészítő foglalkozásra. A foglalkozásokat nyáron hagytuk abba. Úgy gondoljuk, hogy volt értelme ezeknek a foglalkozásoknak, egyrészt mert jobban rávilágított a hiányosságaimra, másrészt pedig egy csomó már ismert hiányosságomat sikerült megszüntetni.
Voltunk a gasztroenterológián is, mert sokat fájt a hasam, de nem mutattak ki semmi rendellenességet.
A háziállataim két kisegérrel gyarapodtak, akikről időközben kiderült, hogy nem egyneműek, így azóta 5 alkalommal születtek kis egereim, minden alkalommal 5 db. A kis egereket természetesen nem tartjuk meg, amikor már képesek egyedül enni, apa mindig elviszi őket az állatkereskedésbe.

Februárban részt vettem életem első farsangi ünnepségén, és nem hercegnőnek, vagy tündérnek, vagy valami hasonló tök cikis dolognak öltöztem be, hanem Frankie Steinnek a Monster High-ból (volt benne egy pici Drakulaurás is, mert neki van szárnya:)).

Márciusban elvesztettem az első fogacskámat, egy héttel később pedig a 6. szülinapom ünneplésére jött össze a család illetve a család egy része, ugyanis keriék és nagyiék sem tudtak eljönni születésem napján felköszönteni. Nagyiék papa miatt maradtak távol, mert aznap műtötték a szívét, és keriéknek is közbejött valami. Ők később köszöntöttek fel.

Április elején nagy bulit csaptunk a gyerekcenterben. Az összes barátomat meghívtam az oviból és eljött Virág is, így összesen 17-en voltunk. Azt hiszem jövőre még belefér egy hasonló buli, de utána már új helyszín után kell néznünk...
A húsvéti nyuszi is meglátogatott minket. A kertbe pottyantotta az ajcsikat. Virággal sikerült az összeset megtalálnunk.

Május két legfontosabb eseménye az ovis ballagás, valamint az iskolába történő felvétel volt, jah és volt még egy; a ballagás napján végre megtanultam biciklizni.
Ami a ballagást illeti betegen is helytálltam, nagyon megható volt az egész ünnepség, amit összekötöttek az évzáróval és az anyák napjával.
Hó végén derült ki az is, hogy melyik osztályba kerülök, amit anya sokként élt meg, mert remélte, hogy Bence haverommal és Fanni barátnőmmel egy osztályba fogok kerülni, de nem így történt. Most már nem bánjuk, mert nagyon jó tanár néniket kaptam a két Kati néni és Joli néni személyében.
Jah a legfontosabb, az 1/c osztályba kerültem.

Júniusban végleg elbúcsúztam az ovimtól, de előtte még a csoporttársaimmal elmentünk kirándulni a Margit szigetre. Pünkösd vasárnap Bence haveromékkal strandolni voltunk és este átmentünk hozzájuk beszélgetni, iszogatni. Hétfőn pedig feltöltöttük a medencét, mert végre beköszöntött a nyár :)
Ugyanebben a hónapban elbúcsúztunk anya régi zajos tücskétől, amit egy újabb családi változatra cseréltünk. Az új autó tele van extrával és még hűtő is van benne, meg hét ülés! Imádom, amikor a csomagtartóban utazhatok, de csak ritkán adódik rá alkalom :(

Július legfőbb eseménye a balesetibe tett látogatásunk volt. Sikerült, úgy beverni a fejemet, hogy felszakadt a bőr és vérzett. Majd meghaltam, annyira megijedtem, hogy meg fogok halni. A balesetiben pikk-pakk összeragasztották a sebet. Szerencsére nem tört be a koponyám.
Ebben a hónapban esett ki a második fogam. Pont keriéknél voltam, amikor az esemény történt, de így legalább már azt is tudom, hogy a fogtündér bárhol megtalál. (Köszi Keri!)
Voltunk a Vasúttörténeti parkban, mert itt tartották az ikrek szülinapját. Életemben először (és remélhetőleg nem utoljára) ültem limuzinban. Nyugodtan mondhatom, hogy az egyik legjobb szülinapi buli volt, amin eddig részt vettem.
A névnapomra egy titkos naplót kaptam, amit úgy bezártam, hogy azóta nem lehet kinyitni.
Mama kórházba került, engem pedig keriék elvittek nyaralni a Balatonra. Dédi is kórházba ment, sajnos ő azóta sem jött ki onnan :(:( Sajnos nem látogathatom meg :(

Augusztus elején volt a családi nyaralás a már szokott helyen Horvátországban Okrug Gornji szigeten. A nyaralásra Réka és Andris is eljöttek, akik azóta már sajnos nincsenek együtt, de nekem van egy olyan érzésem, hogy nem végleges a szakításuk. (Réka új barátja nem olyan helyes, meg a szemöldöke is vastag, szerintem beteg...)
A nyaralást követő napon anyával elmentünk beszerezni a felszerelést az iskolába. Én választhattam ki az iskolatáskát és a tolltartót. Sajnos az utóbbiból már a másodikat fogyasztom (de ez még egész jól tartja magát :))
Augusztus 31-én vasárnap délután volt az évnyitó az iskolában. Az ünnepély után megnéztük a termünket, és megismerkedtünk az osztályfőnök nénivel, Kati nénivel. Az évnyitóra nagyiék és Netti is eljöttek és sok sikert kívántak az iskolához.

Szeptemberben becsöngettek. Az idei év legfontosabb eseménye minden bizonnyal az iskolakezdés volt. Rettentően féltettek anyáék az iskolától, de azóta bebizonyosodott, hogy egészen jól veszem az akadályokat, még akkor is, ha ezért rengeteg áldozatot kell/kellett hoznunk. Tudatosult bennem, hogy vége a felelősség mentes, játszásokkal teli nyugodt életnek. Itt bizony kőkemény elvárások vannak, amiknek meg kell felelni. Ettől függetlenül szeretek iskolába járni és próbálok jól teljesíteni. Izgulok a felmérések előtt, pedig nem kellene, mert magamhoz képest nagyon ügyes vagyok.
Elkezdődött az angol tanfolyam is, más foglalkozásra nem járok.
Hó végén eltörtem a kezemet egy szerencsétlen esés következtében és voltunk szemészeten, mert nem látom a táblát, de kiderült, hogy nem a szememmel van gond, egyszerűen csak szeretnék egy szemüveget, hogy okosabbnak tűnjek :)

Az október a családunkban teljes egészében az iskoláról szólt. Nagyon ráfeküdtünk az írásra és az olvasásra, mert rájöttünk, hogy azok mennek a legnehezebben. Időközben mindkét tantárgyból rengeteget fejlődtem, úgyhogy igazán büszke lehetek magamra:)
Volt iskolai kirándulás a gyáli templomkertbe és végre levették a gipszet a karomról. Jah és Bence haveromékkal voltunk moziban ahol a Villám és a Varázsló című animációs filmet néztük meg 3D-ben. Ez volt életem első 3D-s mozifilmje.

Novemberben volt Samu szülinapja, amit egy kisebb játszóházban tartottak. Jól éreztük magunkat.
Anya észrevette, hogy az iskolakezdés óta sokat híztam, így megvonta a nasit és az üdítőket.
Az egyik kis fiú az iskolából rám szállt és azóta sem hagy békén. Nagyon agresszív és mindig talál valami okot, hogy belém kössön :( Próbálom valahogy kezelni a helyzetet, de egyre nehezebben megy, és apáék sem tudnak tenni semmit :(

Elérkeztünk az év végéhez. Decemberben elvesztettem a harmadik fogamat és a két egeremet (de az utóbbiból maradt 10, mert születtek újak és apa még az előző almot sem vitte el). Meglátogatott a Mikulás, de alig hozott valamit. Karácsonyra csak egy xboxot kértem, meg egy yoohoot, de végül 5 yoohoot kaptam, meg még egy csomó mindent.
Volt luca napi vásár az iskolában, amire mi is nagyon készültünk. A téli szünet előtti héten lebetegedtem, begyulladt a szemem, de az utolsó napon bementem az iskolába, mert aznap volt a karácsonyi ünnepség, amit a közösségi házban tartottak és délután az osztályban is megünnepeltük a Karácsonyt és a téli szünet kezdetét:). A Karácsony pont úgy telt, ahogy mindig is szokott. Anyával együtt vettük meg 23-án a halat, 24-én leléptem otthonról és csak délután jöttem haza, 25-én keriék látogattam meg minket, 26-án pedig mi mentünk el nagyiékhoz.
A Szilvesztert itthon töltjük, de erről majd később.

Az évet 115 cm-el és 23.3 kg-al kezdtem. Decemberre 5 cm-el lettem magasabb és 6 kilóval nehezebb.
Év elején 122-es ruhákat hordtam, most 134-eseket.
A kedvenc színem a kék, a rózsaszínt már nem szeretem, csak a sötét rózsaszínt.
Nem szeretek szoknyát hordani, és nem szeretem azokat a ruhákat, amiken mell alatt varrás van.
Ha tehetném csak mackót hordanék (de anya ezt csak otthon engedi meg)
Utálom a hosszú hajamat, de anya nem engedi, hogy levágassam.
Ugyanolyan makacs vagyok, mint voltam, de lehet, hogy még makacsabb.
Szeretek iskolába járni.
Borzasztóan félős vagyok, nem merek egyedül wc-re menni és a sötétségtől is fosok.
Otthon nem szeretek egyedül játszani, de az iskolában inkább magamban vagyok és nem keresem a társaságot. Nem vagyok hangadó (csak otthon, meg nagyiéknál, meg keriéknél, meg Katiéknál)
Jó szívű vagyok. Szeretek reggelit csinálni anyának, meg kávét. Ügyesen feltalálom magam a konyhában.
Az iskolában Petra az egyik legjobb barátom.
Szeretek TV-t nézni, aNickelodeon és a Disney a kedvenc csatornám.
A Violettát nem szeretem. Mesivel egyre ritkábban találkozom.

Nos ennyit szerettem volna most megörökíteni, folyt köv a 2015-ös fogadalmakkal :)

Téli szünet...

Karácsony ide, szilveszter oda, nálunk bizony komoly munka folyik a téli szünetben is. Mindennap egy-két órát gyakorlunk. Főleg az olvasást és az írást. Ami az írást illeti mostmár nem betűket írok, hanem szavakat diktál anya. Azok a szavak, amikben nincsenek egymás mellett mássalhangzók egészen jól mennek, viszont amikben egymás mellett két mássalhangzó van, azokkal eléggé meg szokott gyűlni a bajom (pl: ember, sajt, kukta, bukta, bálint, berci). Ezeknél az egyik mássalhangzót rendszeresen kihagyom így lesz az emberből eber a sajtból pedig sat a buktából buta stb.. Sok-sok gyakorlással ezt a problémát is le fogom küzdeni. Amúgy a betűket jól ismerem, nem tévesztem el őket és még szépen is írom. Még a H és J betűre is emlékszem, amit utoljára vettünk. Ezt anya tanította meg nekem, mert amikor ezt a betűt tanultuk az iskolában, én már beteg voltam.
Ami az olvasást illeti, nah azt utálom. Nem megy igazán jól, ezért mindig feladom. Pedig ha koncentrálok, és odafigyelek, akkor nincs olyan szó, amit ne tudnék elolvasni. (Persze csak azokból a betűkből, amiket már tanultunk.)
Így amikor anya előveszi az olvasás könyvet, rendszerint elkezdek hisztizni, csúnyán beszélek, vagy könyörgök, hogy inkább matekozzunk, de anya nem szokott eltántorodni. Makacs egy asszonyság, kitart az elhatározása mellett.

Karácsony második napja

26-án nagyiékat látogattuk meg. Oda is jött a Jézuska, többek között két yoohoo plüsst találtam a fa alatt. Az egyiket Borzinak, a másikat Deninek neveztem el, ugyanis az egyik egy borz a másik pedig egy denevér. Borzi a kedvencem, vele fogok aludni, mert ő a legpuhább. De a többit is szeretem. Gondoskodom róluk, megetetem őket, meg sétáltatom a lakásban babakocsiban. Az xboxal még ritkán játszom, de a tv-t nagyon megkedveltem. Sokkal jobb, mint az előző volt. Mondtam is anyának, hogy most már luxus szobám van :)

Szent karácsony első napja

December 25-én keriék látogattak el hozzánk. Balázs és Virág magukkal hozták egy-egy karácsonyi ajándékukat (azaz Balázs az xbox-át, Virág pedig egy pillangót). Amikor megláttam Virág pillangóját rögtön megkérdeztem anyát, hogy hogyan kerülhetett az a pillangó Virághoz, amikor tegnapelőtt még a kis szobában láttam. Miután Virág kibontotta az ajándékokat, kiderült, hogy a mi fánk alá pont olyan pillangót hozott a Jézuska, amilyet otthon is kapott. Így végül a pillangóját megkaptam én, illetve kaptam még egy Szófolyondár című társasjátékot. Virág kapott még egy csipogó és beszélő madarat, meg egy repülő tündért. Olyan tündért én is szeretnék, tényleg, komolyan repül:)
Keriék koraestig maradtak nálunk. Próbáltam Virággal játszani, de sajnos ő inkább magányra vágyott, úgyhogy végül egyedül játszottam. Sajnos voltak meglehetősen bunkó pillanataim is. Például, amikor anya az iskolai csínytevéseimről mesélt, annyira pipa lettem, hogy hozzávágtam a karira kapott pillnagót. Nah erre még keri is felkapta a fejét, és jól leszidott. Jól megmondta anyának, hogy ha Balázs, vagy Virág csinálna ilyet, akkor lenne nemulass. Én végül sírva felmentem a szobába. Néha nagyon elviselhetetlen tudok lenni...

Miután keriék hazamentek, anyával leültünk szófolyondárt játszani, aztán barbieztünk egy kicsit és játszottunk egy ki nevet a végén társasjátékot is. Este egyedül mentem fel a szobába aludni. Ilyen is ritkán fordul elő :)

7. szentestém

Izgatottan vártam az idei Karácsonyt és volt meglepetés bőven. 24-ét amúgy Nettiéknél és Nagyiéknál töltöttem. Szó nélkül öltöztem fel délelőtt, amikor apa hazajött és indultam át hozzájuk, mivel tisztában vagyok vele, hogy amíg a Jézuska nálunk készülődik én bizony nem lehetek itthon. Anya amúgy este azt mondta, hogy ha gondolom, jövőre itthon maradhatok, de én annyira nem erőltetem a dolgot. Jó érzés a feldíszített fenyőfára és az ajándékokra hazajönni.

Visszatérve szentestére hozzánk kora este érkezett a Jézuska. Szokás szerint, miután hazajöttem azonnal bementem mama szobájába. Pár perc várakozás után meghallottam a csengettyűt és bemehettem a nappaliba. A fa megint a plafonig ért. Bár a nagyesküt is letettem, hogy el fogok mondani egy verset a fa előtt (amit előtte be is gyakoroltam), nem voltam hajlandó szavalni. A fa alatt lévő csomagok jobban érdekeltek, úgyhogy miután nagyi egyedül elszavalta a Karácsonyfa alatt című verset, azonnal indultam is a csomagomért. A legnagyobb dobozt akartam kibontani, de anya egy másikat nyomott a kezembe. Miután levettem róla a karácsonyi csomagolópapírt és a doboz külsejéről megállapítottam, hogy a várva-várt xbox lehet már nyúltam a következő ajándékért, de anyáék rám szóltak, hogy azért csak bontsam ki a dobozt és nézzem meg, valóban az van-e benne. Miután kinyitottam jól meglepődtem, mert egy yoohoo maki volt benne, egy kis cetli kíséretében, melyen ez állt: "Nem nyert". No mondtam magamban, hogy akkor biztos, hogy a másik nagyobb dobozban lesz az az xbox. Gyorsan kicsomagoltam azt is. A dobozban ismét egy yoohoo-t és egy cetlit találtam, na meg két xbox játékot. Nem voltam hajlandó elolvasni a szöveget, ezért végül anya olvasta el. Az volt ráírva, hogy "Menj fel a szobádba!". Hát szórakozik velem ez a Jézuska? Rendszerint akkor küldenek fel a szobámba, amikor valami rosszat teszek. Vonakodva, de mégis elindultam felfelé.Miután beléptem rögtön észrevettem, hogy miért kellett feljönnöm. Ujjongva felugrottam az ágyamra és kiabálni kezdtem: "Kaptam egy xboxot meg egy tv-t! Kaptam egy xboxot meg egy tv-t!" Ráadásul a Jézuska még egy kis fácskát is odavarázsolt a beüzemelt ajándékok mellé. Ekkora meglepetésre még én sem számítottam. Miután kiörömködtem magam és leszaladtam először apa ajándékáért, ami szintén egy xbox játék volt, hogy ő se unatkozzon:), aztán anya ajándékáért, ami szokás szerint egy dolce parfüm volt, visszamentünk a nappaliba. Láttam, hogy a fa alatt még van jó pár csomag, de anya azt mondta, hogy még egy meglepim van ott (egy cuki plüss kutyus), a többit, nem nekem hozta a Jézuska. Emiatt azért kicsit elszomorodtam, és el is sírtam magam. Nagyiék ezt követően hazamentek, mi pedig felmentünk kipróbálni az egyik játékot ami egy táncolós játék. Miután én vonakodtam, így apa kezdett el táncolni és jó pár számot végig nyomott. Mi persze anyával majd szétpukkantunk a röhögéstől.
Aztán lementünk vacsorázni. Anya az este folyamán rettentően megharagudott rám, mert nem engedtem, hogy lefényképezzen a fa előtt, ráadásul a szépen elkészített frizurámat is szétszedtem. Nagy ügy, erről a Karácsonyról nem fog fotót kitenni a falra... Végül megenyhült és vacsora után fent a szobámban már együtt táncoltunk az xbox előtt.

Hát így telt életem 7. szentestéje és most jöjjön pár kép:

A karifánk:

Megszeppenve :)

Mi lehet a dobozban :)

 

Erre nem számítottam :)

 

 

Itt már semmit nem értek...

 

Játékra készen :)

 

 Lili mosolyogj!!!

 

Puff

Tegnap este segítettem anyának kitisztítani a fehér kanapénkat. Minden praktikát kipróbáltunk, ami kiszedheti a koszt a kanapéból, de semmivel nem jártunk sikerrel, így végül elővettük a gőztisztítót. A kis szobában üldögéltünk a gőztisztító használati utasítása fölött (hiába van anyának főiskolai végzettsége, ennek az egyszerű készüléknek az összeállítása még az ő tudását is meghaladja :) ), mikor kintről egy puffanó hangot hallottunk, mintha leesett volna valami a tetőről. Kint borzasztóan fújt a szél, szakadt az eső és villámlott, de ettől a hangtól mindketten nagyon megijedtünk. Gyorsan ki is mentünk a szobából és a nappaliban állítottuk össze végül a berendezést. Az ágyat ugyan nem sikerült maradandóan rendbe rakni, de nem is ez a lényeg, hanem az amit ma tapasztaltam, amikor kimentem kicsit játszani a kertbe. A házunk mellett egy fenyőfa feküdt a földön. Nem kell hozzá sok ész, hogy megállapítsam hogyan került oda... Most már tudom, hogy tegnap azt a koppanást, a Jézuska okozta, amikor ledobta a fenyőfát a házunk mellé. Meg is jegyeztem anyának, hogy én egy csengettyű hangját is hallottam a puffanás előtt....
Mennyi csoda történik karácsony előtt!!!

Ténia szülinap

Ténia hetedik szülinapját ünnepeltük ma az Iparművészeti múzeumban. Nagy lelkesedéssel és kíváncsian vártuk a bulit. Hiszen ilyen előkelő helyen még sosem buliztam és nem is hallottam még, hogy szülinapi zsúrokat rendeznének egy múzeumban. Örültünk a meghívásnak, hiszen az ovi vége óta nem találkoztam Téniával, mivel ő másik iskolába ment.
A buli előtt anyával elmentünk a Müllerbe, kedvenc üzletünkbe :) Itt mindent be tudunk szerezni. Anya megengedte, hogy magammal vigyem a perselypénzemet és vegyek magamnak valamit. Az utóbbi időben elég sok pénzt gyűjtöttem. Az adventi naptár zsebeiben reggelenként rendszerint édesség helyett pénzt találok. Ma reggel már nagyon mérges is voltam emiatt és a földhöz vágtam a két darab két százas érmét, amikor megláttam. Pár darab cukorkának jobban örültem volna...
Anya azt mondta, hogy ebből a pénzből, amit most gyűjtöttem egy csomó mindent tudok venni magamnak és meg fogja mutatni a Müllerben, így míg ő Ténia ajándékát válogatta én azon gondolkodtam, hogy mire is költhetném a 6.500 forintomat. Végül kiválasztottam magamnak egy csajos órát, ami pont ennyibe került. Téniának is azt vettünk, csak az enyém mutatós, az ővé nem és ő kapott még egy violettás tetkó készítőt is. (Az apukája ugyanis azt mondta, hogy valami csajos dolgot vegyünk, olyat ami nekem is van:)). Hát ez szerintem pont megfelelő ajándék volt neki.

Visszatérve az én szerzeményemre anya nagyon büszke volt, hogy nem édességre költöttem, hanem valami értékeset vettem magamnak. Megengedte, hogy egyedül fizessek a kasszánál, csak kicsit segített. Mikor hazaértünk én is büszkén mutattam mamának az órát és rögtön fel is tettem a kezemre. Azóta mindent abban csinálok, csak fürdésnél veszem le. A mutatós órát ugyan még nem ismerem, de anyáék mindig segítenek, úgyhogy szerintem pikk-pakk meg fogom tanulni.

Na de most ejtsünk szót a szülinapról, hiszen az ennek a bejegyzésnek a címe. A buli előtt átjött Mesi, mert anyáék megbeszélték, hogy mi visszük el őket. A múzeum anya munkahelye mellett van, így akár ő is elvihetett volna minket, de végül apa is velünk tartott. Három óra után egy kicsivel értünk oda, mivel nem találtunk parkolóhelyet és a corvinban kellett parkolni, ahova anyának van céges parkolókártyája.
Mikor beléptünk a múzeumba, már mindenki be volt öltözve keleti ruhába. Mi gyerekek egy kísérővel, Ténia szüleivel és Emese anyukájával elindultunk szőnyegeket, meg középkori török fegyvereket nézni, a többi szülő pedig lent maradt az előtérben. A buli két órás volt, kaptunk tortát is, de senki nem volt éhes, még én sem. A lányok fátyolt a fiúk csákót készítettek maguknak. Kb ennyi volt, legalábbis Emese anyukája ezt mesélte anyának, amikor megkérdezte, hogy milyen volt a buli.

Hazafelé mondtam anyáéknak, hogy én a 7. szüinapomra egy kerti partyt szeretnék, amit apának kell finanszíroznia...

Kis zsivány

Egy kis zsiványságért nekem sem kell boltba menni. Történt ugyanis, hogy amikor anya tegnap este hazajött a következő üzenetet találta az üzenőfüzetemben:

Tisztelt Szülők!
Ha legközelebb szeretnék Lilit felmenteni testnevelés óra alól, kérjem írják be az üzenőbe.

Köszönöm
2014. 12. 10

Mivel már aludtam, nem keltett fel anya, azonban az üzenőt kinyitva a nappaliban hagyta, nehogy másnap eseteg elfelejtse megkérdezni, miért nem tornáztam.
Reggel amikor megláttam a füzetet, rögtön tudtam, hogy ebből nem fogok jól kijönni. Amikor anya rákérdezett, azt válaszoltam, hogy de hát mondtam, hogy fáj a lábam, de te nem figyeltél rám.
Anya azzal védekezett, hogy egy szóval sem említettem, hogy nem tudok tornázni és megkérdezte, hogy én mit válaszolnék a tanárnéni beírására. Természetesen falaznék... De anyát nem ilyen fából faragták, így a válasza ez volt:

Tisztelt Tanárnő!

Lilinek valóban fájt a lába szerdán, de tőlem nem kért felmentést testnevelés óra alól. Megbeszéltük a dolgot.

Üdvözlettel

Amúgy anya szerint Kati néninek is van még mit tanulnia. Régen rossz, ha egy elsős ilyen szépen meg tudja vezetni, de azt is megjegyezte, hogy Kati néni azért engedte, hogy ne tornázzak, mert bízott abban, hogy nem hazudok és valóban az ő tudomásával lettem felmentve, csak valamiért elfelejtette ezt jelezni. Anya nem fog az ilyen dolgokban falazni, úgyhogy rajtam múlik mit adok be a tanárnéninek, de ha így folytatom, akkor hamar el fogom veszteni a bizalmát és akkor azt sem fogja nekem elhinni, amit kérdezek.
Kamuzásban apára ütöttem, az már biztos, de bénécska vagyok, mert mindig lebukok (ahogy ő is)...

Luca napi vásárra

Pénteken lesz a Luca napi vásár az iskolában. A vásárra mindenki handmade dolgokkal készül. Mi anyával a képen látható portékát állítottuk össze. Miután szombaton beszereztük az alapanyagokat egy kreatív boltban, neki is álltunk kiszabni a filc díszeket. Rengeteget varrtunk, festettünk, ragasztottunk. A díszeink nagyon szépek lettek. bízunk benne, hogy elkelnek és sok-sok pénzt tudunk gyűjteni az osztályomnak :)

A vásárra amúgy kivételesen anya is el fog jönni, mert aznap szabin lesz. Már alig várom :)

Mikulás

Egy csaló Mikulás járt nálunk tegnap az iskolában. Onnan tudom, hogy ő nem az igazi Mikulás volt, mert mű szakálla volt és nagyon fiatalnak tűnt. Szerintem az egyik felsős diák volt az iskolánkból. Mindegy is. A lényeg, hogy hozott nekünk Mikulás csomagot, amit mire anya hazaért a munkahelyéről el is tüntettem a pocakomban. Este nagyiék is meglátogattak, náluk is hagyott finomságot a Mikulás. Gondolom beszélt anyával, mert egy rakat gyümölcsöt kaptam és mindössze egy csokit.

Miután nagyiék elmentek elővettem a csizmámat, meg anya egyik cipőjét és mindkettőt kitisztítottam.
Reggel nagyon korán keltem, ezúttal nem kaptam annyi édességet mint tavaly, két csomag, egy nagy mikulás csoki volt az ablakban és egy rubik kocka, amire annyira vágytam, na és persze a már megszokott virgács. Röhögve állapítottam meg, hogy virgácsot anya cipőjébe is tett a Mikulás és ő mást nem is kapott. Nah akkor ki is a rosszabb kettőnk közül?

Fogtündér

A harmadik tejfogamtól vettem búcsút a napokban. Ezúttal felül távozott egy fogacska. Nem is ez a lényeg, hanem az, hogy a fogacskát annak rendje és módja szerint betettem a párnám alá este egy cetli kiséretében, amire gondosan ráírtam, hogy Lili 1/c, valamit készítettem a fogtündérnek egy gumikarkotőt is, mert én már csak ilyen jó szívű gyerek vagyok :)

Reggel izgatottan ébredtem, de legnagyobb meglepetésemre a párnám alatt nem volt semmi, illetve volt, a fogam, a cetli a nevemmel és a gumikarkötő. Ezek szerint nem járt nálunk a fogtündér. Szomorúan és csalódottan mondtam anyának, hogy engem nem szeret a fogtündér, de anya mondta, hogy ilyen nincs, a tündér mindenkit szeret. Egész nap azon gondolkodtam, hogy mi történhetett, hogyhogy nem vitte el a fogamat. Különböző teoriákat találtam ki, kezdve attól, hogy minden bizonnyal egy testvérpárnak is kiesett a foga és oda kétszer kellett mennie, így rám már nem maradt ideje, meg, hogy biztosan a télapónak segít, hiszen nem sokára ő is érkezik. Végül arra az elhatározásra jutottam, hogy rossz helyen aludtam, ezért nem találta meg a fogtündér a fogamat. A következő este az ablak felöli oldalra tettem a fogacskát, a cetlivel és a gumikarkötővel, bízva abban, hogy ha az ablakon keresztül érkezik, biztos megtalálja. Másnap reggel izgatottan emeltem fel a párnámat. A fogamnak hült helyét találtam, ezúttal egy papírpénzt hagyott ott a tündér. Na ez azért mégiscsak valami. (Bár valami játéknak jobban örültem volna...)

Rossz döntés

Tegnap eset Samu szülinapja után még elmentünk a tescoba, mert jó fejek vagyunk és vettünk labdákat az iskolába, meg fénymásoló papírt, na meg azért mert anyáéknál holnap jótékonysági sütivásár lesz, ahol anya az egyik szervező, úgyhogy nem állíthat be üres kézzel, de sajnos sütésre nem igazán volt idő hétvégén, szóval kész terméket kellett vinnie.
A tescoban rögtön kiszúrtam a rubik kockát, amiért már hete óta nyúzom anyáékat. Anya azt mondta, hogy okés, kaphatok egy rubik kockát, de akkor készüljek fel, hogy advent első napján semmit nem fogok kapni, ez lesz rá az ajándékom. Egy darabig a rubik kockát szorongatva mentem anyáék mellett az üzletben, aztán amikor befejeztük a vásárlást és a kassza felé vettük az utunkat, hirtelen szaladni kezdtem. Úgy döntöttem, hogy vissza viszem a rubik kockát. Anya a polcnál ért utol, ahova szépen visszahelyeztem az árut. Mondtam anyának, hogy én inkább megvárom az adventi tündér ajándékát.
Ma reggel ahogy felébredtem azonnal leszaladtam, hogy megnézzem mit rejt a kis zseb. Legnagyobb meglepetésemre egy csomag rágógumi volt benne. Hát nem kicsit voltam szomorú...