Ma közzétették az iskolám honlapján, hogy melyik osztályba fogok járni. Anya megdöbbenve tapasztalta, hogy nem Fannival és Bencével, az ovis barátaimmal egy osztáyba kerültem. Csalódottan és idegesen hívta fel apát, aztán felhívta az iskolát, hátha lehet ezen még változtatni. Az igazgatónővel beszélt, aki meglehetősen hűvösen és könyörtelenül közölte, hogy nem fog áttenni másik osztályba, mert ha áttenne, akkor holnap minden szülő ezért reklamálna. Anya mindennel próbálkozott, elmesélte, hogy milyen nehezen jutottam be az oviba, hogy én csak három évig tudtam járni, míg mások négyig, hogy mennyire szükségem lett volna rá, hogy maradjak még egy évig, de az igazgatónőt mindezek nem hatották meg. Annyit mondott csak, hogy ha esetleg valamelyik szülő reklamál azért, mert a másik osztályba került a gyereke, akkor megcserél minket. Anya sokkos volt, nem sok hiányzott, hogy elsírja magát. Velem apa közölte a hírt, aztánegyütt felhívtuk anyát. Anya megkérdezte, hogy mi a véleményem erről, mire én csak ennyit mondtam: Az a fő, hogy iskolába járhatok, a többi nem számít!
Hát nem így kell reagálnia egy iskolába készülő nagycsoportosnak? :D
ps: Anya túltette magát a történteken, de a igazgatónő nem lopta be magát a szívébe. Nem azért, mert nem teljesítette anya kérését, hanem azért, ahogy közölte. A fősulis tanárai megértőbbek és kedvesebbek, mint ez a nő, pedig fősulira lássuk be, nem kis gyerekek járnak...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése